Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)

2012-12-08 / 284. szám

2012. DECEMBER 8., SZOMBAT Van kiút az adósságcsapdából Orbán Viktor Salgótarjánba látogat Székyné dr. Sztrémi Melindát Orbán Viktor korábban Felcsúton fogadta Hideg zuhanyként érte a szocialistákat a 2006-os országgyűlési választások után a Fidesz nagyarányú győzelme az önkormány­zati választásokon. A sokk azonban nem tartott sokáig: dr. Lamperth Mó­nika akkori belügymi­niszter ugyanis kijelen­tette, hogy ellehetetleníti a fideszes önkormányza­tokat. Ezt az egy ígéretü­ket sajnos betartották. Salgótarjáh-Butlapest. A kivé- reztetés hamar elkezdődött, amelyet saját bőrünkön érezhet­tünk: milliárdos nagyságrendű forráskivonások városunk költ­ségvetéséből minden évben. A szocialista kormányzati for­ráskivonást azonban az intézke­dési terveken túl kénytelen volt az önkormányzat hitelekkel el­lensúlyozni. A szorítás a városon csak a má­sodik Orbán-kormány 2010-es megválasztásával enyhült. A Fi- desz-kormánynak köszönhetően r------------------­-----— ­! Szívünk melegével, ! kezünk munkájával ; A Nyugdíja­; sok Nógrád Megyei Képvi- ! selete - együttműködve a ! Magyar Vöröskereszt Nóg- ! rád Megyei Szervezetével - ; az idén is megszervezi Szí- [ vünk melegével, kezünk ! munkájával szlogennel ! adománygyűjtő akcióját. ! Önkéntesei várják a ház- ; tartásokban fölösleges lek- ; várókat, befőtteket, sava- ! nyúságokat és egyéb tartós ! élelmiszereket Salgótarján- í ban, a Fő tér 1. (SZMT ; székház I. emelet 13-as szo- ; bájában). ! A gyűjtés ideje december ! 12., szerda és 13., csütörtök ! 10-től 16 óráig. Az adomá- j nyokat a Vöröskereszt osztja [ szét a salgótarjáni rászoruló ! családoknak. ! Nagybevásárlás - i nagyobb szigor ! Megkez­! dődtek az ünnepek előtti fo- ; kozott fogyasztóvédelmi el- | lenőrzések megyénkben is. j Az ellenőrök a szezonális ! áruk, például a fényfüzé- '< rek, gyermekjátékok, édes- j ségek, s bizonyos élelmi- ; szerek értékesítésének ! vizsgálatára helyeznek ! hangsúlyt. Figyelik az árfeltüntetés ] szabályainak betartását, az ; akciós ajánlatok valóság- i tartalmát, hogy elejét ve- ! gyék a vásárlói megkárosí- | tásoknak és kiszűrjék a ve- ; szélyes termékeket. A Nem- [ zeti Adó- és Vámhivatal, a ! rendőrség, az élelmiszer- ! lánc-biztonsági hivatal és j más szervezetek munka- ; társaival együtt, a közösen ! összeállított ütemterv sze- ! rint. elsősorban a nagyobb ! áruházláncok üzleteit kere- ! sik fel, de ott lesznek a kis- ; települések boltjaiban és a ; piacokon is. ugyanis az elmúlt két évben több mint egymilliárd forint érkezett városunkba. A polgári kormány tehát beváltotta ígéretét, és visz- szaadta az önkormányzatoknak azt, amit a Gyurcsány-Bajnai szo­cialista kormánypáros elvett. En­nek hatására városunkban a 2012-es költségvetési év az első, amelyben a folyó évi költségve­tés egyensúlyos. Ez egyszerűb­ben azt jelenti, hogy a bevételek a működési kiadásokat fedezik. A legtöbb önkormányzat, így Salgótarján számára is mentő­övet jelentettek 2010-től a kor­mányzati intézkedések, viszont továbbra is megmaradt a múlt­ból megörökölt adósságállo­mány. A 2012. november 14-ei Kormánydöntés értelmében az önkormányzatok adósságterhe- it jelentősen csökkenti a magyar kormány. Ezért látogat Salgótar­jánba Orbán Viktor miniszterel­nök. Személyesen egyeztet Székyné dr. Sztrémi Melindával, Salgótarján polgármesterével a város adósságának átvállalásá­ról. A miniszterelnök látogatása azt is jelentheti, hogy a kormány látja és értékeli azokat az erőfe­Salgótarján. Advent csendjében szabadságért kiáltott Salgótarján és a környék lakossága. Eljött idős és fiatal, eljött gyári munkás és értelmiségi, eljött, hogy a szabad­ságért tüntessen. 1956. december 8-án fegyverropogás törte meg a karácsonyváró szent pillanatokat Salgótarjánban. A szabadságért, az igazságért tüntetőkre soha nem látott golyózápor zúdult a környező házakról, amely - a ku­tatásokat és az egykori szemta­núk beszámolóit is figyelembe vé­ve - egyre bizonyosabb, hogy nem a szovjetektől, hanem a ma­gukat magyarnak mondó, de a sa­ját országukat eláruló, aljas embe­rektől jött, akiket a köznép csak pufajkásoknak nevezett. Ok vol­tak azok, akik a békésen várako­zó tömegre tüzet nyitottak, és ott lőtték az embereket, ahol érték. Nem nézték, hogy kisgyermek, férjes asszony, gyermeket váró anya, idős munkás - lőttek, ahogy és akit akartak. Nincs az 1956-os eseményeknek gyászosabb pilla­nata, mint a salgótarjáni sortűz. Az emberek a szabadságért tüntettek, amely akkor, néhány hónappal előtte - ha csak néhány napra is - győzött. Aztán a „kelet" vérbe fojtotta, a „nyugat” pedig tétlenül engedte el az utolsó se­gélykiáltásokat is. A vidék nem szítéseket, amelyeket 2006 óta tett Salgótarján önkormányzata, hogy kilábaljon abból az adós­ságcsapdából, amelyet részben megörökölt és amelyhez hozzá­járult az előző kormányzatok for­ráskivonása. Bár a város önkor­mányzata sokat dolgozott azon, hogy kiadásait sikeresen lefa­ragja, de a hiteleit önerőből saj­nos csak minimálisan tudta csökkenteni. így nagyon komoly adósságállománya volt és ma­radt is a városnak. A közelmúltban született meg az a kormányzati döntés, ami alapján az állam részben vagy egészben átvállalja az önkor­mányzatok adósságállományát. Ezt jelentette be Orbán Viktor mi­niszterelnök október 27-én a Fi­desz által szervezett, az „Önkor­mányzatok az adósság csapdájá­ban” című budapesti rendezvé­nyen. Majd a Miniszterelnöki Sajtóiroda és a Kormányszóvivői Iroda közös sajtóközleményében ismertette, hogy az ötezer fő fölöt­ti települések esetében az adós­ságállomány részleges és diffe­renciált mértékű átvállalására van lehetőség. Az érintett váro­nyugodott ebbe bele, és az ország­ban több helyen, köztük vidékün­kön és városunkban is folytatták a küzdelmet. Tudták, hogy az igazságért emeltek szót, és tud­ták, hogy az igazságnak előbb- utóbb győznie kell a gonosz fe­lett. Csak hosszú idő múlva jött el ez a pillanat. Addig még százak haltak meg úgy, hogy tudták: éle­tüket áldozzák a szabadságért. Ma már hősként tekinthetünk rá­juk, és csak köszönni tudjuk, hogy - az ott lévőkkel együtt, akik túlélték a vérengzést - ak­kor, a legnehezebb időben is fel­szólaltak a szabadságért. Értük szólnak ma a harangok a város­ban, rájuk emlékezik hozzátarto­sok esetében 40,50,60, vagy 70 százalékos adósságátvállalásról lehet szó, annak függvényében, hogy mekkora az egy főre eső iparűzési adóbevétele az adott vá­rosnak. Salgótarján esetében a zók, tisztelgők, fejhajtók sokasá­ga, a délután vetítésre kerülő film, amelyet jelképesen 1956 56. évfordulójára készítettek a POFOSZ közreműködésével. A szervezet gyűjti egybe á politikai foglyokat, akiket - legfőképp - 1956-os szerepvállalásuk miatt évekig üldöztek és kínoztak a ha­talom emberei. Ma velük együtt, egy méltó alkotással emlékezhe­tünk meg a hősökről, majd az ökumenikus istentiszteleten ér­tük imádkozunk együtt a városi lelkészekkel-atyákkal. A csopor­tos felvonulás, amely ezt követi, néma csendben tesz tanúságot a szabadság mellett, a koszorúzási ünnepségen virágokat és mécse­helyi iparűzési adóból származó bevételek és annak egy főre eső arányszáma rendkívül alacsony. Ezért remélhetőleg a nógrádi me­gyeszékhely a 70 százalékos sáv­ba fog kerülni. Többek között ér­seket helyezünk el a táblánál, az áldozatok emlékére. Azokért, aki­kért ma a harangok szólnak, azo­kért, akikért gyászba borul a 90 éves Salgótarján. 1956. december 8-án magyar lőtt a magyarra, amely soha nem bocsájtható meg. A buszon utaz­va telefonbeszélgetést hallok, amelyben elhangzik: „Voltam kül­földön, és tapasztaltam, hogy nincs még egy olyan ember, mint a magyar, aki legjobban a saját népét utálja.” Valóban így lenne? Flogy 1956-ban volt egy csoport, aki kivált a magyarok közül, és nem fogott össze, hanem ellenük fordult, az tény - hogy a bűnösök­nek soha nem lehet meg- bocsájtani, az is. Keresztényi kö­telességből, s mert advent köze­leg, ezt meg kell tennünk, mégis hozzátesszük: soha nem felejtjük el. Bizony nem. A kőtáblán lévő 46 név, a családok emlékezetében megmaradt arcok, a túlélők emlé­kei köteleznek. Mit üzennek ne­künk? Üzenik az összefogást, em­bertársaink szeretetét, a szabad­ságot, a hitet, és üzenik a száz év­vel azelőtt élt Garay János örökér­vényű szavalt: „Szeresd magyar hazádat, / E szép magyar hazát! / Mely gyermekidnek éltet, / Ne­ked végnyugtot ád, / Mely ezred­éven által / Táplálta ősidet, / S mely ezredév után is / Csak tőled kér nevet!” ről is tárgyal majd a kormányfő és a polgármester. A kormányfő látogatását Sal­gótarján városvezetése készíti elő, a miniszterelnök hétfőn 9 órakor érkezik a Városházára. Advent csendjében koszorún­kon már ég az első gyertya, a hit gyertyája, a hétvégén meggyújtjuk a másodikat, a remény gyertyáját. A kis adventi vers így fogalmaz: „Adventét ünnepiünk, Valakit vá­runk./ Hogy szent kegyelmével a bűntől szabaduljunk. / Örömmel és hittel várjuk segítséged/ Urunk, Jézusunk, így köszöntünk Téged!” Itta jó alkalom arra, hogy a minket elkápráztató fények, a szemünket eltakaró külföldi villogás mögött észrevegyük az igazi, a legtisztább fényt Ha ezt meglátjuk, megtisz­tulva készülhetünk az ünnepre, és méltó módon adhatunk hálát most és nem csak most nemzeti hősein­kért, a salgótarjáni sortűz áldoza­taiért Hogy szép legyen az ünnep, ezt ma együtt megtehetjük! Az advent istenváró-karácsony- váró napjai, és különösen a mai ünnep, jó alkalmat ad arra, hogy el­gondolkozzunk magyar jelenün­kön, életünkön, a város múltján-je- lenén. Tudnánk-e ma újra együtt menni két ember, de jelképesen teljes magyar népünk szabadságá­ért? Tudna-e magyar a magyarral karonfogva menni az igazságtalan­ság ellen? Tudnánk-e együtt tenni a jót Salgótarjánért, ahogyan előde­ink tették a várossá nyilvánítás után? Ha erre igen a válaszunk, örömmel tekinthetünk advent má­sodik vasárnapján a közelgő kará­csony, Jézus születése elé. Fellobbant advent fénye Szécsény. A sétáló utcában, a város hat méter átmérő­jű adventi koszorúján a múlt vasárnap este fellobbant az első gyertyán a láng. Az ünnepélyes gyertyagyújtá­son több százan voltak jelen. A szécsényi ferences temp­lom gyermekkórusa, Sebestyénné Csabai Ildikó felkészí­tésével karácsonyi dalt adott elő. Ezután Stayer László a város polgármestere az alkalomhoz illő szép, színhez szóló karácsonyi verset mondott el. Ezt követően Varga Kamill plébános többek között azt mondta: advent a ka­rácsony ünnepére való készülődés, a várakozás ideje. Vá­rakozunk és vágyakozunk, hogy Jézus megszülessen a szívünkben, a családunkban... Advent elején elindu­lunk, a koszorú gyertyái jelzik számunkra az út állomá­sait. A plébános, Stayer László polgármesterrel meg­gyújtották a koszorún az első gyertyát, miközben a gyer­mekkar karácsonyi dalokat énekelt. A Kispalócok Gyermektáncegyüttes betlehemi játékát követően, a Palóc Néptáncegyüttes karácsonyi éneke csendült fel. A Palóc Néptáncegyüttes és a Kispalócok Gyermektáncegyüttes tagjai az adventi koszorú körül élő láncot alkotva, közös néptánca zárta az ünnepélyt. A szervezők forralt borral és meleg teával kínálták az ünnepék befejeztével a megjelenteket. Sz. F. Akikért ma a harangok szólnak Veszelovszki Balázs t * .X j w I

Next

/
Thumbnails
Contents