Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)

2014-05-10 / 107. szám

Kedves Olvasók!

Azt hiszem sokan várakozással figyelték a Parlament választások utáni alakulását A környezet ügyével foglalkozókat különösen érdekelte e terület irányításának alakulása. A parlamenti bizottságok között megmaradt az úgynevezett Fenntartható Fejlődés Bizottsága. A részletes feladat és tagjainak bemutatására később visszatérünk.

A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket A másik tényező, amit le kellene küzdenie, a „környezet elhasználódása”, de mindezt úgy kell véghezvinnie, hogy közben ne mondjon le sem a gazdasági fejlődés, sem a társadalmi egyenlőség és igazságosság igényeiről.

1983-ban az ENSZ Közgyűlés határozata alapján megkezdte munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Vüágbizottsága. A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. A fenntartható fejlődés, mint általános stratégiai cél „bevonult” a nemzetközi konferenciák, szervezetek dokumentumaiba és a nemzeti kormányok cselekvési programjaiba.

Az ENSZ Millennium Project keretében 15 globális kihívást azonosítottak, amelyek egymással összefüggő komplex problémák. Az emberiség jövőjét attól teszik függővé, milyen megoldásokat, válaszokat sikerül találni ezekre a kérdésekre. Az ENSZ számos dokumentuma foglalkozott a kérdéssel, például a 2005 World “Summit Outcome Document a fenntartható fejlődés „egymással ösz- szefüggő és egymást erősítő pilléreit” a következőkben állapítja meg: gazdasági fejlődés, társadalmi fejlődés és környezetvédelem. Ezek nem egyenrangúak, hanem egymásba vannak ágyazódva: a gazdaság a társadalom alrendszere, a társadalom pedig az ökoszisztéma alrendszere. Az ökológiai fenntarthatóság a döntő, mert ez határozza meg a társadalmat, s azon keresztül a gazdaságot. Ugyanakkor a három alrendszer komplex kezelése elengedhetetlen az eredményes beavatkozáshoz.

A fenntarthatósághoz elsősorban értékrend váltásra van szükség, az alábbi, vegyes megítélésű technológiák kis lépcsőt jelenthetnek, amelyek bevezetése közben folyamatosan figyelni kell a mellékhatásokra is: megújuló energiaforrások, bioetanol, biodiesel, biomassza, biogáz.

Az ENSZ 1992-es riói Környezet és Fejlődés Konferenciája által elfogadott átfogó program hazai megvalósítása érdekében 1993-ban a Kormány határozata alapján megalakult a magyar Fenntartható Fejlődés Bizottság. A bizottság készítette elő a témakörhöz kapcsolódó nemzetközi tárgyalásokon való részvételt, foglalkozott az azokon képviselendő állásponttal, illetve segítette a tárcaközi egyeztetést és a bizottságban képviselt nem-kormányzati szervezetekkel való kapcsolattartást A bizottság konzultatív jelleggel működik; emellett a tagok rendszeresen kapnak írásos anyagokat tájékoztatásként vagy véleményezésre a fenntartható fejlődés tágan értelmezett szociális- gazdasági-kömyezeti témaköreiben a különböző eseményekről, programokról, tervezetekről.

A fenntartható fejlődés kérdéseivel a civil szervezetek közül legkorábban a környezet- és természet- védő társadalmi szervezetek kezdtek foglalkozni. A hagyományos környezetvédelmi, természetvédelmi tevékenységek ez által kibővültek egyebek között a kistérségi fejlesztés, foglalkoztatás, munkahely-teremtés, öko-turizmus, természet közeli gazdálkodás, öko-termesztés témakörökkel és ez a korábbinál sokkal átfogóbb tevékenységi kört jelentett ezen szervezetek számára. Magyarországon a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósítására több civil szervezet kezdeményezett programokat Ezek a programok a helyi erőforrásokon alapulnak, a helyi munkaerő és tudás, tapasztalatok, helyi anyagok és hagyományos technológiák felhasználásával, környezetkímélő, természet- és „emberbarát” módon működnek a helyi lakosság boldogulását szolgálva. A parlament ezen ügy érdekében létrehozta a Fenntartható Fejlődés bizottságát immár a 2. ciklusra. Emellett meg kell említeni a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Országos Tanácsát, amelynek a mindenkori parlamenti elnök a vezetője.

Dr. tech. Kecskeméti Sándor, alapító - elnök, Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ

Ünnepi testületi ülés

Karancsság. A helyi roma nemzetiségi önkormányzat immár harmadik alkalommal tartotta meg ünnepi testületi ülését. Berki András roma nemzetiségi ön- kormányzati képviselő 2011-ben javasolta, hogy emeljenek ki a község lakosai közül minden évben olyan - a település érdekében sokat tevékenykedő - embereket, akik munkájukkal vagy közösségi tevékenységükkel kiemelkednek.

2012-ben akik elismerésben részesültek: Dénes Jánosné az önkormányzat igazgatási előadója, Baloghné Ujj Eleonóra körzeti orvosi asszisztens, id. Berki László a cigányságért kifejtett munkájáért. (Ő ásta ki a cigányok sírjait, minden ellenszolgáltatás nélkül), Oláh Jánosné (Bözsi néni) 2012-ben a község legidősebb magyar származású lakosa, id. Berki Lajosné (Izsi néni) 2012-ben a község legidősebb roma származású lakosa.

2013 elismertjei: Varga Lajosné nyugalmazott tanítónő, Újj Miklósné nyugalmazott tanítónő, Darvas József- a helyi I. István Általános Iskola tanára, DÖK elnök és ifi. BerkiAladárvolt sportelnök, a KASÉ labdarúgócsapat elnöke.

A rendezvény fellépői

Az ünnepi ülésen azokat díjazták, akik az utóbbi időben sokat tettek a településért

nulmányi munkájáért (tanárnak készül, érettségi után ilyen szakon szeretne diplomát szerezni a tanárképző főiskolán).

Őket, és a hasonlóan szorgalmas és törekvő roma gyerekeket a jövőben is szeretnék elismerni. A roma nemzetiségi önkormányzat hagyományteremtő törekvéseit a jövőben is folytatni szeretnék. Számukra fontos, hogy ne feledjék azok munkáját, akik sokat tettek és tesznek azért, hogy a karancssági lakosok köréből elismert, tanult és értékes roma és nem roma emberek kerüljenek ki.

Képviselő testület tagjai: Csonka Melinda elnök, Oláh Sándor elnök- helyettes, Csonka Brigitta képviselő és Berki András képviselő.- Ünnepi területi ülésünket április középén tartoffulé Jelén voltak a RNÖ képviselői, Tóth Tiha- mérpolgármester, Darvas József, valamint az elismerésben részesültek. Az ünnepi műsorban a karancssági általános iskola három tanulója (Bartus Evelin, Bartus Inra és Oláh Ágnes) mondott verset, majd Berki Beatrix hegedűjátékát hallgathatták meg résztvevők - tudatta lapunkkal Csonka Melinda elnök.

2014 elismertjei: Bodnár Istvánná posztumusz elismerés - volt gyógyszerészünk, a község patikusa, a betegekkel szembeni empatikus magatartásáért, Demény Józsefné nyugalmazott tanítónő, aki 40 évig tanította a karancssági diákokat, Berki Beatrix kiváló tanulmányi munkájáért (hegedűművésznek készül, érettségi után zeneművészeti konzervatóriumban szeretne továbbtanulni), ifi. Csonka Attila kiváló ta|

Madarak és fák napja régen és most 2.

Bartos József

Szép nap köszöntött szülőfalumra, Kishartyánra 1948. szeptember 1-jén. Az ott élő atyafiak e napot akár örömtüzek- kel is köszönthették volna. Nem azért, mert e naptól iskolánk, állami általános iskola lett. Hanem azért, mert új főszereplők, új igazgató bácsi és a tanító néni - a Gál házaspár - érkezett iskolánkba. Akiknek későbbi több évtizedes munkájáért hálás lehet az utókor. Ők igazán komolyan vették Herman Ottó nagy természet- tudósunk tanítását a természet, a fák és a madarak védelméről. Ez érkezésüktől azonnal kézzel fogható volt.

A szeptemberi iskolakezdés után néhány héttel a tanterem szinte megújult, megváltozott. A korábbi faliképeket kivétel nélkül leszedték, lecserélték. Helyükre az élővilágot, Magyarország vadjait, madarait, tartalmazó fotókat helyeztek el. Ezek rövid ismertetőt is tartalmaztak. Nagyon nagy sikere volt Egyrészt, mert Uyen kézzel fogható közelségből, még a közelünkben élő madarakat sem láttuk. Másrészt rádöbbentett arra, hogy a valóságban milyen védtelenek is az állatok.

A tanító házaspárnak, közvetlenül az iskola szomszédságában szolgálati lakása és gyümölcsfákkal telepített, szép nagy kertje is volt Mivel közeledett a tél, az igazgató bácsi azt j avasolta, hogy a madarak számára odúkat, madáretetőket készítsünk, amelyeket otthon a saját kertünkben, illetve néhányat az iskola melletti kertben helyeznénk el. Egyszerre, minden fiú jelentkezett és a szülők segítségével, a madáretetők elkészültek. A lányok pedig gondoskodtak az „iskolai” madáretetők folyamatos ellátásáról.

És eljött 1949 tavasza. Újabb meglepetésekkel szolgált. Az iskolát körülölelő kertben igazgató bácsi a fiúknak a fák tavaszi gondozását, a tanító néni pedig a lányoknak a kertgondozást magyarázta el és a gyakorlatban is bemutatta.

Említésre érdemes az is, ahogyan a közelgő Madarak és fák napja programjára készültünk. Az igazgató bácsi ugyanis a szülőket, a családokat is bevonta annak kialakításába. Ilyen különleges rendezvény, még nem volt településünk életében. Az iskolai programot a szabadban, a természetben, egész napos kirándulás keretében tervezték és bonyolították le. Időpontja pedig május 10-e helyett, júniusban, a már melegebb, utolsó tanítási napok egyike lett. És eljött június, a tanítás utolsó napja.

Utunk az iskolától a Kislápa felé vezetett. Ott, a Cigányhegy homokköves oldalában, évszázados pincék voltak, amelyet a Fővég lakosai még akkor is használtak. Itt az állatok csupán áthaladtak, majd megérkeztünk Nagylápára - egy kisebb völgykatlanba - ahol már legelésztek is. Rövid pihenő után, a két völgyet összekötő Szurdokon át jutottunk el a Kővölgyre. A völgy egy része vizes, pocsolyás terület, amelyet a disznók dagonyázásra, azonnal birtokba vettek. A tehéncsorda pedig a már messziről látható gémeskúthoz, az itatóvályúhoz igyekezett. Tanítóink minden megállónál az előttünk haladó állatok és az ember kapcsolatáról, illetve a látható természet szépségeiről beszéltek.

Talán a program egyharmadán lehettünk túl, amikor a völgy különlegességeinek és értékeinek ismertetése volt soron. Ahol álltunk, onnan jól belátható volt az egész völgy. Déli oldalán a kb. harmincmillió éves földtani képződménnyel és homokpadokkal. Az oldal egyik meredek részén egy kőlyuk is látható volt, amely a monda szerint a törökök előli menekülőknek és a remetéknek adott otthont. Ezt az oldalt köves, homokos talaja miatt, az itt megkapaszkodni képes akácfa birtokolta.

Ezután átsétáltunk a völgy északi oldalára. Ott füves legelőt és sok, a környékre jellemző fákat láttunk. Elsősorban bükkös cserfákat. A fák lombkoronája már messziről látható volt Az egész oldal szinte zöldbe borult Ezek a fák már áprilisban elvirágzottak. Termésüket, a makkot, nemcsak a disznókonda etetésére, mak- koltatására, hanem a település szegényebb családjai, az otthon tartott disznóik hizlalására is felhasználták. A völgy keleti végében tölgyfa és foltokban fenyő is volt. Láttunk továbbá vadalma- és vadkörtefákat, amelyek zöld gyümölcskezdeményei csak őszre értek be. Akkor emberi fogyasztásra is alkalmasak voltak.

Az erdei séta alaposan elfárasztott bennünket. Utunk ezután, már a „tetthelyre”, a Faiskolába vezetett. Ez a hely a község, de elsősorban az iskola számára készült A területen négyzet alakban ültetve, kb.

20 db régóta termő', eperfa volt A fák éppen elvirágoztak. Sok-sok élmény után, jött a nap fénypontja, az édesanyák által készített finom ebéd. Olyan jól esett, hogy a végén madárlátta étek sem maradt Ezt követően késő délutánig fáradhatatlanul, játékkal telt az idő.

Ezek voltak az én első, igazi Madarak és fák napi emlékeim. Talán csak jó csillagzat alatt születtem, hogy e szépségeket megélhettem. Azóta más szemmel nézem a világot. Isten áldja érte tanítóimat. Mai érzéseimet is jól fejezi ki, Petőfi Sándor A Tisza című szép versének egy versszaka is.”Oh természet, oh dicső természet! / Mely nyelv merne versenyezni véled? / Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz. / Annál többet, annál szebbet mondasz.”

A fenntartható fejlődés

Amikor a történet írását elkezdtem, már túl voltunk - a természet védelmét segítő - intézkedések centenáriumán. Ez évben van viszont a jeles tudós halálának 100 éves évfordulója. A természetvédelemről, az említett centenáriumra, több elemzés és értékelés is született. Ezekből az derül ki, hogy társadalmunkban, a fiatalokat is beleértve, a környezettudatos gondolkodás csak gyermekcipőben jár. A fiatalok számára nem sikerült találni olyan ideát, eszmét - de mindenekelőtt olyan ötleteket - amelyet elfogadnak és tevőlegesen támogatnak is. Jó lenne, ha a Herman Ottói szellemiségről a következő centenáriumra optimistább elemzések készülhetnének.

(A 2014. május 64 írás folytatása.)