Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-09 / 56. szám
Szabadtéri keresztét Karancsság. Már hagyományosnak tekinthető módon imádsággal és énekkel emlékeztek Krisztus szenvedésére a községben március 6-án. A délutáni szentmise után, 17 órakor került sor a keresztút- ra, melyet a néhány éve felszentelt - a templomot és kápolnát összekötő - Kálvárián tartottak az egybegyűlt hívek. Az esemény világosban kezdődött és sötétben ért véget a stációk feletti hármas kereszt tövében. Két férfit ütött meg Bátonyterenye. Egy 58 éves bátonyterenyei férfit hallgattak ki gyanúsítottként a bátonyterenyei rendőrök. A Bátonyterenyei Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya garázdaság vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat nyomozást Sz. János 58 éves bátonyterenyei lakos ellen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a férfi megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2015. március 5-én 13 óra 30 perc körüli időben Bátonyterenye belterületén, az utcán - előzetes szóváltást követően - több alkalommal megütötte ismerősét, majd egy alkalommal a sértett védelmére kelő férfit is. A két férfi a bántalmazás következtében megsérült. Sz. Jánost a rendőrök röviddel a bejelentés után elfogták és a rendőrkapitányság épületébe előállították, majd gyanúsítottként hallgatták ki, aki a bűncselekmény elkövetését elismerte. Agresszív gyümölcskárosító terjed Az idei mezőgazdasági időszak kezdeténél járva fel kell hívni a figyelmet egy hazánkban még viszonylag új jelenségre, amely már a megyében is felütötte a fejét. Első kártételei Nógrád településhez kapcsolódnak. NMH4nformácÍÓ. Az aranyszínű sárgaság mellett egy újabb, szőlőt és ezúttal a bogyós gyümölcsűeket is érintő újkori fenyegetés jelent meg hazánkban. A foltos- avagy pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) vírusszerűen terjed, más muslicákkal ellentétben nem csak a rothadó, ecetesedé, hanem az érésbe lévő gyümölcsökbe is belerakja a petéit. A termések nem mindig mutatják a károsítás tüneteit, úgyhogy alapos körültekintésre van szükség. Gazdanövényköre tág, beletartoznak a termesztett és vadon élő bogyós gyümölcsök (szamóca és a málna, valamint szeder, bodza, áfonya, ribiszke, köszméte), csonthéjasok (cseresznye, őszibarack, kajszi, szilva), valamint a szilva és a kivi is. Előfordulhat meggyen, de a már károsodott almán és körtén is. Tavaly ősszel Nógrád település közelében, sarjon termő málnában egy termelő ismeretlen kártevő fajtól származó nyüve- ket talált. A vizsgálat során a gyümölcsök mintegy 15-20 %-ában találtak különböző fej- lődésű stádiumú lárvákat, melyekről később megállapították, hogy az említett, újonnan megjelent kártevőről van szó.A piros szemű, sárgásbarna színű, mintegy három milliméter nagyságú harmatlégy a rokon muslica fajoktól nehezen különböztethető meg. A fertőzött gyümölcsöket tartalmazó szállítmányokkal jut el nagy távolságokba. A rovar passzívan a széllel, aktívan pedig jó repülési képessége révén terjed. A faj nem szerepel az Európai Unió és így Magyarország karantén szervezetei között, de - a szakemberek szerint - hihetetlenül nagy szaporodóképessége és kártétele miatt számolni kell vele, terjedésének ütemét korlátozni kell. Az Ázsiában honos Drosophila suzukii az USA érintésével jutott el Európába, és attól fogva megállítha- taüanul terjed. Már azonosították Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Szlovéniában, Németországban, Svájcban, Belgiumban, Ausztriában, Portugáliában és az Egyesült Királyságban is.A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) 2013- ban országos felderítést indított a károsító terjedésének nyomon követésére. Összegyűjtötték a faj legfőbb jellemzőit és a védekezési lehetőségeket. A NÉBIH felhívja a lakosság és a termelők figyelmét, hogy a károsító jelenlétének gyanúja esetén azonnal értesítsék az illetékes megyei növényvédelmi hatóságot. A károsító pontos jellemzőiről és a védekezési lehetőségekről a hivatal honlapján tájékozódhatnak az érintettek. Natúrpark projektzáró Varsálty. A Cserhát Natúrpark Közhasznú Alapítvány a településen tartotta a Svájci- Magyar Civil Alap támogatásával megvalósult Elő Cserhát című projekt záró rendezvényét A program célja a belső erőforrások fenntartható hasznosításával megőrizni a natúrpark, mint egységes „kultúr- táj” természeti és kultúrtörténeti értékeit, biológiai sokféleségét. A projekt megvalósítása során koordinátorokat alkalmaztak, települési összekötői hálózatot működtettek. A résztvevő 6-16 illetve 18-55 év közötti személyek elsajátíthatták a hagyományos gazdálkodás alapjait és az élelmiszerkészítés fortélyait A program megvalósításába bekapcsolódtak a helyi önkormányzatok, mezőgazdasági vállalkozók, továbbá a hagyományok iránt fogékony, a térség önfenntartó fejlesztéséért tenni akaró magánszemélyek, civil szervezetek. A konferencián köszöntőt mondott a Cserhát Natúrpark elnöke Pékár István. Előadást tartott Pintérné Kanyó Judit Varsány Község polgármestere, Varsány, egy fenntartható falufejlesztési modell címmel, majd Ispánná Péter Éva a Natúrpark koordinátora beszélt a Hagyományos tudásátadáson alapuló vidékfejlesztési programról, mely a Natúrparkban zajlik. A vidékfejlesztési pályázati lehetőségekről Bíró Anna tájékoztatta a közönséget, végül a rendezvény a projekt értékeiről készített film levetíté- sével és hagyományőrzők fellépésével zárult. A hagyományok szellemében idén is március első szombatján rendezte meg a Palóctáj Méhész és Környezetvédő Egyesület az Ipolymenti Nemzetközi Méhész Találkozót, amelyet vásárral és termékbemutatóval kötöttek össze. Ahogy egyre közeledtünk a helyszín, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ felé, egyre nagyobb tömeg lépdelt előttünk - hasonlóképpen a mi végcélunk felé haladva. Az épület előtt egy férfiú a terített asztal mögött fennhangon kínálta portékáit, s hogy sikeres volt a termékismertető, a kasszában csörrenő aprópénz jelezte. Betoppanva a házba, a bejárat mögött jobbra tekintve hatalmas üstökön akadt meg a szemünk. Ezekben pergetik a mézet, aztán az édes nedű majd alul kifolyik egy csövön. Sokan bámészkodtak itt, egy idős férfi jó mélyen bele is nézett az üstbe. Szemközt az információs pultnál már a kész, üvegbe rakott mézek sorakoztak, s aki akarta, egy kiskanállal péksüteményre kenve kóstolhatott is bátran a finomságokból. De nem csupán a kaptárak közeli látványához nem szokott kíváncsi édesszájúakat szolgálta ki ez a bemutató. Odébb munkavédelmi felszerelések között böngészgettek szakavatott méhészek, pattogtak a kérdések bőven, „ez mi, amaz mire használatos, mire figyeljünk”, s jött is azonnal a kielégítő válasz. De sok minden más áru között válogathatott az embersereg: anyarácsok, fedelezési eszközök, méhviasz gyertyák, fújtatok, füstölők, egyéb kaptár-tartozékok. Egyszóval, aki a tavaszi munkákra készül, itt minden hozzávalót beszerezhetett. Nemsokára a központi ünnepély is megkezdődött az emeleti nagyteremben. A megnyitó első felvonásaként a Kispalócok és a Vadóka néptáncegyüttes ifjú növendékei szórakoztatták a nézőket, rimóci karikázó- val, gömöri csárdással, és szilágysági ritmusokkal. Ezután az elnökség foglalta el a helyét a díszasztalnál: Antalka István és Gyepesi Béla, a palóctáji méhészek örökös elnöke fogta közre a gyönyörűséges magyar mézkirálynőt, a Karancskesziben élő Simon Diánát, akinek udvarhölgye, Fenes Noémi is a közelben foglalt helyet, dr. Mészáros László országos méhész-elnök társaságában. Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere köszöntötte a megjelenteket, és kiemelte, a rendezvény nagyságán is megmutatkozik, mennyire gyarapodik az Ipoly-menti méhészek közössége, hiszen lassan kinövik a házat, annyian vannak, és annyi érdeklődőt vonzanak. Gyepesi Béla szavait követően előbb Simon Diána tréfás-kedves hangon szólt a hallgatósághoz, büszkén említve, hogy a „palócfól- di akácméznek nincs párja”, majd Diósi László a házigazda egyesület elnöke osztotta meg gondolatait. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy három, egybecsengő vezérelv irányítja a folyó mindkét oldalán serénykedő méhészeket, akik ezek jegyében végzik minden tevékenységüket: a szakmai munka minősége, a határtalan mézszeretet és az egészségvédelem. Az egyesület Kolompár István néhai tagtársuk tiszteletére vésetett emlékérmét idén poszthumusz Annus Antal érdemelte ki, aki elmúlt tíz-tizenöt évben nem csupán aktívan részt vett a szervezet mindennapos életében, hanem titkárként buzgón szervezte az eseményeket, összejöveteleket. A díjat özvegye vette át. A központi ünnepség leglátványosabb „eleme” maradt a legvégére. A 2008-ban létrehozott Palóctáj Mézlovagrend, illetve a vendég erdélyi Udvarhelyszéki Mézlovagrend személyiségei, a zászló mögött Szandai József palócnagymester vezetésével vonultak fel a színpadra, s „középkori módon”, a térdeplő vitéz vállait karddal érintve avatták a rend soraiba a szécsényi Várszögi Balázst, valamint a bátonyterenyei Horváth Tibort. A sárga-fekete színű köpenybe öltözött férfiak vérbeli lovagként egy-egy szál virággal üdvözölték nőnap alkalmából a teremben lévő hölgyeket. Ä méhésztalálkozó későbbi eseményein, az emeleten szakmai előadásokkal folytatódott a program, a földszinten pedig átadták a „Mézcsupor” gyermekrajz-pályázat jutalmait - a legsikerültebb alkotásokat az aulában állították ki -, míg a vásári böngészde késő délutánig várta látogatóit. H. H. Az Arany Cinege Nem tagadom, kissé elfogultes türelmetlen vagyoKsaját dolgaimat, írásaimat illetően, és néha az adj Uram Isten, de máris hangulata ural el, s elismerem, hogy bizony-bizony indokolatlanul. De hát istenem, a bibliai igét kissé átigazítva: „Az vesse rá(m) az első követ, aki bűntelen (hibátlan) közületek!” Ezeket a kellően el nem ítélhető változásokat, azóta tapasztalom, mióta a megyei lapunkban is írogatok, s férfiasán bevallom egy kissé én is megváltoztam, és nem csupán előnyömre. Egyik ilyen furcsaság a postai levélszekrényemhez való viszonyom változása is. Ugyanis, a korábbi években - tesze-tosza módon és „Ej, ráérünk arra még!” Pató Páli igyekezettel - reggel nyolc óra felé is ráértem nyitogatni és ennek akkor az ég adta világon semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottam. Akkor nyílt és passz! Csak ott volt, ott szürkült a többiekkel egy sorban, noha naponta többször elbandukoltam előtte, jó volt, hogy ott volt, mert neki ott helye volt, de egy-egy néha-napi hivatalos iraton kívül nem örvendeztetett meg soha semmivel. Ez a semmit mondás, ez a nyugalom, ez az állandóság, mintha a valamikori ferencjózsefi boldog békeidőt idézte volna. S ez így volt, s ezen ma már egyáltalán nincs mit szépíteni sem. Néhány hónapja, egyik napról a másikra, más norma, más rend és szinte katonásnak tűnő pontosság szerint élek. A dolog gerince tehát az, hogy számomra minden valamire való nap, - kora hajnalban a levélszekrénynél kezdődik. Ehhez kell a minden reggeli sertepertélésnek is igazodnia. így, többek között a felkelésnek, és minden másnak, hogy a randevúra, 5 óra 30 perckor - és nem előbb, s egy perccel sem később - sor kerülhessen. Ahogy botorkálok le az emeletről, az izgalom lassan elural, és nemcsak az a kérdés foglalkoztat, hogy kedvenc lapomban benne van- e a legutóbbi „szerelemgyerekem”, vagy valamelyik már feledésre érett írásom, és ha igen, akkor valami icike-picike rangot jelentő helyen-e, vagy csak valahol egy eldugott szegleten és persze más is? És közben fájós lábaimmal tolatok előre, hogy a mai lapszámról megbizonyosodjam. Még pár lépés és a földszinten vagyok, s izgalmamban azt sem tudom, menjek-e tovább vagy inkább maradjak, hogy majd később érjen csalódás. És közben eszembe jut bölcs háziorvosom intelme: „Csak nyugi, nyugi Józsi bácsi! A szívének, sem a stressz, sem a lépcsőzés nem használ!” Mintha máris szédülnék, és ó jaj a szívtájéknak is. Lesz, ami lesz, még három lépés és célba érek. Elő a kulcsot és nyitni kék, s már látom a hírlap felzetén a „Fényesen ragyog az Arany Cinege” feliratot, és ahogy felütöm a lapot, öröm és megnyugvás fog el, pátriánk kiváló énekművészét, csalogányát, Bohács Istvánt köszöntik legutóbbi győzelme, egy közelmúltbeli budapesti énekversenye után, övé lett az aranytrófea. Művész úr! Szeretettel gratulálok! Bartos József I t . I Az új lovagok esküje
