Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

2015-04-02 / 77. szám

Múltidéző kiállítás Balassagyannat Negyedszá­zad emlékei címmel gondol­nak vissza az elmúlt 25 évre a Madách Imre Városi Könyv­tárban április 7-től 13-ig. A köl­tészet napja alkalmából rende­zett kiállításra szeretettel vár­nak mindenkit, aki felidézné kedvenc verseit vagy magára ismerne egy régi fotón. A láto­gatók végigkövethetik, hogyan változtak az eseménymeghí­vók, milyen cikkek jelentek meg a könyvtár programjairól a sajtóban. A hosszú évek alatt tisztelegtek már a magyar líra előtt irodalmi zarándoklattal, önálló estekkel, előadásokkal, kiállításokkal és gyerekfoglal­kozásokkal. Húsvéti bütykölde Salgótarján - Zagyvaróna, az elmúlt években már hagyomá­nyosan megrendezik a húsvét előtti napokban a kézműves foglalkozást, melyre ezúttal 2015. április 3-án, pénteken délután 17 órától kerül sor a Bátki József Közösségi Házban. Gyerekek és felnőttek egyéni­leg vagy közösen is elkészíthe­tik az ünnepre a vendégváró díszeket, asztali motívumokat, hogy még felkészültebben fo­gadhassák a házhoz érkező lo- csolkodókat. A szervezők sze­retettel várják az érdeklődőket Jótékonysági koncert Nemti. Húsvéti ünnepi szentmisét követő jótékonysá­gi hangversenyre várják a ze­nekedvelőket és családjaikat 2015. április 5-én, vasárnap a község Szent Mihály Főangyal templomába. A szentmise 16 órakor kezdődik, majd ezt kö­vetően kerül sor a Salgótarjá­ni Doráti Kamarazenekar kon­certjére, melyen a művészeti vezető, Torják Vilmos vezé­nyel. Az zenei eseményre a be­lépés ingyenes, az adományo­kat a templom belső felújításá­ra ajánlják fel a szervezők. Palóc húsvét a Felvidéken Fiilek-Tizedik alkalommal rendezik meg a palóc húsvétot április 6-án, hétfőn a füleki várban. Kézműves foglalkozá­sokkal, gyerekek íjászverse­nyével indul 10 órakor az egész napos esemény, délben ételszentelés lesz, majd tavasz­köszöntő Ipoly-menti és zoboraljai népszokásokat mu­tat be a Kis Rakonca gyer- meknéptáncegyüttes. A locsolóversmondó verseny 13 órakor kezdődik, ezután „Fel­vidéki kakukktojás - a nagy lufipukkasztás” címmel az If­jú Szívek Táncszínház produk­ciója szórakoztatja a közönsé­get A folytatásban a Kerek Pe­rec Egylet táncos-zenés mese­előadását, majd a Cimbalom Trió fellépését kísérhetik figye­lemmel a résztvevők. A műsor alatt a tojásdíszítés különböző technikáival ismerkedhetnek az ide látogatók, ezen kívül gó- lyalábazás, arcfestés, molnár­kalács- és mézeskalácssütés, palóc ételek kóstolása, kézzel hajtott körhinta, húsvéti motí­vumokkal díszített tárgyak, gyékények, népi hangszerek készítése, csuhézás, fafaragás kapcsolódik az ünnepi rendez­vény kínálatához. Főpróbát tartottak a böllérek Cz. Zentai József tFolytatás az 1. oldalról.) Behatol!!. A tervek szerint a ver­senyen részt vevő 3-5 fős csapa­toknak - egy később kiválasztan­dó zsűri előtt - a sertés kötelező kábítását követő leszúrástól a tel­jes feldolgozásig kell „disznóvá- gási”rátermettségüket bizonyíta­niuk. Az egész napos versengést látványos kulturális zenei műsor­ral, népművészeti kirakodóvásár­ral neves előadóművészek - köz­tük Hevesi Tamás - színpadra lé­pésével kívánják színesíteni, de jelen lesz a sport is: a Fábián Lász­ló öttusa olimpiai bajnok által ve­zetett focicsapat a helyi böllérek csapatával fog megmérkőzni. A nem mindennapi esemény törté­néseit Klausmann Viktor fogja a publikum előtt levezetni. A héhalomi szervezők a böllérver- senyt egy kismalacos tombolahú­zás mellett disznótoros bállal fog­ják zárni. És hogy majdan mindez „flot­tul” menjen, szükség volt az épp' egy hete megtartott főpróbára... Kora reggel egy négyfős társa­ság utazott át a közeli Pest me­gyei Versegre, hogy a Baranyi család sertésneveldéjéből kivá­lasszák azt a sertést, amelyet a nap során majd Héhalomban - az elektronikus és írott sajtó képviselői előtt - a helyi szoká­soknak megfelelően feldolgoz­nak. Lapunk munkatársa abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mar a sértés kiválasztás­kor jelgn lehetett A kiválasztott 148 kilogrammos sertés szak­szerű kábítását ugyan még a vérségi házigazda végezte el, de a szúrás már a leendő héhalomi csapat fő böllére, Sulán Istvánra maradt. A leszúrt sertés átszállítását követően, reggel hét órakor a fa­luház hátsó udvarán további se­gítők várták az alapanyag meg­érkezését. A munka megkezdé­sekor a helyi általános iskola négy diákja népviseletbe öltözve kínálta frissen sütött sajtos pogá­csával a jelenlévőket. Itt is, mint sok más helyen az országban, a helyi disznóvágás népszokásainak megfelelően szalmás perzseléssel vette kez­detét az egész napot felölelő sertésfeldolgozási munka. A vi­dámság a jókedv a viccelődés már ekkor sem maradt el, egye­dül a fogós pálinka kínálgatását hiányolták a csapat részvevői, de mint Kopó Mátyástól, a helyi ren­dezvény egyik szervezőjétől megtudtuk természetesen a böl- lérverseny napján már ez sem fog elmaradni. Tóth László és a főböllér szak­szerű szalmás perzselését köve­tően a Falumúzeum udvarárról a végső feldolgozás helyére, a he­lyi sportpályára szállították a sertést. Itt már Sulán István vet­te át a főszerepet; szakszerű bon­tási munkájának köszönhetően segítőik azonnal nekikezdtek az ilyenkor szokásos finom disznó- ságok elkészítésének, miközben a vendégek és a csapat tagjai számára megérkezett Miczki ma­ma friss sertésvérből, hagymá­sán elkészített finom reggelije. Étkezés közben vetődött fel, hogy ez a nógrádi kis település már napok óta az országos elekt­ronikus és írott sajtó középpont­jába van egy sporteseményen történt szerencsétlen incidens miatt (bajnoki labdarúgó mérkő­zésre beszaladó kiskutyába rú­gott az egyik héhalomi játékos, aki mellesleg civilben gázóra-le­olvasó és bizony korábban már szenvedett többször is kutyahara­pást - a szerző). Kár, hogy mindezt sokan szenzációként tárják az ország­világ elé, miközben a valóság háttérbe szorul - panaszolták a helyiek. A reggelit követően dé­li harangszóig toros leves, toros káposzta, szalonna-kisütés, a te­pertő, a hurka, a kolbász és az abált szalonna elkészítése várt még a csapattagokra. Mindeköz­ben a sportpálya túlsó oldalán lévő sík területen a helyi Kopka László hatalmas munkagépével megannyi közmunkás segítsége mellett gőzerővel készítette elő a nagyszabású április végi rendez­vény terepét. Közben tiszteletét tette a hely­színen személyesen is a vérségi Baranyi család képviselője, aki azon nyomban felajánlott a ver­senyt követő tombolahúzásra egy élő kismalacot. Nem sokkal ezt követően Betoppant a sport­pályára az Éjjel-NappaJ Buda­pest sztárja, „Dongó” is, akinek úgy megtetszett a helyszín, hogy - azon túlmenően, hogy április végén itt lesz celebtársaival együtt Héhalomban - esetleg még a böllérversenyben való részvételt is megkockáztatja. Annyi már bizonyos, hogy a rendezvény támogatói között szereplő Nógrád Megye Közgyű­lése Skuczi Nándor elnökkel és Becsó Zsolt országgyűlési képvi­selővel kiegészülve is ott lesz az indulók között. Héhalom tehát nagy elánnal készül a rendezvényre és várja a Böllér Bajnokok Ligájára a csa­patok jelentkezését. A verseny­ről bővebb információt a bollerblhehalom.hu elektroni­kus oldalon tudhatnak meg. A nagyszabású rendezvény bevé­telét a szervezője egyébjeépt jóté­konysági célra fogják fordítani: a kedvezményezett a beregszászi járásban lévő Sárosoroszi kár­pátaljai magyar település lesz. Ez a nap is a megszokott módon kez­dődött. A kialvatlansággal, az egyedüllét fájdalmával, a rutint jelentő készülődés­sel és a csak megszokásból elfogyasztott reggelivel. Mindig, ugyanazok a teen­dők, ugyanazok a mozzanatok. Mintha minden nap, egy újra és újra ismétlődő - ezerszer lejátszott unal­mas filmet látnék. A filmet azonban ki lehet kapcsolni, az életet, csak él­ni lehet. Mozdulnom, mennem kellene. Az itthon maradás olyan, mint a záptojáslét. Ha megszokja az ember, később már fel sem tud kelni és egyedül marad maga ké­szítette börtönében, úgy, mint ha­lott embrió a tojásban. Ezért, meg kell próbálnom új impulzust adni életem­nek. A lelkizésből és a gondolati semmit­tevésből szomszédaim ébresztettek. Ér­deklődve köszöntöttek, majd a lépcső­házból együtt indultunk utunkra. „Felébredtem" és kicsit más lett a han­gulatom is. Talán mégsem vagyok egye­dül, van, ki figyel rám és ki kellene lép­nem a sündisznóállásbái. Hagynom kel­lene az önsajnálatot és engednem, hogy a körülöttem zajló események megérint senek, ez sokat, nagyon sokat segíthet­ni'. Közben megérkezett az autóbusz. Feltolakodva a buszra, fájdalom, csupán egy féllábnyi hely jutott. Rövid utazás után ért az első meglepetés. Az ülő uta­zók nem törődve a világ dolgaival, vagy tán’ nagyon is törődve azzal - szin te valamennyien újságot olvastak. Olyan volt az egész, mintha egy szenior tanú lókat szállító iskolabuszba tévedtem vol­lődtek, vagy mintha a délutáni tanuló­szoba vendége lennék. Az igazi meglepetés azonban csak ez­után ért. Ahogy jól széjjelnéztem egy különleges kép kerített hatalmába. Az álló utazók között - egymásra figyelő - két együtt utazó nőt vettem észre. Mint­ha szerelmespárt láttam volna, elmerül­ve egymás gyönyörűségében. Gesztusa­ik is ezt sejtették. Az idősebbnek látszó hölgy, folyamatosan szeretgette, vigyáz- gatta a másikat. Már ez is felkeltette fi­gyelmemet. És a meglepetéseknek még nem volt vége. Közelebb léptem hozzá­juk és kiderült, hogy a fiatalabbik nő gyermeket vár. Egyszer csak egy okos te­lefont elővéve, a fülhallgatót megosztva, elkezdték együtt hallgatni a zenét. Az egész „látomás” olyan különleges, még­is titokzatos, de valójában olyan emberi volt. Egyszerűen megbabonáztak. Nem tehettem mást, hozzájuk léptem, és meg­kérdeztem: „I lányán hallgatják a zenét?” Először nem is értették a kérdést. Ezért hangosan megismételtem. Ekkor mára közelünkben lévők is ránk figyel­tek. Látva bizonytalanságomat, az idő­sebbik boldogan válaszolta. „Lányom­mal utazunk. Nagyon várjuk a kis trón­örököst.” A választ általános derű fogad­ta. Igen. Láttam boldog embereket. A buszról leszállva a Görbe útra indul­tam. Az elmúlt éviién oly sokszor gyö­nyörködtem ligetes, fás környezetében, kertjeinek szépségében, s ma is megér­demli a dicséretet. A tavasz, hál isten­nek, már kézközeiben van. A kertek mór le sem tagadhatnák a változásokat, a fák rügyfakadását és a virágágyások életre kelését. A jácint, a nárcisz és a tulipán mára Napnak mulatja szép arcát. A ker­tekben és az útszélén is található fenyő­fák és az örökzöldek, igazi díszei, koro­nái a látványnak. lassan sétálok és felfigyelek egy másik változásra is. A fákon mór több madár van és talán több a „be­széd”, a csicsergés és nagyobb a hangzavar, mint máskor. Készül­nek a tavaszi „hangversenyekre”. Feketerigókat, cinegéket és gerléket is felfedeztem. És nini! Látom a fák „orvo­sát" a harkályt is. Éppen vizitál. Sajnos szereptévesztésben leledzik, mert a vil­lanyoszlopot kopogtatja. Amikor tavaly tavasszal erre jártam folyamatos madár­dal és szép „éteri muzsika” szólt. Ma, még csak karmester nélküli zene és in­kább csak rendezetlen füttyögések vol­tak hallhatóak. 0, Istenem! Utam végén, mint oly’ sokszor, most is megállapítot­tam. Mily’ varázslatos a világ! Bartos József Varázslatos világ na, ahol épp’ a nap első órájára készü­á 4 I I

Next

/
Thumbnails
Contents