Nógrád Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 100-123. szám)
2013-05-27 / 120. szám
Főhajtás egy példás életút előtt Családi emléknapot és -túrát tartottak nemrég dr. Salamin Pál (1913-1984) nemzetközileg elismert professzor születésének századik évfordulója alkalmából a kiterjedt rokonság, az ismerősök, a pályatársak, a volt tanítványok Bér-Virágos- pusztán Maczó László szervezésében. őt a „hó és a jég professzorának”. Élete, munkássága, kitartása, szívóssága, csa- ládszeretete példaként áll mindannyiunk előtt. A nehézségek felmerültével - amelyek igen sokszor érték élete során - csüggedés helyett mindig az azonnali megoldáskeresés felé fordult hivatásai minden területén. Mindig mosolyogva végezte feladatait, és soha nem mutatta ki, ha éppen problémái voltak, még a közvetlen családtagjai előtt sem. A mai válságos időkben nagyon aktuális az ilyen példát, életutat látni, reményt, kitartást adni a mai nemzedéknek, és dokumentálni, hogy a családi összetartozás is igen fontos. Bér. A megemlékezés résztvevői - életútja mellett - megismerhettek egy különleges embert, aki tudós, kutató, oktató, művész, sportember, családkutató és családapa volt egy személyben. Felbecsülhetetlen munkássága rámutatott arra, hogy ha ezekben csak külön-külön emberként vitte volna kutatásait, akkor is megemlékezésre érdemes, híres és kiváló mérnök lett volna, de így öt-hat ember életútját egyesítve pótolhatatlan, példa nélküli embert ismerhettünk meg benne. Széleskörű kutatási munkássága, elért eredményei alapján joggal nevezték A megemlékezés után leleplezték az ünnepekről formázott fa mellszobrot, amelyet Koltai László püspökhatvani szobrászművész készített. Ezután Maczó László bemutatta emlékparkját, múzeumait. Az ünnepség során Bér község szülötte, Zsuzsa Mihály előadó- művész énekszámait, szavalatait hallgatták meg a jelenlévők, majd a pásztói Tóth Lászlóné Muzsla néptánc együttesének fergeteges műsorában gyönyörködhettek az ünneplők. Az ünnepség másod-harmadnapján pedig túrákkal emlékeztek a résztvevők az ünnepekre, aki mint sportember összességében az egyenlítő hosszúságával egyenlő gyalogtúrákat vezetett és tett meg az országban - például a három- csillagos Kéktúrát - és külföldön élete során. Ezzel állítottak emléket a résztvevők az ünnepelt születése századik évfordulójának. Lapáttal ütötte a kutyát Kisbágyon. Állatkínzás megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást egy 45 éves kisbágyoni férfi ellen a Pásztói Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A gyanúsított a falusi italbolt mögötti füves területen kötéllej megfogott, majd vaslapáttal többször is fejen ütött egy kistestű keverék kutyát. Az eszméletlen ebet ezután zacskóba tette és az árokba dobta. Az intézkedő rendőrök a helyszínen megtalálták a fűben fekvő négylábút - amely időközben kirágta magát a zsákból - és átadták a helyi állatvédő egyesület megbízottjának. A 45 éves kisbágyoni férfit a rendőrök elfogták, előállították és gyanúsítottként hallgatták ki - közölte Dankóné Nagy Éva, Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Pályázati pénzből fejlesztik a szociális alapellátást A szociális feladatellátás olyan folyamatos, szakmai kihívás, amely komoly próbatétel a szakemberek, a személyiség számára. Ezért az érintetteknek rendszeres, sokoldalú segítséget kell adni, hogy megfeleljenek az összetett elvárásoknak. Részben ezeket a célokat szolgálja az a pár hete indult fejlesztés, ami a bátonyterenyei kistérségi szociális alapellátás területén fog megvalósulni, a kistérségi többcélú társulás sikeres, (TÁMOP 549-11/1-2012 - 0056. számú) pályázata eredményeként Az elnyert összeg csaknem 31,2 millió forint. A kistérségi szociális központban tartott sajtótájékoztatón ezt Nagy-Majdon József, a város polgármestere jelentette be. Dr. Rákos Mártonná, a központvezetője a pályázat céljait ismertette. Eszerint az intézményben dolgozó szakembereknek szeretnének egy kis többletet adni a kiégés megelőzése, a lelki egyensúly megőrzése érdekében. Mindennapos munkájukat ezzel is segíteni kívánják, a külső szakemberekkel pedig egy kis iránymutatással szeretnének szolgálni. Mindezek mellett szintén fő cél, hogy a társszakmákkal is megerősítsék a kapcsolatot, s ezáltal harmónikusabbá tegyék a közös tevékenységet a szociális ellátórendszerben. Lökkös Attila a tizennyolc hónapos időtartamú pályázati program gyakorlati összetevőire hívta fel a figyelmet: minden hónapban lesz két csoportos, úgynevezett szupervízió, amely lényegében lelki segítségnyújtás konkrét esetekkel kapcsolatos megbeszélésekkel a segítők részére. A szociális szakemberek egyben a creditpontok kötelező gyűjtésének is eleget tehetnek, erre ugyanis az utóbbi években kevés a forrás az ágazati minisztérium, illetve a fenntartók részéről. Ez a pályázat program négy képzést nyújt 15-20 fős csoportoknak a kiégés megelőzése, kommunikáció, csapatépítés és konfliktuskezelés témában. A feladatsor keretében a harmadik, s valójában a legnagyobb léptékű munka a szolgáltatástervezési koncepció elkészítése, megújítása, a fenntartó részéről pedig az elfogadása. Ebben a folyamatban több mérföldkő is van, az első a most kezdődött műhelyfoglalkozás két csoport - ezen belül az integrált szociális központ dolgozói, kül-' ső partnerek, a társszakmák képviselői - részvételével, külső trénerek vezetésével. Egyik fő célkitűzése, hogy információkat, visszajelzéseket kapjanak a szakemberektől, tapasztalataikról, a kívánatos változásokat célzó javaslataikról. Majd együtt kidolgoznak egy javaslatcsomagot, amit el is kell fogadni. Ez az egyik pillére a szolgáltatástervezési koncepciónak. A másik a szociális térkép a kistérségben élők szociális helyzetéről. Ennek pontos kidolgozásához szeretnék igénybe venni a Központi Statiszikai Hivatal adatbázisának bizonyos részét, ez ügyben most folytatnak tárgyalásokat Ez azért lényeges, mért a szükséges, teljeskörű információk öt évre nagyon jó támaszt nyújtanának a munkájukhoz. A szolgáltatások megfelelő tervezéséhez, a pontos célirány meghatározásához nagyon lényeges a jó, alapos szociális térkép, így kiküszöbölhetők az olyan hibák hogy azok kapjanak segélyt, akik ténylegesen nem rászorultak, a valóban rászorulók pedig ne részesüljenek segélyezésben. A szolgáltatástervezési koncepció elfogadása után folyamat-tanácsadáson lesz lehetőség a feladatokkal kapcsolatos megbeszélésekre. A pályázati program a jövő év szeptemberében, szakmai konferenciával zárul. SZÉCHÉNYI TERV MAGYARORSZÁG MEGÚJUL A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Kamarás Mihály atya emlékére A Margit körúti templomban az egyik hétköznap esti misén ülve lettem figyelmes egy idős atyára, aki ugyan nem misézett, de a szentélyben volt beöltözve, és ott volt az esti miséken. Mihály atya volt - tudtam, hogy ő az. Végiggondoltam az általam akkor ismert életútjának részleteit, XX. századi magyár sorsunkat, amelynek élő tanúja volt. Május 18-án, pünkösd vigíliáján 95 éves korában elhunyt Kamarás Mihály atya, ferences pap. A róla szóló nekrológokban, emlékezésekben a délvidéki eseményeket említik elsősorban, számunkra azonban fontosabbak salgótarjáni évei. Veszelov szki Balázs Mihály atya 1918. május 25-én született Alsókamaráson, Békés megy ében. Szegeden a piaristáknál tanult, majd belépett a ferences rendbe. 1942-ben szentelte pappá Zadravetz István ferences tábori püspök, aki a salgótarjáni ferencesek templomát és rendházát is felszentelte (1932-ben és 1936-ban). Kispapként - az akkor visszacsatolt - Délvidékre került, ahol új ferences rendházat létesítettek, melyben öt atya élt. Közülük kettőt hamarosan tábori lelkésznek vittek, így három atya: Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom és Kamarás Mihály maradt a rendházban. A történelem vihara azonban közbeszólt. A szerb partizánok a délvidéki magyarok közül sokat - akik nem tudták igazolni, hogy kommunisták - elvitték. A veszélyt érezve Krizosztom gvárdián (rendházi elöljáró) atya úgy döntött, nem menekülhetnek el, nem hagyhatják el a nyájat. Tüdta: a biztos halált választja, s vele tartott két rendtársa is. Egy laktanyába kerültek. Mihály atya és Krizosztom atya az utolsó pillanatban tudta meggyóntatni egymást az ablakon keresztül, majd örökre elbúcsúztak. Másnap hajnalban az udvaron kegyetlen körülmények között puskatussal agyonverték a különvá- iasztottakat, köztük Krizosztom atyát is. Az összeszedett embereket később Péterváradra szállították. Másnap romeltakarításra vezényelték őket, ahol Kristóf atya is megsérült Annyira megverték őt, hogy belehalt sérüléseibe. Mihály atyának súgott utolsó üzenete ez volt: „így kellett történnie.”. Mihály atya a megpróbáltatásokat túlélte, és egy szénásszekérbe bújva tudott eljutni Újvidékre, majd át Magyarországra. A délvidéki tragédia után Szegeden, Pécsett szolgált, majd Salgótarjánba került Itt - a rendi keret szűkítése miatt - nem szolgálhatott ferences papként ezért segédmunkásként dolgozott. 1958- tól immáron rendtagként Mátraházán, Esztergomban szolgált, a nyolcvanas években New Yorkban is járt. A rendszerváltozás után Szegeden, majd a Margit körúton szolgált. 2011-ben a Magyar Köz- társasági Érdemrend Lovagkeresztjét kapta, 2012- ben rubinmiséjét pappá szentelésének 70. évfordulóját ünnepelte. A Margit köTűtf rendhaz egy szobájában élt csendesen. Amikor telefonon bejelentkeztem hozzá, elmondtam neki, hogy a salgótarjáni ferencesekről érdeklődöm, kissé szomorú hangon válaszolta, hogy azokat már kereshetem, mert azok már nincsenek... Személyes találkozásunkkor aztán rájöttem, hogy ez az első pillanati a szomorúnak tűnő válasz tulajdonképpen az igazság volt, és Buczkó Atanáz atya távozásával - akitől éppen abban az évben vettünk búcsút - valóban elköszöntünk a salgótarjáni ferencesek tagjaitól. Készült a találkozásra, várt. Talán jobban várta, mint én. Első kérdésem természetesen az volt, hogy milyen volt az akkori Salgótarján, mi fogadta őt, amikor idekerült - amelyre azt mondta, hogy háborús, szélsőséges. 1950-et írtak akkor. A májusi litániáról sírva jöttek ki az emberek, mert érezték a bajt Bekövetkezett: a nyáron (fúl. 31.) elvitték a ferenceseket. Ez a zűrzavaros helyzet fogadta az odaérkező 32 éves Kamarás Mihály atyát, aki - ahogy elmondta - egyedül a Jóistent ismerte a városban. Mihály atyát egy salgótarjáni fogorvos fogadta be, egy hétig a rendelőjében lakott, majd pedig a Dolinkában szereztek neki egy épületet. Hiába volt még jó szándék néhány emberben, nem mertek a megfélemlített városban befogadni egy ferences papot 1951-től már nem működhetett papként, ekkor a falvak villamosításánál működött közre. Ekkoriban reggelente misézett, de sokat járt le a zagyvapálfalvai templomba is, jó barátok lettek a kommunisták által megfigyelt és üldözött Kuchta András atyával. Mihály atyának minden akkori nagy ünnep előtt (április 4., november 7.) hivatalosan felmondtak, de tovább dolgozhatott. A jó szándékú hívek segítettek munkát találni neki, így került később a megyei kórházba, ahol bár műtőssegédként volt felvéve, ő mégis - hivatásához hűen - betegeket ápolt: a lelkeket gondozta. Milyen nagy szükség lehetett rá az ötvenes évek vérzivataros idején! De milyen nagy szükség volt rá 1956. december 8-án délután is... Köszönjük, Mihály atya! Köszöni az utókor, aki fejet hajt emberi nagysága előtt Köszöni Salgótarján akkori és jelenlegi lakossága, hogy ember tudott maradni egy embertelen időszakban. Adj, Uram, örök nyugodalmat neki! És az örök világosság fényeskedjen neki!
