Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)
2013-03-30 / 74. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ KU LTÚRA 2013. MÁRCIUS 30, SZOMBAT Már - a Tolnay Klári, Pécsi Sándor, Vass Éva és Avar István 1962-es, legendás alakítása óta Magyarországon is kedvelt, sokszor és megannyi remek művész közreműködésével színre vitt Tenesse Williams- darab - „A vágy villamosa” címének, a szikárabb, kifejezőbb, mondhatni drámaibb „Vágyvillamos”-ra változtatása is jelezte; hogy ezúttal, a Radnóti Színház előadásában valami mást lát majd a közönség, mint ahogyan ismerte, szerette ezt a darabot, vagy - ha fiatal, ha új néző - tudott róla, várt tőle. Csányi Sándor (Stanley) és Kováts Adél (Blanche) a „VágyviHamos”-ban a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadán Erre mintegy garanciát jelentett a Kos- suth-díjas színész- rendező, Zsótér Sándor neve, aki Ambrus Máriával újra is fordította T. Williams színművét. Ő azok közé az alkotók közé tartozik, akiknek nem szokásuk konvenciókra támaszkodni, hagyományos megoldásokat alkalmazni, a gondolatokat, érzelmeket szenvelgésben, andalító érzelgősségben megjeleníteni. Ebben az először 2011 októberében bemutatott előadásban is mert kétértelmű lenni, elvonatkoztatni, hiszen mi mással magyarázható, hogy a főhős Blanche Dubois magyartanárként Aranyt, Vörösmartyt, Radnótit tanít egy amerikai városban, vagy az, hogy a „Nők Lapjáéval házal egy pénzbeszedő New Orleans-ban! S nemcsak furcsa, de akár zavaró lehet már az előadás hangütése is: egy üveg- - ha úgy tetszik plexi- - falra mintegy felfeszítve, csak homályosan, kontúrokban láttatva beszélget egymással Blanche és várandós húga Stella, akihez látogatóba - ki tudja menynyi időre - érkezett a középkorú tanárnő. Már ebből a jelenetből is érezhető, hogy a nővérek nagyon távol kerültek egymástól - nemcsak térben, a „Belle Réve”, a „Szép Álom” nevű családi birtok elkótyavetyélésével - hanem életszemléletben, gondolkodásmódban is. Blanche nem érti, hogy Stella hogyan lehet boldog egy lengyel kétkezi munkás, egy faragatlan „polák”, Stanley Kowalski oldalán, pláne sivár, külvárosi környezetben. Nem véletlen, hogy vendég az első pillanattól kezdve „perben áll” nyers sógorával, aki viszont nem rest és kideríti, hogy a „fi- nom(kodó)” hölgyet elítélendő életmódja, s egy ifjú tanítványával való viszonya miatt végleg eltávolították az iskolából. A leleplezéssel a szintén magányos, bizakodó Mitch bizalmát is elveszti Blanche, s alkohol- mámomorba menekülve tehetetlenül éli át, hogy Stanley végletekig megalázza, azaz megerőszakolja és kitaszítva a családból - sőt a társadalomból is - elmegyógyintézetbe juttatja. Az emblematikus főhős megszemélyesítője, Kováts Adél ezúttal egyértelműen igazolta, hogy 2009-ben viszonylag fiatalon miért lett Kossuth-díjas és azt is, hogy a színikritikusok 2012-ben ezen alakítás alapján miért neki ítélték a legjobb női főszereplő díját. Eddigi pályafutásának egyik - ha nem a legmagasabb - csúcsa, mintegy jutalomjátéka ez a szerep. Csaknem három órán át folyamatosan színen van és minden elemében meggyőzően, hitelesen - ösztönös bélső izzással és érett mesterségbeli tudással - érzékelteti: nem akar mást, „csak” azt, hogy szerethessen és szeressék. Kováts Adél - nyilván Zsótér Sándor által sugallt - szerepfelfogásában, a kielégítetlen vágyban nemcsak saját sorsának lelki és testi tragédiája testesül meg, hanem mindazoké, akik egy életen át keresik helyüket, igazukat és a mai világban s - miután szót sem értenek a másikkal - egyre kevésbé találják: a semmibe utaznak. Homályba veszik, hiábavalónak tetszik, kudarcra ítéltetik az igazság- és boldogságkeresés, a megtisztulási szándék szenvedélye. Ezt a rendezői koncepciót, ezt a kettős - bent is, kint is illetve se kint, se bent - lélektani szituációt jól szolgálja Ambrus Mária egy városi bérház belső, ablakon át is megközelíthető udvarát imitáló díszlete, Tallér Zsófia dramaturgiai szerepű zenéje, Re- nedek Mari jelmeztára - amelynek egy része Blanche bőröndjeként is értelmezett tárolóból kerül elő - s nem kevésbé Baumgarten Sándor - a mai színházban egyre nagyobb jelentőségű - világítástechnikája. Az előadás színészei - főként a Stellát alakító Petiik Andrea, a Stanleyt megszemélyesítő Csányi Sándor és Mitch szerepében Schneider Zoltán - valamennyien úgymond a helyükön vannak, de a fentiek alapján „csak” korrekt játszótársai lehetnek Kováts Adélnak...- csongrády A harmincadik... Baglyasalján, az öt évvel ezelőtt átadott idősek otthonában 2009 februárjában tartották az első kiállítást, s a minap immár a harmincadik alkalommal hívták megnyitóünnepségre a helyben lakókat és az intézmény falain kívüli érdeklődőket. Szerepeltek itt idősebb, ismertebb képzőművészek, ifjú tehetségek, tanulók éppúgy mint a fotóklub tagjai csoportosan és önállóan is. Bemutatkozott férj és feleség, anya és fia, illetve lánya is. Néhány alkotónak már nem egyszer lehetett látni a műveit. Előfordultak tematikus összeállítások is, de a többnyire a sajátos témaválasztás és az egyéni hangvétel dominált. Harmincadik kiállítóként Losonczy Ildikó Egerből származó, de már régen Salgótarjánban élő festőművész vendégeskedik a Baglyaskő Galériában. Harmonikus színvilágú és kompozíciójú pasztellképeinek főbb jellegzetességeiről egy kolléga, Orbán György János művésztanár beszélt a közönségnek. Utalt régi ismeretségükre, az egykori moziüzemi vállalatnál összetalálkozott életpályájukra is. Szót kért, illetve kapott az alkotó Losonczy Ildikó is: kiemelte, hogy erre a kiállítóhelyre úgy igyekezett összeválogatni képeit, hogy azok néhány hétig hangulatosabbá tegyék az otthonlakók mindennapjait. A megnyitó műsorában közreműködött Szomszéd Terézia, aki fuvolán játszott és Kovács Györgyné, aki a baglyasi Kupcsulik Ágnes két versét tolmácsolta. Az egyiket - „Az aranyasszony”-t - a költő direkt erre az alkalomra, Losonczy Ildikó tiszteletére írta. A kiállítások szervezésben, a Baglyaskő Galéria életre hívásában és működtetésében az évek során - a házigazda intézmény mellett - elévülhetetlen érdemeket szerzett Baglyasalja Barátainak Köre civil egyesület. Cs. B. 11 A Baglyaskő Galériában Orbán György János nyitotta meg Losonczy Ildikó (jobbról az első) kiállítását Névsorolvasás: Kadlót Zsófia A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház e sorozatban eddig bemutatott tagjainak legtöbbje úgy nyilatkozott, hogy már óvodáskorában, konkrétan az óvodában kezdte a vers- és mesemondást, a színjátszással való ismerkedést. Nem történt ez másként Kadlót Zsófiával sem, aki jól emlékszik első szerepléseire: a „Kiskakas gyémánt félkrajcárjá”- ban ő volt a török császár eszén túljárt címszereplő és már akkor mondogatott versikéket is. A zagyarónai óvodából kinőve, ott helyben kezdte meg általános iskolai tanulmányait is. Érthető, hogy mind a mai napig szívesen emlékszik arra, amikor elsősként megnyert egy házi versenyt a felsőbb osztályos szavalókat is felsorakoztató mezőnyben. Ötödikes korában jutott el először a Váci Mihály nevével fémjelzett, a Kohász Művelődési Központ által évente megrendezett városi vers- és prózamondó versenyre és az akkoriban még sokakat mozgósító, pódiumra szólító megmérettetésben sikerült az ötödik helyen végeznie Wass Albert „Mese a kék hegyekről” című írásával. Ez olyannyira felvillanyozta, hogy a következő évben már első lett Gárdonyi Géza novellájával, a „Micó”-val, s nyolcadikos korában megint sikerült győznie Czuczor Gergely „A falusi kislány Pesten” című versével. Akkor már a Bolyai János Gimnázium képviseletében indult a versenyen, tekintve, hogy - miután a hatodik osztályt a Kodályban végezte - hetedikes korától a hatosztályos gimnázium tanulója volt. Kilencedik és tizedik osztályos korában nem ő győzött az iskolai versenyen, s így nem nyert jogot a városin való részvételre, de tizenegyedikesként újra első lett a városi versenyen, az utolsó évben, érettségizőként pedig a harmadik. Ezt a dobogós helyezést azért is tartja nagy becsben, mert hibázott a szövegben és a zsűri ennek ellenére előkelő helyre sorolta. Bolyaisként a Sándor Zoltán előadóművész vezette Pódium Stúdió, valamint a T. Pataki László és Patakiné Kemer Edit - akit már korábbról, Zagyvarónáról ismert - vezetésével működött Vertich Színpadstúdió munkájába kilencedikes gimnazistaként kapcsolódott be 2008-ban. Rendszeresen mondott - és a mai napig mond - verset ünnepségeken, fel-fel- lép az úgynevezett verskoncerteken, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház összejövetelein, városi rendezvényeken. Januárban például a régi városi köztemetőben mondott verset az erdélyi Radnai havasokban tragikus körülmények között elhunyt salgótarjáni síelők sírjánál rendezett koszorúzási ünnepségen. Emlékezetes számára a 2011. januári magyar kultúra napi ünnepség, egyrészt az alkalom - 700 éves Baglyaskő vára - Salgótarján - emelkedettsége, másrészt személyes problémája miatt: törött kulcscsonttal lépett a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadára. Nagyon szereti a már említett Wass Albert költészetét és - bár teljesen más stílusú - József Attila líráját. A Vertichben a Molnár Ernő rendezésében színre vitt Mózes Lajos „A győztes szolgalegények” című - a dolog- talan háziurat csakúgy, mint a Ludas Matyiban móresre tanító - mesekomédiájában mutatkozott be: Mézit játszotta. A. L Kopit „Jaj apu, szegény apu....” című, Susán Ferenc rendezte abszurd tragibohózatában neki is meglehetősen különös szerep jutott: légycsapó volt. Később „A brémai muzsikusok” című zenés mesejáték - amelyet ugyancsak Molnár Ernő rendezett - új szereposztásában a gazdasszony szerepét játszhatta el. Közreműködött tavaly áprilisban a helyi színház névadója tiszteletére Salgóbányán rendezett Zenthe-napon is. Az együttesben mindenki nagyon segítőkész, kollegiális, de két embert - Sándor Zsombort és Pünkösdi Mónikát - külön is kiemelt Kadlót Zsófia. És minden szerepléséhez, fellépéséhez nagy segítséget nyújtott - és nyújt - édesanyja, a Gagarin Általános Iskola tanára, következetes, kritikus megjegyzéseivel, megszívlelendő tanácsaival. 2011 fontos évszámnak bizonyult Kadlót Zsófia életében. Ekkor érettségizett és felvételt nyert Egerbe az Eszterházy Károly Főiskolára magyar-germanisztika szakra. Tanulmányai - meg a hazajárás, itthon szereplés - mellett ott is bekapcsolódott a kulturális, művészeti életbe. Az elmúlt évi „24 óra líra” című programot ő nyitotta meg. Szerepelt az idén Gárdonyi Géza és Bródy Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév megnyitásán is. Bekapcsolódott a főiskola hallgatóiból alakult színjátszó kör, a Szuszogó Színháznak nevezett társulat munkájába is. Ezekben a napokban lázasan készülnek S. Mrozek „Piotr Ohey mártí- romsága” című ab- szurdjának premierjére, amelyet április 16-án tartanak a főiskolán. Ezzel az előadással vesznek részt április 20-án Budapesten az egyetemi és főiskolai együttesek szemléjén és tervezik bemutatni e produkciót Egerben az úgynevezett „Földszint 2” szobaszínházban is. A darabban Kadlót Zsófia egy laza erkölcsű „nagylányt” játszik. Más jellegű elfoglaltságot, de ugyancsak fontos és örömteli eseményt jelent számára a szépkiejtési verseny országos döntőjében való részvétel, amelyet szintén a fővárosban rendeznek április 12-13-án. Oda úgy kerül, hogy megosztott első helyezést ért el a főiskolai házi válogatón. Az egri történések persze nem szakíthatják meg a salgótarjáni Zenthe Színházhoz fűződő szoros kapcsolatait sem. Gyakran jár haza s ha hívják, ha igény van rá - s persze ha össze tudja egyeztetni más teendőivel - szívesen szerepel a továbbiakban is tarjáni barátaival. így például április 17-én, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház József Attila-estjén. A versmondás és a színjátszás egyaránt közel áll hozzá - eddigi életében az előbbi művészeti ág, a pódium kapott nagyobb szerepet - mindkettővel szeretne a jövőben is foglalkozni. Csongrády Béla
