Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-05 / 4. szám

KULTÚRA L 2013. JANUÁR 5., SZOMBAT Újévi hangverseny Salgótarjánban „Szép évet zártunk s bizakodóak lehetünk az új esztendőben is” Ha újév, akkor hangverseny Salgótarjánban is. A város 2009 óta ünnepli ily módon - a helyi szimfonikus zenekar kon­certjével és rangos énekművé­szek közreműködésével - az éppen beköszöntő esztendőt. Az önkormányzat finan­szírozásával szervezett est egy­ben jótékony célt is szolgált, hiszen a belépő jegyek árát a József Attila Művelődési és Konferencia-központ kapta. Lépett már fel ez alkalommal Pintér Tibor és Sasvári Sándor, Pitti Katalin, Mikó István vala­mint a Bozsó József-Teremi Trixi kettős. Kedden este sokak jó ismerőse, barátja, a Salgótar­ján baglyasaljai városrészéből elszármazott Pándy Piroska - aki az első hangversenyen is szerepelt - és Dániel Gábor volt a műsor vendége. Csongrády Béla Ugyancsak hagyománya az idén im­már ötödik alkalommal a város önkor­mányzata által finanszírozott koncert­nek a polgármesteri köszöntő. „Béke le­gyen a háznál /És a szívredőben. /Ad­jon Isten, ami nincs, / Ez új esztend& ben" - Arany János „Alkalmi vers”-ének néhány sorával kezdte beszédét Székyné dr. Sztrémi Melinda s utalt ar­ra, hogy az ilyenkor kimondott szavak, mondatok, nép rigmusokban megfogal­mazott jókívánságok - mégha a leg­újabb kor modern technikai eszközei­vel tolmácsoltatnak is - a tradíciók to­vábbélését, a múlt, jelen, jövő egységét, az élet folytonosságát szimbolizálják. S ez akkor is reményre, bizakodásra ad okot, ha az emberi kapcsolatok fonala olykor meg-meglazul. Az évváltás arra is módot nyújt, hogy számvetést készítsünk, számba vegyük mit végeztünk és tekintsük át az előt­tünk álló legfontosabb teendőket - mondta a polgármester asszony és a visszatekintés során hangsúlyosan szólt Salgótarján kerek születésnapjáról, a vá­rossá válás kilencvenedik évfordulója tiszteletére rendezett emlékév program­járól, amely keretében megvalósult az Országzászló Emlékhely, a Förster-park és -szobor s a közösségek, intézmények jóvoltából számos más emlékezetes kul­turális, civil rendezvényre is sor került. Önálló, saját színház alakult s a média jóvoltából újabb tehetséges fiatalok, cso­portok bizonyították az ország közvéle­ménye előtt is kivételes talentumukat, igazolva, hogy Salgótarján igazi ereje az itt élő emberekben rejlik, akik nem le­gyintenek, hanem szorgalmasan, követ­kezetesen dolgoznak, alkotnak. A kormány is felfigyelt a nógrádi me­gyeszékhely erőfeszítéseire, amit a Láz­ár János, Orbán Viktor és legutóbb Rogán Antal látogatása, valamint az elmúlt év során kapott több mint kétmilliárd forint kiemelt támogatás, az adósságátvállalás is fémjelez. A minap felavatott új öblös- üveggyár révén akár még az idén 200- 250 család juthat biztos jövedelemhez. 2013-ban bölcsőde, óvoda épül, iskolák, lakóépületek, utak, járdák, lépcsők, újul­nak meg, ifjúsági központ jön létre, tu­risztikai beruházások indulnak, fejlesz­tik a hulladékgazdálkodást, folytatódik a szociális városrehabilitáció s igyekeznek minden embernek munkát biztosítani. A következőkben valósul meg a törvény­hozói akarat - többek között a járási, tan­kerületi rendszer - aprópénzre váltása. Mindehhez szükség van a dolgos kézre, a tenni akaró városlakók további támo­gatására. - Szép évet zártunk s bizako­dóak lehetünk az új esztendőben is - summázta mondandóját a városvezető. Bár az estet az 1971-ben alakult és 2011- ben Pro arte-díjjal kitüntetett szimfoni­kus zenekar nyitotta a „Himnu.sz”-szal, az első koncertszám G. Rossini „A sevillai borbély” című operájának közismert és kedvelt nyitánya volt Azontúl, hogy kí­sérték a fellépő énekeseket, a továbbiak­ban is több önálló számot tűztek műsor­ra. így L. Delibes „Coppelia" című balett­jéből a valse illetve csárdás-tételt, A. Ponchielli „La Giocconda” című operájá­ból „Az órák táncá”-t, A. L Webber Jézus Krisztus szupersztár” című musical­jének legnépszerűbb dallamait, £. Waldteufel „Espaná”-ját és G. Gürsch ma- gyarnóta-összeállítását. Tekintve, hogy a zenekar egy hónapon belül - a „Népek zenéje” sorozatban bemutatott magyar estet és a karácsonyi koncertet követően - immár a harmadik hangversenyét ad­ta, megérdemli az elismerést. Egyrészt az igényes, minden esetben kuriózumo­kat, zenei csemegéket is tartalmazó, az al­kalomhoz, az ünnepekhez remekül iga­zodó repertoárjáért, másrészt pedig a mű­vek színvonalas megszólaltatásáért. Mindez nem kis mértékben Kökényessy Zoltán zenekarvezetői és karnagyi mun­káját is minősíti. A két vendégművész magasra tette a mércét bemutatkozó számával. A szülő­városában mindig nagy szeretettel, ro- konszenwel fogadott Pándy Piroska és- a bel- és külföldi sikerei ellenére - itt kevésbé ismert Dániel Gábor egyaránt G. Puccini „Tosca” című operájából vá­lasztott: egyikük „Tosca imájá”-t, mási­kuk a „Levéláriá”-t. Első közös számuk G. Puccini egy másik, a „Bohémélet” cí­mű operájából Mimi és Rodolphe duett­je volt, amit szintén nagyon szépen ol­dottak meg. A műsor második része más jellegű volt: Kálmán- és Lehár-ope- rettszámokból illetve A. L. Webber „Az operaház fantomja” című musical-jének két áriájából állt. Ez a blokk értelemsze­rűen könnyedebb előadásmódot, lazább gesztusokat is megengedett mindkettő­jüktől. Az újabb csúcsra - ahogyan kell- a fináléban, G. Verdi „Traviátá”-jának „Pezsgő duett”-jével jutottak el. S ekkor már stílusosan a gyöngyöző nedűvel te­li pohár is volt a kezükben, ahogyan Si­mon Lajosnak, a házigazda intézmény igazgatójának is, aki megköszönte a ze­nekar, a két vendégművész produkció­ját valamint a műsorvezető, Balogh Ka­talin munkáját. A közönség viszont már a kellemes hangulatú koncert előtt meg­kóstolhatta a pezsgőt és koccinthatott a város vezetőivel. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármesteri köszöntőjében értékelte Salgótarján 2012-es évét és körvonalazta az új esztendőt is Két könyv - negyvennyolc év Tudatosan talányos a cím, minthogy nem min­dennapi, de legalábbis különös maga az eset is. Bár már eltelt néhány hét a sztori kiteljesedése óta, az évváltáskor szokásos visszatekintés indokol­hatja a felidézését. A történet úgymond első felvonása 1964 ja­nuárjáig vezet vissza. Akkor jártam tanul­mányúton Erdélyben, pontosabban a kincses városban Kolozsvárott. Az ottani szellemi élet sok kiváló személyiségével - köztük Jancsó Elemér irodalomtörténésszel és Engel Károly művelődéskutatóval, nyelvtudóssal - sikerült találkozni s egy főtéri kávéházban megismer­kedtem az akkoriban indult Forrás sorozatban szerepelt néhány fiatal íróval költővel, így Bá­lint Tiborral, Jancsik Pállal és - e cikk főszerep­lőjével - Kántor Lajossal is. Mindhárman meg­ajándékoztak első kötetük egy-egy dedikált példányával. Nem kell hangsúlyozni, hogy a kis könyvek azóta is féltve őrzött, becses kin­csei gyűjteményemnek. Kántor Lajossal né­hány évig leveleztünk is, aztán - minden kü­lönösebb ok nélkül - megszakadt a kapcsola­tunk. Amikor pedig 1995-ben Nógrád megye Madách-díjjal tüntette ki, nem tudtam elmen­ni az ünnepségre, Balassagyarmatra. S a minap elköszönt óév októberében esett meg az újabb találkozásunk: s ezúttal stílusosan nem Er­délyben, hanem Nógrádban foghattunk újra kezet. Méghozzá Márkházán, Kőrössi P. /ózse/Nagyvárad- ról származó író, költő, szerkesztő portáján a min­den évben - a 2005. október 13-án meghaltEörsiIst­ván emlékére - fellobbantott „Eörsi-láng” elnevezé­sű irodalmi találkozón. Én aznap reggel és este is kibuszoztam Salgótarjánból Márkházára, tekintve, hogy az általam különösen várt vendég csak dél­után érkezett, akkor pedig nekem akadt dolgom. Te­lefonon már beszéltünk egymással, az igazi nagy él­mény azonban az volt, amikor negyvennyolc év el­múltával újra megölelhettük egymást. Mi tagadás: sokat változtunk fél évszázad során. Különösen ne­ki voltam nehezen felismerhető, hiszen én Őt - mint a Korunk egykori főszerkesztőjét, az időközben ran­gossá vált irodalomtörténészt, az erdélyi szellemi élet mindmáig meghatározó alakját - az elmúlt években többször is láttam különböző tévéműsorok­ban. Felidéztük a hajdani kolozsvári napot s jókat beszélgettünk aktuális irodalmi, művészeti kérdé­sekről. Mondanom sem kell: kaptam egy újabb, ter­mészetesen friss könyvet, a „Konglomerat (Erdély)” címűt Kántor Lajostól. így tulajdonomban az első és a hatvanadik (!) is, amely az ő neve alatt jelent meg. Az „írástól - emberig” című 1963- as esszé- és tanulmánykötetébe annak idején a következőket írta: „Csongrády Bélának megismerke­désünk alkalmából, barátsággal Kántor Lajos. Kolozsvár, 1964. jan. 14. ’’ S most e szöveg alá került a Márkházán fogalmazott dediká- ció: „Csongrády Bélának, megis­mételtajánlással, Márkházán, 48 év és (közel) kilenc hónap múltán, újratalálkozásunk örömére, fölem­legetett barátsággal Kántor Lajos. 2012. október 6-án, (KPJ házá­ban)”. S még valami: ezúttal meg­ismerkedtem a fiával, a Budapes­ten élő Kántor László rendezőope­ratőrrel, filmproducerrel is, aki - mit ad Isten! - az első találkozá­sunk évében, 1964 októberében, azaz negyvennyolc évvel ezelőtt született Kolozsvárott. Cs. B. Az egyik kötetet 1964-ben Kolozsvárott, a másikat a közelmúltban a nógrádi Márkházán kapta e cikk szerzője Kántor Lajos erdélyi iro­dalomtörténésztől Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Csak nem maga volt az atlétikai bajnokságon a hármasugrás bíró­ja?” Szerencsés nyertesünk: Molnár Gyula, 2694 Magyamándor, Mikszáth út 39. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. január 10-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.).

Next

/
Thumbnails
Contents