Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)

2014-10-25 / 247. szám

„Győztünk, győztünk, tavasz lett az őszünk!" „Királyi örökség..." 2014. OKTÓBER 25., SZOMBAT nelmi tények mára már nagy pontossággal ismertek, még mindig nehéz azonban a múlt megítélése, mert ma is élnek kö­zöttünk olyanok, akik részesei voltak az akkor történteknek. Akik abban az időben egymás el­len harcoltak, s a forradalom előtt is más-más oldalon álltak - mondta dr. GaálZoltán, majd ar­ról is szólt: a lehetőség, hogy a függetlenségről, demokráciáról szóló '56-os eszmék megvalósul­janak, a rendszerváltozással jött el. Az átmenet békés körülmé­nyek között ment végbe. 1956 eszméihez való szoros kötődést jelezte, hogy kivégzésük évfor­dulóján ünnepélyesen újratemet­Három helyszínen ünne­pelték meg az Ipoly-parti városban az ’56-os forrada­lom és szabadságharc öt- vennyolcadik évfordulóját. H. H. Balassagyarmat, a Palóc liget­ben kezdődött a rendezvények sora. Itt, a forradalmárt ábrázo­ló faszobornál az egykori esemé­nyek résztvevője, a szegedi egye­temisták egyik vezére, dr. Kiss Tamás, a rendszerváltás utáni el­ső szabadon választott városi ön- kormányzat alpolgármestere emlékezett. Röviden utalt az ’56- os forradalmat megelőző idő­szakra, majd arra, milyen gyor­san változott meg az októberi na­pokban az emberek hangulata. Október 23-án pedig azok, akik napokkal és hetekkel korábban még suttogva sem mertek be­szélni a változásokról, immár nyílt szívvel kiáltották: „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kor­mányba”, amikor pedig a tömeg a Kossuth térre tartva elhaladt a rettegett Államvédelmi Hatóság épülete előtt, már odakurjantot­ta: „vesszen az Ávó". Dr. Kiss Tamás hozzátette, a ké­sőbbi koroknak, így a mai fiata­loknak is minél behatóbban meg kell ismerni 1956 történéseit, és legyenek büszkék mindazokra, akik életüket adták a szabadsá­gért, akik harcoltak érte, akik börtönt szenvedtek a meggyőző­désükért, vagy csak támogatták a forradalmat. Megérdemlik! A résztvevők ezt követően át­vonultak a szomszédos Bajcsy útra, ahol a rendőrség épületé­nek falán lévő, a helyi Forradal­mi Nemzeti Tanács megalakulá­sát hirdető emléktáblánál foly­tatódott az ünnepség. Puskaro­pogás közepette két motoron négy nemzetőr „toppant” az út közepére, majd az embereknek röplapokat osztogattak. A Tormay Cecile Irodalmi és Művé­szeti Társaság tagjai voltak e kis színjáték főszereplői, majd vers­be is szedték gondolataikat. Ezt követően Medvácz Lajos pol­gármester szólt az egybegyűltek­hez. Albert Camus-t idézve mond­ta, a szabadság olyan királyi örök­ség, amelyet ki kell érdemelni. 1956 hősei kiérdemelték, hogy ha néhány napig is, de megízleljék ezt a szabadságot, de vajon a mai polgárok tudják-e értékelni mind­ezt? Annak idején a forradalmá­rok cselekedetei következtében kártyavárként roppant össze a Rá- kosi-rendszer, de csak pillanatok­ra élvezhették egy új kor nyitá­nyát az emberek - mondta a vá­rosvezető. Aztán eljött a „rendcsi­nálás” ideje, a barikádokon harco­lókat köztörvényes bűnözőknek nyilvánították, meghurcolták, börtönbe vetették őket, és soku­kat kivégeztek. De eljött végül az igazság órája - tette hozzá Medvácz Lajos - és a rendszer- változtatás után valósággá váltak mindazok a követelések, amelyek 1956-ban megfogalmazódtak. A polgármester végül kijelentette: hajtsunk fejet mindazok előtt, akik ezért a királyi örökségért, a szabadságért küzdöttek. A rendezvénysorozat harmadik részében, a régi vármegyeháza dísztermében rendkívüli testüle­ti ülés keretében adták át a város szakmai díjait, illetve a Jó tanuló - jó sportoló” kitüntetéseket. (A díjazottakra későbbi lapszá­munkban visszatérünk.) A Hősök parkjában emlékeztek a helyi­ek Magyarország népének sztálinista diktatúra elleni felkelésére és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadság- harcára, a XX. századik magyar történe­lem egyik legmeghatározóbb eseményé­re. Az önkormányzat rendezvényén Dömsödi Gábor polgármester mondott ünnepi beszédet. mindig büszkeséggel töltötte el a magyar népet, hiszen közös bátorsággal és hősiességgel meg­próbálta kivívni függetlenségét, szabadságát, a demokráciát. A forradalom és leverése tanulságaira mutatva Dömsödi Gábor úgy fogalmazott: csak magunkra számíthatunk, bár elhittük, mert el akartuk hin­ni, hogy a Nyugat segítséget nyújt majd, de tettek­kel csak Spanyolország akart támogatni. S jegyez­zük meg azt is, hogy Alberto Moravia, a nagy olasz A Rajeczki Benjamin tagintézmény növendékei is műsort adtak rá! ” Az esemény első perceiben a jelenlévők meg­hallgatták Nagy Imre egykori miniszterelnök 1956-ban el­hangzott rádióbeszédét. Ez­után az Athéné Alkotó Kör előadóinak és a Rajeczki Benjamin tagintézmény nö­vendékeinek műsorát kísér­ték figyelemmel.- 1956-ot máshogy mond­ták el nekünk a szüléink, máshogy írták a könyvek, és adott esetben máshogy taní­tották a tanáraink. 1956-ot - akik az előírásokhoz tartot­ták magukat - ellenforrada­lomnak, a családok forrada­lomnak hívták, a becsületes tanárok szintén így emleget­ték. Egy mostani, himnusz-szerű dal szerint a forradalom maga volt a remény és a pokol. Min­den magyar családnak okozott sérüléseket - mondta ünnepi beszédében Dömsödi Gábor, a város polgármestere, aki a következőket is meg­osztotta hallgatóságával: 1993-ig nem hozták nyilvánosságra, hogy a harcokban 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A szovjet ka­tonák Is áldozatok, őket is a diktatúra parancsa küldte, s azt sem tudják, hol vannak eltemetve. Mindenki megtagadhatja a parancsot, és ezek a katonák nem tették, de emiatt csak akkor ves­sünk követ valakire, ha magunk is voltunk va­lamikor olyan bátrak, mint az '56-os hősök. A sok könny és áldozat ellenére is '56 említése író azt akarta, hogy a világon az összes olyan ut­cát, ahol szovjet nagykövetség működött, legyilkolt magyarok utcájának nevezzék el. A polgármester beszédében szó volt arról is: 1988-ra erősödött meg itthon annyira a demokra­tikus ellenzék, hogy Franciaországban emléket ál­lítson jelképesen a forradalom áldozatainak. S Bu­dapesten is felgyorsultak az események, újrate­mették Nagy Imre miniszterelnököt és mártírtár­sait, s méltó helyre emelték 1956 emlékét. Az esemény koszorúzással zárult, az emléke­zés virágait elsőként a város és francia testvérte­lepülése (Ruffec) vezetői, majd a járási kormány- hivatal, a roma önkormányzat, továbbá a pártok képviselői helyezték el. nemzet és az egyének jövőjének kibontakozásához. Az ünnepség szónoka hozzátette: - Hölgyeim és uraim! A felkelők megtették, amit megtehettek. Utódainknak, nekünk azonban még mindig vannak feladataink ezen a téren. Próbáljuk hát meg mi is szebbé, jobbá igazságosabbá tenni önma­gunkat, környezetünket, mert ez lehet az első lépés a szebb, jobb igazságosabb világ felé. Jenei Szilveszter 1956 című művét a komáromi Magyarock Dalszínház társulata mutatta be nagy sikerrel az ünneplésen. (Mj.) ték Nagy Imrét és mártírtársait. 1989. október 23-án pedig kikiál­tották a Magyar Köztársaságot. Az ünnep kapcsán dr. Gaál Zol­tán Módi Ferenc volt köztársasá­gi elnök 2004-ben a fővárosi mű­egyetemi megemlékezésen el­hangzott szavait idézte: 1956 esz­méi, céljai, üzenetei eddig csak részben valósultak meg. Magyar- ország sok tekintetben nem lett olyan igazságos, szolidáris és bol­dog, amilyennek az egykori felke­lők látni szerették volna. Mégis, ma nem kis részben nekik kö­szönhetjük, hogy olyan világban élhetünk, amely erősíti hitünket a A felkelők megtették, amit megtehettek... - hangsúlyozta dr. Gaál Zoltán jegyző In memóriám Ivády Viktor Elment a vámsból az első logopédus... Hál' Istennek sokáig volt itt Hacsak az Égben nincsen rá igény, máshol sem vállal már többé beszédjavítást S bár életében sok száz gyer­meknek, felnőttnek igazította artikulációját, csalta elő „r” hangját, terelgette beszédrit­musát tüntette el pöszeségéf de minket már nem tud meg gyógyítani. Minket, akik is­mertük és szerettük itt há­gott orrhangzós szipogás- ban, elcsukló hebegésben, da­dogásban. Végül csendben. Ebben a csendben emléke­zünk Ivády Viktorra, a fárad­hatatlanra. Még idén is dol­gozott. Sosem hagyta magá­ra sem tanítványait, sem az áldott földet, amit míg bírta, művelt. Ősi faj kihalófélben. Idén szeptemberben volt soros Egerben vasdiplomára biológia-mezőgazdasági ta­nári szakon, s jövőre az EL­TE Bárczi Gusztáv Gyógype­dagógiai Tanárképző Karán ugyancsak. Szeptemberben már nem tudott menni. Most már nincs... Dehogy nincs. Csak másképp. Itt él bennünk és végtelen sok, hálás tanítvá­nyának szívében. Akár egy tábla is őrizhetné nevét a vá­rosi logopédiai ambulancián. Földi létében sosem pi­hent. Most talán igen. Legyen áldott a föld körü­lötted! Isten Veled, Viktor Bácsi! Murányi Sándor ____________________________ A lehetőség, hogy a függet­lenségről, demokráciáról szóló '56-os eszmék megva­lósuljanak, a rendszerválto­zással jött el. Az '56-os ese­mények kapcsán több olyan fontos követelés fo­galmazódott meg, amelye­ket az Alkotmány 1989. ok­tóber 23-án életbe lépett rendelkezéseiben láthat­tunk megvalósulni. A felke­lők megtették, amit megte­hettek, nekünk, utódaink­nak azonban ma is felada­tunk jobbá, igazságosabbá válnunk, hogy szebb, jobb, igazságosabb legyen a vilá­gunk. A József Attila Műve­lődési és Konferencia-köz­pont „teltházas” színházter­mében tartott csütörtöki megemlékezésen dr. Gaál Zoltán, a város jegyzője ezeket az ünnepi gondola­tait is megosztotta a jelen­lévőkkel. A közönség ez­után annak lehetett szem­tanúja, hogyan képes be­mutatni a művészet 1956 szívbemarkoló drámáját. Salgótarján. - Két, jelentős tör­ténelmi eseményre emlékezünk az 1956-os forradalom és szabad­ságharc, valamint a Magyar Köz­társaság 1989. évi kikiáltásának ünnepén. A két időpont között el­telt harminchárom év ellenére 1956 és 1989 szorosan összetar­tozik. Az '56-os események kap­csán több olyan fontos követelés fogalmazódott meg, amelyeket az Alkotmány 1989. október 23-án életbe lépett rendelkezéseiben láthattunk megvalósulni. A törté­A Magyarock Dalszínház előadása zárta a salgótarjáni programok sorát Remény és pokol... /J ’ ' ' - ‘ ' > ff.,. Motoron jöttek a „nemzetőrök"

Next

/
Thumbnails
Contents