Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-06 / 181. szám

SPORTTUKOR Ma rajt kajak-kenu­ban, két arany a cél London 2012. Hétfőn kez­dődnek a kajak-kenu küzdel­mek a londoni olimpián, egé­szen pontosan a brit főváros­tól 40 km-re nyugatra fekvő Eton Dorney központban, ; ahol a 13 fős magyar váloga- J tott legalább két aranyérem megszerzésének reményé­ben száll vízre. „Ha öt érmet gyűjtene a csapat, és ezen be­lül lenne két arany, az sze­rintem egy jó helytállás len­ne” - mondta az MTl-nek elő­zetesen Storcz Botond szövet­ségi kapitány, aki versenyző­ként háromszor nyert az ötkarikás játékokon (Sydney­ben és Athénban), szakveze­tőként ugyanakkor ez lesz az első olimpiai fellépése. „Éremesély természetesen ! ennél több is van, de a ta- j pasztalok szerint ezekből saj- j nos nem mindből lesz dobo- ; gós helyezés.” Elsőként a csapat egyetlen kenusa, Vajda Attila kezdi meg szereplését a Dorney- tavon, ő hétfőn reggel az 1000 m egyes előfutamában száll majd vízre a szám olim- < piai és világbajnoki címvédő- j jeként - Storcz szerint min-; den esélye megvan arra, , hogy újra a csúcsra érjen. A ; férfi kajakosoknál Dombi Ru-! dolf és Kökény Roland egy- j sége friss Európa-bajnokként ; indul, s mindenképpen a do­bogót veszi célba, de a zágrá­bi kontinensviadalon muta­tott teljesítmény alapján tit­kos esélyesként is számon tartják őket. A négyes és a K- i 200 m-en induló Dudás Miklós számára a pontszer­zés lehet a reális cél a brit fő­városban. A sportágért rajon­gó közvélemény és a szakma a női válogatott minden egy­ségét éremesélyesként keze-1 li. Kozák Danuta egyesben j tavaly második lett a szegedi világbajnokságon, majd idén júniusban szintén ezüstér­mesként zárt az Eb-n. A Ko­vács Katalin, Douchev-Janics Natasa duó kontinensbajno­ki címet ünnepelhetett a hor- vát fővárosban, egységük kétszeres címvédőként indul majd az ötkarikás játékokon. Douchev-Janics 200 m egyes­ben egyértelműen a favoritok közé tartozik, az 500 m-es , négyes pedig azt a célt tűzte ! ki maga elé, hogy megtörje a j nagy rivális németek 1996 ; óta tartó egyeduralkodását. J Magyarország női kvartettje { legutóbb 1992-ben, Barcelo- j nában állhatott a dobogó leg- * felső fokára. A küzdelmek ; hétfőn az előfutamokkal raj- \ tolnak, a döntőkre szerdán, ! csütörtökön és szombaton ! lesznek. I Elsőként Vajda Attila kezd \ i ) Élvonalbeli játékosokat is nevelt Hatvanéves Horváth Gyula, a kiváló labdarúgóedző A Salgótarjánban élő Horváth Gyula labdarúgóedző ma ünnepli a hatvanadik születésnapját. A sportember az SKSE-ben kezdte a labda­rúgó-pályafutását, majd játszott a SÜMSE, a katonasága idején a Honvéd Somogyi Béla SE-ben és újra a SÜMSÉ-ben, ahol az edzősködést is elkezdte 1975-ben az ifjúsági csapatnál. Aztán 1978. január l-jétől az STC egyik ifjúsági együttesét irányította. Ezt köve­tően 1979. szeptember 1 jétől 1986. június 30-ig az STC, majd az SBTC utánpótlás-szakágvezetőjeként tevékenykedett. 1986. július 1-jé- től az SKSE vezetőedzője lett, sőt 1992-től a klub elnöke is, egészen a 2002-es májusi megszűnésig, közben előbb SKFC, majd St. Acél néven szerepeltek. Sok szép sikert ért el az egyesületnél, így az NB Ill-ban, 1989/90-ben harmadik, majd 1990/91-ben a második helyen végeztek. A szeretett klubja után Pásztón edzősködött fél évig, majd 2003-tól a Salgótarjáni Sportiskola Egyesületnél dolgozik, ahol je­lenleg szakágvezető és az U15-ÖS együttest vezeti. Időközben két évig - 2010-2012 között - az SBTC-nél is dolgozott. Eddigi szakmai és szervezési munkáját több alkalommal is elismerték: 1989. április 4-én a Magyar Népköztársaság Minisztériumától Kiváló Munkáért ki­tüntető jelvényt kapott, 1997. december 3-án Salgótarján önkormányzatától kiemelkedő utánpótlásnevelő tevékenységéért jutalmazták, 1999. április 30-án a testnevelés és sport érdekében végzett kiemelkedő munkájáért Eszterházy Miksa-emlékérmet, majd 2001. május 4- én a Magyar Olimpiai Akadémia és a Magyar Olimpiai Bizottság emlékérmét vehette át. A kiváló edző talán többre is vihette volna, a pályafutása során több alkalommal is megkeresték magasabb osztályú egyesületek, de maradt a szőkébb pátriánkban. Balogh Tibor- Taron éltünk, az általános is­kolai tanulmányaimat ott kezd­tem meg, majd 1961-ben Salgó­tarjánba költöztünk és a mosta­ni Gagarin iskolában tanultam tovább - eleveníti fel a múltat Horváth Gyula, aki 1952. au­gusztus 6-án született Pásztón. - Ezután a Stromfeld Aurél Gépi­pari Technikumba jártam, ahol 1971-ben végeztem.- Mikor kezdődött el a labdarú­gó-pályafutásod, s mely együtte­sekben játszottál? ' - Az első egyesületem az SKSE volt, ahová 1967-be kerül­tem. Misecska Sándor és Boldvai László voltak az edzőim. Mind á mai napig hálával gondolok rá­juk, hiszen a becsület, a tisztes­ség és az igazság sugárzott belő­lük. Rendkívüli módon megsze­rettették velem ezt a szép sport­ágat. Ebben az időben megyei if­júsági válogatottként részt vettem a nyíregyházi területi döntőn. Aztán a pályafutásomat szüleim hatására az akkor NB 111-as SÜMSE csapatában folytat­tam, ahol Juhász Gyula és Simon Imre voltak az edzőim. A katonai szolgálatomat 1972 -74 között Nagyatádon töltöttem, mely idő alatt a Honvéd Somogyi Béla SE- ben szerepeltem. Leszerelésem után visszatértem a SÜMSÉ-hez, ahol 1977 decemberéig, vagyis a hét városi egyesület fúziójáig ját­szottam.- A gyerekekkel való foglalko­zás, az edzősködés mikor fordult meg a fejedben?- Az edzősködést 1975-ben, aktív játékos koromban kezd­tem meg a SÜMSE ifjúsági csa­patánál, majd 1977-ben meg­szereztem a segédedzői okleve­let. A fúziót követően, 1978. ja­nuár l-jétől az STC egyik ifjúsá­gi csapatának lettem az edzője, majd 1979. szeptember 1-től 1986. június 30-ig az STC, majd az SBTC utánpótlás szakágvezetőjeként tevékeny­kedtem. Időközben - 1978-80 között - elvégeztem az edzői szakot is. Aztán 1982-ben Czene Gyulával, a Petőfi Sándor Általános Iskola akkori igazga­tójával megszerveztük a labda­rúgó osztályokat. Némi dicsek­vésként elmondhatom, hogy ez remekül működött, köszönhető Czene Gyulának, s az iskola tantestületének. Tevékenysé­günk, eredményességünk eb­ben az időben országos szinten is az élmezőnyben volt. Ezek­ben az években olyan játékoso­kat sikerült kinevelnem, mint Urbányi István, Bartus József, Jónás Gyula, Tarlósi István, Stark János és Zsély László, de sorolhatnám tovább a neveket. Közülük többen élvonalbeli lab­darúgók lettek. Ezek a fiúk mind egy korcsoportban nőttek Horváth Gyula fel. Öröm volt ezzel a garnitúrá­val foglalkozni, és azt hiszem, hogy ők is szívesen gondolnak vissza erre az időszakra. Urbányi például az első váloga­tott mezét ajándékozta nekem, mely gesztusa mindent elárul.- Aztán következett az SKSE felnőttcsapata, ahol az edzőséged és elnökséged alatt megjártad a poklot és a mennyországot is. Ha nem lettél volna, akkor a klub minden bizonnyal nem élt volna száz évet. Hogyan emlékszel visz- sza erre az időszakra?- Tóth Károly, az SKSE társa­dalmi elnöke és Girtl László ügyvezető elnök már régóta fűz­tek. Njigyon jól éreztem magam a Stécénél, s hosszú ideig ne­met mondtam az invitálásra, de Földi Attila barátom kitartása, makacssága döntőnek bizo­nyult, így 1986. július l-jétől az SKSE vezetőedzője lettem. Sok szép sikert értem el a csapattal', így az NB III, Mátra-csoportjá- ban 1989-90-ben harmadik, majd 1990-91-ben a második helyen végeztünk. Karnyújtás­nyira voltunk az NB II-től - ez akkor a második vonalat jelen­tette -, de minimális különbség­gel lecsúsztunk feljutásról. A to­vábbiakban fokozatosan rom­lott az egyesület anyagi helyze­te, ezért a szakosztály 1992. szeptember 19-én kivált, és SKFC, majd 1997-től St. Acél né­ven működött tovább. A kiválás után legalább öt munkakört kel­lett ellátnom a klub fennmara­dása érdekében, de szívesen tet­tem, mert nagyon kötődtem a nagymúltú egyesülethez. Vol­tak még jó időszakaink, így 1993. augusztus 8-án a Magyar Kupában a 64 közé jutásért a Ferencvárost fogadtuk a Ko­hász-stadionban (ma már Szojka Ferenc Stadion - szerk), s ugyan 7-4-re kikaptunk, de a mérkőzés bizonyára nagy él­ményt nyújtott a kilátogató hat­ezer szurkolónak és a csapat­nak. Az 1998-99-es évadban másodikok lettünk a megyei I. osztályban, de ez már csak fel­lángolás volt. Aztán 2001. ápri­lis 23-án még szépen megünne­peltük az egyesület fennállásá­nak 100 éves évfordulóját, melyre többek között kiadattam a Száz Év Sese futball című könyvet is. Ezt követően folya­matosan lehetetlenné vált a klub helyzete. 2002. május 18- án már a salgótarjáni tóstrandi katlanban játszottuk le utolsó bajnoki mérkőzésünket a Karancsberény ellen, majd má­jus 20-án bejelentettem a klub visszalépését a bajnokságból, mely egyben a megszűnést is jelentette.- Azonban a Sese megszűnését követően sem állt meg az élet. Mi történt ezután?- Még ez évben, vagyis 2002. július 1-től Pásztora kerültem, ahol egy rendkívül fiatal átlag- életkorú csapat edzéseit vezet­tem. Azonban a menet közben felmerülő problémák miatt még az év november 30-ával távoz­tam az egyesülettől. Sajnáltam a csapatot, mert azokkal a játéko­sokkal hosszú időre meglehetett volna oldani Pásztó futballját. Az SKSE 1993. augusztus 8-án a Magyar Kupában a 64 közé jutá­sért a Ferencváros ellen 7-4-re ka­pott ki Salgótarjánban.Képünkön Nyilasi Tibor, a Fradi vezetőedzője és Horváth Gyula- Aztán következett a Salgótar­jáni Sportiskola Egyesület.- Az egyesülethez 2003. feb­ruár 5-én kerültem, ahol az 1995-ös korosztály edzéseinek vezetésével bíztak meg, majd 2004 januárjától a csoportom megtartása mellett a szakág irá­nyítása lett a feladatom. A csa­pattal nagyon jó eredményeket értünk el, sok tornagyőzelmet szereztünk, közülük is kiemel­kedik a közép-európai hírű nyír­egyházi Jonatán-Kupa és a deb­receni Karnevál Kupa megnye­rése. Az országos kiemelt baj­nokság Keleti csoportjában a 2007-2008-as idényben a máso­dik helyen zártunk. Külön öröm számomra, hogy ebből a korosz­tályból Bobál Gergely, Bobál Dá­vid és Baksa Dénes országos kor- osztályos válogatott lett. Közü­lük Bobál Gergely már bemutat­kozott a Honvéd NB I-es csapatá­ban is. Továbbá Sólyom Ádám, Puporka Dániel, Nyerges Krisz­tián és Pápai Péter már szerepet kapott az SBTC NB III-as együt­tesében is.- A sportiskola mellett két évig ismét az SBTC következett, de ez­úttal már a felnőttcsapat.- A Stécénél 2010. március 23- án vállaltam el a munkát. A me­gyei bajnokságot sikerült meg­nyernünk, így az NB III, Mátra- csoportjába nyertünk besoro­lást. Az elnökség a biztos bentmaradást, számszerűleg a 10-12. hely megszerzését tűzte ki célul a 2010-2011-es évadra. Ezt sikerült túlteljesíteni, hiszen a hetedik helyen végeztünk. A legutóbbi szezonban a célkitű­zés maradt, a teljesítés is, hiszen a kilencedikek voltunk az ősszel, mindössze két ponttal lemarad­va az ötödik helytől. Az egyesü­lettel 2012. március 31-én közös megegyezéssel szerződést bon­tottunk. Szép időszak volt, szí­vesen emlékszem vissza a játé­kosokkal eltöltött két évre.- Mit tervezel a jövőben?- Közel tíz éve vagyok a sport­iskolánál, ahol úgy érzem van­nak még feladataim. Futball az életem. Tehát amíg az egészsé­gem engedi, addig szeretnék mi­nél többet foglalkozni a szeretett sportágammal. Horváth Gyula az SKSE csapatával az NB III, Mátra-csoportjában az 1990-91-es évadban a második helyen zárt (hátsó sor, balról): Girtl József ügyvezető elnök, Lakatos József szakosztályelnök, Tőzsér Ferenc, Horváth Zsolt, Mihály László, Bódi Károly, Gulyka Ferenc pályaedző, Tőzsér Zsolt, Turányi István, Andó Péter, Forgács Csaba, Bérezi József, Földi Attila technikai vezető, Horváth Gyula vezetőedző. Első sor: Ispán Tibor, Palkovics Zsolt, Kerényi József, Kaliczka Róbert, Németh Csaba, Balázs Attila, Babják Csaba, Petre László, Dóra Zoltán, Szilágyi István, Gubán Csaba, Jambrich Géza, Rigó Ferenc, Oláh Tibor. \ mester és Urbányi István, az egyik felfedezettje az STC-nél, 1982-ben

Next

/
Thumbnails
Contents