Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-05 / 4. szám

5 íTTÍiWWl 2013. JANUÁR 5., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ÉLET Kegyelem éve j Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk? ! Gyengék, szegények, kicsinyek, árvák! ! S kórházból írta valaki nekem: „így kezdődött új évem betegen. j És mégis hittel hirdetem, hogy ez J az Úrnak kedves esztendeje lesz! ! Bízó reménnyel megyek elébe! Kedves esztendő! Kegyelem éve!“ ; Azóta telnek napok és hetek, J de akárhányszor ezzel ébredek, 1 indulok bízva új nap elébe: Kedves esztendő. Kegyelem éve! i i Hiszed-e velem, vallod-e velem, J ha mást mutat is a sírva járt jelen? I Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse! ! Gyümölcsöt érlel könnyek vetése. j Atyai háznak, dombos kenyérnek nagy bőségére boldogan térnek tékozló fiák, feledve vályút, s újra cserélik szennyes ruhájuk. Hogy megöleljen, áldjon és segítsen tárt kapujában vár ránk az Isten. Tárva a kapu. Vár a kegyelem. Hiszed-e velem? Vallod-e velem? Akkor hallják meg minden szegények! J Hirdessük ezt a kegyelmi évet! ! Hi rdassük gondot,, bút .félretéve: ‘Ml“’ M Kedves esztendő! Kegyelem éve! '< Túrmezei Erzsébet „ Kétbodonyi advent” A Kétbodonyi Evangélikus Gyüle­kezet ezzel a címmel rendezte meg 2012 ádventjében négy alkalomból ál­ló szeretetvendégség-sorozatát. Az al­kalom célja elsősorban az volt, hogy együtt éljük át az ádventi várakozás, Jézus földre jöttének örömét és fe­szültségét. Három ádventi vasárnap­ra, valamint az utolsó, szombat dél­utáni alkalomra egy-egy vendég szol­gálattevőt kértünk fel. A szeretetvendégségeknek a kétbodonyi művelődési ház adott ott­hont, itt gyűltünk össze felekezeti ho­vatartozás nélkül, hogy énekkel, ze­nével, beszélgetéssel, készüljünk Is­ten szeretetének ünnepére. Az ádventi koszorú első gyertyáját Fekete Ágnes református lelkész, a Kossuth rádió „Református félóra” c. műsorának műsorvezetője gyújtotta meg. A lelkésznő a tíz szűz példáza­ta alapján a felkészülés fontosságára hívta fel a közel nyolcvan fős gyüleke­zet figyelmét. Az igei gondolatok után Fekete Ágnes a keresztény műsorké­szítés fontosságáról beszélt, nem hall­gatva el a nehézségeket sem. A hall­gatóság bizonyságot téve erősítette a műsorvezetőt, hogy yap értelme ak­kor is szerkeszteni az egyházi félórá­kat, ha közvetlen visszajelzést az éter hullámain nehéz adni. Sokaknak ad lelki felüdülést a rádióban elhangzó felekezeti műsor. Ádvent második gyertyáját Kalácska Béla nyugalmazott esperes gyújtotta meg, aki feleségével együtt vállalta a szeretetvendégség szolgá­latát. Ezen az alkalmon az igehirde­tésen kívül több elgondolkodtató ver­set, idézetet is hallgathattak azok, akik ellátogattak a kétbodonyi műve­lődési házba. A gyülekezet nagy örö­mére esperes úr egy régi éneket is hozott azzal a céllal, hogy megtanít­sa a gyülekezetnek. Ezt azonban nem kellett tanulni, hiszen a kétbodonyi testvérek nemcsak hogy ismerték, hanem sokaknak kedves éneke is volt egyben. Az est hátralé­vő részében a résztvevők felfrissít­hették bibliaismereti tudásukat egy Bibliai totó segítségével. Kalácskáné Marika egy igen nyakatekert nyelv­törő, „Pödör Ödön” c. vers előadásá­val nevettette meg a közönséget. Harmadik alkalmunk vendége Gu­ba András piarista atya volt, aki a család fontosságát, az egyes család­tagoknak a családon belül betöltött helyét, szerepét vette vizsgálat alá előadása során. Aénélőadás után élénk beszélgetés bontakozott ki. A vélemény sok tekintetben közös volt: válságban a család. Utolsó esténk vendége Kovács Áron, a Rákoskeresztúri Evangélikus Gyüle­kezet lelkésze volt, aki az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ószövetségi témakörben írja doktori disszertáció­ját. A lelkész úr „Ádventi várakozás az Ószövetségben” címmel tartott elő­adást. Egy olyan összeállítást mutatott be, amely 192 olyan ótestamentumí igét tartalmaz, amelynek beteljesedé­sét fié.Újtestamentum lapjain olyas­hatjuk. Előadónk kitért arra, hogy mi­lyen fontos - különösen ádventbert - az Ószövetség fényében olvasnunk Jézus születésének történeteit az evangéliu­mokban, hiszen ott csak azok betelje­sedéséről olvashatunk, amit Isten már korábban megígért. A gyülekezet azzal a jóleső érzéssel fújhatta el az utolsó estén az ádventi ko­szorú négy gyertyáját, hogy ezeken a szeretetvendégségeken útravalót kap­hattak Istentől a karácsonyi fények mellé, s így együtt tapasztalhattuk meg az ádventi várakozásban tó benne levő, minket körülvevő Isteni szeretetek J<- Gombor Krisztián lelkész, Kétbodony A 2013. év igéje Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” (Zsid 13,14) Isten szeretetéből és irgalmából be­léptünk az Úr 2013. évébe. Bár ilyenkor még elevenen bennünk él a tavalyi év minden eseménye, még bennünk lük­tetnek a hirtelen „tavalyivá” lett élmé­nyek, már előre is tekintünk. Minden­hol értékelik az elmúlt évet, az üzletek­ben leltároznak. Érdemes személyes leltárt is csinálni. Ami jó volt tavaly, az valószínűleg jó lesz az idén is. Amit rosszul csináltunk, azon most lehet változtatni. Mert erre ilyenkor, az év eleji lélektani pillanat­ban van esély. Nem újévi fogadalmakra gondolok, mert azoknak a sorsát ismer­jük. Néhány napon belül elfelejtjük őket, vagy próbálkozunk egy darabig, de a végén feladjuk, mert nem sikerül változtatni, s ráadásul még rossz lelki­ismerettel is megtelünk. Van egy har­madik lehetőség is. Külső, felső segítsé­get kérünk az Istentől. Vele minden le­hetséges. Ő ai, aki rendet tud tenni az életünkben. Ő nem csak alkalmi támo­gatónk szeretne lenni, nem csak akkor akar jelen lenni az életünkben, amikor éppen mi úgy gondoljuk. Életünk állan­dó lakójaként, életünk vezetőjeként irá­nyítani akarja az életünket. Munkáját azzal kezdi bennünk, hogy helyes célok felé fordít minket. Mert sokszor bizony már a terveink és a vágyaink sem helye­sek. Az evangélikus bibliaolvasó útmuta­tó idei évre kijelölt vezérigéje az írás cí­meként olvasható. Isten helyes irányba akarja fordítani az értelmünket, az ér­zelmeinket és az akaratunkat. „Nincs itt maradandó városunk” - mit jelent ez? Isten számára nem fontosak a földi éle­tünk hétköznapi dolgai? A munkánk, a családunk, a kapcsolataink? Legyünk közömbösek a földi, látható dolgok iránt? Tévedés lenne ezt hinni. Isten akarja, hogy minden területen, már itt a földön a tőlünk telhető maximumot teljesítsük az ő segítségével. Jó szülők, gyermekek, hitvestársak és munkasze­rető emberek legyünk. Azonban min­den egyes napon, minden tevékenysé­günkben számoljunk azzal, hogy Isten nem csak ezt a néhány évtízedet adja nekünk ezen a földön. Ő az örökkéva­lóságot készítette el nekünk, amire már most kell felkészülni. Ezért küldte kö­zénk egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, mert csakis vele, az ő segítségével jut­hatunk az örökkévalóságba. A fenti cím tehát egy isteni terv, cso­dálatos életprogram. Mai korunk leg­nagyobb baja éppen az, hogy hiányza­nak a távlatok, a perspektívák. Elural­kodott a bizonytalanság és a tanácsta­lanság. A szép jövő (ígérete) helyett na­pi túlélés van csupán. A különböző szakemberek súlyos problémákat lát­nak mindenhol, van jó és alapos diag­nózis, de hiányzanak a megoldások. Jé­zus egyszer azt mondta a tanítványai­nak: „Ti vagytok a föld sója.” Isten a ke­resztyéneket hívta el arra, hogy a megízetlenült, színtelen és szagtalan vi­lágban ízt, színt és jó illatot vigyenek. Meggyőződésem, hogy hatalmas az a feladat, ami ránk vár. Az eljövendő vá­ros, az üdvösség keresése már itt a föl­dön a legnagyszerűbb cél, ami az egész földi életünket beragyogja. És ezt a fényt, ezt az ízt tovább kell adnunk a sok-sok rászorulónak. Kínában felépült jó néhány, sokmillió embert befogadni képes, úgynevezett „szellemváros”. Minden kész bennük, az iskolák, az üzletek, az uszodák stb. Vészhelyzetekre és a foglalkoztatás fenntartása miatt építették őket. Nem lehet tudni, mi lesz a sorsuk. Nekünk Jézus készített maradandó és örök vá­rost a mennyben, ami egészen bizonyo­san be fog telni. Mindenkinek van he­lye ott, csak el kell hinni, és Jézus segít­ségét kell kérni. Ennek a mennyei vá­rosnak az ajtaja akkor nyílt meg, ami­kor Jézus meghalt és feltámadt értük. A többi már rajtunk múlik. Éljünk meny- nyei polgárjogunkkal. Biztatok mindenkit, hogy éljünk azok­kal a lehetőségekkel, amikor Istennel ta­lálkozhatunk. A magunk gyülekezetét becsüljük meg és szenteljük meg az ün­nepnapot Ebben az évben is lesz több le­hetőség, hogy Istennel a vasárnapokon kívül is kapcsolatba kerüljünk. Január 20-án indul az ökumenikus imahét. Az egy héten át tartó sorozat ki­váló lehetőség arra, hogy épüljünk egy­más hitéből, a másik felekezet sajátos­ságaiból. Március 3-tól 10-ig műholdas evangélizációt szervez a német ProChrist missziói társaság. Minél több gyülekezet jelentkezzen be a www.prochrist.hu weboldalon. Vanyarcon minden hónap első szom­batján hitbeli és családi életet segítő elő­adás sorozat indul (első alkalom: febru­ár 2. 16 óra, evangélikus gyülekezeti ház) EU-s, TÁMOP pályázat segítségé­vel. Minden érdeklődőt szertetettel vá­runk. Vanyarcon minden hónap utolsó szombatján ifjúsági találkozó tartunk, szintén EU-s, TÁMOP pályázat segítsé­gével. Minden érdeklődő fiatalt szeretet­tel várunk. Ezek a programok mind azt hivatot­tak segíteni, hogy felfelé, Istenre tekint­sünk, aki mindig kész nekünk minden­ben segíteni, és akinek drágák va­gyunk. Egy horvátországi kisvárosban, egy családi ház bejárata fölött, Jézus monogramját tartalmazó követ láttam. Talán egy régi templom köve lehetett valamikor. Szükségünk van Jézusra a családban, és mindenhol máshol is. Mindenkinek a Krisztus követésének valóságát kívánom 2013-ra! Szabó András esperes

Next

/
Thumbnails
Contents