Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-06 / 181. szám
SPORTTUKOR 2012. AUGUSZTUS 6., HÉTFŐ Londonból jelentjük... Kollégánk, Márton (Satis) István élménybeszámolói az olimpia helyszínéről Fel(!) Támadás! Az utolsó szalmaszálba kapaszkodott bele a férfi vízilabda váloga- tottunk csütörtök délután, mely hazai környezetben, legalább ezer magyar honfitársunk biztatása közepette nehéznek induló meccsen biztosan nyert a románok ellen, s ha továbbra már nem hibáznak, még jóvá tehetnek mindent. Cseh Laci is kihasználta utolsó esélyét, és a legyőzhetetlen amerikai duó (Phelps, Lochte) mögött egy bronzzal próbálta meg feledtetni nagy blamáját. Kapás Boglárka (aki egyébként a tarjám Tóth Zsófi Zsanett, Papp Marcel és Csincsik Dani klubtársa a BVSC- ben) döntó'zik 800 gyorson, ahova az összeomlása után új sikeres karriert felépítő Risztov Éva már nem jutott be. Élet költözik a megnyitó ünnepség óta üresen tátongó olimpiai stadionba, elkezdik az atléták, és mire e sorokat böngészik olvasóink, lehet, hogy már magyar sikerek Is születtek, ugyanúgy, mint a küzdelmeiket záró judósoknál, vagy az eddig csütörtököt mondott sportlövőnknél, Sidi Péternél. Nem tudták átugorni saját árnyékukat a kéziseink, pedig ők is hazai pályán játszanak, a Copper Box nézőinek úgy jó 30 százaléka magyar, és legalább 30-40 helységnevekkel - köztük nógrádiakkal is, de erről keretes írásunkban találhatnak többet olvasóink - ellátott magyar zászló van kifeszítve, és piros fehér zöld színben pompázó különböző fejfedők, sálak hirdetik szurkolói identitásukat a mieinknek, akik közül mint többen elmondták, hogy itt, egy londoni üzletben vásárolták meg ötletes szerkóikat. Az itteni időjárásról még nem nagyon esett szó, a kezdeti kánikulának szerencsére nyoma sincs, Nógrádi mondta a Nógrádnak A csütörtöki magyar - horvát kézimeccsen nem volt nehéz észrevenni a jókora Mátraszőllős feliratú magyar zászlót, melynek a tulajdonosaira a mérkőzés szünetében csaptam le, legnagyobb meglepetésükre.- Sikerült az interneten jegyet kapnunk két kézi meccsre, és megyünk majd a kajak-kenura is - lelkendezik a mátraszőllősi Zagyi Mónika, akinek nagyon hiányzik a foci, de a London közeli kisvárosban nincs rá lehetősége. - Egy éve vagyunk itt pásztói barátommal, Németh Gáborral egy családnál, ő kertészkedik és meg a gyerekekre vigyázok. Kaptunk egy lakrészt és egy kocsit, nagyon rendesek velünk, mi nagyon megtaláltuk a számításainkat. Én egy kis kocogáson kívül nem sportolok itt semmit, Gábor néha teniszezik és kerékpározik, szabad időnkben járjuk a környéket. Mindketten először vagyunk olimpián, csodálatos itt minden. Hogy kiktől várunk még jó szereplést a mieink közül? Én a kudarcai ellenére bízom a ma este úszó Cseh Laci éremszerzésében (s lám-lám bejött Móni tippje) Berki Krisztiánban és Hídvégi Vidben is, no meg a kajak-kenusokban és talán egy atlétikai (arany) érem is meglesz. Itt van Londonban már rég óta a Skorpió volt erőssége Gáspár Móni is, így "alakul" a kinti csapatunk, ha még jönnek páran, akár össze is állhatunk - nyilatkozta lapunknak Móni, aki megtudva, hogy még a kézimeccs befejezése előtt loholok át a férfi vízilabdára, felhívta a figyelmemet, hogy az ugyancsak nógrádi barátaik ott vannak egy Salgótarján és egy Pásztó feliratú zászlóval az első sorok valamelyikében, ha akarok velük beszélni. Naná! általában süt a nap, de az enyhe szellő nem engedi, hogy hőség legyen. Néha esik egy kicsit, de a ködös Albionnak szerencsére se híre, se hamva eddig, persze jól néznék ki, ha ezt nyáron is tapasztalhatnánk. A sajtó munkatársainak egy része kezd kimerülni, a médiacentrum pihenőhelyeinek tágas kanapéin, foteljeiben egyre többen bóbiskolnak, vagy horkolva húzzák a lóbőrt és az olimpiai helyszínekre járókülönbuszokon - főleg este és „hazafelé” - vannak, akiket még felébreszteni is nehéz 40-50 perces útjuk végeztével, pedig még hol van a játékok vége! aranyvasamap következhet Pénteken délután rám járt a rúd, napsütéses időben kimentem a Greenwichbe, a királyi tüzérségi laktanyába, hogy kisöbű sport sportpuskában megnézem Sidi Pétert a döntőben. Amikor jó 45 perces utazás után leszálltam a buszról, leszakadt az ég, úgy 10-12 percet vártam a bejárati „motozósátorban” és mire beértem a túrórudi festésű csarnokhoz, annak ajtajában már áramlott ki a több száz fős tömeg, épp befejeződött a finálé. Ráadásul Sidi nélkül, mert a holtversenyes szétlövésnél nem került be a legjobbak közé. Ezzel az úttal is tartoztam az ördögnek. Az Olimpia Parkban, a megnyitónak is helyt adó központi stadionban közben megkezdődtek az atlétikai számok, és annak ellenére, hogy két döntő kivételével csak a selejtezők zajlottak (innen Pars Krisztián a legnagyobb dobással került a vasárnap esti döntőbe) telt házba csöppentem. Mire e sorokat Önök hétfőn olvassák, már egy vagy két arannyal többünk is lehet, hisz aznap Berki Krisztián és Hídvégi Vid „lovacskázik” egy kicsit, Krisztián remélhetőleg most jobban „megüli” seink egyetlen közlekedési eszközét Péntek este még a tinédzser Kapás Boglárka - akinek mint említettem a tarjáni TGV váltó és csapattársa a BVSC-ben - örvendeztetett meg minket egy 6. hely- lyel 800 gyorson, s szombaton az úszók le is tették a lantot, az Aquatik Centerben, csak a nyílvízi hosszútávúszás várja Risztov Évát a Hyde Parkban. Ott, ahol szombat reggel (itteni idő szerint) 9-kor sok régi triatlonsporthoz kötődő ismerősömmel összefutottam: Csovelyák Zitába (aki már a Nemzetközi Triatlon Szövetség (ITU) laussanei irodájában dolgozik, s főnöke Márkus Gergely, az ITU 35 éves sportigazgatója) már a bejáratnál belebotlottam, de aztán a célvonalnál és váltózónánál lévő sajtótribünnél már Gergővel és apukájával, dr. Márkus Gáborral paroláztam, aki idén is a világkupa futammal színesített TVK Triatlon Nagyhetet dirigálta le pár hete, immár 16. alkalommal. A sportág mai helyzetére jellemző, hogy olimpiai bemutatkozásakor 2000-ben Sydneyben két versenyzőnk (Edöcsény Nóra 19. és Kuttor Csaba 30. helyezés) indult, Athénba ugyancsak ketten jutottak ki (Molnár Erika, 38. és Kuttor Csaba, aki végül is a rosszindulatú pletykák szerint „rejtélyes körülmények”, de hivatalosan megfázás miatt nem állt rajthoz), Pe- kingben pedig Szabó Zita (38.) és harmadszor is Kuttor (47.) képviselte hazánkat. Most pedig egy hosszúra nőtt kislány a szomszédból, a mátrafüredi, de egri klub színeiben versenyző Kovács Zsófi tudott egyedül kvalifikációt szerezni. Zsófi az 1500 méteres úszókör után az 50. helyen kapaszkodott ki a Hyde Park 17-18 fokos vizéből, s bár magyar viszonylatban jó futó, már itt eldőlt a sorsa az előzetesen általa is elvárt jobb helyezést illetően, mert az alapszabály a sportágban, hogy jó úszással ugyan még nem lehet megnyerni egy versenyt, de rosszal már csak elveszíteni, s aki e sportág körül mozog, annak tisztában kell lenni ezzel (persze néhány világklasszis lehet kivétel, de hol van az nálunk...?). Zsófi a London legszebb helyein kiépített 6,8 kilométeres kerékpáros körök egyikén a Buckingham Palota környékén az egyik kanyarban lefektette a bringáját is, így nem csoda, hogy a 10 kilométeres futás után 55 indulóból az 51. helyen szaladt át a célkapun.- Öröm és csalódás volt számomra ez a verseny, öröm, hogy egyáltalán eljutottam ide és be tudtam fejezni, a helyezésem pedig lehangoló. Nyálkás volt a némi piros színnel kevert aszfalt, és egymásra figyeltünk egy mellettem haladóval, ekkor csúszott meg alattam a kerékpár és az oldalamra estem. Talán a 40-be befértem volna, ha > ez nem történik - mondta az inter- júzónában a lány a szomszédból. A versenyt hatalmas párviadalban és célfotós döntéssel a svájci Nicola Spirig nyerte a svéd Lisa Nordennel szemben, melynek a régi személyes ismeretség miatt nagyon örültem, mivel a valaha triatlonozó egyik fiammal együtt hasonló korúként jó néhány rangos versenyen (duatlon Eb, vb, triatlon világkupa) indult és már akkor is látszott rajta, hogy sokra viheti, a most ime beérett a nagy munka gyümölcse. Az utak mentén és a Hyde Parkban több mint százezer néző előtti triatlon után Wimbledonba „száguldottam” át a (most kivételesen dugóba került, ráadásul átszállá- sos) sajtóbusszal (hub) ami két órába tellett és a Center Courtban már 4:0 állt Serena Williams neve mellett Sarapova ellen. A „szépség és a szörnyeteg” (The Beauty and the Beast - elnézést Serena, csak egy Walt Disney rajzfilm címét idéztem) találkozóján a fiatalabb Williams lány lenullázta (6:0,6:1) a nyakigláb oroszt, így a számtalan dicsőséges eredmény közé a két páros olimpiai aranyérme mellé egyéniben is hozzátett egyet. Szombati napom a magyar - spanyol kézimeccsel zárult, nem volt benne sok öröme senkinek sem a mi táborunkból, pedig (a szépszámú és állhatatosan próbálkozó) hispán szurkoló ellenére a hazai környezet most is meg volt, úgy is, hogy több százan még a Copper Boksz bejáratánál a meccs megkezdése után is reménykedtek, hogy bejutnak valahogy. Vasárnap délután bemutatkoztak szinkronúszóink (Czékus Eszter és Kiss Szofi), 5 körül lóra pattantak a fentebb már említett magyar huszárjaink, este pedig kiderült, hogy jól imádkoztunk e Parsért. Olimpiai (tévé)napló A számok igazsága - Mikor lesz a betűből piros ulti? H. H. Napok óta mást sem hallok a rádióban - mert az éter hullámain keresztül is követem a londoni forgatagot -, hogy mennyivel jobban szerepel eddig a magyar csapat, mint Pekingben. Szabó László kommunikációs szakember - egykor ugye ő volt a Bokros-csomag ellen tiltakozó egyetemisták vezére -, meg Dénes Ferenc sportközgazdász dicsér és dicsér, és a végén elhisszük, hogy fényesebb a produkció a négy évvel ezelőttihez képest. Valóban, a magyar ember szinte kizárólag aranyérmekben gondolkozik, és e számítás alapján előbbre járunk 2012-ben. De érdemes összességében tekinteni a teljesítményt. Ugyebár a kínai fővárosban a nyolcadik versenynap végeztével öt érem volt a tarsolyban, négy ezüst és egy bronz. Illetve további kilenc darab negyedik-hatodik helyezés, ösz- szesen pedig 41 olimpiai pont. Most szintén öt medál virít a „Hungary” felirat mellett, és még kilenc pontszerző hely, ez pedig 43 pont. Ráadásul a két olimpia versenyprogramja kis eltérésekkel megegyezik, azaz egy-két kivételtől eltekintve ugyanazokban a számokban léptek pályára (tatamira, satöbbi) a magyar sportolók, mint 2008-ban. A különbség, a mutatók valamennyi „vertikumát” figyelembe véve elenyésző, mindössze kettő, azaz kettő olimpiai pont. Tessék tehát kissé visszább fogni az „agarakat”, tessék higgadtabban értékelni. Igaz, Gyúrta és Szilágyi dicsősége sok mindent elhomályosít, és a két arany „potenciálisan” magasabb polcra teszi nemzetünket az éremtáblázaton, de mégis, hozzávetőlegesen, a teljes olimpiai csapat eredményeit tekintve megközelítőleg ugyanott tartunk, mint 2008-ban. Bár lehet, nemsokára jelentősen változhat a kép. Csapatsportokban a tények igencsak makacsok. Férfi és női vízilabdázóink, valamint férfi kézilabdázóink a csoportküzdelmek során eddig tizenegyszer léptek pályára, vagy csobbantak vízbe, és mindössze négyszer győztek. A sikerek mindegyike voltaképpen papírformaként kezelendő, azaz korábban is bekalkuláltuk a két pontot. Bravúrt, komoly, nemzetközileg is meghökkentő eredményt viszont még nem láttunk tőlük. Az olimpia előtt beszélgettem egy ismerősömmel, aki kérdezgetett az éremesélyekről. Felsoroltam néhányat, és amikor nem említettem meg a vízilabdázókat, kíváncsian nézett rám, azt hitte, kifelejtettem őket. Nem, mondtam: mind a két csapatunk a bronzmeccsen fog elvérezni, a férfi kézisek pedig annyira „megszédülnek” majd a kegyetlen csoportküzdelmek során, hogy a negyeddöntőben megálljt parancsolnak nekik és maximum az ötödik helyig menetelhetnek. Úgy tűnik, nem jártam túl messze az igazságtól, s tartok tőle, ez még rosszabb lehet. Kemény Dénes társaságában például nem bízom. Cáfoljanak rá, de nem érzem bennük az erőt. A tehetség vitathatatlan, a tudás egyértelmű, mégis, a forma, a „spiritusz”, a téthelyzetekben való koncentrálás hiányzik belőlük. A védekezés pedig „ablakban”, Szécsi és Nagy korábban két világversenyen együtt nem kaptak be ennyi gólt - hogy egy brit átejtsen, ez horribile dictu - egyszóval félő, ha Kásásékat a sors a horvátok- kal hozza össze a nyolc között, oda lehet az éremálom, meg a negyedik diadal lehetősége. Férfi kéziseink „dettó”. Mocsai Lajos hiába vérbeli stratéga, hiába ott a fejében az egész taktikai repertoár, ha azt nem tudja átplántálni a fiúk agyába és kezébe. Ráadásul a csúfos spanyol „zakó” alkalmával a korábban mutatott elszántság is elszállt, híre-hamva nem volt az akaratnak, e nélkül viszont vajmi kevés remény kínálkozhat a bravúrokra. Sőt, a szerbek következnek, és ki-ki meccsen, saját bőrünkön tapasztaltuk már sokszor, milyen az a délszláv virtus. A legtöbbet Merész András lányaitól várok. Bízom benne, átvergődnek valahogy az oroszokon, elég lesz úgy, ahogy azt a kínaiak ellen tették, vagyis az utolsó pillanatban billennek át a holtponton, mert az elődöntőben tényleg bármi megtörténhet és akkor negyediknél rosz- szabbak már nem lehetnek. Összegezve: kártyanyelven szólva eddig terített betli a csapataink teljesítménye. Ahhoz, hogy ebből legalább piros ultit hozzanak ki, azaz náluk legyen az adu és a végén üssenek is vele, iszonyatos nagy formajavulás kell.
