Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)

2013-12-02 / 277. szám

SPORTTUKOR __________ Eb ben az évben 3012-en futottak A XXII. Október 23-ai emlékfutás díjátadó ünnepsége, Salgótarján Pénteken délután ismét a salgótarjáni Megyeháza dísztermében értékelték az október 23-ai emlékfu­tást, ahol a Valiskó Fe­renc vezette versenybi­zottság megköszönte a tá­mogatók és futók munká­ját. A díjátadó során a résztvevő tanintézménye­ket is értékelték, a rang­sort ezúttal is a megmoz­gatott tanulók százalékos aránya határozta meg. A Himnusz közös eléneklését követően a rendezvényt „műsor­vezetője”, Simon Lajos köszön­tötte a megjelenteket. A Salgó­tarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazga­tója Székyné dr. Sztrémi Melindát kérte fel, hogy nyissa meg a ren­dezvényt. Salgótarján polgár- mester asszonya szerint Valiskó Ferenc egy missziót teljesít már több mint két évtizede, amely­nek minél több követője kell, hogy legyen. A mai fiatalok sze­rencsére nem érthetik, hogy 1956-ban a fiatalok mit érezhet­ték, amikor még életüket Is felál­dozták a szabadságért. Ezért is fontosak azok az események, amelyek segítenek beleélni ma­gunkat az akkori történésekbe, és tisztelegnek az áldozatok em­lékei előtt. A város első embere köszönetét mondott a szervezők csoportjának, a támogatók segít­ségéért és a pedagógusoknak is, akik hozzájárultak az emlékfu­tás sikerességéhez. Kifejezte ab­béli reményét is, hogy hosszú jö­vője lesz a rendezvénynek. Ezután a Kodály Zoltán Tagis­kola diákjai adták elő ünnepi em­lékműsorukat, majd Valiskó Fe­renc idézte fel az emlékfutás ese­ményeit; az előkészületektől egé­szen a zárásig. Elmondta, hogy a jegyzőkönyvek összesítése után kiderült, idén összesen 3012-en futották le a kiírt penzumot, ami csak pár fővel marad el az egy év­vel ezelőtti rekordtól. A váltók küzdelmeire 38 csapat adott le nevezést, ami szintén megsüve- gelendő. A bő egy hónappal ez­előtti rendezvényen ismét lehe­tett vért adni, na nem a futás köz­ben, hanem utána, a lehetőség­gel idén több mint ötvenen éltek. Valiskó megköszönte a szervezők munkáját, a résztvevők erőfeszí­téseit és a támogatók segítségét, akikre jövőre is számít majd, a 2014-es emlékfutás során. Az értékelt tanintézmények képviselőinek, valamint a díja­A Földi-Richler családnak lapunk főszerkesztője, Csuka Enikő adta át az ajándékot zottaknak a város és a megye prominens személyiségei és sportbarátai adták át (többek kö­zött BástiIstván, olimpiai bajnok labdarúgó, a MOB nógrádi kép­viselője) az ajándékokat. A versenybizottság számos tá­mogatójának, segítőjének mond­tak ezúton köszönetét, így ren­geteg serleg, emlékplakett, aján­dékcsomag, illetve oklevél talált gazdára. A díjazottak között volt Tomka István, akinek családja hat fővel vett részt a rendezvé­nyen, Schirilla György, aki idén 13. alkalommal népszerűsítette az emlékfutást, míg lapunk elő­fizetését a Földi-Richler család kapta. Az alábbi segítők, támo­gatók emlékplakettet és ajándék- csomagot kaptak: Báli Imréné óvodavezető, Tátrai István, a Sodexo Magyarország Kft. igaz­gatója, Ferencz Gyula, a Megyei Sportági Szakszövetség elnöke, Kissné Répás Rozália, Langa Jó­zsef tanár, Lavrincz Attiláné igaz­gatóhelyettes, László István, a vá­rosi televízió vezetője, Bartus Zol­tán, Szabó Attila és Czímer Péter testnevelők, valamint sportrovat­vezetőnk, Balogh Tibor. Miután a számtalan díj gazdá­ra lelt, Schirilla György kapott szót, aki hazaszeretetről, hitről és a sport fontosságáról mesélt. A záró szavak ebben az évben dr. Bablena Ferencnek, a megyei közgyűlés alelnökének jártak, akinek beszéde kapcsolódott Schirillához. Szerinte is óriási je­lentőséggel bír, hogy az emlékfu­tás évek óta ennyi embert meg­mozgat, és kiemelte a tömegek összetartó erejének fontosságát. Az ünnepi eseményt ezúttal is a Szózat eléneklése és állófoga­dás zárta le. Eredmények. Óvodák: 1. Jó Pásztor Katolikus Óvoda 87 fő (138,09%). 2. Mesekert Tagóvoda 83 fő (106,41%). 3. Pitypang Óvo­da 69 fő (92%). Különdíj: Mackó­vár Központi Óvoda. Nagyisko­lák: 1. SA1K Kodály Zoltán Tagis­kola 470 fő (76,05%). 2. SAIK Beszterce-lakótelepi Tagiskola 310 fő (58,49%). 3. SÁIK Szék­helyintézmény 348 fő (53,29%). Különdíj, váltó: Kodály. Kisisko­lák: 1. Uzoni Péter Általános Isko­la és Gimnázium 171 fő (74,02%) 2. SÁIK Dornyay Béla Tagiskola 148 fő (67,75%). 3. SÁIK Petőfi Sándor Tagiskola 94 fő (33,57%). A nagyiskolák győztesének, a Kodály Tagiskolának Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester és Valiskó Ferenc főszervező adta át a vándorkupát Különdíj: Illyés Gyuláné Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szak­iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat. Középiskolák: 1. Madách Imre Gimnázium és SZK1 167 fő (32,1%). 2. Táncsics Mihály Közgazdasági SZKI Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Tanintézménye 75 fő (17,5%). 3. Stromfeld Aurél Gépipari, Építő­ipari és Informatikai SZKI 109 fő (15,9%). Különdíj: Táncsics Szék­helyintézménye és Kereskedelmi Tanintézménye (váltó). Különdíjat kapott a városkör­nyéki iskolák közül a Lucfalvai Általános Iskola, a somoskő- újfalusi Dr. Krepuska Géza Ál­talános Iskola, míg dicséretet a karancslapujtői Mocsányi An­tal Általános Iskola és a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és SZKI. A középiskoláknál a Madách megvédte elsőségét, dr. Bablena Ferenc, Tátrai István és Sulyok László gratulált nekik Tehetetlen támadójáték KÉZILABDA NB 1/B, Keleti csoport, férfiak, 11. forduló Balassagyarmati Kábel SE - ÓzdlKC 20-26(11-13) Balassagyarmat, 200 néző, v.: Horváth, Simó. Kábel SE: VARGA Á. - Bécsi 2, Széles 3, Székely, Piroska 3, Var­ga J. 4, Bán 2/1. Cs.: Síró (kapus), Kajdy, DÓCZI2, Kottán 1, Tihanyi 1, György D., Szabó 2. Edző: Ked­ves László. Ózd: GYÖRGY G. - Kocsis R., PANYI 1, KOCSIS CS., NYIKES 10, Koscsó 1/1, Scitovszky 1. Cs.: Losonczi (kapus), BARTA 9/2, Papp, Lázár 1, Ponyi 1, Kovács 2. Edző: Szakái György. Hétméteresek: 2/1, ill. 4/3. Ki­állítások: 4, ill. 4 perc. Az ered­ményalakulása: 6. perc: 1 -4,20. perc: 8-8, 26. perc: 9-12, 41. perc: 11-17,44. perc: 13-20,53. perc: 18-22. Mindkét csapat számára rend­kívül idegesen kezdődött a mér­kőzés. A kapkodás pedig sok-sok hibát eredményezett. A gólok so­rát az őszülő hajú, hórihorgas vendég átlövő, Nyikes nyitotta, erre Varga János válaszolt, majd az egykor Gyarmaton is játszó Barta előbb büntetőből, majd ak­cióból vette be Varga Ádám kapu­ját. A másik oldalon folytatódott a tehetetlenség, kimaradtak a helyzetek, így Kedves László már a hatodik perc derekán időt kért. Ettől eleinte nem nyugodott meg a kábeles legénység. A sérü­léséből visszatérő Széles nagyon bizonyítani akart, de rendre pon­tatlanul célzott, mindössze a be- állós Piroska megjátszásából tud­tak eredményt elérni a hazaiak. Aztán Varga kapusteljesítménye egyre jobban feljavult, Dóczi ve­zérletével a védekezés szintén ha­tékonyabb lett, és a háromgólos hátrányból nem csupán felzárkó­zott az Ipoly-parti társaság, ha­nem előbb Dóczi labdaszerzését követően, majd Széles lerohaná- sából 8-8-nál utol is érték a kohászvárosiakat. Ekkor az ózdi mester gondolta úgy, rendet kell rakni a fejekben, jöhetett is az egy perces „kupaktanács”. A vendégeknek hasznos volt a megbeszélés, mert zsinórban három gólt lőttek, igaz, Kottán kiállítása alatt emberelőnyben játszhattak. Érdekesség, hogy a borsodi alakulat első tucat góljá­ból a Barta-Nyikes páros össze­sen tízet szerzett, ellenben a gyarmatiaknál Varga János szüntelenül, de szertelenül ke­reste csak a lövőformáját, leg­több próbálkozását blokkolták a sáncban magasodó kezek. Szü­net előtt némi gyógyírt jelentett, hogy Síró hárította Barta hétmé­teresét, de így is az Ózd mehetett előnnyel a pihenőre. Fordulás után, a második félidő első harmada kísértetiesen ha­sonlított a kezdetekre. Azaz kap­kodás kapkodás hátán, gyors és pontatlan akciók jellemezték a meccs e szakaszát. Azzal a kü­lönbséggel, hogy most tizenegy percen keresztül teljesen tehetet­lenek maradtak a balassagyar­mati támadók. A korábbi találko­zók húzóemberei közül a fentebb emlegetett Varga mellett Székely is rendkívül gyengén teljesített, legfeljebb a kapufát találta el, és a büntetője is kimaradt. Barta és Nyikes viszont továbbra is „ön­tötte magába a célzóvizet”, és 11- 17-nél elúszni látszott a gyarma­tiak hajója. A gólcsendet Szabó András törte meg a bal szélről. A küzdőszellemmel nem akadt különösebb gond a házigazdák oldalán, ezt bizonyította a máso­dik félidő közepe, amikor igen­csak szívósan akartak zárkózni a kábeles fiúk, viszont ismét „csős­tül” jöttek a hibák. Az összecsa­pás még szorosabbá tételéhez Bán értékesített hétmétéresét kö­vetően érkeztek el Kedves László tanítványai, ám 18-22-es állásnál Szabó kapufán landoló ejtése a korábbi lendületet megtörte, és Barta átlövése véget vetett a gyar­matiak pontszerzésbe vetett re­ményének. Ettől kezdve a kockáz­tatásban merült ki a hazaiak hi­te, még egész pályás emberfogás­sal is kísérleteztek, de ez a takti­ka szintén az Ózd malmára haj­totta a vizet. Az utolsó percben Bécsi két ügyes gólja csak újabb szépítést eredményezett. Összességében a kritikán alu­li támadójátékot nyújtó kábeles társaságból ezen az estén megint hiányoztak a vezéregyé­niségek. A húsz lőtt gól NB 1/B- s szinten roppant kevés - és ön­magáért beszél. Kedves László: - Nagyon gyen­gén támadtak a fiúk, védekezés­ben pedig hiába készültünk Barta és Nyikos semlegesítésére, ez sem sikerült. Rendkívül csa­lódott vagyok, de köszönöm a nagyszerű közönségünknek, hogy ilyen teljesítmény mellett is kitartanak mellettünk. Szakái György: - Nyerni jöt­tünk, és ezt teljesítettük. Hat meccs óta őrizzük a veretlensé­günket. Remélhetőleg minél to­vább tart a lendületünk. * i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents