Nógrád Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 100-123. szám)

2013-05-27 / 120. szám

2013. MÁJUS 27., HÉTFŐ MAGAZIN UTAZÁS ■ GARÁZS > TUDOMANY&TECHNIKA ■ ÉLETMÓD ■ GASZTRONÓMIA ■ ÉRTÉKŐRZŐ csarnok sajtok alatt roskadó pultjai előtt pedig Charles de Gaulle egykori állam­fő híres mondatán meditálhatnak a kül- földi'túristák: „Hogyan lehet egy olyan országot kormányozni, amelyben 246 különfélé'saj$ajta van?”. Az osztrigák különleges technikát igénylő megnyitásának elsajátítása közben a csoportból az is kedvet kap a kóstoláshoz, aki korábban semmi áron nem fanyalodott volna a kagylófélékre. A hetvenöt négyzetkilométer alapterü­letű belső tóból származik a franciaor­szági kagylótermelés tíz százaléka, évi tizenkétezer tonna. Sétahajóval közelről is megtekinthe­tők a vízben a „kagylóasztalok”, ame­lyek nyolcvan százalékán osztriga, húsz százalékán pedig fekete kagyló készül. Az Atlanti-óceánnal ellentét­ben, ahol az ár-apály vízjárásban érle­lik a kagylókat a part menti hálókban, Sete-ben egykori vasúti sínekből létre­hozott vasszerkezetekre akasztják fel a kötelekre rögzített kagylókat. Ezek az­tán átlagosan egy év alatt nőnek fo­gyasztható méretűvé az erősen sós víz­ben, amely sajátos, mogyorós ízvilágot kölcsönöz az itteni osztrigáknak. A hatszáz családi vállalkozás mint­egy kétezer embert foglalkoztat, a kagy­lótermelés az egyetlen ágazata a francia mezőgazdaságnak, amely nem szorul állami támogatásra. Az osztrigához pe­dig kifejezetten ajánlott a helyi vermut, a Nolly Prat, amely 1813 óta változatlan technikával készül: a mediterrán klímá­ban a szabad ég alatt érlelődve nyeri el testes ízét és arany színét. Az alig negyvenötezer lakosú francia kisváros, Sete, a Föld­közi-tenger partvidékének leg­jelentősebb halászkikötője és az óceánjárók egyik kedvelt megállóhelye. Szokás monda­ni, hogy ez a „legolaszabb” te­lepülés Franciaországban. Egyedülálló történetének gyors és szórakoztató megismerésé­hez gasztronómiai városnéző sétával várják a külföldieket. A XIV. Lajos király által alapított egy­kori tengeri kereskedőközpontot átsze­lő csatornák és hidak miatt Kis Velencé­nek is nevezett városka valójában egy félsziget, amelyet a tenger és annak sós vizű belső tava, a kagylótermelésről hí­res l'Étang Thau fog közre. Itt született és itt is nyugszik Georges , Brassens, a francia sanzon különleges egyénisége, Paul Valéry költő és Jean Vilar, áíegyulás színész-rendező, akiről ehiev^ztek e^világS7fr>vöaa[ű zenei programokat kínaló^terkétszáz férő; helyes szabadtéri játszóhelyet is. M i n (légy i k ü k n e kitülönm ú z e u m ot szentelt Sete, ahol több kortaiTkiállító- _ hely és galéria is működik, többek kö­zött az Hervé Di Rosa festő és szobrász által létrehozott egyedi gyűjtemény, a Szerény művészetek nemzetközi múze­uma, ahol hétköznapi tárgyak láthatók művészi kontextusba helyezve. A gaz­dag kulturális kínálat mellett - a fran­cia Riviéra luxust sugárzó városaival el­lentétben - Sete egyediségét az adja, hogy az évi kétmillió turista nyüzsgése ellenére is meg tudta őrizni autentikus jellegét. A város ütőerének számító Grand Canal (főcsatorna) mentén a színesre festett, itt-ott elhagyatott házak előtt ka­tonás rendben sorakoznak a hatalmas halászhajók. A parton egymásba érnek a hal-és kagylókülönlegességeket kíná­ló éttermek, amelyek zsúfolt teraszain a vendégek testközelből figyelhetik a há­lóikat rendezgető halászokat. A csator­na másik felén kötnek ki a vitorlások és torn La Gténá*- Cálftöo- MöttC Pt*8« PETIT CAMAJH4 motorcsónakok, a tenger felé eső végé­ben pedig halpiac működik. Sete a megfelelő tengermélység mi­att lehetett egykoron a francia király­ság egyik legjelentősebb kereskedel­mi kikötője a mediterrán partvidéken. Később arról lett nevezetes, hogy in­nen indult útnak 1947 júliusában az Exodus hajó Palesztina felé több mint négyezerötszáz, többségében holokauszt-túlélő zsidóval a fedélze­tén. Manapság viszont a halászhajók mellett elsősorban amerikaiakat szál­lító óceánjárók egyik kedvelt állomá­sa Sete. A városka természetesen nem tudja felvenni a versenyt a nyolcszáz- ötvenezer lakosú Marseille-jel, ahova az idén négyszázharminc óceánjárót várnak egymillió turistával, de Sete­ben is nagyon jelentős a fejlődés: idén tizennéggyel több, összesen harminc­három óceánjáró érkezik, átlagban ezer utassal. A kanadai Nancy McGee két éve él Sete-ben, kifejezetten a luxushajók an­gol nyelvű közönségének fejlesztette ki kóstolásokkal egybekötött gasztronómiai vá­rosnéző sétáit, amelyre egyre több sokkal, esetleg sült kolbásszal tálalt pa- radicsomszószos makaróni, vagy a ke­vésbé hizlaló tielle, amely fűszeres para­dicsomszószba kevert polippal vagy tin­tahallal töltött pizzatésztából készített sós táska. Mindkét ínyencség a 20. század máso­dik felében ke­rült keres- kedel­orosz és kínai tu­rista is jelentke­zik. Ezek során a vá­rosban alig néhány órát töltő lá­togatók a francia ételspecialitások kós­tolgatása közben a település történetét és abban a bevándorlók szerepét is meg­ismerik. Sete lakosságának mintegy negyven százaléka a 19. században Nápolyból át­települt halászok leszármazottja. A haj­dan szegényesnek számító családi éte­lük volt a mára helyi különlegességnek számító macaronade, amely töltött hú­fo r- galom- ba, de csak Sete-ben kapha­tó. A több mint száz­éves legendás cukrászda, a jelen­leg is családi vállalkozásban működő Frescati alapítója is olasz származású. A borüzletben Nancy azt is elmagya­rázza, hogy a híres Bordeaux-i borokhoz képest azért olcsóbbak az itteni kiváló és friss fehérborok - mint például a Picpoul -, mert a homokos talajnak és a sok napsütésnek köszönhetően Languedoc Franciaország legnagyobb választékot kínáló borvidéke. A vásár­

Next

/
Thumbnails
Contents