Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-19 / 218. szám
A népszerű „Báró” parádés alakításainak, pompás góljainak se szeri, se száma. Szepesi György, a legendás rádióriporter a „nagy Inter” játékmesteréhez hasonlítva, a „magyar Corsónak” nevezte Bástit, a hazai mezőny egyik legtechnikásabb j átékosát.- Nekem a grund jelenti a foci bölcsőjét, bár én jobbára a salgótarjáni Gedőc-tetőre jártam - eleveníti fel a múltat Básti István.- Az acélgyári iskola fbcicsapatában játszottam, itt figyeltek fel rám a Stécé vezetői, és 1958-ban hívtak az ifjúsági csapatba. Innen lettem utánpótlás-válogatott is hat-hét alkalommal, majd szép lassan beépültem a felnőttek közé. A tehetséges fiút az NB I/B-ben, 1963. augusztus 25-én, a Ganz- Mávag ellen szerepeltette először Bodola Gyula edző. A Cserháti - Salgó, Ferencz, Oláh D. - Szojka, Fodor - Kriskó, Toldi, Krajcsi, Básti, Rozgondi összeállítású Stécé l:l-es eredményt ért el. A szőke fiatalember az első gólját az idény utolsó játéknapján, 1963. november 24-én szerezte, amikor a fiúk itthon 6:0-ra győzték le az Ózdi Kohász csapatát. A tarjániak üdvöskéjét az első szárnypróbálgatások után a következő idényben Grosics Gyula építette be a csapatba, felismerte Básü tehetséget, aki néhány év alatt klasszisjátékossá nőtte ki magát A Stécé a „Fekete Párduc” vezérletével visszakerült az élvonalba. A fekete-fehérek az első találkozón, 1965. március 14-én a Vasast fogadták, a balszélsőt játszó Básti akkor kóstolt bele először az NB I légkörébe. A Cserháti - Sándor Z., Ferencz, Oláh D. - Szalay, Toldi - Kökény, Kocsis, Müller, Horváth Z., Básti alkotta gárda 12 ezer néző előtt l:l-re végzett a piros-kékekkel. A remek karmester pályakezdését egyébként végigkísérik az l:l-es hazai döntetlenek. Ugyanis az első NB I-es gólját 1965. augusztus 2-án szerezte, s a Stécé akkor is l:l-etjátsZottitthon a Szegedi EAC együttesével.- Nem volt egyszerű akkoriban bekerülni a Stécébe - hangsúlyozta. - Emlékszem, „döcögős” évei voltak ezek a fekete-fehér színű gárdának, sokat álltunk a tabella hátsó felében. Marosvári Béla 1968-ban lett a Stécé edzője, ekkor állt össze a kitűnő Szalay-Répás-Básti középpályás sor. A Népsport őszA Salgótarjánban éló' Básti István, az egykori remek labdarúgó ma ünnepeli a hetvenedik születésnapját. „Báró”, ahogy annak idején becézték, 1963-ban mutatkozott be az SBTC felnőttcsapatában, ahol 1979-ig játszott, előbb balszélsőként, majd bal oldali középpályásként. Szerepelt az 1968-as mexikói olimpián, ahonnét aranyéremmel térhetett haza, majd négy évvel később tagja volt a müncheni olimpiára utazó csapatnak. Pályafutása befejezése után nem lett edző, hanem a civil életben helyezkedett el. A salgótarjáni labdarúgás történetének egyik legjelesebb játékosa még ma is játszik a Stécé-öregfiúkc- sapatában. A nagyszerű sportembert a 2006 őszén tartott önkormányzati választások után a Magyar Olimpiai Bizottság tagjává delegálták, és azóta is betölti a tisztségét. Balogh Tibor Olimpiai bajnok, élvonalbeli bronzérmes Hetvenéves Básti István, az SBTC egykori remek labdarúgója Legendás Stécé középpályás sor (balról): Szalay Miklós, Répás Béla és Básti István míg végre becserélt a hatodik hazai találkozón. Aztán két nappal rá, az értékelésen nekem támadt, hogy majdnem miattam vesztettük el a mérkőzést. Akkor én azt mondtam: elég volt. Az SBTC 1980. március 26-án a svéd lönköping Sodra együttesét fogadta, és erre a barátságos története legjobb eredményét érte el az élvonalban kivívott bronzéremmel. Ezzel a sikerrel a nemzetközi porondra is kiléptek: az UE- FA-kupában, az AEK Athén ellen idegenben 3-1-re kikaptak, majd itthon 1 -1 lett az eredmény, utóbbi mérkőzésen a tarjániak gólját Básü lőtte büntetőből.- A legcsodálatosabb bajnoki évünk volt, amelyről a bronzérem megszerzése is tanúskodik- emelte ki az egykori kiválóság.- Az együttes már több éve együtt játszott, amely Marosvári Béla edzősége idején kezdett kialakulni. Ezután Moór Ede jó szeme, taktikai érzéke még csiszolt rajtunk, hatékonyabbá tette a csapat játékát, amely gólokban is megmutatkozott. Tudtuk, hogy kitől mire lehet számítani, szinte már gondolatban is tudtunk kommunikálni. Külön kiemelném a Honvéd elleni hazai 3-1-es hazai sikerünket, amelyet a Magyar - Kmetty - Gecse, Horváth, Varga, találkozóra még egyszer összeállt a legendás Szalay-Répás-Básti középpályás sor. Básti később Pásztora igazolt, amellyel feljutottak az NB III-ba, igaz, ott már nem játszott, majd Taron fejezte be az aktív focit. Pályafutása során mindkét térdét porcra műtötték. A legemlékezetesebb mérkőzéseiből az eddigiek mellett még egyet ragadott ki.- Sok felejthetetlen meccsen vettem részt, számomra egyik legnagyobb összecsapás 1973. november 17-én, a Népstadionban volt, ahol a Ferencváros ellen 2-2-es döntetlent értünk el. Az egyik gólt én szereztem, a másikat Kajdy Tibor. Egykori játékostársaival ma is jó a kapcsolata. A Stécé öregfiúkcsapatában rendszeresen szerepelt, sőt még ma is beszáll játszani. Nem lett edző, de 1988-tól ’90-ig a Stécé technikai vezetője volt. A polgári életben 1980-tól ’95-ig, a salgótarjáni 25- ös számú laboratóriumban dolgozott fogtechnikusként, majd a Létesítmény és Sport Kht. létesít- ményvezető-helyettese volt 2004-ig, a nyugdíjazásáig. A sportember 2006 őszétől a MOB Nógrád megyei delegált tagja.- Örömmel végzem a MOB- tagsággal járó teendőimet - mondta. - Sajnos amióta ebben a minőségben tevékenykedem, nem volt megyénknek olimpiai résztvevője. Köztudott, hogy a 2014-es szocsi téli játékokról lemaradt a salgótarjáni Papp Ildikó sífutásban, pedig a versenyeken elért eredményei alapján neki kellett volna utaznia. Bízom benne, hogy a következőre ki fog jutni, és az ehhez vezető úton mindenben támogatni fogjuk. Persze, ha mellette lesz még olyan versenyző, akinek van esélye, akkor a legteljesebb mértékben mellette leszünk.- Hogy mit szólok a mai Stécéhez? - kérdez vissza. - A város nem a jelenlegi harmad- osztályt érdemli. Bízom benne, hogy néhány éven belül újra legalább másodosztályú csapata lesz Salgótarjánnak.- A pályafutásom végén talán volt bennem egy kis tüske, el akartam szakadni a focitól, a sporttól, teljesen mással akartam foglalkozni - szól az összegezés a hetvenedik születésnapon. - Összességében azonban kereknek érzem azt, amit a labdarúgásban elértem, így utólag, tapasztaltabban lehet, hogy másként tettem volna egykét dolgot, és akkor még többet tudtam volna elérni. Feleségemmel, Máriával 47 éve élünk boldog házasságban, egy fiúnk van, Attila, a menyünk Ágnes. Két fiúunokánk van, Attila ló, míg Mátyás 12 éves, versenyszerűen egyikük sem sportol. Legfőbb hobbim a horgászat, de szeretek kertészkedni is. Sokat járok Balatonudvar- diba az unokáimmal is, ahol van egy kis nyaralóm. A legnagyobb örömet az jelenti, amikor együtt van az egész család. Az 1968. évi olimpiai bajnok magyar csapat a mexikóvárosi Azték-stadionban (balról): Szarka Zoltán, Básti István, Sárközi István, Szalay Miklós, Juhász István, Noskó Ernő, Keglovich László, Nagy László, Dunai II Antal, Kocsis Lajos, Fazekas László, Szűcs Lajos, Menczel Iván, Páncsics Miklós, Dunai Lajos, Fatér Károly, Novák Dezső tályzatai alapján Básti István az év B-csapatában kapott helyett. A bajnokság őszi szezonja a mexikói olimpia idején szünetelt. A játékokon ott volt Básti István és klubtársa, Szalay Miklós is, és aranyéremmel térhettek haza. A magyar válogatott szövetségi kapitánya Lakat Károly volt.- Örültünk, hogy vidéki fiatalként ott lehetünk Mexikóban - folytatta Básti. - Szerencsénk volt annyiban, hogy aki az A-vá- logatottban játszott, nem léphetett pályára az olimpiai csapatban, így a „második vonalból” válogattak. - A tornán négy alkalommal - Salvador, Ghána, Izrael, Guatemala ellen - jutottam szóhoz, óriási élmény volt a világ legnagyobb sporteseményén játszani. Négy évvel később, a müncheni olimpián is kinn voltam, igaz, ott nem jutott szóhoz, egyszer voltam a kispadon. No, de térjünk vissza a Stécéhez, amely az 1971/72-es bajnoki évadban, Moór Ede edző irányításával, Vertig - Szalay (Sáfrány), Répás B., Básti - Kovács L, leck összeállításban értünk el 15 ezer néző előtt. Ezután már akkora előnyünk volt, hogy ha a hátralévő két meccsen egy pontot szerzünk, miénk az ezüstérem. Aztán kétszer kikaptunk idegenben, míg a Honvéd persze nyert, és mi rosszabb gólkülönbséggel harmadikok lettünk. Persze, azért csalódott nem vagyok. A sikert, míg élünk, nem fogjuk elfelejteni. Az UEFA-kupában, ha kicsit nagyobb rutinunk lett volna, akkor továbbjutunk, és a Liverpool lett volna az ellenfelünk. A szőke karmester 1979. november 3-án, hazai pályán, a Deb-. receni MVSC ellen játszotta utolsó bajnoki mérkőzését az élvonalban. Az összecsapás 0 -0-al zárult.- Nem volt a legszebb a búcsúm - emelte fel a hangját. - Edzőm közölte velem, hogy 35 évesen már csak a hazai mécseseken férek bele a taktikába. Én vártam a kispadon türelmesen, Névjegy Básti István 1944. szeptember 19-én született Sál gótarjánban. Posztja: balszélső, bal oldali középpályás. Labdarúgó pályafutása: A hatvanashetvenes évek egy ik legnagyobbra tartott labdarúgója, akit SBTC 1958-ban igazolt le. A felnőttcsapat-ban 1963. augusztus 25. és 1979. november 3. között 348 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 60 gólt szerzett (NB i-ben: 327/56, NB 11-ben: 21/4). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71 - ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1 -0). Tagja volt a magyar utánpótlás és B válogatottnak (1 -szer szerepelt). Az 1968-as mexikói olimpiáról aranyéremmel térhetett haza. Négy alkalommal játszott. C-csoport: Magyarország - Salvador 4- 0 (a 70. percben lépett a pályára), Magyarország - Ghana 2 -2 (a 69. percben lépett a pályára), Magyarország - Izrael 2 -0 (végig játszott). Negyeddöntő: Magyarország - Guatemala 1 - 0 (a 72. percben Szalay jött be helyette). Négy évvel később tagja volt a müncheni olimpiára utazó csapatnak. Pásztó (1982 tavasz), Tar (1982 ősz). t » Básti István ■ Básti István (elöl) és Kocsis Lajos I (Bp. Honvéd} küzd a labdáért ' I
