Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-01 / 51. szám
Szabó Ferencné, Szaka Etelka - vagy ahogyan ismerik városszerte: Eta tanárnő - egy másik országrészből, Hajdúszoboszlóról származik, de az elmúlt hosszú évtizedek során meggyökeresedett, otthonra talált Nógrádiján, Salgótarjánban is. Aktív magyar-orosz szakos középiskolai tanárként az ismeretek következetes, precíz átadása mellett számos nemzedéket, köztük főiskolásokat is nevelt tisztességre, becsületre, munkaszeretetre s tolmácsként, idegenvezetőként is jól cseng a neve. Mindig is a munkában és saját erejében hitt. Minden órájára szorgalmasan készült, számára ünnep volt, amikor az iskolába kellett mennie. Személye példát ad a nyomtatott sajtó iránti nyitottságra, érdeklődésre is. Az újságokat fontos információ-forrásoknak tekinti, de erősen szelektál közöttük, a bulvár nem tartozik a kedvencei közé. A megyei lapot ötvenöt éve, 1959 óta fizeti elő. Tehát 1964-ben, a napilappá váláskor már javában előfizető volt. Szertartás nála az újságolvasás. A reggeli kávézás közben lapoz bele először a frissen kézbe vett Nógrád Megyei Hírlapba. Bár mindent nem olvas el ebből sem, nélkülözhetetlennek, éieszűkebb hazánk történéseiről. Egyes cikkeket meg is őriz, valóságos gyűjteménye van újságkivágás- okból is. Nem érti azokat, akik valamiféle rossz beidegződés alapján nem fizetik elő, nem olvassák a megyei lapot. Szokta is tőlük kérdezni, hogy ha soha nem veszik kezükbe, honnan tudják, hogy milyen a lap színvonala, milyen alapon kritizálják. Jobbító szándékú véleménye természetesen neki is van. Szerinte például kevesebb máshonnan átvett írások közlésére lenne szükség és sokkal többet kellene foglalkozni a lapnak az emberi sorsokkal. „flranytoir’-as rangidős ni, azok megmaradnak, még száz év múltán is olvasni fogják...Nehéz úton indultam el több mint hatvan évvel ezelőtt. Újságírói munkám során sok emberrel ismerkedtem meg, közöttük számos igaz barátra leltem. Munkámat az olvaeAtte*1® Bobál Gyula a Nógrád megyei sajtó doyen-je 1995-ben Aranytoll életmű-díjat kapott sok évtizedes újságírói munkássága elismeréseként. Már 1948-ban, a Szabad Nógrád május elsejei megjelenésénél is bábáskodott: a lap szerkesztésével és a kiadói munkával bízták meg. Szervezte az előfizetőket s ha kellett képes volt kollégáival helybe is vinni az újságot. Az 1951-es sztrájk idején tudósítóként a bányászok mellé állt, ezért eltanácsolták a Szabad Nóg- rádtól. A következő években sajtó- szóvivő volt a megyei tanácson, de aztán alaposan kivette részét az 1956 végén indult Nógrádi Népújság munkájából, majd a napilap, a Nógrád előkészítéséből, megszervezéséből is. Fontos szerepe volt abban, hogy Gotyár Gyula lett s maradt csaknem harminc évig a főszerkesztő. A közös munka, az együttesen megélt sikerek és kudarcok szoros barátsággá nemesítették kapcsolatukat. A lap szerkesztőségében 1957-ben alakult meg a MUOSZ (Magyar Újságírók Szövetsége) megyei csoportja, amelyik Bobál Gyulát a rends választotta meg a szervezet titkárnak. évf0iya * Folyamatosan tanultak, képezték magukat, bővítették szakmai ismereteiket s a későbbiekben az utánpótlás biztosítása céljából stúdiót szerveztek, országos pályázatot hirdettek s szélesítették a tudósítói hálózatot is. - Az újságírás nagyon nehéz mesterség. A gondolatokat le kell ír„Az újságírás tesz teljessé” sók elismerték, elismerik és kaptam néhány kitüntetést is... - nyilatkozta egy alkalommal. S a megNem sokáig voltam ,csak” olvasója a „Nógrádinak, valami megmagyarázhatatlan belső indíttatást, késztetést éreztem - és érzek ötven év elteltével ma is - hogy írásaimmal, gondolataimmal is kötődjek a szered kesztőség- hez. Már 1964 májusában sorozatban jelentek meg cikkeim: így „Az irodalomelmélet időszerű kérdései”, „A tisztavizű források városában - Kolozsvári útijegyzetek”, „Egyetlen elkötelezettséget ismerek: az igazságot - Beszélgetés Sánta Ferenc íróval”. S innentől kezdve nem volt és nincs megállás. A ’64-es esztendő nyarát - már kinevezett középiskolai tanárként - a lapnál töltöttem afféle gyakornokként és miután azon év szeptemberétől éppen a cikkeim nyomán a városi tanács népművelési felügyelője lettem, bőven akadt témám úgynevezett külsősként is. Ez a státuszom meg is maradt egészen 1991-ig, amikor is a megyei lap szerkesztője, majd hat évre felelős szerkesztője lettem. Nyugállományba vonulásomat követően 2002 óta ismét külsős vagyok s szombatonként rendszeresen megjelennek cikkeim a város, a megye kulturális, művészeti és sportéletéről. Éppen egy negyed évszázada írok a Salgótarjánban bemutatott színházi előadásokról s az utóbbi években immár a város saját társulata, a Zenthe Ferenc Színház produkcióiról is. Örömmel tudósítok képzőművészeti és fotókiállításokról, folyamatosan, számról-számra szemlé- ' zem a Palócföld című folyóiratot, gyakran írok recenziókat könyvekről, kiadványokról, figyelemmel kísérem a civil szervezetek munkáját, bemutatok elismert, kitüntetett személyiségeket, krónikása vagyok szeretett labdarúgócsapatom, az SBTC múltjának és jelenének. Hálát adok a sorsnak és köszönöm a mindenkori illetékes lapvezetőknek, tulajdonosoknak, hogy helyet adtak és adnak cikkeimnek, lehetővé tették és teszik, hogy ne hiába fáradozzak és áldozzam fel szabadidőm, szellemi energiáim java részét az úgymond jó ügyek támogatása, a közvélemény tájékoztatása érdekében. Csongrády Béla nek biztosításáról. E feladatokat a napilappá válás időszakában , majd azt követően is a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat látta el. Ennek élén a hatvanas években Vida Edit állt, majd egy helyettesítésekkel megoldott átmeneti állapotot követően 1978-ban. Bálint Tamás került az igazgatói székbe. Mint elmondta, korábbi munkaköreiből adódóan sok ismerős, mondhatni barát fogadta. Az első pillanattól kezdve jó munkakapcsolatban volt Gotyár Gyula főszerkesztővel, valamint / fi / A lapkiadó élén Tanár létemre több mint egy fél évszázada dolgozom a „Nógrádinak. Az újságírás összenőtt az életemmel, teljessé teszi azt. A tanítás mellett mindig külső munkatársa voltam a lapnak, nyugdíjas éveimben is ezt teszem. Jó érzés tudni, hogy számítanak rám. Az újságírók, a szerkesztőség munkatársai a mai napig belső munkatársuknak tekintenek. Több éven át, a nyári szünet egy-két hónapját bent töltöttem a szerkesztőségben. Napjainkban is felhív a főszerkesztő, Csuka Enikő vagy a szerkesztő, Steib Janka és megkérnek: - Feri bácsi légy szíves tudósítsál az aktuális eseményről. Szíve-- sen mondok igent, mert a bizalom az, ami mindig is hitet és erőt adott a munkámhoz. Az újságírásnak köszönhetem, hogy nagyon sok ismerőst, barátot szereztem. Sok ezer írásom jelent meg. Jó néhány Szécsényről, ahol élek és annak környékéről, de tudósítottam a megye más településeiről is. Az élet különböző területeiről, sporttól kezdve a kulturális életig, sok mindenről írtam. Oldalösszeállításokat készítettem a településekről, tudósítottam a Karlovy Vary-i filmfesztiválról, a németországi utazásomról, útijegyzét- sorozatot készítettem. Ismert művészekkel, politikusokkal is csináltam interjút. „Szülőknek nevelésről” címmel cikksorozatom jelent meg. 01vashatóak voltak a lapban glosszá im, jegyzeteim, szín’“DtU házi kriti káim, napjainkban pedig íz „Egy tucat gondolat az ifjúságnak” és egyéb írásaim. Megelégedéssel tölt el, amikor az olvasóktól szóban vagy írásban pozitív visszajelzéseket kapok a munkámról. Örülök, hogy írásaimmal én is hozzájárultam a megyei napilap (a neve többször is változott) sikeres évtizedeihez. Szenográdi Ferenc Az újságot nemcsak írni, szerkeszteni, nyomtatni kellett - és kell - hanem terjeszteni, az olvasókhoz eljuttatni is. Nem is beszélve a lapkészítés anyagi, tárgyi feltételeihelyettesével, a későbbi főszerkesztő Vincze Istvánnéval. A kiadóvezető rendszeresen részt vett a szerkesztőségi értekezleteken, lapindító megbeszéléseken. így közvetlenül tájékozódhatott a lap tartalmáról, ami fontos volt a példányszám, az úgymond „terítés” meghatározásánál, az előfizetések, hirdetések szervezésénél. A „Nógrád” 1978-ban mintegy 17-18 ezer példányban jelent meg. Ez a szám a ’90- es évek legelején, a privatizáció beköszön- tekor megközelített a harmincezret. Ugyancsak megfelelő viszonyt sikerült kialakítani a helyben működött, folyamatosan korszerűsített nyomdával illetve az újságot akkoriban terjesztő postával s a kézbesítőkkel. Az országos Hírlapkiadó Vállalat támogatásával rövid idő alatt megújították, modernizálták az 1965-ben épült székházat, új bútorokat s a kor színvonalán álló technikai eszközöket szereztek be. Bálint Tamás visszaemlékezése szerint - a természetszerűen minden munkahelyen előforduló gondok, kisebb-nagyobb feszültségek ellenére - jól érezte magát a lapkiadónál. Olyan jóindulatú, munkatársakkal dolgozhatott együtt, akik segítették a munkáját. S nemcsak a közvetlen munkatársaival volt jó kapcsolata, hanem az úgynevezett társszervekkel is. Több mint ötven éve előfizető te részének tartja a tájékozódást Folyamatos jelenlét ' ,'ih t h ‘kegyelúj. szamlalhatatlan mennyiségű, magas színvonalú, problémaérzékeny, szépírói erényeket csillogtató cikke igazolja a szavainak hitelességét...
