Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
2015-04-29 / 99. szám
Közös játékok iskolásoknak Az egyik állomáson pókhálót „szőttek” a gyerekek Két intézmény - az érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola, illetve a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola - alsó tagozatos tanulói nemrégiben közös játékos foglalkozásokon vettek részt, a Palóc-ligetben és környékén. H. H. Balassagyarmat A rendezvény fő célja a „Legyél a barátom!”- eszme jegyében az iskolai erőszak megelőzése, valamint a kapcsolatteremtés fontossága volt az apróságok számára. A mintegy száz kisgyermek hét vegyes csoportban oldotta meg a feladatokat, a csoportok betűjelei a „cimbora” szót adták ki együtt. A liget térképe alapján egy haladási útvonal nyomán kellett eljutniuk a különböző akadálypontokra, ahol érdekes feladatok várták őket: a „hét vezér” című helyen például szó esett a helyes viselkedés és magatartás fontosságáról, a „hét törpénél” halászattal egybekötött rímfaragás várta őket a barátságról, a „hét mesterlövész” esetében pedig ügyességüket tehették próbára a közös feladatmegoldás örömében. Természetesen nem maradhatott el a „hétfejű sárkány”, a „hétfejű tündér” - utóbbi kézműves munka volt Lázár Ervin ismert meséjéhez kapcsolódva -, de bekerültek az akadályversenybe a hét napjaival és a „hétszín- virággal” kapcsolatos rejtvények is - itt például pókhálót szőttek és vakot vezettek, az egymásrautaltság felismerése jegyében. A nap végén a Kiss Árpád Általános Iskola teraszán a gyerekek előadták a rímfaragás során költött versikéket, a szervezők pedig házi tejjel és sajtból készült finomságokkal kínálták őket. Különleges vízi járművek suhantak, cikáztak a bánki tó enyhén fodrozódó vizén. A hajómodellezés szerelmesei adtak egymásnak évadnyitó randevút, a Csepel- Versitz Kupa keretében. H. H. ~ Bánk. A szombati csodálatos napsütésben a színpad felé vezető kis út mentén gyülekeztek a részvevők. Buzgón nyomogatták a távirányító karjait, mozgatták a vízen a hullámok szorításában előre törő hajókat. Egy-egy akadály közt lavírozva óvatosan közelítették meg a következő bóját, s bizony a modellezőknek szükségük volt éles szemeikre, hogy pontosan megleljék, melyik is a legjárhatóbb út. Közben nézelődtünk a parton is, mert akadt bőven látnivaló. Két férfi egy hatalmas csatahajó fölött állva beszélgetett, s rögvest meg is szólítottuk őket, érdeklődve a szakmai titkokról. A magyar válogatott tagja, a szegedi Hűvös Ferenc büszkén mutatta be nekünk féltett kincsét, az orosz hadiflotta egyik hadihajójának pontos mását, amely bizony több Kecsesen sikló hajómodellek mint tíz kilót nyom. Ezt aztán bizony nehezebb irányítani a vízen, mint egy kisebb csónakot. Megtudhattuk, hogy itt egy háromszög alakú pályát kell teljesíteniük a versenyzőknek, és hét perces limitidő alatt kell visszaérkezniük a „kikötőbe”. Nem csupán az a feladat, hogy az akadályok között érintés nélkül „át- evickéljenek", hanem a behajózáskor, a dokkba érve is hajszálpontosan kell bejutniuk. Amit viszont - hallottunk egy újabb szakmái észrevételt - nehezít, hogy a szél déli-délkeleti irányból fúj, a hullámok az itteni part felé törnek, és jobban dobálják a modelleket. A „cikázásra” összesen száz pont adható, s ugyanennyi maximális számmal díjazzák a külalakot, a megmunkálás színvonalát, hogy a jó gazda mennyit is törődik „jószágával”. Miközben arról csevegtünk, Hűvös Ferenc egyik büszkesége - középen az orosz cirkáló hogy ma már alig látni kiállított egykori hadihajót a különböző európai kikötőkben (a híres-nevezetes Auróra az egyik kivétel, de ő sem eredeti formájában), Hűvös Ferenc elmondta, a hajómodellezők számára az a jó, ha minél kisebb egy tó, ahol „szaladgálhatnak” a távirányítású járművek. Bánk e tekintetben ideális helyszín, nem véletlen tehát, hogy a közeljövőben itt rendezik - nyár elején - a hajómodellezők világbajnokságát. Ráadásul abban a tekintetben is megtenni, míg a versenyközpontba érnek. S hogy kik a legjobbak ebben a szakmában? Nem meglepő: németek, kínaiak, oroszok. Búcsúzásképpen még elrévedeztünk néhány, éppen „behajózásra” váró modell között, láttuk a Helka nevű gőzöst, néhány motorcsónakot, helikopter-leszállóval ellátott modern csatacirkálót, és jó néhány különlegességet. A vízen .pedig eközben éppen lerobbant egy hajó - ilyen is megesik. Poéta pap könyvbemutatója Karancssag/Szalmatercs. Kapás Attila plébániai kormányzó meghívására Sebestyén Péter marosvásárhelyi plébános író-olvasó találkozó keretében mutatta be legújabb könyvét Karancsság és Szalmatercs egyházközségek érdeklődő hívei részére. A plébános idézett „A jólét délibábja?” című kötetéből, majd arról beszélt, hogy milyen hatások ösztönzik őt esszéi megírására. A találkozó ezután hangulatos beszélgetéssel folytatódott, majd dedikálással zárult. Péter atya korábbi könyvei, rádiós beszélgetései, gondolatai a peterpater.com honlapon is olvashatóak. Balog László sok szeretettel ajánlja műveit, amelyek „segítenek eltöprengeni életünk sorskérdésein. Lelki-szellemi kenyér, frissen felszeletelt, ízes-zamatos, csipetnyi székely humorral, derűvel és istenhittel átszőtt, élvezhető táplálék az olvasó asztalán”. HIRDETÉS Uniós és Állami forrásból HITELLEHETŐSÉG Beruházásra és fejlesztésre, kezdő egyéni vagy társas vállalkozásoknak is. A hitel fix kamatozású,- Maximális összeg: 10 millió Ft- Maximális futamidő: 10 év- Türelmi idő: max. 12 hónap -0%-os önerővel, előfinanszírozás mellett- kezdő vállalkozásoknak is «»»to»*«* H-349© Mtófrah ói »Elérhetőségeink: 3100 Salgótarján, Mártírok út 1. Mikrohitel menedzser: Csörge Gábor 30/200-6622 és E-mail: mikrohitel@nmrva.hu A tegnap könnye, a holnap ereje... avagy ballagnak a salgótarjáni középiskolások Azt mondják, hogy mindig jobban hiányzik valami, mint ahogy azt szerettük, és mostanra már elég biztos vagyok benne, hogy azért akadnak kivételek. Talán nem töröm össze senki lelkivilágát azzal, ha azt mondom, hogy nem sokan szeretnek iskolába járni. „Féltem. Féltem mindentől. Mindemtől. Az álmoktól. Az eszmétől. Nem találtam helyem e világban... ” 4-5 éves korunkban az óvoda is a földi pokolnak tűnik a délutáni alvással, és tényleg kegyetlenségnek érezzük, ha már nem rol- lerozhatunk odakint többet, mert esik az eső. Valami ilyesmi a suli is: nem jó reggel felkelni, hamuszürke arccal beülni matekra, ahol aztán bőszen mormolunk valamilyen bevált mantrát, hogy „csak ne engem”. És aztán végigimádkozunk 4, 5, vagy 6 évet, és - élve a közhelyek közhelyével - észre se vesszük, és már ballagunk is. Rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen az elmúlt évek összes szépsége mellett elmentünk: a házi másolások stresszes - és napi szinten előforduló - élménye, a padra szegezett tekintek, válaszul a retteget „Na ki akar ma felelni?” kérdésre. „Ham-ham. Rágom a toliam végét. Fogam a műanyagba oroz, Megfogom már a gondolat szélét.. ” A felsorolás persze mindenkinek más, még most sem fogjuk fel igazán. Jó dolog nosztalgiázni, számvetést tartani a gyerekkorról, amit együtt éltünk meg. És most jönnek igazán a kihívások, s az elmúlt időszak legidegesítőbb mondata - „De hát bárki le tud érettségizni, ne izgulj!” - emlékeztet minket arra a szívderítő tényre, hogy egy hét múlva ilyenkor mi is rájövünk arra, hogy valóban, mindenki le tud érettségizni. Nem is akárhogyan! Sokat lehetne beszélni a felsőoktatási rendszerről, és arról, hogy mennyire lehetetlennek tűnik az egész, hogy még most jó lenne beülni egy-két matekra, vagy kollektív-ön- sajnálati kört alkotni az aulában, de nem lehet, mert már nincs idő, sietünk, mert ballagnunk kell. Ballagni ki a termekből, át az iskolán, bele a közepébe, ahol már nem lesz javító dolgozat, ahol senki nem fogja neked azt mondani, hogy „ne így csináld”. „A világot mely tökéletes Csodás minden darabja Perce örök... ...Én vagyok a magam papja A horizont oly részletes! Bár minden így maradna. ” Ballagni az életbe, ahol páran azért majd akarják, hogy jól csináld, de soha nem jobban, mint ők. Ahogy szépen végigvonulunk, ki-ki a saját iskoláján, és már abban a pillanatban elkezdenek hiányozni a közellenséggé emelt padok, ahova nem lehet füzetet csúsztatni, vagy az utolsó kicsengetés hangja, ami sok évig egyébként is legjobb barátaink egyike volt. „Gondoltál már a holnapra, Mit hoz majd neked a sorsod? S gondoltál már az álomra, Miért léted báját hordod? Kérdések égetik az arcod. Mert nehéz rájuk a válasz. Magad kell megvívnod a harcod Mert senkire sem számíthatsz. ” Búcsúzni muszáj. Menni kell, mert jönnek újak, és nekünk fel kell nőni, és nem mindent jegyekkel és százalékokkal mérni, és nem pánikolni azon, hogy mennyi dolgunk van, ennek egyenes következményeként pedig megnézni egy egész évadot egy este alatt a kedvenc sorozatunkból, „már úgyis mindegy” alapon. „Tenger vagyok Vad és pusztító... Tenger. Végeláthatatlan titkok országa, Kincseket rejt minden porcikája. Látva a horizont végét, A lenyugvó nap utolsó fényét, Beteljesül létem... Piciny vagyok e nagy téren. Egy aprócska pont a világ térképén. Pici, de szabad pont. ” Aztán most már lehet, hogy nem lesz annyira mindegy: lehet, hogy nem fogunk többet tanulni filozófusokról, vagy költőkről, történelmünk meghatározó alakjairól, de fogunk velük találkozni: Esti Kornéllal a villamoson, egyedül, vagy Babits Mihállyal, amikor felemeljük a hangunkat, ha valami nincs rendben, elvégre „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Mert valahol, valakik megtanították nekünk a jó és a rossz közötti különbséget, alapot adtak saját értékrendünk megépítéséhez, bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen fontos ragaszkodni lelkiismeretünk épségéhez, és ahhoz a bizonyos jóhoz és rosszhoz, amiből viszünk-, és hagyunk is iskoláinkban. „Még akkor is ha nehéz. Emelt fővel hegyre fel! A boldogságért menni kell! Mindig! Mindig menni kell!" Géczi Luca, MesterÁdám Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tanulói t I egyedülálló helyszín az üdülőfalu, hogy a tó közvetlen közelében vannak a szálláshelyek, nem kell hosszú kilométereket
