Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-01 / 51. szám
FOTÓS NEVE: BLATNICZKY JÁNOS DÁNIEL 201 4. MÁRCIUS 1., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ÉLET „Jézus pedig ezt mondta: 'Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.' Meghallották ezt a farizeusok, akik a közelében voltak és ezt kérdezték tőle: 'Talán mi is vakok vagyunk?' Jézus ezt mondta nekik: 'Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.” (Jn. 9, 39-41.) Jézus erősen megosztó személyiség: szavaira és tetteire felkapja a fejét a világ és mindig reagál valahogyan. Az ige annak a..történetnek része, amelyben Jézus meggyógyít egy vakon született férfit, méghozzá szombaton - ami ellenkezett a mózesi törvény rendelkezéseivel. A fent idézett sorok már nem a meggyógyított vakról hanem a közelben álló farizeusokról szólnak (ma leginkább perfekcionistáknak mondanánk őket), akik élénk figyelemmel kísérték Jézus gyógyító munkáját. Pontos a meghatározás: a közelében vannak, ebben a helyzetben fizikailag is Jézus közelében de nem elég közel. Gondolataikban semmiképpen sem, ez jelenti az ő vakságukat. És amíg ez nem változik, addig az ő sorsuk a legnehezebb. Néhány évvel ezelőtt viselkedéskutatók egy csoportja felmérést készített az emberi elégedettség jellemzőiről. Ennek része volt egy interjú, amelyben arról kérdezték a felmérés alanyait, hogy szerintük ki a csalódottabb: aki egy órával, vagy aki csak 5 perccel a repülőgép indulása után érkezik a reptérre. Természetesen, akik csupán 5 percet késtek, sokkal dühösebbek voltak, mint akiknek úgy tűnik, esélyük sem volt a gép elérésére. Pedig a végeredmény pontosan ugyanaz: senki sem utazott el. Mégis, sokkal nehezebben éljük meg annak elvesztését, ami csak egy kévésén múlt, amit talán még éppen elérhettünk volna. Pontosan ebben a helyzetben vannak történetünk szereplői, a farizeusok is. Vagyis, akik azt látják, hogy ők jó emberek, akik elég jól látnak ahhoz, hogy ítélkezzenek a meggyógyított vak és Jézus felett. Mert ismerik a törvényt, kínos pontossággal törekednek a mózesi törvény betű szerinti megtartására. Most azt látják, hogy Jézus megzavarja elégedett nyugalmukat. Nem látják, hogy Isten és ember viszonylatában mindig Isten a cselekvő, és soha nem az ember. Buzgón, és mindent beleadva futnak, csak éppen az ellenkező irányba. Ezért annál inkább megmarad a bűnük, minél inkább azt gondolják, hogy már elhagyták azt. Nem merik magukat becsukott szemmel rábízni Istenre, mert azt gondolják, hogy nyitott szemükkel látják a távlatokat És nem látják, hogy az ő megnyílt szemük Ádám és Éva szeme és nem a Jézus által megnyitott szem. Egyetlen esély van a Jézus felé elmozdulásra, a gyógyulásra: az, hogy beismerik vakságukat. Ahogyan beszélünk szelektív hallásról, ugyanúgy létezik szelektív látás is. Nagyon sokan csak azt látják, amit akarnak. Felépítenek egy saját rendszerük szerinti teljes világot, amiben képesek hinni is, a valóságtól függetlenül. Ezért jön el az Úr Jézus. Mert őt észre kell venni. Őt meg kell látni és ennek következményeként kénytelenek vagyunk belátni vakságunkat azért, hogy megnyíljon a szemünk Isten igazságára. Arra, hogy ő már mindent megtett értünk Krisztusban. Hogy vége a mi futásunknak, letehetjük a bűnöket és terheket, a tökéletesre csiszolt élet kínzóan elérhetetlen ideáját: többé nem kell magányosan küzdenünk, hanem megkezdődhet Isten mennyei munkája bennünk. Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia evangélikus lelkész, Szügy V il / ■ Trilógia Kedves kicsi hazám, elmegyek, itt hagylak. Csak az egyetlen Isten kezére bízhatlak. Rábízlak, rábízlak, csöppnyi Magyarország, teremjen földeden sok-sok ezer virág! Nem tudom, visszatérek-e még két karodba, csilingel-e hangom szelíd morajodba. De egyet tudnod kell, szeretlek és féltlek, s utolsó csepp véremig védenélek téged! Hiányoznak már a hazai hegyek, szelíd akácerdők, zúgó fenyvesek, pirosló gyümölcsök, kéklő magyar tavak, arany búzatáblák, ezüstös madarak. Végre visszatérek, kedves kicsi hazám! Vajon szíved mélyén,.gondoliál-e reám? Nem tudom, nem tudom, de meg kell mondanom, te voltál távol is minden gondolatom. S bár láthattam Párizs zsongó gyönyörét, hallhattam a normannok dübörgő tengerét, lelki szemeimmel mégis mindig téged látlak, Magyarországot, az én szép hazámat! Rácz Sára 17 éves tanuló a szügyi evangélikus ifjúság tagja Keresztyén hitre jutásom gyermekkoromra nyúlik vissza. Szüleim hívőknek vallották magukat és hitüket autentikusan próbálták élni előttem és testvérem előtt. Döntésem, hogy az Űr Jézus Krisztust Megváltómnak elfogadom, és Őt egész életemben követem mégsem közvetlenül szülői ráhatás volt. Egy az „át- kosban” tiltott, ám fű alatt „csak azért is” működő gyermek-evangélizá- ciós héten juthattam el egy olyan döntésre ami azóta is meghatározza életemet. 11 éves voltam, s szüleim elengedtek Balatonmáriafürdőre. Ott sok vidám gyermek programon kívül elsősorban a Bibliából olvastak nekünk és megmagyarázták az üzenetet - még mindig emlékszem - a Jairus lánya gyógyulásának a története volt a hét témája. Amikor azzal a felkínált lehetőséggel is éltem hogy a vezetővel, Sréter Márta nénivel egy kis szobában kettesben beszélgethetek, ő rávilágított Egy 53 éves magyar orvosnő bizonyságtétele arra, hogy bűneink elválasztanak bennünket az Úristentől, és ezen úgy tudunk változtatni, ha bűnbánatot tartunk, felismert bűneinket megvalljuk, és Istentől bocsánatot kérünk. Amikor megkérdeztem, hogy lehet-e ezt egyedül is megtennem, lelkigondozóm felütötte a Bibliát és a Jak. 5,16.-tversétmutat- ta (pirossal volt aláhúzva):”Valljá- tok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Ekkor történt meg, hogy gyermekbűneimet felszámoltam, és „tiszta szívet” kaptam az Úr Jézustól. Megkönnyebbültem, és boldog izgalom fogott el. Vajon a szüleimnek is be kell erről számolnom? Vajon mit fognak szólni hozzá? Otthon meglepetés várt: amikor én elmeséltem, hogy hogyan döntöttem, és mit tett Isten velem, szüleim is megosztották velem ifjúkorukban átélt megtéréseiket Ekkortájt határoztam el, hogy olvasni fogom a Bibliát is. Az elején kezdtem, Mózes III. könyvéig jutottam el első nekifutásra. Később szorgalmasan részt vettem konfirmációi előkészítő alkalmakon is, majd ifjúsági órákon, istentiszteleteken.... Szép nosztalgiázni kedves régi élményeken de ennek már több mint negyven éve. Sok döntésen, sok imádságon, örömökön és gondokon mentem már azóta át - de mindig Jézussal. Én is akartam az Ő útján maradni, de valójában Ő tartott meg engem. Materialista oktatás az iskolában, bizonytalanságok a többféle egymással vitatkozó keresztyén irányzatok miatt, kudarcok a magánéletben. Egy időben volt olyan érzésem is, hogy „haragszom az Istenre” de mégis... keresztyén maradtam. Sok nehéz helyzet után éltem át újból Isten szerető kegyelmét, tapasztaltam meg imádságmeghallgató hatalmát, és bűnbocsánatát. Ha tömören szeretném összefoglalni, hogy mik is a legdöntőbbek számomra a keresztyén hitből, akkor azt mondanám, hogy az Imád- ságos Újrakezdés mindenkori lehetősége az az a plusz, ami számomra a legelső helyen áll. (Természetesen az Örökélet reménységét sem vetem meg!). Kicsit talán egy katolikus gyónáshoz, annak felszabadító erejéhez tudnék hasonlítani egy hívő, megbízható lelkigondozóval történő beszélgetést, és közös imát Protestánsként hiszek az egyetemes papságban, de persze ettől még nem mindenki aki keresztyénnek vallja magát lesz alkalmassá arra hogy másokat Istenhez vezessen, hanem akinek erre lelki ajándéka van. A második pillére hitemnek az Isten erkölcsi követelménye. „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek: a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (János 13,34) Az a tudat, hogy nekem nem kötelező a környezetem olykor nagyobb, olykor kisebb csalásaihoz alkalmazkodni, mert másra ad lehetőséget, s mást vár el az Isten. Keresztyén hitem segít megőrizni identitásomat, és kötelez: hiszen amikor senki sem lát Isten akkor is ott van! Tudom, hogy messze állok -a tökéletességtől, de nem felejtettem el amit Jézus tanított: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48) Tudom, hogy nem a saját igyekezetemért, de az Úr Jézus Krisztus engesztelő áldozatáért mindig, mindenhol „számíthatok” az Úristenre. S ez mindennél többet ér. Dr. Hargita Gyöngyi HIRDETÉS KÉT SZÁRNNYAL f BET SEGÍTESZ. A civil 1% mellett AZ EGYHÁZI 1%-KAL IS TÁMOGATHATSZ anyaóvókat, iskolákat és szeretetotthonokat. Magyarországi Technikai Evangélikus V?'" Egyház UUo3 evangelikus.hu ('m|í 07+ látnrl amit alíArw? Vdifii €11.1 IdlvUf €111111 CII1CII dfc i
