Nógrád Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 100-123. szám)
2013-05-04 / 102. szám
KULTÚRA 2013. MÁJUS 4., SZOMBAT „Csak a szürreális reális" Tarnóczi Balázs (balra) könyvének bemutatóján Susán Ferenc rendező vállalta a beszélgetőpartner szerepét Már az író-olvasó találkozóra invitáló meghívókon s az úgynevezett előzetesekben olvasható könyveim - „Csendes vandalizmus - Utazás a koponyámon belül” - is meghökkentőnek bizonyult Majd kézbe véve az igencsak sajátos tipográfiájú kötetet - a Filcsik László tervezte címlappal, amelyen egy fejsze áll ki egy hagyományos, mechanikus írógép klaviatúrájából s elolvasva a hátsó borítón a szerző által írt szintén nem szokványos sorokat egy elképzelt „Hedonista Minisztériumról” - e különös hatás, érzés csak fokozódott és nem változott a könyvbemutató során sem. Merthogy az elsőkötetes Tarnóczi Balázs éppen olyan különös, tehetséges, figyelmet keltő személyiségnek mutatkozott a Balassi Bálint Megyei Könyvtár közönsége előtt, amilyennek az előjelek mutatták. Beszélgetőtársának Susán Ferencet, a Zenthe Ferenc Színház rendezőjét kérte fel, nyilván nem minden előzmény nélkül. A Salgótarjánból elszármazott s már évek óta Budapesten élő fiatalember ugyanis középiskolás - jelesül Bolyai gimnazista - korában előszeretettel látogatta az akkor még Vertich Színpadstúdiónak nevezett társulat próbáit és lépett fel előadásain. Már a diskurzus első - a könyv nem könnyen olvasható betűtípusára vonatkozó - témaköre is érdekesnek bizonyult Tarnóczi Balázs úgy válaszolt, hogy az Underground (s e név sem lehet véletlen) Kiadó támogatásával készült kötetnél azért használtak ilyen, a kézírásra hajazó betűket, mert ez alkalmasabbnak látszik gondolatainak áramoltatására, mondandója továbbítására. Abban, hogy írni kezdett, nyilvánvaló szerepe volt édesapjának, az ismert újságíró, rádióriporter Tarnóczi Lászlónak, aki eleinte csak a cikkek címadásában számított cseperedő fia segítségére, később fajsúlyosabb feladatokat is adott számára. Nagy hatással voltak rá RezÁndras „Válogatott szorongásaim” illetve a „Még mindig szorongok” című kötetei, mert azokban a magáéhoz hasonló gondolkodásmódot vélt felfedezni az ellentmondásokkal teli világról, a társadalmi visszásságokról, a dicséretesnek, követendőnek gyakorta nem mondható emberi magatartásformákról. Fejében szüntelenül képek cikáznak, képes bárhol, bármiről leírni, amit lát, ami a környezet hatására eszébe jut Ezért is nevezi írásait „gondolati naplódnak. S e „naplósoha nem ér véget, legfeljebb szünetel” - írja az „Utazás a koponyámon belül” bevezetőjében. A tömör, rövid - legfeljebb ötperces - próza a kedvence, „valós fikció”-kat „kitalált igaz történet”- eket szeret megfogalmazni. Erre utalt Filcsik László is a könyv „Élő-ítélet” című ajánlásában: „ Csak a szürreális reális. Minden más csak a valóság illúziója..”- Mivel foglalkozol ha nem írsz? - kérdezte Susán Ferenc. S a válaszból egy sokrétű, ígéretes alkotói pálya körvonalazódott Mindenekelőtt a zene nagyon fontos Tarnóczi Balázs számára. Jellemző, hogy három zenekarban is érdekelt. (Mint a rendezvény halk háttérzenéje is igazolta, együttesei nehezen meghatározható stílust képviselnek.) Miután eleve filmszerűen gondolkodik, e művészeti ágban is vannak dédelgetett tervei is. Egy forgatőffönyvet - amelynek abszurd „tartalmát” nyomban el is mesélte - már el is készített S tanul rendületlenül: a szabadbölcsészet után most a lengyel szakot végzi, aztán pedig válságkommunikátor szeretne lenni. Olyasvalaki, aki megmondja, hogy nincsen semmi baj. S humoristaként is szeretne bemutatkozni, annál is inkább mert ez irányú képességeit rendezvényszervezőként, játékmesterként már eleddig is sikerült kamatoztatnia. Ezt egy jópofa Mikulás-sztorival illusztrálta is. Szereti a természetet, szívesen sétál, gyalogol akár sokat is, mint a Piliscsaba- Budapest közt megtett kilométerek is bizonyítják. Elképzelhető, hogy az idei nyári „táncrendjébe” a Budapest-Salgótarján távot is beilleszti. Mint a tenyerét, úgy ismeri itt a környéket, képes volt már arra is, hogy egy fővárosi városnézésről - mintegy „ műsoron kívül” - elhozzon ide egy külföldi csoportot. Arról, hogy az író-olvasó találkozón megjelenteknek - akik mint lenni szokott ebben a stádiumban, még nem olvasták a könyvet - konkrét élményük is legyen Tarnóczi Balázs írásairól, egyrészt Krista Zsolt, a Zenthe Ferenc Színház tagja, másrészt pedig maga a szerző gondoskodott. Az „Őrláng” című verse alapján Csák sajnálható, hogy egyelőre felhagyott a versírással és [Maradtak a dalszövegek...- csongrády „Egy csók...” és még valami Ha egy színház már nevében is bulvárszínházként definiálja magát, akkor mi sem természetesebb, hogy nem a magyar és világirodalom klasszikusainak művei szerepelnek repertoárján. A Halász Imre - Eisemann Mihály - Békejjy István „Egy csók és más semmi” című zenés vígjátéka több mint egy fél évszázada eleve a habkönnyű szórakoztatás szándékával van jelen a színpadokon. Erre éppúgy alkalmassá teszi a félreértésen, elhallgatáson alapuló válóperes, inkognitóban született kisbabás sztori, mint a darab slágerként fennmaradt több betétdala. Miután az ügyvédi irodát, valamint a bíróságot imitáló díszletek is könnyen utaztathatok, a Fogarassy András vezette Budapesti Bulvárszínház bérletsorozaton kívüli előadása a Tarjáni Tavasz keretében a József Attila Művelődési és Konferencia- központ színpadára is eljutott, szerencsére élő zene - Bíró Attila és a színház zenekara - kíséretében. S a Straub Dezső - aki az egyik főszereplő is - rendezte produkció nem is okozott csalódást a műfaj rajongóinak. Ráadásul a közönség újra láthatta a manapság már ritkán szereplő Csala Zsuzsát * * * A népszerű komika - miközben készült a második felvonásbeli jelenetére - készséggel állt lapunk rendelkezésére is. Elmondta, hogy egy évtized elmúltával is nehezen emészti meg a több mint negyven évig második otthonának számító Vidám Színpad megszüntetését, a társulat szélnek eresztését. Bár sokfelé hívják, úgy döntött, hogy kizárólag csak egykori kollégáival, sorstársaival lép fel. Olyan szeretettel veszik körül, hogy a kedvükért még életkoráról, gerincbeteg- ségéről is hajlandó megfeledkezni... S ezt az elhatározását a férfinak vélt „Dühös nő” szerepében bizonyította is. Cs. B. Straub Dezső, Oszter Alexandra és Csala Zsuzsa Eisemann-darabban Hffflltig italii# Névsorolvasás: Albert Péter A színházi próba előtt verset mondott a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üres színháztermének. „...Magamat egy könnyű, kemény és fényes világon is meg hag}tam magamnak. /Füvetfűnek. /A birtokomon maradtam, s vetéseim kinőnek” - hangzottak Búzás Andor „Hónom alatt üres irkával” című versének szép, elgondolkodtató sorai. Nyilván nem véletlen, hogy éppen ezek jutottak eszébe e spontán , ritka „fellépés” alkalmával. Ugyanis Albert Péter csapat] átékos na k tartja magát, ennélfogva nem szeret egyedül szerepelni. Az első színjátszó élményekig a budapesti születésű, tősgyökeres újbudai színész esetében „csak” az általános iskola felső tagozatáig kell visszamenni. Ma- gyartanámője, Varga Mária „tette a bogarat a fülébe”. S oly sikeresen, hogy hamarosan az akkoriban - a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején - egyetlen televízióban találta magát gyermekszínészként. S a forgatással akkor sem hagyott fel, amikor éppen emiatt eltanácsolták a Kaffka Margit Gimnáziumból. 1983 tavaszán - mindössze tizenhat évesen - munkát vállalt a Budapesti Művelődési Központban. Volt segédmunkás, kézbesítő, titkársági ügyintéző, megbízott titkárságvezető. S amikor elbúcsúztak tőle „Kiváló munkáért” miniszteri kitüntetésben részesült. Mindeközben Budaörsön leérettségizett és különböző amatőr csoportokban játszott is. Sőt 1988-ban megpróbálkozott bejutni a színművészeti főiskolára is. Ez nem sikerült, felvették viszont az Arany János Színház, illetve a Nemzeti Színház színészképző stúdiójába is. Azért választotta az előbbit, mert az ottani tanulás együtt járt az azonnali társulati tagsággal és folyamatos munkaviszonynak számított. Nagyszerű tanárai voltak, mások mellett Gosztonyi János, Keleti István, Korcsmáros György, MetznerJános, Puskás Tivadar. A kilencvenes évtized legelején szerezte meg a gyakorlatos színész, majd a színész minősítést: a vizsgaelőadásokon Jókai Mór „A kőszívű ember fiai” című regényének dramatizált változatában Goldner Fritz diákvezért alakította, Molnár Ferenc „Liliom”-jában viszont a címszerepet bízták rá. Számos remek produkció részese volt. Tömöry Márta „Csizmás kandúr” című darabját több százszor bemutatták, sokat játszották vidéken - így Salgótarjánban is - s jártak vele külföldön is. Albert Péter az Arany János Színháznak hat esztendeig, az 1994-es megszűnéséig volt tagja. Onnan a Tivoli Színház társulatához került, ahol két évet töltött, azt 1996-ban zárták be. Onnantól kezdve úgymond szabadúszónak, hivatalos elnevezéssel szellemi szabadfbglalkozásúnak számít A Független Színpadon még dolgozott a legendás Ruszt Józseffel, Shakespeare „Rómeó és Júliájá”- ban Escalus herceget, Verona elöljáróját formálta meg. A tatabányai Jászai Mari Színházban való közreműködése nemcsak színészként volt emlékezetes számára, itt debütált mint rendező is. Gershe „A pillangók szabadok” című keser-édes történetét vitte színre, amelynek középpontjában egy vak fiú szerelme áll. Az anya szerepére Kassai Ilona Kossuth-díjas színésznőt sikerült megnyernie. A tatabányai időszakban íróként is jegyezte magát a „Hófehérke és a törpék” című meseoperett szövegkönyvével, amelynek alapját Grimm-meséje képezi. A zenét Barabás Árpád szerezte. E darabot a későbbiekben műsorára tűzte a budapesti Fogi Színház,majd a komáromi Jókai Színház, s a közelmúltban felújították Tatabányán is. Albert Péter a komáromi társulat részére készített átiratot a Diótörőbői, a Soproni Petőfi Színháznak pedig az „Óz...”-ból is. Bár mintegy két kötetnyi verse is van az asztalfiókban, azért elsősorban mégiscsak színész s rendre szerepel különböző társulatokban. A Kalocsai Színházban játszott például a János Vitéz”-ben, Görgey Gábor „Komám- asszony, hol a stukker?” című abszurd bohózatában Kisst, az értelmiségit formálta meg, s fellépett a Szinovál Gyula vezette Szép Ernő Színházban is. Szerepelt a Thália, a Zsámboki Nyári Színház és a Trambulin társulatában is. Sokféle kapcsolat - színészi, írói - fűzi több gyermekszínházhoz is, köztük a „Fugi”-hoz, állandó vendége a Holdvilág Kamaraszínháznak, ahol egyebek közt a „Mátyás király és a cinkotai kántor” című produkcióban kapott szerepet. Alapítója a Batyu Színháznak, (?) amelyik főként magyar műveket helyez előtérbe. Ilyen volt a „Szegény ember gazdagsága” című igaz mese a vagyonról és a boldogságról című bemutatójuk is, amelyik a X. Magyar Művek MÍUflOTtn » SALGÓTARJÁN! KÖZMfmŐPCSI NONPROFIT KFT. Szemléjén bronz oklevelet szerzett. A „Holle anyó” című bábjáték a gyermekszínházi szemlén országos bemutatásra ajánlott előadás lett. Feleségével, a szintén színművész Kontha Nellivel megalakították és működtetik a Petronelli Színházművészeti BL-t. Albert Péter közreműködött sok filmben és tévés produkcióban, évek óta szinte folyamatosan szinkronizál. A minap kapta legújabb szinkronszerepét és ugyancsak friss felkérése van a készülőben lévő „Veled is megtörténhet” című napi televíziós sorozathoz. Salgótarjánba kollégája, a helyi származású Máté Krisztián közvetítésével került Amikor Susán Ferenc rendező közölte vele, hogy G. B. Shaw „Sosem lehet tudni” című, június 5-én bemutatásra kerülő vígjátékában milyen szerepben számít rá, azonnal igent mondott. Egyrészt szimpatikusak voltak számára a Zenthe Ferenc Színház törekvései, hamar kiderült, hogy az alapelvekben teljesen egyetértenek, másrészt a megformálandó pincér figurája - aki nem erőből szeretne rendet rakni maga körül - is kedve szerint való. Reméli, hogy a manapság - amikor inkább megszűnnek vagy kerülnek nehéz helyzetbe társulatok - kuriózumnak számító dicséretes színházteremtő szándék hosszú távon is életképesnekbizonyul. S ez vonatkozik a nógrádiakkal való együttműködésére is... Csongrády Béla
