Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)

2013-12-02 / 277. szám

SPORTTUKOR

2013. DECEMBER 2., HÉTFŐ

Örök igazság: a végén kell vezetni

KOSÁRLABDA NB ]/B, Keleti csoport, férfiak, 7. forduló

Tiszaújvárosl Tisza Tv-Phoenix KK - Konecranes-Salgótaijáni KSE

82-87 (28-18,21-19,18-26,15-24)

Tiszaújváros, 300 néző, vezette: Gergely, Borgula, Balogh Gy.

Tiszaújváros: Kóthay 8, Brúgós 3/3, PÖSTÉNY1 13/3, Tóth T. 8, Béres. Csere: Varga Á. 2, MAGYAR L. 15/9, SITKU 18, Benőcs D. 9, Lajsz. Edző: Bru- nyánszky István.

Salgótarján: KRASZNAI 23, SEBŐK 30/12, Gorszkij 9/6, BORSZÉKI 12/12, Kováts R. 5. Csere: Schéda 2, Czuprák 2, RÁCZ T. 3, Mitics 1. Edző: Kis Sándor.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 5-8, 8. perc: 21-16,14. perc: 34-21,18. perc: 43-33,25. perc: 51-47,28. perc: 60-53, 34. perc: 74-71,38. perc: 80-75. Kipontozódott: Varga Á. (30.), Kováts R. (37.), Krasznai (37.), Sitku (40.).

H. P.

Három felettébb kínos hazai fiaskót követően egyértelműen a javítás, egyben a visszavágás szándékával utaztak a Tisza partjára az idei szezonban idegenbeli tétmérkőzésen még veretlen tarjániak, akik pénteken este a Hepp Kupából őket mondhatni könnyűszerrel kiseprűző újvárosi együttesen igyekeztek elégtételt venni az egy héttel korábbi, igencsak csattanósra sikeredett pofonért. A feladat mindazonáltal egyáltalán nem ígérkezett egyszerűnek, különösen úgy, hogy felek előző összecsapásán valósággal szárnyaló „főnixmadarak” a negyedik ik- szen túl is remek formának örvendő SitkuJirnő beszállásával a mostani találkozóra még tovább erősödtek.

Nem véletlen tehát, hogy Kis Sándor a korábbi, részben kényszer szülte, fiatalítási kísérletekkel ellentéten ezúttal csupa rutinos, harcedzett veteránból állította ki kezdőötösét, s döntését igazolva, az első öt percben valamennyi tarjám játékos be is köszönt legalább egyszer. Gorszkij és Borszéki hármasaival, Krasznai és Sebők ziccereivel, valamint Kováts büntetőgóljával 11-7-re el is lépett az SKSE, csakhogy a kezdeti bizonytalankodás után szép lassan magukra találó házigazdák nem sokáig hagyták örülni a maroknyi vendégdrukkert. A mieink egyre gyakoribbá váló védekezésbeli megingásait és támadásban elkövetett hibáit kihasználva a sárgamezesek a Kóthay-Benőcs-Pöstényi trió kosaraival a nyitó negyed derekán pillanatokon alatt fordítottak, majd Sitku hét pontjára alapozott 11 -0-ás szériájukkal a második felvonás kezdetére jócskán maguk mögött is hagyták helyenként látványosan szenvedő ellenfelüket.

Noha 32-18 után vendégoldalon valamelyest sikerült rendezni a sorokat, s a félidő hajrájára a tiszaújvárosiak is sokat vesztettek addigi lendületükből, a hazai ^pályát „tisztességgel” megfújó játékvezetők a folytatásban sem nagyon hagytak esélyt a mieinknek a komolyabb felzárkózásra. A legközelebb még 40-33-nál kerültek a félidei utolsó tizenöt pontjából tizenkettőt büntetőből szerző vendéglátóhoz Krasznaiék, ám a remek napot kifogó Magyar, illetve a mindkét palánk alatt igen hasznos munkát végző Sitku a nagyszünetre végül megint kétszámjegyűvé varázsolta a különbséget (49-37).

Bár az első húsz percben látottak ösz- szességében vajmi kevés okot adtak a bizakodásra, az övéik immár menetrend- szerűnek mondható második félidei feltámadásában azonban még mindig reménykedhettek a tarjám csapatért szorítok. Mint kiderült nem is hiába, a pihenőről ugyanis megint egy jóval el- szántabb, harcosabb vendéggárda tért vissza a pályára. A felzárkózáshoz ezúttal is a védelem megszilárdítása adta meg az alapot, amiben leginkább a roppant

hasznos játékával és elveszett labdát nem ismerő mentalitásával a meccs üde színfoltját szolgáltató Rácz Tamás szerzett elévülhetetlen érdemeket. A korábbi találkozókkal ellentétben ráadásul a rivális hosszas gólcsendje által kínált lehetőségekkel most viszonylag jól tudtak élni a piros-feketék, akik a rég várt remek produkcióval kirukkoló Krasznai és a fordulást követően rendkívüli módon feljavuló Sebők találataival a harmadik periódus közepére egyre inkább lőtávolba kerültek. A hazaiaknak Sitku, Magyar és Lajsz révén a folytatásban ugyan többször is sikerült elhárítaniuk a közveüen veszélyt, de az ellenállhatatlan Sebők által levezényelt 12-2-es vendégszéria röviddel a negyed vége előtt immár minimális tarjáni vezetést eredményezett. Az SKSE nehezen megszerzett előnye azonban igencsak tiszavirág életűnek bizonyult, s miután a hátralévő nyúlfarknyi időben Mitics buta szabálytalanságát egy ötpontos akcióval büntette a Brunyánszky- legénység, a végső tíz percnek 67-63-as állásról futottak neki a csapatok.

Gyors kosárváltások vezették be a záró etapot, melyben a házigazdák egyértelműen a cél érdekében minden rutinját és

tekintélyét latba vető Sitku Ernő kezébe helyezték a sorsukat. A korábbi sokszoros válogatott klasszis zsinórban szerzett hat pontjával úgy tűnt meg is cselekszi, amit megkövetel tőle a hazai szakvezetés, illetve a lelkes publikum, s mivel ötegységnyi hátránynál vendégrészről fél percen belül a „jó munkás” Kováts, majd az abszolút vezérszerepet vivő Krasznai is megkapta (egyaránt eléggé véleményes) ötödik személyi hibáját, a mieink számára már-már veszni látszott a csata (80-75). A slusszpoén azonban még hátra volt: miközben a hazaiak a végjátékban sorrendben három akciójukat is elhibáztak, a túloldalon a mezőny legjobbjának bizonyuló Sebők, majd a lehető legjobbkor megvillanó Gorszkij is triplát dobott, s noha utóbbi találatra Magyar még válaszolni tudott, Borszéki újabb távoli kosara, valamint Sitku támadóhibája másodpercekkel a lefújás előtt a szinte végig hátrányban játszó tarjániak javára döntötte el a találkozót. Nem mindennapi küszködések és izgalmak árán, de megszakadt tehát az SKSE hárommeccses nyeretlenségi szériája, s ha a leginkább az akarat diadalaként értékelhető siker nem is oldja meg egy csaposra az együttes

minden problémáját, az utóbbi hetek „va- koskodását” követően némi fényt legalább már felcsillantott az alagút végén.

Brunyánszky István: - Rutinos csapattól kaptunk ki végjátékban, gratulálok a

kerül.Tartanunk az első félidei,,lendületes játékunkat, győztesként jöhettünk volna le a pályáról, de tanulunk a hibáinkból, dolgozunk tovább, s biztos vagyok benne, hogy fogunk mi még meglepetést okozni ebben a bajnokságban.

Kis Sándor: - Gyenge védekezésünket kihasználva az első félidő nagy részében a Tiszaújváros irányította a játékot, ráadásul amikor kicsit fel tudtunk volna zárkózni, a játékvezetők rendre megtámogatták a hazaiakat. Szerencsére a szünet után ismét sikerült változtatnunk a szemléletünkön, s az utolsó negyedre teljesen nyílttá tettük a találkozót Ugyan a hajrában a „sípmesterek” megint belenyúltak a meccsbe, ám két kulcsemberünk kiválása érdekes módon inkább az ellenfelet zavarta meg, így a végjátékban sikerült kicsikarnunk a győzelmet Az utóbbi hetek gyengélkedése után óriási szükségünk volt már erre a sikerre, amit főként töretlen küzdőszellemünknek köszönhetünk.

Döntetlennel zárult az utolsó őszi meccs

LABDARÚGÁS Arany Fácán megyei I. osztály, 11. forduló (pótolt mérkőzés)

Balassagyarmati VSE - Mátranovák VSC

1-1 (1-1)

Balassagyarmat, 110 néző, vezette: Boda V. (Trubin B., Balázs K.).

Balassagyarmati VSE: Földi L. - Smiknya, Kálmán, Gaál, Balga B. (Hodúr) - Chikán, Strehó (Balga L.), Jambrich (Benécs), Földvári (Szilágyi) - Nagy K., Oláh Á. Edző: Mohácsi László.

Mátranovák! VSC: Zsignár T. - Líber, Varga, Oszvald, Szoó - Vanó (Bodon), Nánási, Tóth M. (Új B.), Molnár - Tóth R, Oravecz. Edző: Sipkó Sándor.

Gi: Gaál, ill. Oravecz. Sárga lap: Varga, Tóth M., Nánási, Vanó, Tóth P. Jók: Jambrich, Oláh Á., Gaál B., Strehó, Chikán, ill. Oszvald, Vanó, •Nánási, Oravecz.

A mérkőzés előtt egyperces gyászszünetet tartottak a közelmúltban, 60 éves korában elhunyt Mátranováki labdarúgó legenda, Lakatos Balázs és az 56 éves korában elhunyt, Fridmann Tibor, a Balassagyarmat 1980/82 évek közötti NB lies csapatának kiemelkedő játékosa emlékére.

Óriási akarással kezdtek a csapatok lendületes támadásokat vezettek. Az első lehetőség a hazaiak előtt adódtak, miután Jambrich jobb oldali lövését hárította Zsignár, a kipattanót Nagy K. ajtó-ablak helyzetben elhibázta. Pár perc múlva jött a balassagyarmati vezetés. Oláh jobb oldali szabadrúgása után a hosszú oldalon érkező Gaál Balázs remek érzékkel fejelte a kapu bal oldalába a labdát. Továbbra is kezdeményezőbbek voltak a hazaiak, de a 26 percben szinte az első vendég kapuralövés meghozta az egyenlítő találatot. Egy remek Nánási- VanóOravecz háromszögelést követően, utóbbi 14 méterről kilőtte a jobb felső sarkot. Egy perc sem telt el, és Jambrich fejese után bravúrral hárított Zsignár. Ezt követően inkább a vendégek akarata kezdett érvényesülni a pályán, de a kapuk nem igen forogtak veszélyben. Térfélcserét követően maradt a lendület mindkét oldalon, de az első igazi gólhelyzetekre közel félidő közepéig kellett várni. Ekkor előbb Oravecz lehetőségénél sikerült blokkolni a hazaiaknak, majd a szögletet követően kontratámadásból kettő az egy helyzetben Nagy Károly 14 méterről lőtt mellé, miközben társát nagyobb lehetőséghez juttathatta volna. Öt perc múlva Oláh Ádám lépett ki, és 16 méterről a

kifutó kapus felett a felső lécet találta telibe. Nem álltak le a csapatok, mindkét gárda a győzelemre játszott, de a hátra levő időben a védők jól álltak a lábukon. Ösz- szességében a BSE szempontjából az ősz ismételte önmagát, hiszen negyedik hazai meccsükön nem tudtak nyerni, annak ellenére, hogy mindig megszerezték a vezetést. A vendégcsapat pedig sorozatban nyolcadik meccsén szerzett pontot, és nem kapott ki.

Mohácsi László: -Ritka, jó iramú, parázs mérkőzést játszottunk, ahol újra kijött az a hibánk, amely az egész őszt végig kísérte: a rengeteg kihagyott helyzet. Minden labdarúgást művelő és kedvelő embernek kellemes ünnepeket, boldog és szerencsésebb, sikeresebb BSE- s új évet kívánok.

Sipkó Sándor: - Parázs hangulatú mérkőzés után mindkét csapat hiányérzettel díszítheti fel a karácsonyfát. A házigazdák mai napi teljesítménye, és a táblázaton elfoglalt helye számomra kissé talányos, (káháem)

Az őszi végeredmény

1. Somos SE

15

14

1

0

39-5

43

2. SBTC-Puebla

15

12

2

1

59-7

38

3. Cered

15

10

2

3

35-16

32

4. Nőtincs

15

9

1

5

21-14

28

5. Szécsény

15

7

7

1

24-19

28

6. Mátranovák

15

8

3

4

37-30

27

7. Karancskapujtő

15

7

1

7

31-30

22

8. Karancskeszi

15

6

4

5

27-19

22

9. Balassagyarmat

15

6

4

5

26-19

22

10. Nagybátony

15

5

2

8

20-23

17

11. Héhalom

15

5

1

9

22-39

16

12. Pásztó

15

4

2

9

14-33

14

13. Rimóc

15

3

1

11

17-41

10

14. Berkenye

15

3

1

11

16-40

10

15. Érsekvadkert

15

2

2

11

18-38

8

16. Palotás

15

1

2

12

7-40

5

Nem bírt egymással a Balassagyarmat (kék-fehérben) és a Mátranovák

r

i

t

i