Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

2013-09-04 / 204. szám

NOGRAD Lengyelországi kirándulás - élménybeszámoló a résztvevőktől A Bátonyterenyei If­júsági Információs és Tanácsadó Iroda (BITI) irányításával és szervezésével a TÁMOP-5.2.3-09/1.­2009-0002 azonosító számú „Táguló Vi­lág” a bátonyterenyei kistérségben című pályázat ke­retében Gyermekmédia Műhely indult a kistérségben még 2012. novemberében. Ennek kereté­ben most a fiatalok lengyelor­szági kirándulásáról szóló él­ménybeszámolókról adunk hírt. Nem gondoltam volna, hogy pár hete egy unalmas nyári napom ilyen jól vég­ződik, ugyanis kaptam egy üzenetet, amiben az állt, hogy lehetőség van el­utazni Lengyelországba, Kobylnicába, Bátonyterenye testvérvárosába. Miután nagyon fáradtan a 21 órás bu­szozás után odaértünk, szerencsére nem volt semmilyen program tervezve aznapra, így elmehettünk szétnézni a csapattal a városba. Mivel azonban az indulásról lemaradtunk barátnőmmel, így ketten vágtunk neki Kobylnicának. Felfedeztünk egy nagyon szép parkot és kicsit el is tévedtünk. Mikor vissza­találtunk, érdekes, de finom vacsora fo­gadott minket. Másnap 9.30 órakor in­dultunk Klukiba, ahol megnéztük a skanzent, itt megtekinthettük a régi ha­lászeszközöket. Utána a Slowinski Nem­zeti Parkba mentünk, ahol ebédet kap­tunk és felmehettünk a világító torony­ba, hogy onnan is megnézhessük a Bal­ti-tengert. Majd sétáltunk a tengerpar­ton pár kilométert a nagy szélben és a nehezen járható, süppedős homokban. A neheze azonban csak ez után követ­kezett, a homokdűnék, ahol körülbelül 15 km-t gyalogoltunk. Lejártuk a lá­bunk, nagyon fájt mindenünk, de mind­ezt kárpótolta a gyönyörű táj és a szép kavicsok gyűjtése. Úgy alakult hogy ezt az utat is mi fejeztük be, legkésőbb ér­kezve barátnőmmel. A többiek már rég az autóbusznál vártak, mikor mi ketten befutottunk. A lengyelek nagyon meg­tapsoltak minket ahogy felszálltunk a buszra, mint a túlélők (kicsit ciki volt). Ezek után visszamentünk a suliba a szállásra és megvacsoráztunk, majd az 5 kiválasztott ember elment próbálni a közös produkcióra. KleckenyRita Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Szakközépiskola és Szakiskola Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Tagintézmény k k ★ Leba városába, a Dinoszaurusz park­ba látogattunk el az egyik napon. Hihe­tetlenül tetszett, gyönyörű kialakítás, öt­letes bódék, életszerű dínók. Miután körbejártuk a parkot, elindultunk a ten­gerhez. Nagyon fújt a szél, és hideg is vplt, ezért so­kan a vásárlást választot­ták, de én nem hátráltam meg és bementem a ten­gerbe. Este mikor hazaér­tünk, elkezdődtek a nem­zetek közötti focimeccsek amiből a ma­gyarok jöttek ki győztesen. Csütörtökön amíg a kiválasztott 5 ember a közös elő­adásra próbált, nekünk lehetőségünk nyílott elmenni egy hatalmas plázába. Délután a kultúrközponthoz mentünk ahol minden nemzet előadta az ő váro­suk szokásaihoz illő előadásuk. Utána grillezős vacsora nagyon jól esett min­denkinek, majd megmutattuk a többiek­nek, hogy is mulat a magyar ember. Tán­coltunk, énekeltünk, buliztunk. A közös előadás nagyon szépre sikerült és a vé­gét egy tűzzel zsonglőrködő fiatalember zárta aki valami hihetetlenül fantaszti­kus ügyességgel dobálta a tüzes botokat. Soós Szimonetta Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola k k * Mit érez az, akit 3 nappal egy lengyel utazás előtt hívnak meg? Elmondhatom, hiszen átéltem. Enyhe rémület az isme­retlentől, izgalom és kíváncsiság a felte­hetőleg új élmények hatása miatt. Milyen Lengyelország? Csodálatos. Egy szó, bár mióta hazaértem onnan, egyre többször használom rá ezt a jelzőt, hiszen igaz. A lengyel fiatalokkal öröm volt ismerkedni, de még az idősebbek is megértnek és ked­vesek voltak hozzánk. Az persze zavaró tényező tud lenni, ha nincs közös nyelv, de mégis megértettük egymást a végén. Azt hiszem a legjobb, legizgalmasabb él­mény a tengerparton történt. A hullámok teljesen elsodortak minket és a hideg, sós víz nem csak a fülünkben zúgolódott, de még a szánkból is köpködtük kifele. Leg­többször elborult az idő, mégis mikor ha­zaértem azt mondták a szüleim, hogy barnább vagyok, én meg persze elcsodál­koztam. Ennyit a kiszámíthatatlan ten­gerparti időjárásról. Ha az elejéről kezdeném akkor az utazásról írnék. Az oda út elég hosszú­ra sikeredett mivel kiszámítható mó­don - igen fogadni is mertem volna rá- eltévedtünk. Már meg sem lepődtem, csak élveztem a társaságot amibe be­lekeveredtem. Nah ez a része talán vé­letlen volt, de tetszett az ilyen fajta vé­letlen, mert ismerősök, ismeretlenek vettek körül így szinte eltörpül az az alig 20 óra körüli utazás a társaságuk­ban. Az alig egy hét - utazással együtt- minden pillanatát élveztem, még azt is amikor körülbelül 5 kilométert lesé­táltunk a tengerparton és a homokbuc­kákon.' Kész kínszenvedésnek és vé­geérhetetlennek tűnt, de most vissza­gondolva elég vicces egy helyzet volt, ahogy félholtan koslatunk homokbuc­kákról homokbuckákra. De elmondha­tom, hogy ezt is túléltem akárcsak azt is elmondhatom, hogy Lengyelország­ban voltam. Bár elmentünk, elhagytuk Magyarországot, mégsem volt honvá­gyam, nem éreztem azt, hogy több 1000 kilométerre vagyok az otthonom­ról, mert a kötött programok minden gondolatomat lefoglalták. Egy dolgot megtudtam míg Lengyel- országból hazafelé utazva álmosan néz­tünk kifelé az ablakon. Rengeteg gyönyörű hely van a Föl­dön, így nem élhetjük le egy helyen az egész életünket. Ambruzs Alexandra k k k Vasárnap délután gyülekeztünk a Polgármesteri Hivatalnál, sok ismerős és pár ismeretlen ember is volt az indu­lók között. Már ott elkezdődött az ismer­kedés és kezdetét vette a 23 órás út, ami nagyon jó hangulatban telt el. Mikor megérkeztünk kedvesen fogadtak min­ket és látogatást tettünk a helyi plázában, ahol lehetőségünk volt vásár­lásra is. A nap végére nagyon elfárad­tunk és mindenki lepihent a szállásun­kon, ami a hely iskolában volt. A követ­kező napokban meglátogattuk a kör­nyék nevezetességeit. Egy falut ahol a helyi népművészetetés szokásokat mu­tatták be, a kilátót, megnéztük a ten­gert, majd a homokdűnéket. Este pedig a helyi fiatalokkal fociztunk, ami a győ­zelmünkkel Végződött. Ellátogattunk még a dínó parkba majd ismét a tenger­hez és este újra az oda érkező különbö­ző nemzetiségű fiatalokkal fociztunk. Fesztiválon is voltunk, ahol a fiatalok mutatták be a műsoraikat, mi énekkel és egy közös színdarabbal mutatkoz­tunk be. Elérkezett az indulás ideje, amit még megelőzött a tengerparti ki­rándulás, vásárlás és egy hajó megláto­gatása is. Lengyelországból új ismerő­sökkel és nagy élményekkel gazdagon tértünk haza. Varga Enikő Fáy András Szakképző Iskola és Kollégium k k k Első külföldi élményemre ló ifjú tár­sammal lázasan készülődtünk a Bátonyterenyei BITI irodában, hogy a Kobylnicai ifjúsági találkozón bemu­tathassuk városunkat és annak neve­zetességeit. A csoportunk vezetőjével több napon keresztül terveztük és gya­koroltuk a produkciót, amelyet saját magunk találtunk ki és koreografál- tunk meg. Gyorsan repültek a napok és már csak azt vettük észre, hogy el­jött az utazás napja. Nagy izgalommal készültem arra a július 14-ei napra, amikor csomagok­kal megrakott szocreálos buszunk elin­dult a majdnem ezer kilométerre lévő uticélunk felé. Voltak bennem kétsé- , gek, hogy vajon eljutunk-e végső állo­máshelyünkre. Több mint 23 óra utazás során megérkeztünk Kobylnicába, ahol már vártak lengyel, szlovákok és cseh hasonló korú társaink. Egy helyi iskolában volt a szálláshe­lyünk, ahol a lányok és a fiúk külön-kü- lön tantermekben voltak, de nemzetek szerinti eloszlásban. Számomra megle­pő volt, hogy a sok lánnyal együtt kell aludni és mindenkihez alkalmazkodni. Már az első napon szereztem egy élet­re szóló élményt, amikor a lengyel nem­zetiségű csoportvezetőnk Magdalena ve­zetésével gyalogosan végignéztük a vá­ros nevezetességeit. Három napunk volt arra, hogy más nemzetekkel szorosabb barátságot alakítsunk ki, de a nyelvi ne­hézségek miatt ez nem volt egyszerű fel­adat. Próbáltunk angolul kommunikál­ni, de nem mindenki volt erre fogékony. Legnehezebb dolgunk volt a szlovákok­kal, de nem csak a megértés miatt, ha­nem az értelmi felfogás során is. A nemzetközi barátság elmélyítése érdekében közös programok keretében alakítottunk ki barátságokat. így voltak kulturális és sport vetélkedők is, vala­mint bemutatkoztak egymásnak váro­saink, amelynek nagy sikere volt. A három napos aktív programok során barátságot kötöttünk Magdalénával, aki megjutalmazott bennünket. Személyes élményként éltem át, hogy teljesíthettem édesanyám kívánságát, ami az volt, hogy vigyek neki a tengerpartról kagylót és homokot, valamint a családom többi tag­jának is adtam át néhány apróságot, ami­nek nagyon örültek. Végezetül szeretném megköszönni Rákos Szabolcs vezetőnknek, hogy vi­gyázott ránk és épségben hazahozott minket. Kovács Dorottya Kossuth Lajos Általános Iskola k k k Vasárnap indulásra készen, mindenki örömmel várta hogy elinduljunk, majd­nem 23 órás út után végre megérkez­tünk. Sok volt az ismeretlen fiatal, de vé­gül is barátságok születtek belőle. Na­gyon kedvesen fogadtak minket, elhe­lyeztek a szállásunkon, majd azt követő­en elmehettünk vásárolni a plázába ami nem volt messze a szállásunktól. Elláto­gattunk különböző nevezetes helyekre: múzeumba, tengertpartra és dínóparkba. Miután hazaértünk még próbáltunk a fesztiválra néhányan. Nagy élmény volt hogy, külföldi emberekkel ismerkedhet­tem meg, barátságot kötöttem néhányuk- kal. A fesztiválon többféle típusú színda­rabot tekinthettünk meg, amelyek na­gyon jók voltak. A csoportunk egy éneket adott elő. Lengyelországból új élmények­kel tértünk haza. Vaspál Nikolett k k k Lehetőségem nyílt, hogy elutazzak Lengyelországba, Kobylnicába Bátony­terenye testvértelepülésére, a helyi fiatal­sággal. Nagy öröm volt számomra, hogy részt vehetek ezen az utazáson. Az út 21 órát vett igénybe kisebb nagyobb pihe­nőkkel együtt. Amint odaértünk szere­tettel fogadott minket az, aki átvezette a csoportot az iskolában és megmutatta, hogy mi merre található. A szállásmik - egy kollégium - kifejezetten kulturált és modern volt Sok érdekes programon vet­tünk részt. Többek között Leba-ban a di­noszaurusz kiállítás és a balti tengerpar­ti túra. Az étkezések alatt megismerked­tünk a lengyel ételekkel, amik igazán fi­nomak. Nagyon jól éreztem magam, más­kor is szívesen mennék. ZsákaiMárió Bátonyterenye Kistérség Önkor­mányzatainak Többcélú Társulása Kistérségi Gyerekesély Iroda 3070 Bátonyterenye, Városház út 2. Tel: (32) 353-877 (12ó-os mellék) E-mail: gyep.batonykisterseg@gmail.com SZÉCHÉNYI TERV MÁGYARORSZAG MEGÚJUL A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Next

/
Thumbnails
Contents