Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)

2014-05-10 / 107. szám

nr CSERMÁK JANOS Névsorolvasás (3): Bregyán Péter BOLLA DÁNIEL f gpgíí Illyés Gyula „Kegyenc” című drámájára készülődve Rmgyrín Mer személyében egy (újabb) Jászai-díjas színművész csat­lakoz« a Zenthe Ferenc Színház társulatához. Miután 1954. május 22-én született, a bemutató pedig május 12-én lesz, mondhatni, hogy itt (is) ünnepli az igen­csak kerekre sikeredő évfordulót- hatvana­dik születésnapját Kiskunfélegyházán látta meg a napvi­lágot s gyermekkorának első éveit tanya- t sí környezetben - miután szüleit oda kö­tötte a munkájuk - töltötte, az alsó tago­zatot osztatlan iskolában végezte. Még egészen kicsi volt, amikor megtetszett ne­ki a színpad fényessége, színessége s egy szekrényben elbújva be is kente magát édesanyja rúzsával. Személyes emléke­ket őriz a korszak néhány kiemelkedő színészegyéniségéről, így a vidéki ven­dégszerepléseken is megfordult Gobbi Hildáról, Sárái Jánosról Kiskunfélegyhá­zán felső tagozatos általános iskolásként darabot írt az egyik március 15-i ünnep­ségre, amelyet elő is adtak társaival. A jó nevű kiskuníélegyházai Móra Ferenc Gimnáziumban né­met tagozatra járt, gyakran léptek fel nyelvi estekkel a vá­ros művelődési házában. Gimnazistaként játszott Katajev „Bolond vasárnap” című vígjátékában, versmondóként pe­dig először Majakovszkij-verssel lépett a pódiumra. 1972-ben érettségizett: katonai pályára (repülős akart len­ni) egészségügyi probléma miatt nem vették fel s első pró­bálkozásra ugyancsak nem sikerült bejutnia a színművésze­ti főiskolára. Egy évig segédmunkásként tette hasznossá ide jét, 1973-ban azonban a Várkonyi Zoltán vezette felvételi bi­zottság alkalmasnak találta felsőfokú színi tanulmányokra. Ádám (Mi osztályában végzett 1977-ben. Mások mellett osz­tálytársa volt Gáti Oszkár. A musical-tagozaton ugyanakkor végzett a salgótarjáni Holtai Kálmán. A prózai osztály diplomaelőadását Zsámbéki Gábor rendezte Jókai Mór „Thespis kordéja” című színművéből. Végzett színészként Bregyán Péter elsőként a kaposvári színházhoz került - ahol Szőke István rendezésében egy kevésbé ismert 19. századi író, Csepreghy Ferenc „A piros bugyelláris” cí­mű darabjában debütált - majd Kecske mét, Pécs és Miskolc következett a sorban. Utóbbi városban hét évet töltött - sokat dol­gozott Csiszár Imre művészeti vezetővel, rendezővel, aki figyelemre méltó előadá­sokat hozott létre, jó színházat csinált a borsodi megyeszékhelyen - majd a '80-as, '90-es évek végén két-két évig Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1989- ben kezdődött úgymond fővárosi korsza­ka: csaknem egy évtizedig volt tagja kü­lönböző - Nemzeti Színház, Budapesti Ka­maraszínház, Arany János, József Attila és Thália Színház - társulatoknak. 1998- tól 2002-ig Szekszárdon a német nyelvű színházhoz szerződött: az akkori igazgató, Frigyesi András tanár, rendező hívta a Deutsche Bühne Ungarn-hoz, ahol hasz­nosítani tudta a középiskolai német érettségi vizsgája révén megalapozott nyelvtudását Tolna megye székhelyvárosá­nak színháza után egy újabb vidéki társulat, a veszprémi kö­vetkezett. 2003-ban - Szilágyi Tibor művészeti igazgatósága idején, az ő invitálására - került a Soproni Petőfi Színházhoz. Néhány éve a budapesti központú TUray Ida Színházzal - af­féle napjainkbéli Déryné Színházként - sokat turnézik or­szágszerte. Lépett már fel a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központ színpadán is. Eddigi, harminchét éves szakmai pályafutása során több mint százötven szerepet formált meg. Számos világirodalmi - Shakespeare, Moliere, Csehov, Dosztojevszkij - és magyar - Katona József, Heltnijenő, Tamási Áron, Füst Milán, Molnár Ferenc, Németh László - klasszikus műveinek színre vitelé­ben működött közre. Kedvenc alakításai közé tartozik - egyebek között - Ma­dách Imre „Az ember tragédiájáénak Ádámja Miskolcon, Ibsen Peer Gynt- jének címszerepe és Osztrmszkij JEr- dő”-jének Szomorovja a Nemzeti Szín­házban. Szívesen emlékszik arra is, hogy 1985-ben miskolci színészként Salgótarján­ban a zeneiskola hangversenytermében részese volt T. Patar ki László „Lidércláng” című műve bemutatójának Fráter Ka­ta és Somló István társaságában. Kevésbé gazdag a filmekben és tévéjátékokban kapott szerepeinek listája. A Zenthe Ferenc Színház általi megszólítást kedves kollé­gájának, Csemákjánosnak - aki Maximus kormányzót sze­mélyesíti meg köszönheti, ő ajánlotta Fulgentius ellenzéki szenátor szerepére. A Túray Ida Színházzal éppen a „Rómeó és Júliá”-t adták elő Százhalombattán, amikor elérte Sasán ló rertc főrendező telefonhívása. Szinte azonnal megegyeztek, mert Bregyán Péter számára Csemák lános - akivel bő tíz évvel ezelőtt a Karinthy Színházban által bemutatott, Cseke Péter és Karinthy Márton által rendezett „III. Richárd”-ban szerepeltek együtt - és Bozó Andrea - akikkel most játszhat a „Kegyenc”-ben - garanciát jelentett arra, hogy jó helyre ke­rül. Egyébkénta nyolcvanas évek közepén Miskolcon már fel­lépett Illyés Gyula e darabjában: a 1985 őszén bemutatott pro­dukcióban Valentinianus római császárt formálta meg. Az elő­adást Sándor János mint vendégként állította színpadra. A szerződés megszületése óta már túl vannak jó néhány próbán és Bregyán Péter is - csakúgy mint játszótársai, akik­kel gyorsan egy hullámhosszra került - nagy izgalommal vár­ja a Susán Ferenc rendezte produkció május 12-i premierjét A Zenthe Ferenc Színház társulatában szerzett eddigi tapasz­talatai rendkívül kedvezőek, jó légkörű közösséget alkot a tár­sulat Ha a jövőben megteremtődnek a feltételei a továbblé­pésnek, ha a fiataloknak lesz módjuk továbbfejlődni, akkor komoly vidéki bázissá válhat a salgótarjáni színház. Vélemé­nye szerint jó úton járnak... R ERNŐ ll!ZÖ FALAT! HEDVIG FARKAS ZOLTÁN § HOLLAI KÁLMÁN f KOJNOKDAVU) ; KOVÁCS ANNA ■(SüSBÉíPSftíc *,.■ ■ MM 'AJéM KOVÁCS GÁBOR NÉMETH ANNA-iiivrffiwtit ~ * * MÁTÉ KRISZTIÁN MIKI CZ ESTILIA | MÜLLER ZSÓFIA waaiM OI.ÁÍ IAJOS „Basin Street.." Salgótarjánban A huszadik század eleji tradicionális dixielandmuzsika egyik forrásá­nak tartott észak-amerikai városban, a Louisiana állambeli New Orleans- ban van egy utca, amelyet Basin Street-nk hívnak. Egy híres blues-t is elneveztek róla, amely egyike a jazz-standard-eknak. Egy főként salgó­tarjániakból álló dixielandzenekar néhány éve viseli ezt a nevet, így is tisztelegve az általuk képviselt műfaj őshazája iránt Korábban „Kölyök Dixieland Band” volt az együttes neve, de kinőttek ebből a korból... 1997. április 24-én léptek fel először a Palócország Szakkiállítás és Vá­sár keretében. Szülői kezdeményezésre és biztatásra a zeneiskolában „állt össze” néhány, alig több mint tízéves zenét tanuló fiatal és mutatkozott be közönség előtt A komolyabb megmérettetés a Salgótarjáni Nemzet­közi Dixielandfesztiválon következett számukra: bár kezdőnek számítot­tak, ifjú korukkal a kuriózumot je­lentették az igazán rangos mezőny­ben. S büszke volt rájuk a vá­ros...Aztán annak rendje-módja szerint ment ki-ki a maga útján, sorra végezve az ilyen-olyan tanul­mányokat iskolákat Volt aki profi zenésznek tanult, másoknál ne­mes hobbinak maradt meg a kö­zös muzsikálás öröme. Szerencsé­re megőrizték a zenekari formáci­ót és - bár nem egyszerű időben összehangolniuk a próbákat a fel­lépéseket - felnőttként továbbélte­tik közös múltjukat Immár Basin Street Dixieland Band néven... A minap - éppen első fellépésük tizenhetedik évfordulóján - adtak koncertet Salgótarjánban a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási In­tézmény hangversenytermében. Mint Bolla Gábor zenekarvezető el­mondta, régen készültek már erre a szereplésre, szüleiknek, egykori tanáraiknak - különös tekintettel mentoruknak, Kapy Gyulának - szüleiknek, diáktársaiknak, barátaiknak szerették volna ily módon megköszönni a támogatást. S produkáltak is egy kellemes estét, egy hangulatos zenés utazást igazolva hangszeres és helyenként énektu­dásukat, valamint a műfajban való alapos jártasságukat. Heten voltak a színpadon: Bolla Gáboron (harsona) kívül, Lakatos Norbert (zongo­ra), Kövesdi Krisztián (tuba), Takács Bálint (dob), Virághalmy Bálint (gitár), Bacsa Zoltán (trombita) és Kapy Dániel (klarinét). Más irányú elfoglaltsága miatt „igazoltan” volt távol az alapító tagok közül Gazsi Orsolya és Horváth Péter. A közelmúltban a „Négy évszak Salgótarjánban’-program sajtótá­jékoztatóján a József Attila Műve­lődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában háttérzenét ját­szottak, ennél nagyobb és izgal­masabb feladat vár azonban rá­juk május 17-én, szombaton 16 órától, amikor a 30. (!) dixie­landfesztivál szabadtéri gáláján léphetnek fel. Újra ott, ahol annak idején, „kölyökkorukban” úgy szerették őket... - csébé ­A dixielandzenekar a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hangversenytermében zeneiskolában kiállított forrasztott drótokból ké­szült bármelyik szobor ugyanilyen. Átlászó, könnyed geometrikus szerkezetéből el­tűnik a fém ridegsége. Nem tolakodó, de fontos, hogy ott van. „Energia. Anyagba öltve, hogy mi is lássuk...Végül is mind­egy, hogy miben lakik a gondolat. Csemniczkynek is könnyebb dolga len­ne, ha tényleg csak energiából szőné szobrait Nekünk lenne nehezebb. Észre­venni azokat, és ha úgy alakul simítani rajuk egyet ” Csemniczky Zoltán költő­inek nevezte Földi Gergely szavait és ki­fejezte: örömmel hozta egy salgótarjáni művészeti iskolába alkotásait, nem min­den pedagógiai célzat nélkül. Cs. B. Energia anyagba öltve Csemniczky Zoltán egyik drót­szobra a salgótarjáni zene­iskolában Fotók Kárpátaljáról Homoga József (jobbra) átadja az emléklapot Volodimir Norbának, az Ungvári Fotóklub vezetőjének A fenti cím kettős értelemben is helytálló. Egyrészt utal arra, hogy hol, kik által készültek a felvéte­lek, másrészt megjelöli helyileg a fotók témáját is. Konkrétan szól­va: a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület a közelmúltban rendez­te meg az Ungvári Fotóklub tagja­inak bemutatkozó kiállítását Sal­gótarjánban, a József Attila Mű­velődési és Konferencia-központ­ban. A két klub vezetői, tagjai két évvel ezelőtt Szlovákiában, a ró­zsahegyi fotótáborban ismerked­tek meg és gyorsan alakult ki kö­zöttük szakmai kapcsolat, sőt a barátság alapjai is megteremtőd­tek. Ennek bizonyítékaként egy évvel később - ugyancsak Rózsa­hegyen - együttműködési megál­lapodást kötöttek illetve írtak alá. Akkor és ott döntöttek arról is, hogy elsőként az ungváriak hoz­zák el kollektív kiállításukat a sal­gótarjáni fotóklubba. A „Kárpátaljai anziksz” című tárlat megnyitóján Homoga Jó­zsef a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke köszöntötte a ki­lenc tagú fotós delegációt, amely­nek egy része Rózsahegyre, má­sik része egy eperjesi kiállításra mentében látogatott el Salgótar­jánba. Az, hogy egyszerre két ha­táraikon túli tárlaton is jelen tud­nak lenni, a tagság igencsak ak­tív tevékenységét, a klub élénk külföldi kapcsolatait feltételezi - hangsúlyozta Homoga László és felhívta a figyelmet a fotók általá­nos jellemzőire. A kárpátaljai fo­tográfusok szívesen fordulnak természeti témákhoz, előszeretet­tel fényképezik a szebbnél-szebb tájakat, de figyelemre méltó em­berábrázolásuk is, legyen a ké­pen akár sokat látott és átélt idő­sek, akár kedves fiatalok egy­aránt rokonszenwel megjelení­tett arca. Homoga József emlékla­pot adott át az Ungvári Fotóklub vezetőjének, Volodimir Norbának abból az alkalomból, hogy az ő ki­állításuk a 448. a sorban. A ven­dégek képviselője elmondta, hogy örömmel jöttek Salgótarján­ban. sosem jártak itt azelőtt, de azonnal otthon érezték magukat. A kárpátaljaiak bemutatkozá­sával tovább bővültek a nógrádi fotóklub egyébként is gazdag nemzetközi kapcsolatai. Május közepén az ő képeik lesznek lát­hatók Ungváron. - dyb ­Arról, hogy drótszobraival mennyire egyedi művészetet teremtett Csemniczky Zoltán Balassagyarmaton élő Madách és Munkácsy-díj- jal elismert művész, mostanság bárki meggyőződhet a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény zeneiskolai épü­letében. A minap ugyanis ott nyílt meg kiállítása zömmel az utób­bi években - kivált a tavalyi hatvanadik születésnapjára - született, de az újat keresésben lassan három évtizede a folytonosságot kép­viselő művekkel. Abban, hogy e tárlat megvalósult, nagy érdemeket szerzett a tárlat­nak otthont adó iskola tanára, a festőművész Földi Gergely, aki a meg­nyitóbeszédet is tartotta. Elmondta, hogy a szülői házban - édesapja Földi Péter, Kossuth-díjas festőművész - van egy Cseminczky-szobor, amely olyan mintha odaszületett volna. Az életük részévé vált, ha ha­zalátogat, még ma is gondolkodásra készteti, rendre meg is simítja. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents