Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)

2013-08-24 / 195. szám

KULTÚRA 2013. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT Legfontosabb, amit az emberek éreznek Alig néhány hete - augusztus 3-án - egy amerikai élménybe­számoló révén volt szereplője la­punknak Szabó János, ezúttal pe­dig mint az államalapítás ünne­pén kitüntetett nógrádiak egyike érdemelte ki az érdeklődést, a nyilvános gratulációt. A Salgótar­jáni Néptáncművészetért Közala­pítvány táncház és a Nógrád Táncegyüttes művészeti vezetője Budapesten, a Nemzeti Színház­ban Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől vehette át az államfő, Áder János által oda­(Pethőné Szabó Piroska népi ipar­művész) révén kezdett ismerked­ni. 1970-től szülőfalujából, Nemtiből járt be Salgótarjánba, a budapesti Gyapjas István vezette hétvégi oktatásokra s látogatta a mátraszelei, pásztói csoportok próbáit is. 1975-ben Székely Ist­ván kezdeményezésére megala­kult a Nógrád Táncegyüttes, amelynek az akkor tizenkilenc éves Szabó János volt az egyik alapító tagja. 1987-ben MlinárPál művészeti vezető - akit Székely István mellett ugyancsak meste­Kozös öröm: Szabó Jánost nővére, Pethőné Szabó Piroska indította el a nép­táncos pályán ítélt Magyar Arany Érdemkeresz­tet „a magyar'néptáncművészet hazai és határon túli magas szín­vonalú képviseletéért és oktatásá­ért, valamint Nógrád megye és ki­emelten Salgótarján város kulturá­lis, néptánc- és művészeti életében betöltött szerepe, sikeres néptán­cos pályája, koreográfusi és veze­tői munkája elismeréseként ” A kitüntetés indoklásában ben­ne foglaltatik a lényeg: a magyar folklórkincs megőrzésének, to- vábbörökítésének elkötelezett szolgálata, ami több négy évtize­de meghatározója az ötvenhete- dik évében járó Szabó János éle­tének. A néptánccal nővére rének tart - felkérésére a Viganó nevű utánpótlás csoport asszisz­tense lett. 1992-ben megszerezte az alapfokú néptáncoktatói vég­zettséget, majd 2006-ban a Ma­gyar Táncművészeti Főiskolán táncpedagógusi diplomát kapott. Közben - 1995-ben - odahagyva eredeti foglakozását az esztergá­lyos szakmát, a táncház alkalma­zottja lett, ahol sokféle munkát vállalt és végzett a közös ügy ér­dekében. A Salgótarjáni Néptánc­művészetért Közalapítvány kura­tóriuma 2001 szeptemberében kérte fel a táncház és a Nógrád Táncegyüttes művészeti vezetői feladatainak ellátására. A csoport a SaJga»tj«xi Nq>tánanűw szerért Közalapíívány táncház és művészen vezetője a magyar neptanemúveszet hazai és határon táS magas színvonalú képviseletéé« és oktatásáért, valamint Nógrád megye és kiemelten Salgótarján v áros kulturális, néptánc- cs> művészed életében betöltött szerepe, sikeres néptáncos pályája, ktíieíjgráftisi ét vezetőt munkája elismeréseként a MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT k rrOfftíntn ai* >mány<-m m Kdí Budapesten, 2013. évi augusztus hó b. m A Magyar Arany Erdemkereszt odaítélését indokló és igazoló oklevél addig sem szűkölködött elisme­résekben, díjakban, de az utóbbi évtized eredményei értelemsze­rűen már közvetlenebbül kapcso­lódnak Szabó János személyéhez, vezetői - táncosi, koreográfusi, néptáncoktatói - tevékenységé­hez. Nem véletlen, hogy vissza­nézve az eltelt évekre, megelége­déssel állapíthatja meg: jól válasz­tott, amikor amatőr majd profi néptáncos lett, mert annyi szép, felejthetetlen élményben, mély, őszinte érzelemben, olyan sok (ember)ismeretben talán sehol máshol nem lett volna része, mint ebben a közösségben. Ezért is vé­li úgy, hogy e kitüntetésben - ami konkrétan neki szól - mindenki­nek része, van, táncosoknak, ze­nészeknek, a szakmai stáb tagja­inak, de azoknak is, akik akár csak egyszer is megtapsolták elő­adásaikat. Annál is inkább gon­dolja így, mert osztja azt a véle­ményt, amely szerint nem az a legfontosabb, amit ki-ki mond, tesz, cselekszik, hanem az az ér­zés, amit sikerül kiváltani ember­társaiból. A Magyar Arany Érdemkereszt még magasabbra tette Szabó Já­nosnál a mércét. Egyért Balog Zoltán miniszterrel, aki szerint az elismerések nemcsak ez eddi­gi munkát fémjelzik, de nagy fe­lelősséggel, további kötelezettség­gel is járnak. Úgy érzi, hogy a jö­vőben még színvonalasabban kell végeznie a hagyományápo­lást, a magyarságtudatot erősítő, értékőrző, küldetésszerű mun­kát. Erre azért is szükség van és lesz, mert a szülők egy része - a sok-sok másféle hatás következté­ben - akarva-akaratlanul elfor­dult a folklórtól és egyáltalán a falusi, vidéki életmódtól, ezért gyermekeiket sem tudják ebbe az irányba orientálni. Pedig, aki megismeri a népi kultúrát, az meg is szereti. Éppen ezért Szabó János csak köszönettel tud szólni arról az önkormányzati döntésé­ről, amely értelmében immár ne­gyedik éve oktathatnak néptán­cot a város első és második osz­tályos tanulói körében. A népha­gyományok megismerésének ti, „illusztrálja” majd. S ha a ki­tüntetés örömteli hangulatában valamiféle gond, probléma is fel­vethető, akkor az a táncház befo­gadóképessége, amelyet régen ki­nőtt már a számos csoporttal mű­ködő, háromszor is kiválóra mi­nősült Nógrád. Nyáron hollandiai és erdélyi turnén vett részt az együttes, amely augusztus 31-én a megye- székhelyi, immár 5. Bányarém fesztiválon lép fel a „Karbidlám­pa ég minálunk” című műsorá­val, október 5-én és 6-án pedig a Szabó János a kitüntetés színhelyén Budapesten, a Nemzeti Színház előtt szándéka vezette Szabó Jánost és leányát, Szabó Ágnes Ilonát akkor is, amikor 2010-ben megjelentet­ték „Zsíri, Mári, hoppsza Sári” cí­mű közös könyvüket. Hasonló célból indítja el az új tanévben, szeptember közepén a salgótar­jáni Balassi Bálint Megyei Könyv­tár is a „Palócokról palócoknak” című sorozatot a falusi iskolák, civil közösségek, kulturális intéz­mények részére. Szabó János elő­adásait három táncospár színesí­nagykállói „Kállai kettős” elne­vezésű rendezvényen szerepel ezzel a produkcióval. A hagyo­mányos, sokak által mindig na­gyon várt és sikeres karácsonyi gálát november 30-án tartják a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központban. Előbb azonban Szabó János újra eluta­zik az USÁ-ba, hogy segítse a Regős csoport felkészülését a negyvenéves jubileumrá. Csongmdy Béla „Tragédia-monológok...” A Magyar Fotóművészeti Al­kotócsoportok Országos Szö­vetsége javaslatára a kulturá­lis kormányzat éppen tíz év­vel ezelőtt, 2003-ban minősí­tette augusztus 29-ét a ma­gyar fotográfia napjává, így emlékezve arra az 1840-es esztendő nyár végi napjára, amikor Vállas Antal a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén először mutatott be fényérzé­keny ezüstözött rézlemezre készült Daguerre-féle fényké­pet, dagerrotípiát. Azóta min­den évben a fotósok főként ki­állításokkal igyekeznek a tár­sadalom figyelmét felhívni a magyar fotókultúra örökségé­re és nem utolsósorban a kor­társ fotóművészet értékeire. A fotográfiai napi rendezvé­nyekhez ez évben is csatlako­zott a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület, amely hét kiállítás­sal emlékezik a magyarorszá­gi fotózás történetében ki­emelkedő dátumra. Augusztus 24-én szombaton - azaz ma 11 órakor - két tár­lat is megnyílik a nógrádi me­gyeszékhelyen. A gyöngyösi „Szempont Fotókör” bemutat­kozását Homoga József, a Nóg­rád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke nyitja meg a Salgótarjá­ni Fotógalériában Ugyancsak a József Attila Művelődési és Konferencia-központban, az in­tézmény Előtér Galériájában lesznek láthatók az úgyneve­zett medvesi fotós maratonon a helyi klubtagok által készített felvételek. Augusztus 27-én, kedden 16 órakor Várhegyi László fotókiállítása és régi fényképezőgépek bemutatója nyílik a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács János Galériájában. Szeptember 1­jén vasárnap 14 órakor lesz a megnyitója dr. Agócs József fo­tókiállításának a mátra- mindszenti általános iskolá­ban. Szeptember 2-án, hétfőn 10 órakor Bodrogi László és Lászlóné képeiből rendeznek kiállítást a ságújfalui iskolá­ban. Szeptember 5-én, csütör­tökön 10 órakor Varga Tamás állítja ki fotóit a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Szak- középiskolában. Ugyancsak egy megyeszékhelyi tanintéz­mény, az egészségügyi szakkö­zépiskola lesz a színhelye Gecse Lászlóné kiállításának szeptember 12-én, csütörtökön 9.40 órakor. A kiállításokat ál­talában három-négy hétig le­het megtekinteni. A fenti ren­dezvénysorozat valamint a jú­liusi csehországi fotótúra ta­pasztalatait a szeptember 12-i klubnapon értékelik. Az írás teljes címe: „Továbbírva - Tragédia-monológok Madách Imre szellemében”. Szerzője Handó Péter, Sóshartyánban élő író, Salgótarján, tágabban Nóg­rád megye irodalmi, művészeti közéletének rendszeres szereplő­je, formálója. Az esszé - amely egy kiadás előtt álló, várhatóan „Szín-tézisek” című könyv részle­te - a magyar szellemi élet egyik méltán jegyzett dunántúli szín­helyén, Balatonfüreden, a „Tempevölgy” című folyóirat ti­zennyolcadik számában jelent meg a nyár folyamán. A lókai Mór nyomán elnevezett, a „kultúra, művészet, tudomány” témakö­rökkel foglalkozó lap 2008-ban tette le névjegyét egy mutatvány- szám formájában, s azóta évente négyszer látott napvilágot. Fő- szerkesztője a salgótarjáni gyö­kerű, nógrádi előéletű Praznovszky Mihály, aki a Palóc­föld élén két ízben is szerzett szerkesztői gyakorlatot. Bizonyá­ra örömmel vette, hogy szülőföld­jének hírnökeként Handó Péter Madách-anyaggal jelentkezett a „Tempevölgy”-nél, hiszen mint köztudott, a főszerkesztő Ma­dách Imre és Mikszáth Kálmán életművének lett elismert szak­értője az elmúlt évtizedek során. „....a monológok ott kezdődnek, ahol a madáchi párbeszédek befe­jeződnek Az utolsó szavak fonalát veszik fel, azt görgetik előre-hátra, mintegy a szereplők okfejtésében továbbfuttatva a jelenetet és meg­előlegezve a következőt.. Jelen írás kísérlet Legyen a befogadása is az! Kísérlet a folytatásra. Olvasása és továbbírása révén” - szögezte le Handó Péter az előszóban s ezzel Nagy László költő, képzőművész egyik rajza a „Tempevölgy” című ba­latonfüredi folyóirat tizenhetedik számából egyrészt magyarázatát adta me­rész és nehéz intellektuális vállal­kozásának, másrészt pedig ösz­tönzést nyújtott a madáchi szö­veg ha nem is aktualizálására, de a mai tudásunk szerinti tovább­gondolására. íme egy példa az el­ső színből, amelyben az Úr a föld­ről -„gúnnyal” azt mondja Luci­fernek: „Megátkozom, aztán tiéd legyen.” Ezt Handó monológja többek között ekképpen folytatja: „Veled szemben én állandóként szemlélhetem e változót Mértéket adok az alkotott mindenség szá­mára. Elrendelést...Egyetlen szer­ves selejt sem származhat tőlem - ezt bizton állíthatom. Az csupán a te mesterkedésed következménye lehet, ki velem rivalizálásra vete­medsz folyton. ” De Lucifer sem rest az eszét forgatni s erre máso­kat is rábírni... Handó Péter a „Tempevölgy” megelőző, tizenhetedik számá­ban is szerepel egy „Léleklogika” című recenzióval, amelyben Báger Gusztáv „Magasság, mély­ség” című, szakrális tartalmú ver­seskötetét elemzi. Ugyanebben a lapszámban egy másik nógrádi szerző, a salgótarjáni Gáspár Ist­ván Gábor írása is helyet kapott, az „Európa” alkalmi című rovat­ban. Ugyanis a „Száműzött ze­nész Párizsban” címmel a Bertha család - amelyhez a jeles író Bertha Bulcsú is tartozott - egyik zeneszerző tagjával, a komoly ze­netörténeti tanulmányokat is írt Bertha Sándorral (1843-1912) fog­lalkozik, azzal a nemes szándék­kal, hogy ráirányítsa a figyelmet a száz éve a francia fővárosban el­hunyt és elfelejtett hazánkfia ér­demes munkásságára. Cs.B. w . Fotókiállítások sorozatban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents