Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-30 / 300. szám
„Angyal suhant át” a Fiileki úton Házam előtt öt nap óta nem világított az oszlopon lévő lámpa. Hosszú keresgélés után, a tudakozótól megkaptam az ÉMÁSZ hibabejelentő telefonszámát - amely nem vicc, miskolci szám volt. Tárcsáztam a megadott számot, december 24-én késő délután. Rögtön be is jelentkezett egy gépi hang, közölte címét, rangját, egyéb adatait és hozzá tette: bejelentését magnó szalagra vesszük. Majd elkezdte sorolni a gombok számát és kérte: amilyen témájú a bejelentésem, azt a számot üssem be. A hibabejelentés az egyes szám alatt volt. Beütöttem. Örömömre valódi férfihang jelentkezett és kedvesen érdeklődött, milyen ügyben akarok bejelentést tenni. Első mondatom után - hogy a házam előtti oszlopon égő cserét kérek - rögtön jött a meglepő válasz: ez nem ránk tartozik. Ugye viccel? - kérdeztem, de erre nem jött válasz. Az önkormányzat nem velünk kötötte meg a hálózat karbantartási szerződését, forduljon az önkormányzathoz - mondta a férfihang. Szomorúan tudattam családommal, hogy az eljövendő öt ünnepnapon a karácsonyi ragyogás helyett a sötétségben gyönyörködhetünk. S lön csoda! Másfél óra elteltével házam előtt leparkolt egy kosaras nagy autó és megtörtént az égő csere. Percek alatt fény ragyogta be az utcát. Megkérdeztem a szerelőket, kinek köszönhetem ezt a gyors segítséget? S jött a meglepő válasz: - Senkinek. Erre jártunk és láttuk, hogy az oszlopon nem ég az izzó, hát kicseréltük. Utólag, nagyon szépen köszönöm a szerelők gyors segítségét, ám nem vagyok biztos benne, hogy a kosaras autó volánját nem a karácsonyi angyal irányította-e. P. Tóth László Az év utolsó hónapja bó'- velkedik ünnepekben, ezek közülük is a legfényesebb, legvarázslatosabb a karácsony, amit a gyermek, a család, a béke és a szeretet ünnepének is neveznek. Mindegyik igaz kell, hogy legyen! Ezen a jeles eseményen a keresztény világ egy gyermekre emlékezik, akinek kétezer éves tanításai ma is a legfontosabb útmutatói az embereknek, legyen az felnőtt vagy gyermek. „Az ünnep az különbözőség. Ilyenkor elfelejtjük azt, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Készülünk rá! Nemcsak külsőségekben, hanem lélekben és hangulatban is” - így vélekedett Mórái Sándor író az ünnepről. S így tették ezt a Szentgyörgyi István Általános Iskolában is, hiszen hetekkel a téli szünet előtt elkezdték díszíteni a folyosókat, a tantermeket, az épületet égőkkel világították meg az adventi várakozás során. A pihenő előtti csütörtökön ünneplőbe öltöztették a szívüket, és karácsonyi műsorral kedveskedtek alma materük tanulóinak, szülőinek, nagyszülőinek, a falu vezetőinek és még nagyon sok kedves vendégnek, akik megtisztelték a rendezvényt és együtt ünnepeltek a szervező intézménnyel. Az esemény kezdetén Nagy László igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd közösen elénekelték a „Mennyből az angyal...” kezdetű dalt, miközben meggyújtották a gyertyát az adventi koszorún, amelyen immár, mind a négy gyertyaláng világított. A műsort S. Veronika furulya játéka nyitotta, majd karácsonyi verset hallhattak Gubó Liza 4. a osztályos tanuló előadásában. Ezt követően felléptek az intézmény első osztályos diákjai, a balettosok, a második osztályosok, akik egy színdarabot és egy gyertyafénytáncot adtak elő. A felső tagozatosok közül pedig az ötödikesek készültek színdarabbal, amelyet Seres Tamara (ó. o.) verse színesített. Ezután a 2. b-sek a „Melyiket a kilenc közül” című Móra Ferenc elbeszélést adták elő néptáncbetéttel gazdagítva. Az énekkar a Ghymes zenekar „Szép jel” elnevezésű dalát szólaltatta meg, de nem maradhatott el a Gitárszak- körösök produkciója sem, akik most is fergeteges sikert arattak. Színvonalasra sikeredett a Pásztorjáték is, amelyet a harmadikosok és a negyedikesek adtak elő, kiegészülve egy másodikos tanulóval is. Az ünnepség a „tanári kórus” énekével zárult, amit Bánné Soós Ágnes szintetizátoron, és Hekli Péter gitáron kísért. A rendezvény ideje alatt a szülői munkaközösség tagjai pedig fáradhatatlanul árulták a szülők, tanulók és pedagógusok által készített igényes karácsonyi vásár termékeit. Az alma mater tanulói, a pedagógusai és dolgozói szívüket-lel- küket, idejüket, munkájukat beletették a karácsonyi műsorba, és a közönség ugyanolyan szeretettel fogadta, amilyen szeretettel nyújtották át azt. Vajas Anikó Mohora. 2000-ben nyitotta meg kapuit a Tolnay Klári Emlékház, amely annak az emlékkiállításnak ad helyet, ami a művésznő életútját bemutató fényképekből, személyes használati tárgyakból, családi ereklyékből, nagy sikert aratott színházi előadásokat idéző kosztümökből áll. Tolnay Klári itt gyerekeske- dett, első kiscipőjétől a legutolsó színpadi lábbelijén keresztül, 60 év feledhetetlen munkássága elevenedik meg a fényképeken. Kitüntetései között a két Kossuth-díj, érdemes és kiváló művész kitüntetés és a középkereszt is látható. A kiállított színpadi ruhák között van a „Katyi ruha”, „Blanche pongyolája”, „Nóra" és „Maude” kosztümjei. A Tolnay család 125 éves zongorája ugyancsak megtekinthető az emlékházban. A kiállításk alapja a művésszé válás és a művészetteremtés folyamatát rögzítő több mint 300 fényképfelvétel, amelyek még plasztikusabbá, élőbbé teszik a tárlat tárgyait. A kiállításét, amely hűen reprezentálja egy fantasztikus és őszinte művészi életút pillanatait. Képek és tárgyak így válnak jelképpé, az értékmegőrzés jelképévé. Egy ember emlékét a számára becses tárgyakon keresztül méltó módon lehet ápolni, bemutatni, ami a feladattól rögtön küldetéssé magasztosul, ha a század egyik legnagyobb magyar színésznőjéről van szó. A siker pedig ez esetben semmi más nem lehet, minthogy minél többen belépjenek a színészkirálynő, Tolnay Klári titokzatos világába. Gyurkó Péter képriportja
