Nógrád Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 75-99. szám)

2013-04-08 / 80. szám

2013. ÁPRILIS 8. HÉTFŐ NÓGRÁDI 0 1o{ev< » Kutyák mentettek életet-RP­(Folytatás az 1. oldalról.) Pásztó. A riasztás után a két szervezet vezetője közös mentő- csoport létrehozásáról állapodott meg, amelynek vezetője Juhász Zoltán, a Cserhát Mentőkutyás Egyesület elnöke lett. Szendehely­től Szügyön és Balassagyarmaton át Salgótarjánig, a megye szinte egész területéről összesen hat mentőkutya és vezetője indult Pásztora segítséget nyújtani, ami szerencsére meg is hozta a remélt sikert. A helyszínen a csoporthoz csatiakoztak pásztói tűzoltók és polgárőrök, akik a helyismere­tükkel igen nagy segítséget tud­tak nyújtani a kutatómunkában. A mentés irányítója először nyom­követésre adott utasítást, azonban az eltelt, közel egy napnyi idő, és az éjszaka folyamán hullott csapa­dék miatt a mentőkutyák már nem tudták forró nyomon követ­ni az eltűnt személy lábnyomát Ezért a keresett személy városszé­li lakásától a várost övező erdős te­rület irányában kiterjedt terepku­tatás kezdődött, amelynek kere­tében a mentőkutyák és vezetőik, valamint a tűzoltók és a polgár­őrök csatárláncba fejlődve kezd­ték meg a terület átfésülését. Az erdős, hegyes-völgyes, bozótosok­kal és vízfolyásokkal szabdalt te­rület 4ŰS8ÜlS?e komoly erőpróba elé állította a mentőcsapatot, amelyn«k«eg>ák mentőkutyája mintegy három kilométer úttalan utakon való gyaloglás után, az er­dő mélyén hirtelen szagot fogott, és gazdáját egy bokros területre vezette. Itt a bozóton fennakadva olyan ruhadarabok voltak, ame­lyek megegyeztek a keresett sze­mély által az eltűnésekor viselt ruházattal, majd a mentőkutya hamarosan a hölgyet is megtalál­ta egy bokor alatt, félig már esz­méletlen állapotban, a sárban fek­ve. A mentést végzők megállapí­tották, hogy a keresett személy za­vart tudatállapotban és erősen ki­hűlt állapotban van, végtagjain már megjelentek azok az elszíne­ződések, amelyek a teljes és visz- szafordíthatatian kihűlés közelgő bekövetkeztének előjelei. A men­tőcsoport időközben beérkezett többi tagjával együtt a megtalált személyt szakszerű elsősegély­ben részesítették, majd leszállítot­ták a város legközelebbi lakott ré­szére, ahol átadták őt az Országos Mentőszolgálat munkatársainak. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a megtalálás helyszínén ta­pasztalt körülmények alapján nem lehetett kizárni az idegenke­zűség lehetőségét sem, ezért a mentőcsoport három tagja hely­színbiztosítás céljából az erdőben maradt, ameddig a mentőcsoport vezetője a városból fel nem kísér­te a helyszínre az időközben ri­asztott rendőröket. A profi módon megszervezett, irányított és végrehajtott mentő­akció nem csak azt bizonyította, hogy az önzetlen segíteni akarás olykor szinte csodákra képes, ha­nem iskolapéldája is volt a külön­böző állami és önkéntes mentő- szervezetek közötti tökéletes együttműködésnek. S hogy a kis­sé késve érkezett segélykérés elle­nére, -ha szinte az utolsó pillanat­ban is-, de még időben odaért a se­gítség, az emberek és négylábú se- gítőik tudása és munkája mellett leginkább a korszerű technika al­kalmazásának köszönhető. A Cserhát Mentőkutyás Egyesület ugyanis az egyik nagy hazai mo­biltelefon-szolgáltató társasággal, és egy budapesti székhelyű, fiatal mérnökökből álló, nyomkövető eszközöket fejlesztő vállalkozással közösen egy olyan térinformatikai rendszert fejleszt, amely - mint azt a mellékelt példa bizonyítja- rendkívül hatékonyan tudja segí­teni a különleges mentést. Ennek a rendszernek köszönhetően nem csak a mentés irányítója tudta a te­repen is folyamatosan nyomon kö­vetni a mentésben résztvevők mozgását, a már átkutatott és a még át nem fésült területeket, ha­nem például a munkáját segítő háttérparancsnok is, aki története sen a megye túlsó sarkában, Szen­dehelyen ült egy jól fűtött szobá­ban, és onnan, az irodai környezet minden előnyét kihasználva tudta segíteni a beavatkozást végző cso­portot. Jól vizsgázott az alkalma­zott hírközlési rendszer is: a ha­gyományos GSM alapú átvitel mellett, a készenléti szervek EDR rádió-rendszerén keresztül tudta a mentés vezetője folyamatosan tar­tani a kapcsolatot a hivatásos ka­tasztrófavédelmi szervekkel, a mentést végzőket pedig URH-hír- rendszer kötötte össze. Ha pedig ezek mindegyike csődöt mondott volna, akkor a Magyar Rádióama­tőr Szövetséggel kötött megállapo­dás alapján, a Galyatetőn lévő rá­dióamatőr átjátszóállomáson ke­resztül tudták volna fenntartani a kapcsolatot a mentésben résztve­vők egymással és a katasztrófavé­delemmel. Ennek a magasfokú szervezett­ségnek volt köszönhető, hogy a se­gélykéréstől számított négy és fél órán belül sikerült megtalálni az elveszettnek hitt személyt, és élve átadni őt a mentőszolgálatnak to­vábbi ellátásra. Ahogyan az a nagy könyvben meg van írva... HIRDETÉS •‘«V PROGRAMAJÁNLÓ Salgótarján APOLLO MOZI április 4-10.15.30 ® ÓZ, A HATALMAS 3D amerikai akció-fantasy április 4-10.17.45 ® AZ ÓRIÁSÖLŐ 3D amerikai fantasztikus kalandfilm április 4-10. 20.00 (§) TÁMADÁS A FEHÉR HÁZ ELLEN amerikai akció thriller JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI ES KONFERENCIA KÖZPONT április 12.18.30 NYITNIKÉK óvodára felkészítő foglalkozás április 12.18.30 FERGETEG PARTY Non-Stop Torna 2013. zárása Bárány Attila & DJ Dominique április 20.19.00 Bulvárszínház Halász - Eisemann - Békeffi: EGY CSÓK ÉS MÁS SEMMI- zenés vígjáték BÉRLETEN KÍVÜLI ELŐADÁS. SALGÚTARJAHI IFJÚSÁGI INFORMÁCIÓS ÉS TANÁCSADÓ IRODA április 8. 14.30 PRESSLEY CSOPORT 16.30 JÓGA 17.30 TAI CHI április 12.10.00 NONSTOP TORNA Labdarúgó torna az SVDÖK szervezésében A programajánló a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. támogatásával készült További programok www.sskulüfifo honlapon Emléktáblát állítanak Szatmári Bélának Születésének 75. évfor­dulóján emléktáblát állí­tanak Szatmári Béla építész-képzőművész­nek utolsó köztéri alko­tása, az ELMŰ-Émász Nyrt. irodaépületének falán látható Graffito cí­mű alkotás mellett. Salgótarján. Gáspár István Gábor író-újságíró, az emlék­tábla-állítás civil kezdemé­nyezője az MTI-nek elmond­ta: Szatmári Béla térplaszti­kái és zománcüvegei ma már csak nyomokban találhatók meg Salgótarjánban, több al­kotása megsemmisült az el­múlt években. Az 1967-ben készült Graffito című munkát civil kezdeményezésre, a mű­vész örököseinek anyagi tá­mogatásával restaurálják, és egy emléktáblával meg is jelö­lik a helyet Szatmári Béla (1938-1996) születése 75. év­fordulóján, április 12-én. A Graffitto-t Lakatos Zoltán, az ÉMÁSZ salgótarjáni régió- központjának vezetője men­tette meg, amikor az épület felújításakor nem engedte meg, hogy levakolják az alko­tást. Gáspár István Gábor sze­rint egyre kevesebben isme­rik az építész-képzőművész történetét, közéleti szerepvál­lalásait, noha Szatmári Béla egyik meghatározó alakja volt a rendszerváltozás előtti Sál- ■ gótarjánnak, akkor, amikor országos jellegű kiállítások alakultak ki a városban, így a Tavaszi Tárlat, a Rajzbiennálé, a Szabadtéri Szoborkiállítás, vagy az Országos Zománcmű­vészeti Biennálé. Hozzátette: a kísérletezés fo­lyamatosan tetten érhető alko­tásaiban, felismerte, hogy az építészet és a képzőművészet között szintézist tud teremteni. Formai alapelemekből variáci­ós rendszereket hozott létre, hogy feloldja az építészet érez­hető egysíkúságát. Ez a törek­vése Salgótarjánban teljese­dett ki a zománcüveg művészi célokra történő felhasználásá­val. Szatmári Béla a kinetika területén is figyelemre méltót alkotott, a Schöffer-féle kineti­kus művészetnek egyik ismert hazai képviselője volt. 19ól-ben strandot tervezni érkezett Salgótarjánba, Hód­mezővásárhely szülötteként. Több mint harminc eszten­dőn keresztül élt Nógrád me­gyében. Számos középület - uszoda, ÉMÁSZ-székház, IBUSZ Bank, Kiskulacs ven­déglő - őrzi keze nyomát, ter­vezőként és belsőépítészként. Szívesen kísérletezett az üvegtechnikával is.- Sok diákja az építőipari szakközépiskolában tőle ta­nulta meg szenvedéllyel sze­retni az építész szakmát. Sa­játos formavilágú grafikái, rajzai megannyi csoportos kiállításon jelen voltak a me­gyében, de számos egyéni tárlata is volt - idézte fel Gás­pár István Gábor. Balassagyarmati adomány­harang szól a felvidéken Tarnóczi László (Folytatás az 1. oldalról.) Miksi. Trizna Lajost és család­ját 1948-ban telepítették ki a szü­lőfalujából, előbb Berkenyére, majd Balassagyarmatra költöz­tek. A 300 lelkes palóc faluból ki­lenc családnak kellett Magyar- országra menekülnie abban az időben. S mint ahogy más felvi­déki településről is, a házukat, földjüket és vagyonuk jó részét hátra kellett hagyniuk. A he­lyükbe pedig Lucfalváról költöz­tettek át szlovák nemzetiségűe­ket. Ma ennek a településnek már csak negyede magyar - em­lékeztetett rá a harangszentelő ünnepségen Ágoston Imre, Miksi polgármestere. Hozzátette: a fa­lujuk lakosságának életkora fo­lyamatosan nő, vagyis a telepü­lés öregszik, mert a felnőttek közt nagy a munkanélküliség, a fiatalok közt pedig az elvándor­lás. Trizna Lajosról szólva el­mondta: azt követően, hogy ezt a határátlépési rendelkezések le­hetővé tették, évente visszajárt a szülőfalujába, s gondozta a fel­menői sírjait. A harangot pedig szeretettel vették és az adomá­nyozót - immár posztumusz - a falu tiszteletbeli polgárává fo­gadták vissza. Miksi oklevelét Limbacher Gá­bor néprajzkutató vette át azzal, hogy azt a hagyatékkal együtt fogják a Palóc Múzeumban őriz­ni. A Keresztény Értelmiségi Szövetség korábbi balassagyar­mati vezetője az adományozót, ' mint a palóc emberek vallásos­ságának és a néplélek jó ismerő­jét jellemezte. A harangot felszentelő Beer Miklós püspök reményét fejezte ki, hogy ezeknek a harangoknak a szava az egymás megértését fogja majd elhozni felvidéki tele­pülésen. A püspöknek szemé­lyes jó barátja és egykori gimná­ziumi társa volt Trizna Lajos, aki a harangok Miksibe szállítását még láthatta, ám a harangszen­telő ünnepséget már nem érhet­te meg. Infarktusban halt meg egy-két nappal azt követően, hogy az elkészült harangokat megmutatták neki. Talán az örömtől szakadt meg a szíve - fo­galmazott Beer Miklós. Miksiben, a harangszentelésen a falubeliek mellett részt vett a Magyar Közösség Pártja és a fel­vidéki magyarság kulturális szer­vezetének, a Csemadoknak több vezetője is. Csúz Péter, a Beszter­cebányai Önkormányzat tagja, a Magyar Közösség Pártja losonci járási vezetője elmondta: az egy­kor 70-80 százalékban magyarok lakta Losonc-környéki települé­sek lakossági összetétele nem csak a kitelepítésekkel változott... Trizna Lajos egy monori vállal­kozást bízott meg a két adomány­harang elkészítésével. Farkas Ti­bor, a Harangszó 2003 Bt. vezető­je közölte: a harangokat egy len­gyelországi műhelyben öntették, az elektromos munkálatokkal na­pokon belül végeznek. A korábbi, 200 kilogrammos harang mellé került új, 500 kilogrammos, a Szent Rafael arkangyalnak szen­telt harang a Miskiből kitelepítet­tek, a kisebbik, a Szent Mihály főangyalnak szentelt 150 kilós pedig a II. világháborúban el­hunytak emlékét őrzi. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents