Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
2014-07-05 / 154. szám
Mátyás himnusza: győz az igazság p CU a •c A királyi udvarban sokszor merültek fel súlyos erkölcsi kérdések Ilyen még nem volt, legalábbis Salgótarjánban. Korábban soha nem rendeztek még a városban nyári játékokat. Az idei Szent Iván-éjszakáján - illetve előtte és az azt követő napokon - különleges reneszánsz programban lehetett részük az itt élőknek és az ide látogatóknak. A Fő téren majd a Baglyaskő-Vár Természetvédelmi Látogatóközpont kivételesen szép környezetében valósággal megelevenedett a történelmi múlt: középkori játékokat, varázslatokat, lovagi tornákat láthattak az érdeklődők s a korabeli hangulat megteremtéséhez nemcsak a korhű jelmezek, hanem a stílusos táncok, zeneszámok is hozzájárultak. Az ötnapos rendezvénysorozat egy olyan nagyszabású szabadtéri színházi produkcióval zárult, amelyre ugyancsak nem akadt még példa a város történetében. A 2011-es „700 éves Baglyaskő vára - Salgótarján emlékév” keretében létrehozott s a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága hatáskörében működő természetvédelmi területen vitte színre a Sziget Színház és a Nemzeü Lovas Színház a „Mátyás az igazságos” című kétfelvonásos magyar rockoperát. A társulat bő egy év alatt - a „Trója” illet „Honfoglalás” után - a harmadik bemutatóját tartotta Salgótarjánban. A darab illetve az előadás témája szerint is jól illeszkedett a tatárjárástól utáni időktől az egykori Kacsics nemzetséghez tartozott, a 14. század eleji évekre visszavezethető vár - immár emléktáblával megjelölt - romjai tövében kialakított romantikus környezetbe és mintegy csúcspontként kapott helyet a középkort megidéző nyári játékok programjában. A Pintér Tibor - színművész, a Sziget Színház igazgatója - által írt meseszerű történet két valós történelmi alak, Mátyás király illetve Kinizsi Pál hadvezér barátságát állítja középpontba. A cselekmény az ő életük néhány fontos epizódjára épül, úgy, hogy a közismert, igazolható tények, a mondák, legendák őrizte históriák összefonódnak, keverednek az írói lelemény, fantázia alkotta epizódokkal. A szerző jogosan alapoz arra az évszázadok során kialakult, elterjedt közfelfogásra, amely szerint Hunyadi János fia, az 1458-ban királlyá választott Mátyás nemcsak mint az egyik legnagyobb, európai léptékű uralkodó, de mint a legnépszerűbb történelmi személyiségek egyike él az emberek tudatában, érzelemvilágában. Azt tartják róla, hogy együttérzően viszonyult a nép gondjaihoz, nehézségeihez és minden helyzetben igyekezett jól, igazságosan dönteni. A darabban prágai fogságából kiszabadulván fiatalon ismerkedik meg az ügyes, erős molnárfiúval Kinizsi Pállal, a csatát soha nem vesztett későbbi hadvezérrel, aki ugyancsak megalapozottan került a magyar történelem pozitív hősei sorába. Csakhogy a forgatókönyv szerint szerelmes lesz a nagy ellenség, az elfogott török szultán lányába és igyekszik megvédeni mindkettőjük életét. Ez viszont magyar oldalon sokaknak nem tetszik és Mátyásnak is komoly dilemmát okoz. Végül Is nem áll útjába a szerelemnek, párviadalt rendel el a török vezér és Kinizsi között. A bajvívás a magyar harcos győzelmével végződik, a legyőzött szultán azonban nem tud elvonulni, mert az udvar egyik fekete lovagja orvul leszúrja. Kinizsi kérésére rangjához méltó temetésben részesül. A történet és az előadás - amelyet Pintér Tibor rendezett is, sőt a felnőtt Kinizsi Pált ugyancsak ő alakítja szenvedélyesen - teli van pátosszal, magas fokon izzó érzelemmel. A hatást nem kis mértékben fokozza Szűts István - a salgótarjáni (!) születésű komponista - szuggesztív zenéje, amely hangulatában szinkronban van ugyan a megidézett történelmi korral, de a mai kor emberét veszi célba. A színészek közül - Pintér Tibor mellett - különösen jól énekel a király Buch Tibor, az ifjú Mátyást megformáló Mohácsi Márk, a fiatal Kinizsi Pál alakjában Bakos Attila, a Szilágyi Erzsébet megszemélyesítő PapadimitriitAthina és a török lány Békefi Viktória. Kellemes perceket okoz az udvari bolond szerepében visszafogottan komédiázó Vár fi Sándor és „jól áll” az akcentussal beszélő fekete lovag figurája Kaszás Gézának. A tánckar mozgását ifj. Nádasdy András és Patuzzi Mónika koreografálta. A díszletet, az impozáns látványt Dómján Gábor tervezte. A Nemzeti Lovas Színház nem véletlenül került be a produkcióba, hiszen a színészek megülte derék négylábúaknak hangsúlyos szerep jut a cselekményben. Poroszkáló, száguldó jelenlétük elsősorban azoknak okoz nagy élményt, akik még nem láttak lovakat kosztümös előadásokban „közreműködni”. A lovasok között gyorsan betanuló helyi fellépők is voltak a Ponyi lovardából. A tavaly ilyenkor bemutatott új magyar rockopera - ha úgy tetszik rockmusical - nagy sikert aratott a salgótarjáni nézők körében is, akik - mintegy másfél ezren - a domboldalon ülve, állva, minden kényelmetlenséggel dacolva élvezték végig a különleges hangulatú előadást és a meglepetésszerű tűzijátékot. * * * Közvetlenül az előadás előtt, fellépésre készülvén a szereposztásról az egyik színész, Várfi Sándor tájékoztatta lapunkat és ugyancsak készségesen nyilatkozott Pintér Tibor is. Véleménye szerint a mai Magyarországon példaértékű, már-már csodaszámba megy, ami Salgótarjánban a kultúra, a művészetek felkarolása, támogatása terén történik. Köszönettel szólt az önkormányzat általi fogadtatásról és arról a szakszerűségről, profizmusról, szívélyességről is, ami a nyári játékokat szervező Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft., illetve azon belül a József Attila Művelődési és Konferencia-központ munkatársai részéről irányukban, e sajátos igényű előadás előkészítése és az ideális természeti környezetben való megrendezése során megnyilvánult. . Csongrády Béla Mátyás (Mohácsi Márk) és Kinizsi (Bakos Attila) barátsága ifjú korukban kezdődött A legendás Kinizsi Pál (Pintér Tibor) a nyeregben érezte igazán jól magát „Emlékmű a gondolatnak Az természetes, hogy Alsósztregován, ahol született és ahol sírja is van, Csesztvén, ahol csaknem egy évtizedig élt, valamint Balassagyarmaton, ahol vármegyei közhivatalnokos- kodott, immár ötven esztendeje rendszeresen megemlékeznek Madách Imréről, „Az ember tragédiája” szerzőjéről. Kivált, mint az idén, amikor halálának van 150. évfordulója. De több mint másfél évtizede már Salgótarján is részt kér e folyamatból, annál is inkább, mert a költő nevét viseli a város legrégebbi középiskolája, a Bolyai-lépcsőnél pedig ott található Varga Imre remekbe szabott Madách-szobra. Ennélfogva a 2014-es emlékévre ugyancsak megkülönböztetett figyelemmel és programmal készült a nógrádi megyeszékhely is. Ennek egyik konkrét megnyilvánulása a minap a Dornyay Béla Múzeumban megnyílt „Emlékmű a gondolatnak” című , a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum anyagából válogatott kiállítás. A megnyitóünnepségen megjelenteket a két intézmény nevében Shah Gabriella, a helyi múzeum igazgatója üdvözölte. Emlékeztetett arra, hogy a kölcsönkért illetve -kapott bemutató ötlete a Mikszáth Kálmán Társaság és a Madách-hagyo- mány Ápoló Egyesület által összehívott év eleji megbeszélésén merült fel. Köszöntőt Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere mondott. Véleménye szerint a csillagok szerencsés együttállása a Madách Imre emléke, szellemi öröksége előtti tisztelgés ügyében is eredményesnek bizonyul. Az igazgatónő által említett civil szervezetek mellé ugyanis felsorakoztak intézmények - élükön a múzeummal, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárral és a Madách gimnáziummal - más szervek, cégek, magánszemélyek is. Sőt alkalmasint még a szerepek is változnak, bővülnek, hiszen a könyvtárban nemrégiben a Tragédia színeit magyarázandó rendhagyó irodalomórára került sor, a megújult identitású és szemléletű múzeumban pedig ezennel irodalomtörténeti jellegű és jelentőségű kiállítást rendeztek. Salgótarján is magáénak érzi Madách Imrét, hiszen a palóc vidék szülötte. Ezért is örvendetes, hogy az egykoron Balassagyarmaton élt evangélikus püspök, Szabó József gyűjteménynek egy része most itt látható. Nem kis mértékben köszönhető ez a győri múzeumA Cantabile Kamarakórus, Székyné dr. Sztrémi Melinda, Kácsor Zoltán és Shah Gabriella a Madách-kiállítás megnyitóján a Dornyay Béla Múzeumban nak, amellyel alakulóban van hosszabb távú, gyümölcsöző együttműködés. A Dornyay Béla Múzeum a jelenlegi kiállítást a Mihályfi-gyűj- temény bemutatásával kívánja, tudja viszonozni - jelentette ki a polgármester asszony. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum nevében Kácsor Zoltán irodalomtörténész nyitotta meg a Madách-kiállítást Elmondta, hogy számukra is öröm, hogy elhozhatták Salgótarjánba a kollekciót, amelynek gyűjtője, Szabó József huszonegy évnyi Győrben töltött segédlelkészi tevékenységet követően 1948- ban került Balassagyarmatra, ahol Madách Imre szellemisége hatása alá került. Minden érdekelte, ami a költővel kapcsolatos: gyűjtötte a családról szóló iratokat, okmányokat, leveleket, a Tragédia magyar és idegen nyelvű kiadásait, a Madáchról szóló könyveket, a színházi előadások műsorfüzeteit, plakátjait, hangzó anyagokat, illusztrációkat, érmeket, képzőművészeti alkotásokat, bélyegeket stb. Nem sajnált olykor több havi, akár egy évi fizetésének megfelelő anyagi áldozatot is hozni egy különleges ritkaságért. Szabó József gondozója is volt a Tragédiának, minthogy több helyen is visszaállította az Arany János javításai előtti eredeti szöveget Miután 1973-ban nyugállományba vonult, újra Győrbe költözött és gyűjteményét az ottani múzeumnak ajándékozta. A Madáchról elnevezett Nógrád megyei díjat 1983-ban ítélték meg számára. Kácsor Zoltán gondolatait Lucifer egy kérdésével, valamint Ádám válaszával zárta a Tragédia XIII. színéből és reményét fejezte ki, hogy a szeptember 13-áig látható kiállítás sok gondolkodó ember számára fog izgalmas időtöltést és talán iránymutatást is nyújtani az értékek megőrzése mentén. Ä megnyitó ünnepélyes hangulatát a Cantabile Kamarakórus közreműködése is emelte. Műsorukon Bartók Béla „Levél az otthoniakhoz” című szerzeménye és Karai József két kórusműve szerepelt Szólót énekelt Kovács Nelli és Póczos Zsóka, vezényelt Radnai Zsuzsanna... Cs. B. Hm * * i Megőrzött iskolatörténet „Verba volant, scripta manent” fogalmazódott meg egykoron latinul, ami magyar nyelven annyit/ tesz: „A szó elrepül, az írás megma-, rad". E mondást a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági,/ Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola/ és Szakiskola közelmúltban/ megjelent emlékkönyve okán idéztük ide. Az intézmény a/ most befejeződött 2013/2014-/ es tanévben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját,/ amelyet megannyi ‘ érzelemgazdag programmal igyekeztek emlékezetessé tenni. A jubileumi esztendő során nyilván sok szép gondolat elhangzott ünneplők és ünnepeltek részéről egyaránt, de csak azoknak okozva élményt, akik jelen voltak az adott rendezvényen. Az iskolavezetés ezért úgy döntött, hogy egy kiadvány keretében is megörökíti az évfordulóval és - szélesebb értelemben - az intézményben folyt és folyó oktató-nevelőmunkával összefüggő fontosabb ismereteket. Erre annál is szükség mutatkozott, mert eleddig egyetlen összefoglaló, mindöszsze hatvanoldalas könyvecske jelent meg az iskoláról: 1989-ben Laczkó István tanár szerkesztette együvé az akkor ötvenéves iskola dokumentumait. Az azóta eltelt huszonöt év krónikája - mint Barnnyi Zoltán igazgató a bevezetőben mégis jegyzi - többkötetes olvasmány lehetne, ezért az emlékkönyv csak szűk kivonatát képezheti a történteknek. Ha teljes nem is lehet e kiadvány, az értékét a tartalma minősíti. Hiszen lapjain - többek között - megemlékeznek érdemdús régi tanárokról, megjelennek „Arcok a múltból”, szó esik az iskola sokszínű jelenéről, a közösen elért eredményekről, a sok tanulsággal járó utazásokról s természetesen mindazon értékekről, amelyeket a 75 éves jubileumi ünnepségsorozat felszínre hozott. így például arról is, hogy az egyik tanterem Csohány Kálmán grafikusművész nevét vette fel, a másikban iskolagalériát avattak, öt tantermet pedig az intézmény egykori példaadó pedagógusairól - Bodócs Istvánnéról, dr. Borsodi Béláról, Czakó Györgynéről, dr. Gajzágó Aladárról és Laczkó Istvánról - neveztek el. A „Közgé” emlékkönyvét sokan segítették életre hívni, a „főszerkesztő” Tóth Anna volt. - csébé < i
