Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-04 / 180. szám

FOTÓ: SZÉLL ÉVA ANNA HI TELET 2012. AUGUSnUS 4., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ÉLET A békét és rendet őrizve... Evangélikus egyházunkban az egyházmegyék irányítását a lelkészi elöljáró, az esperes mellett egy világi vezető, az egyházmegyei felügyelő is végzi. A 2012-es évben az általános tisztújítás je­gyében egyházmegyei felügyelőt is választottak Nógrád megye gyülekezetei, Koncz István szemé­lyében. Új tisztsége kapcsán egyházmegyei fel­ügyelőnkkel beszélgettünk.- Bár eddig is aktívan vett részt egyházunk életé­ben, és sokak számára ismert, mégis kérem, hogy né­hány mondatban meséljen önmagáról! mondhatnám, hogy töretlenül alakult az egyházi életem. Megkerestek, hogy vállaljak el egy felada­tot. Ha úgy gondoltam, meg tudom tenni, elvállal­tam. így lettem megyei másodfelügyelő, zsinati kül­dött, majd végül egyházmegyei felügyelő.- Az egyházmegyei felügyelőség milyen konkrét el­foglaltságokkal jár, és a világi hivatása mellett milyen szerepet tölt be az életében?- Az egyházmegyei felügyelőséget egy nagyon ko­moly feladatnak tekintem. Az egyházmegyei fel­ügyelői tisztségben én a felügyeletet tartom a leg­- Vanyarcon születtem, ott töltöttem gyermekko­romat. Édesanyám Schultz lenő tiszteletes úréknál volt valamikor szolgálóleány. Gyermekkoromban so­kat jártam a vanyarci parókián, segítettem szüleim­nek a lelkészi lakás-és »kert gondozásában. Jól is­mertem a tisztelen(Jy.urat, s nem csak áz istentisz­teleteken keresztülTnanem a szüleimmel való sze­mélyesebb kapcsolaton keresztül is. Sokat hallgat­tam édesanyámat beszélgetni a tisztelendő úr feleségével, néhai Tea nénivel is, ismertem mindhá­rom leányát, ezek az élmények az istentiszteleti al­kalmakon kívül is maradandóak maradtak számom­ra. Kisdiákként úgy éltem a faluban, hogy azt sem tudtam, hogy az evangélikuson kívül más felekeze­tek is léteznek. Az iskolában ezt konkrétan nem mondták, sőt az egyházat maradinak, idejétmúlt­nak, a vallást, mint a nép ópiumát emlegették. Esz­tergomban jártam középiskolába és tanítóképző fő­iskolára is, itt aztán szembesültem vele, hogy a ka­tolikus vallás is igen erősen létezik a „létező szocia­lizmusban”, és még rajta kívül is vannak felekeze­tek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a katolikusok valahogyan mindig az életem részei vol­tak, gondoljunk csak Esztergomra, de Nézsán, ahol élek is katolikusok között élek, és sok hívő katolikus barátom volt eddigi életemben és van mind a mai na­pig. A rendszerváltás bennem igen erős emóciókat ébresztett, hiszen rá kellett döbbennem, hogy amit az iskolában tanítottak, az köszönőviszonyban sincs. a valósággal. Nagy traumaként éltem meg, hogy azok az emberek, akikben eddig bíztam becsaptak, félrevezettek. Még főiskolás koromban ismerked­tem meg feleségemmel, aki szintén pedagógus. 1980 óta Nézsán tanítunk, ahol pillanatnyilag az iskola ve­zetője vagyok. Harminchárom éve vagyunk háza­sok. Gyermekeink már felnőttek, fiam jelenleg Hous­tonban él és dolgozik a feleségével, lányom, aki szin­tén pedagógus, a Budavári Általános Iskola tanára.- Hogyan vált tisztségviselővé az evangélikus egy­házban?- Azt hiszem, gyermekkorom óta benne éltem az egyházban, és bár rövid időre kikerültem a hatás­köréből, igazából sohasem szakadtam el tőle. Mint említettem, tanárként dolgoztam Nézsán: a tanár­ember, ha komolyan veszi a hivatását, egy telepü­lésen nem csak a gyerekek tanításával foglalkozik, hanem mindenféle közéleti feladatot elvállal és ci­vil szerveződések kezdeményezője és részese is lesz. így lettem a rendszerváltáskor képviselő, majd alpolgármester. Később alapítója voltam egy civil egyesületnek. Közben kerestük feleségemmel a le­hetőséget, hogyan tudnánk bekapcsolódni az evan­gélikus egyház életébe. Legénden találtunk gyüle­kezetét, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Olyan nagy szeretettel, hogy mindjárt feladatot is bíztak rám. így lettem a legéndi gyülekezet jegyző­je, amely tisztséget a mai napig is betöltőm. Közben mindenféle egyházi alkalmakon jelen voltam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az országos presbitérium Nógrád megyei küldötte lettem. In­nen aztán valahogyan észrevétlenül, talán azt is kevésbé fontosnak. Természetes, hogy az egyház jó rendjét az esperessel együtt figyelni kell. Sokkal in­kább vallom azt, hogy az egyházmegyei felügyelő­nek összekötő kapocsnak kell lennie a lelkészek és a gyülekezetek, a különböző gyülekezetek, az egy­házi és világi tisztségviselők, sőt, adott esetben még a lelkészek között is. A felügyelőséget szolgálatnak tekintem. lelenleg azt tartom a legfontosabbnak, hogy megismerkedjem a gyülekezetekkel, a gyüle­kezetek lelkészeivel és tisztségviselőivel. Ez nyilván sok találkozóval, sok beszélgetéssel jár együtt. Egy­szerre lettem két fontos tisztség betöltője: az egyház­megye felügyelője, és egy oktatási intézmény veze­tője. Mindkettőt egyformán fontosnak tartom, és mindkettőben szeretnék legjobb tudásom szerint helyt állni. Remélem időmet is jól be tudom majd osztani e két fontos feladat között.- Mi az, amit pozitívumnak tart az egyházmegyé­ben, és tovább szeretne vinni, és mi az, amin vélemé nye szerint változtatni kell?- A pozitív az a rend, béke és nyugalom, amely elődöm, Pozsonyi Anna felügyelő testvérem szerint is jellemzi egyházmegyénket. Ezt a békét és rendet tovább kel őrizni és tovább vinni. Amit fejleszteni lehetne az a szervezeti struktúra, gondolok itt a kis gyülekezetek státuszának kérdésére, az önállósá­guk mellett a társulásuk erősítésére, amely társu­lások a létbiztonságukat növelik.- Véleménye szerint melyek most, 2012-ben azok a témák, legfontosabb kérdések, amelyekkel egyhá­zunknak foglalkoznia kellene?- Tanárként és egyházmegyei felügyelőként is azt gondolom, hogy a jelen legfontosabb feladata a ke­resztény erköícs visszahozása a mindennapokba. Sajnos azt kell látnunk, hogy a ma emberének és a mai ember gyerekének legnagyobb baja, hogy el­vesztette kapcsolatát Istennel. Elvesztette kapcsola­tát a tízparancsolattal. A tízparancsolatot (ha ismeri egyáltalán) történelmi kategóriaként értékeli és nem a mindennapok iránymutatásaként Ez nem egy év feladata, hanem hosszabb távú terv, hiszen olyan mélységekben van a keresztyén erkölcs, olyan mér­tékben távolodtunk el tőle, hogy csak szívós és kitar­tó munkával lehet e területen eredményt elérni. Sze­rencsénkre, jelen pillanatban a világi hatalom is eb­be az irányba szeretné terelni az oktatást is, és ez sze­rintem számunkra páratlan lehetőséget jelenthet.- Milyennek szeretné látni egyházunkat, benne az egyházmegyét is a hatéves ciklus végén?- Egy jó rendben működő, a keresztény erkölcsöt felemelő és felmutató egyházat, amelyet az evangé­likus keresztények maguknak éreznek, jól érzik magukat az egyházban, az Istennel való közösség­ben, és amely egyházért szeretnek és akarnak is tenni, és áldozatot hozni is hajlandók érte. Vagy ahogyan Pál mondja a Rómaiakhoz írott levélben: „ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meg­haltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róm. 6,11). Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész Egyházmegyei misszió nap „Szüntelenül hálát adok érte­tek, amikor megemlékezem ró­latok imádságaimban; és ké­rem, hog}' a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Aty­ja adja meg nektek a bölcses­ség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek Őt; és vilá­gosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen re­ménységre hívott el minket, mi­lyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön ”. (Ef 1,16-19) Osagáfti. Isten kegyelméből az itt idézett imádság, himnusz lesz az idei, Ősagárdon augusztus 5- én 15 órától megrendezésre kerü­lő Nógrád megyei szabadtéri evangélizáció alapigéje. Nem vé­letlenül került elénk ez az üze­net: a megerősítés drága evangé­liuma hangzik el benne. Az az örök kincs, amire mindannyi­unknak szüksége van napról napra. Ha úgy tetszik, Pál a min­dennapok reménységéről szól a gyülekezetnek. Azért írja, hogy Krisztus népe megerősödjön, nö­vekedjen a kegyelemben, az Élet­ben, Krisztus ismeretében. Azért írja, mert tudja, hogy ez a re­ménység az, amely megtart és megerősít a mindennapok hit­harcaiban, amikor elkedvetlene­dünk, nehéznek érezzük életün­ket, gyógyíthatatlannak sebein­ket, sötétnek az előttünk álló jö­vőt. Ez a reménység az, amellyel Isten bátorítja gyermekeit az élet­re: Ő munkálkodik az életünk­ben, amelynek céljában örök örökség vár ránk. Az apostol egyértelműen be­szél erről a „titokról”: világunk nem a végső pusztulás felé rohan, hanem a beteljesedés felé siet Krisztusban. Isten erősebb min­den bűnnél és a halálnál. Ez a tény az, amely minden körül­mény közepette eléri szíveinket; mármint hogy bármilyen kaoti­kus időszakban élünk is és bár­mennyi félelmetes információt borít is ránk nap mint nap a sok­arcú hírszolgálat - a kormány­aidnál áll az Isten. Az ő kezében van mindannyiunk sorsa, hiszen ha rejtve is, de Isten a történelem ura! Senki sem tántoríthatja el ki­tűzött céljától, és ígérete szerint mindent jól végre visz. „Biztos kézben van az éltem”. Nem véletlen, hogy Pál ezt írja: „a reménység nem szégyenít meg” (Róma 5,5) - mert igazi és eltörölhetetlen, elvehetetlen re­ménység ez. Igazi, mert a bizal- inunk forrása nem álmodozása­ink, vágyaink, fantáziánk szüle­ménye, hanem az örök Isten ígé­rete, ereje pedig nem a mi dönté­seinken, akaratunkban, vallásos életformánkban, hanem az ő cse­lekvésében áll - az lelkesít, éltet, hogy mit tett, tesz Isten értem. En­nek a reménységnek a meglátta- tására hívja, kéri Pál a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét. Mert ő adja meg a látás örömét. Ő az, aki felemeli a szemeinket, szívein­ket, életünket. Mintha csak a zsol- táros imádságát idézné: „Világos­ságod által látunk világosságot” (Zsolt 36,10). A Szentlélek mun­kálja bennünk azt a csodálatos bi­zalmat, amelyet hitnek nevezünk, amellyel reménykedünk az Örök­kévaló csodálatos hatalmában. Ebben a reménységben, isme­retben lehet növekedni, elmélyül­ni, tisztulni. Erre az „útra” hívott el minket az Úr, hogy mindenkor az ő nevét dicsőítsük a Krisztu­sért. Nagy és drága kincsünk ez az evangélium. Ennek a kincs­nek, örömüzenetnek a meglátá­sára, meghallására, befogadásá­ra hívunk mindenkit a szabadté­ri evangélizációra. Ne hagyjuk el­veszni az alkalmat, ahol megta­pasztalhatjuk Isten mérhetetlen hatalmát az életünkön! Imádkoz­zunk azért, hogy Isten Szentlelke világosítsa meg értelmünket Is­ten megismerésének Jjölcs£ssé- gére! Észlényl Ákos lelkész, Ősagárd Zenetábor, tizenkettedszer Vanyarc. Idén tizenkettedik alkalommal nyitotta meg kapuit a vanyarci gyülekezet a zenére éhes fi­atalok előtt. Több mint 30 táborozóval együtt kezd­tük a hetet, akik elszántak voltak arra, hogy hét napra hálózsákokkal felszerelve eljöjjenek, és ze­nét tanuljanak. Érkeztek gyerekek Szolnokról, Paksról, Ősagárdról és a Vanyarcot környező tele­pülésekről is. Sokan már korábban is jártak zene­iskolába, vagy tanultak otthon zenét, így itt tovább fejleszthették tudásukat. Egy része a közönségnek viszont még sosem látott közelről hangszert. Szá­mukra újdonság volt, hogy maguk is képesek han­gokat, dallamokat játszani. Minden nap más és más programok színesítik az életünket. így már az első nap a Keresztmetszet kon­certjét élvezhettük a gyerekekkel együtt, ahol rög­tön ízelítőt kaphattunk az együtt zenélés öröméből. Közösen énekelhettünk a zenekarral, akik saját da­lokkal léptek fel, m égis bevonták a közönséget is. Nem véletlen, hogy éppen ők látogattak el hozzánk, ugyanis a zenekar egyik tagja korábban ebben a tá­borban kapott kedvet a gitározáshoz. A zenélés mellett nem csupán azért jöttünk el, mert sok barátunkkal találkozhatunk, hanem azért is, mert ilyenkor Isten szeretetével töltődhetünk. Reggel és este áhítatokon veszünk részt, ahol Jézus vezetéséről hallhatunk, valamint arról, hogy miként tudjuk átadni Neki egész életünket. A zenén keresz­tül láthatjuk Isten tökéletességét és azt a hatalmát, hogy mennyire különböző emberek között képes összhangot terem­teni. A mindenna­pi teendőkben el­fáradunk, mégis képesek vagyunk szeretettel fordulni egymáshoz. Sok­szor tévedünk és konfliktusba keve­redünk, mégis megbocsátást ka­punk társainktól, amire valójában emberileg képtele­nek lennénk. A táborozok egy héten keresztül minden délelőtt hangszeres órákon vesznek részt. A gyülekezet tagjai rengeteg munkát fektetnek abba, hogy a gyerekeket és a tanárokat sok jóval ellássák. Bőséges ebédekkel szolgálnak nekünk, így küzdünk azzal, hogy a délutáni programokat is lelkesen vezes­sük. Természetesen csak a délután kezdete nehéz, ké­sőbb folytatódik a lendület Ebéd után tehát énekkar következik, majd esténkénti. S. Bach Máté Passiójá­val ismerkedünk. A zeneszerző életét és műveit számba véve láthatjuk, hogyan szolgálhatunk a ze­nével mások felé. Habár egy hét alatt csupán annyi­ra van lehetőségünk, hogy részleteket halljunk a pas­sióból, mégis már ez is hatással lehet életünkre. Szükséges minden percet kihasználni a tanulás­ra, gyakorlásra, hiszen előttünk áll a szombati hang­verseny. Az énekkar is szolgál majd, valamint egyé­ni produkciókat is hallhatunk. Reméljünk a gyere­kek szülei az előző évekhez hasonlóan idén is meg­hallgatnak minket. Természetesen mindenkit szere­tettel várunk erre az alkalomra, ami 2012. augusztus 4-én, szombaton 18 órakor lesz a vanyarci evangéli­kus templomban. Másnap, augusztus 5-én - a tábor zárónapján - evangelizációs napra megyünk a gyerekekkel. Eb­ben az évben az ősagárdi evangélikus gyülekezet szervezi az alkalmat, amire - előzetes tapasztalatok alapján zenével, bibliai üzenettel és süteményekkel várják az oda érkezőket. Nagy Emese és Klenk Blanka zenetanárok

Next

/
Thumbnails
Contents