Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
2013-09-04 / 204. szám
5 HIRDETÉSEIM Kiégés burnout szindróma 2013. SZEPTEMBER 4., SZERDA Work Way Club ÚT A MUNKÁHOZ Elsőre sokan legyintenek, ha meghallják a kifejezést, hogy kiégés. Sajnos nem lehet ilyen egyszerűen elmenni e tünetegyüttes mellett, hiszen burnout szindróma az ENSZ felmérése szerint 2030-ra világviszonylatban első helyen állhat a halálozási listán. E kényes témáról beszélgetett Kopeczny Zsuzsa Tóth-Korom Kingával, a Work Way Club Kft. vezető HR szaktanácsadójával. Mióta ismerjük ezt a betegséget, ha egyáltalán ez az? Valószínűleg régóta létezik, de az 1970-es években írták le először a burnout fogalmát, amelynek okaként a pszichológusok három dolgot említenek: a stresszt, a motiváció illetve a sikerélmény hiányát és a munkahelyi megromlott kapcsolatokat. Néhány évvel ezelőtt Németországban már hivatalosan is betegségnek nyilvánították a kiégés-szindrómát, amelyet a teljes kimerültség jelez és legfőbb tünete a folyamatos érzelmi megterhelés, a stressz nyomán fellépő fizikai, érzelmi és mentális kimerülés. Az érintetteta reménytelenség érzése fogja el, úgy érzi, elvesztette céljait, ideáljait, és negatívan áll önmagához, munkájához, illetve a körülötte lévő emberekhez. Természetesen egyénenként változó, ki hogyan küzd meg ezekkel a problémákkal. A kiégésnek lehetnek belső (személyiségből fakadó), valamint külső okai is. Ha valaki állandóan magasra teszi magának a mércét, vagy gyenge önbizalommal rendelkezik, a sikertelenségből fakadóan könnyen kiéghet. Hasonló nem kívánt állapot következhet be akkor is, ha valakit a munkahelyén állandóan támadnak, lelkileg terrorizálnak - akár nyíltan, akár burkoltan. Munkaalapú társadalmunknak jócskán van szerepe a tünetegyüttes terjedésében. Valószínűleg a megnövekedett bizonytalanság, a sok stressz, a romló munkafeltételek, a szervezeten belül keletkező feszültségek együttesen vezetnek a kiégés terjedéséhez. Melyek az intő jelek, amelyekre oda lehet - oda kell figyelni? A burnout járhat mind testi, mind pedig lelki tünetekkel is. Az ezzel küzdők sokszor panaszkodnak feszültségre, fáradtságra, fejfájásra, testsúlyváltozásra, alvászavarokra és pszichoszomatikus megbetegedésekre (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség). Jelezheti a problémát az is, ha valaki szokatlanul ingerlékeny, cinikussá válik, megromlik emberi kapcsolatainak minősége, negatívan áll hozzá munkahelyéhez - kollégáihoz, csökken a teljesítménye, labilissá válik, szorong és depressziós tünetek is mutathat. Meg lehet előzni a kiégést? A kiégés megelőzhető és kezelhető probléma! Fontos tehát, hogy mielőbb felismerjük azokat a jeleket, amelyek veszélyre hívják fel a figyelmet. Egy munkahelyi vagy akár iskolai környezetben fontos szerep hárul a kollégákra, csoporttársakra, akik segítségére lehetnek a problémával küszködő embernek. A burnout elleni leghatékonyabb megoldási mód a prevenció, ilyenkor igen nagy szerepe van a képzéseknek, továbbképzéseknek, tréningeknek, a támogató jellegű munkahelyi kapcsolati háló kialakításának. Döntő a személyes motivációk, attitűdök tisztázása, az önmagunkról kialakított kép valódisága és a hivatás határainak tisztázása. A megelőzésben a tudatosság a kulcsszó mind egyéni, mind pedig munkáltatói szinten. Az embernek fel kell mérnie terhelhetőségét, tisztáznia kell személyes motivációit, fontos az önismeret, a probléma reális megközelítése, stresszes szituációk racionális feldolgozása. Azzal is megelőzhetjük a kiégést, ha megfelelően osztjuk be az időnket, és ha baj van, segítséget kérünk. Tisztáznunk kell magunkban, melyek azok a problémás területek, ahol sikertelenséget élünk meg. Nem szabad engednünk, hogy az ezernyi feladat elvégzése során lassanként elaprózódjunk. És mint ahogy múlt heti beszélgetésünkben is említettem már - időt kell szakítanunk a pihenésre, kikapcsolódásra. A munkáltató pedig azzal segíthet, ha rotációt biztosít a különböző terhelésű feladatok között, bevonja a dolgozót a döntésekbe, elismeri munkáját, pozitív visszajelzést ad, odafigyel a kollégákra és az első intő jelek megjelenésekor támogatást nyújt nekik. Ha már kialakult a burnout, mit lehet tenni? A burnout egy krízishelyzet, amelynek leküzdése, megoldása egyedül nem lehetséges, mindenképpen külső segítségre van szükség. Elhárításában nagy szerepe lehet a tudatosításnak, a képzésnek, amely felhívja a figyelmet a tünetekre és megfelelő módszereket ajánl a leküzdésére. Természetesen a munkafeltételek javítása és a túlterheltség csökkentése elsődleges fontosságú lehet. A család, a munkahely, mint támogató csoport léte is elengedhetetlen. A kezelés módja függ a kiégés fázisától, így a folyamatba szerencsére több helyen is be tudunk avatkozni. A burnout-szindrómának négy fázisa van: az első a kezdeti nagy lelkesedés - ez egy energikus, reményteli fázis és természetesen a legkedvezőbb ezen a szinten közbelépni, a realitások hangsúlyozásával. A következő szakasz a stagnáció - itt már alacsonyabb az aktivitás, ilyenkor sokat segíthetnek a képzések, rotáció a különböző feladatok között. A következő lépcsőfok a frusztráció - ezen a szinten már a hivatás hatékonysága, értéke is megkérdőjeleződik, ilyenkor hatékony lehet a pozitívumok és a változtatás lehetőségének megmutatása. És végül az apátia - amikor az ember kerüli a kihívásokat, ekkor új, reális célokat kell kitűzni. A kiégést végső soron azzal is elkerülhetjük, ha kilépünk a számunkra alkalmatlan munkahelyről. Az 5-7 évenként ajánlott szakmai szerepváltás, a nyugaton jellemző „alkotó évek" beiktatása szintén segíthet a kiégési ciklusok megszakításában. A rugalmas terhelés, a személyes problémák figyelembevétele, a nem túl szigorú szabadságolási rendszer kialakítása szintén csökkentik a kiégés kockázatát. Mindkét nem ugyanúgy érintett a kiégésszindróma által? A nemzetközi vizsgálatok eredményei alapján az látszik, hogy a nők, és különösképpen a segítő foglalkozású nők fokozottan veszélyeztetettek. A nők hagyományosan gondoskodnak a férfiakról, a gyerekekről, az idősekről és a betegekről. A hagyományos társadalmi elvárás szerint mindig mindenkinek eleget kell tenniük, és mindezt szeretettel, együttérzéssel, megértéssel. A mai elvárások szerint a tradicionális értékeket igyekeznek ösz- szeegyeztetni a felelősségteljes személyi szabadsággal, a modern nő eszményképével - és amikor ez nem sikerül, akkor magukat hibáztatják. Ebből a bizonytalanságból fakad egyrészt az úgynevezett túlgondoskodás mint reakció. Ez azt jelenti, hogy másokat „túlpátyolgatnak" és saját magukra energiájuk csupán 5-10%-át fordítják. Míg a családi normák továbbra is a kedves és másokról gondoskodó asszonyokat részesítik előnyben, addig a gazdaság elsősorban az önálló, kreatív, sikeres, jó munkaerőt igényli. A többszörös szerepvállalás fokozott stresszt jelenthet a nőknek, ami viszont növelheti a kiégés megjelenésének esélyét. Elérhetőség:'korom.kinga@workwayclub.hu • mobil: +36-20-849-5142 • tanacsado@workwayclub.hu • mobil: +36-20-849-5176 i
