Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-04 / 180. szám
FOTÓ: SZÉLL ÉVA ANNA HI TELET 2012. AUGUSnUS 4., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ÉLET A békét és rendet őrizve... Evangélikus egyházunkban az egyházmegyék irányítását a lelkészi elöljáró, az esperes mellett egy világi vezető, az egyházmegyei felügyelő is végzi. A 2012-es évben az általános tisztújítás jegyében egyházmegyei felügyelőt is választottak Nógrád megye gyülekezetei, Koncz István személyében. Új tisztsége kapcsán egyházmegyei felügyelőnkkel beszélgettünk.- Bár eddig is aktívan vett részt egyházunk életében, és sokak számára ismert, mégis kérem, hogy néhány mondatban meséljen önmagáról! mondhatnám, hogy töretlenül alakult az egyházi életem. Megkerestek, hogy vállaljak el egy feladatot. Ha úgy gondoltam, meg tudom tenni, elvállaltam. így lettem megyei másodfelügyelő, zsinati küldött, majd végül egyházmegyei felügyelő.- Az egyházmegyei felügyelőség milyen konkrét elfoglaltságokkal jár, és a világi hivatása mellett milyen szerepet tölt be az életében?- Az egyházmegyei felügyelőséget egy nagyon komoly feladatnak tekintem. Az egyházmegyei felügyelői tisztségben én a felügyeletet tartom a leg- Vanyarcon születtem, ott töltöttem gyermekkoromat. Édesanyám Schultz lenő tiszteletes úréknál volt valamikor szolgálóleány. Gyermekkoromban sokat jártam a vanyarci parókián, segítettem szüleimnek a lelkészi lakás-és »kert gondozásában. Jól ismertem a tisztelen(Jy.urat, s nem csak áz istentiszteleteken keresztülTnanem a szüleimmel való személyesebb kapcsolaton keresztül is. Sokat hallgattam édesanyámat beszélgetni a tisztelendő úr feleségével, néhai Tea nénivel is, ismertem mindhárom leányát, ezek az élmények az istentiszteleti alkalmakon kívül is maradandóak maradtak számomra. Kisdiákként úgy éltem a faluban, hogy azt sem tudtam, hogy az evangélikuson kívül más felekezetek is léteznek. Az iskolában ezt konkrétan nem mondták, sőt az egyházat maradinak, idejétmúltnak, a vallást, mint a nép ópiumát emlegették. Esztergomban jártam középiskolába és tanítóképző főiskolára is, itt aztán szembesültem vele, hogy a katolikus vallás is igen erősen létezik a „létező szocializmusban”, és még rajta kívül is vannak felekezetek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a katolikusok valahogyan mindig az életem részei voltak, gondoljunk csak Esztergomra, de Nézsán, ahol élek is katolikusok között élek, és sok hívő katolikus barátom volt eddigi életemben és van mind a mai napig. A rendszerváltás bennem igen erős emóciókat ébresztett, hiszen rá kellett döbbennem, hogy amit az iskolában tanítottak, az köszönőviszonyban sincs. a valósággal. Nagy traumaként éltem meg, hogy azok az emberek, akikben eddig bíztam becsaptak, félrevezettek. Még főiskolás koromban ismerkedtem meg feleségemmel, aki szintén pedagógus. 1980 óta Nézsán tanítunk, ahol pillanatnyilag az iskola vezetője vagyok. Harminchárom éve vagyunk házasok. Gyermekeink már felnőttek, fiam jelenleg Houstonban él és dolgozik a feleségével, lányom, aki szintén pedagógus, a Budavári Általános Iskola tanára.- Hogyan vált tisztségviselővé az evangélikus egyházban?- Azt hiszem, gyermekkorom óta benne éltem az egyházban, és bár rövid időre kikerültem a hatásköréből, igazából sohasem szakadtam el tőle. Mint említettem, tanárként dolgoztam Nézsán: a tanárember, ha komolyan veszi a hivatását, egy településen nem csak a gyerekek tanításával foglalkozik, hanem mindenféle közéleti feladatot elvállal és civil szerveződések kezdeményezője és részese is lesz. így lettem a rendszerváltáskor képviselő, majd alpolgármester. Később alapítója voltam egy civil egyesületnek. Közben kerestük feleségemmel a lehetőséget, hogyan tudnánk bekapcsolódni az evangélikus egyház életébe. Legénden találtunk gyülekezetét, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Olyan nagy szeretettel, hogy mindjárt feladatot is bíztak rám. így lettem a legéndi gyülekezet jegyzője, amely tisztséget a mai napig is betöltőm. Közben mindenféle egyházi alkalmakon jelen voltam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az országos presbitérium Nógrád megyei küldötte lettem. Innen aztán valahogyan észrevétlenül, talán azt is kevésbé fontosnak. Természetes, hogy az egyház jó rendjét az esperessel együtt figyelni kell. Sokkal inkább vallom azt, hogy az egyházmegyei felügyelőnek összekötő kapocsnak kell lennie a lelkészek és a gyülekezetek, a különböző gyülekezetek, az egyházi és világi tisztségviselők, sőt, adott esetben még a lelkészek között is. A felügyelőséget szolgálatnak tekintem. lelenleg azt tartom a legfontosabbnak, hogy megismerkedjem a gyülekezetekkel, a gyülekezetek lelkészeivel és tisztségviselőivel. Ez nyilván sok találkozóval, sok beszélgetéssel jár együtt. Egyszerre lettem két fontos tisztség betöltője: az egyházmegye felügyelője, és egy oktatási intézmény vezetője. Mindkettőt egyformán fontosnak tartom, és mindkettőben szeretnék legjobb tudásom szerint helyt állni. Remélem időmet is jól be tudom majd osztani e két fontos feladat között.- Mi az, amit pozitívumnak tart az egyházmegyében, és tovább szeretne vinni, és mi az, amin vélemé nye szerint változtatni kell?- A pozitív az a rend, béke és nyugalom, amely elődöm, Pozsonyi Anna felügyelő testvérem szerint is jellemzi egyházmegyénket. Ezt a békét és rendet tovább kel őrizni és tovább vinni. Amit fejleszteni lehetne az a szervezeti struktúra, gondolok itt a kis gyülekezetek státuszának kérdésére, az önállóságuk mellett a társulásuk erősítésére, amely társulások a létbiztonságukat növelik.- Véleménye szerint melyek most, 2012-ben azok a témák, legfontosabb kérdések, amelyekkel egyházunknak foglalkoznia kellene?- Tanárként és egyházmegyei felügyelőként is azt gondolom, hogy a jelen legfontosabb feladata a keresztény erköícs visszahozása a mindennapokba. Sajnos azt kell látnunk, hogy a ma emberének és a mai ember gyerekének legnagyobb baja, hogy elvesztette kapcsolatát Istennel. Elvesztette kapcsolatát a tízparancsolattal. A tízparancsolatot (ha ismeri egyáltalán) történelmi kategóriaként értékeli és nem a mindennapok iránymutatásaként Ez nem egy év feladata, hanem hosszabb távú terv, hiszen olyan mélységekben van a keresztyén erkölcs, olyan mértékben távolodtunk el tőle, hogy csak szívós és kitartó munkával lehet e területen eredményt elérni. Szerencsénkre, jelen pillanatban a világi hatalom is ebbe az irányba szeretné terelni az oktatást is, és ez szerintem számunkra páratlan lehetőséget jelenthet.- Milyennek szeretné látni egyházunkat, benne az egyházmegyét is a hatéves ciklus végén?- Egy jó rendben működő, a keresztény erkölcsöt felemelő és felmutató egyházat, amelyet az evangélikus keresztények maguknak éreznek, jól érzik magukat az egyházban, az Istennel való közösségben, és amely egyházért szeretnek és akarnak is tenni, és áldozatot hozni is hajlandók érte. Vagy ahogyan Pál mondja a Rómaiakhoz írott levélben: „ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róm. 6,11). Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész Egyházmegyei misszió nap „Szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hog}' a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek Őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön ”. (Ef 1,16-19) Osagáfti. Isten kegyelméből az itt idézett imádság, himnusz lesz az idei, Ősagárdon augusztus 5- én 15 órától megrendezésre kerülő Nógrád megyei szabadtéri evangélizáció alapigéje. Nem véletlenül került elénk ez az üzenet: a megerősítés drága evangéliuma hangzik el benne. Az az örök kincs, amire mindannyiunknak szüksége van napról napra. Ha úgy tetszik, Pál a mindennapok reménységéről szól a gyülekezetnek. Azért írja, hogy Krisztus népe megerősödjön, növekedjen a kegyelemben, az Életben, Krisztus ismeretében. Azért írja, mert tudja, hogy ez a reménység az, amely megtart és megerősít a mindennapok hitharcaiban, amikor elkedvetlenedünk, nehéznek érezzük életünket, gyógyíthatatlannak sebeinket, sötétnek az előttünk álló jövőt. Ez a reménység az, amellyel Isten bátorítja gyermekeit az életre: Ő munkálkodik az életünkben, amelynek céljában örök örökség vár ránk. Az apostol egyértelműen beszél erről a „titokról”: világunk nem a végső pusztulás felé rohan, hanem a beteljesedés felé siet Krisztusban. Isten erősebb minden bűnnél és a halálnál. Ez a tény az, amely minden körülmény közepette eléri szíveinket; mármint hogy bármilyen kaotikus időszakban élünk is és bármennyi félelmetes információt borít is ránk nap mint nap a sokarcú hírszolgálat - a kormányaidnál áll az Isten. Az ő kezében van mindannyiunk sorsa, hiszen ha rejtve is, de Isten a történelem ura! Senki sem tántoríthatja el kitűzött céljától, és ígérete szerint mindent jól végre visz. „Biztos kézben van az éltem”. Nem véletlen, hogy Pál ezt írja: „a reménység nem szégyenít meg” (Róma 5,5) - mert igazi és eltörölhetetlen, elvehetetlen reménység ez. Igazi, mert a bizal- inunk forrása nem álmodozásaink, vágyaink, fantáziánk szüleménye, hanem az örök Isten ígérete, ereje pedig nem a mi döntéseinken, akaratunkban, vallásos életformánkban, hanem az ő cselekvésében áll - az lelkesít, éltet, hogy mit tett, tesz Isten értem. Ennek a reménységnek a meglátta- tására hívja, kéri Pál a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét. Mert ő adja meg a látás örömét. Ő az, aki felemeli a szemeinket, szíveinket, életünket. Mintha csak a zsol- táros imádságát idézné: „Világosságod által látunk világosságot” (Zsolt 36,10). A Szentlélek munkálja bennünk azt a csodálatos bizalmat, amelyet hitnek nevezünk, amellyel reménykedünk az Örökkévaló csodálatos hatalmában. Ebben a reménységben, ismeretben lehet növekedni, elmélyülni, tisztulni. Erre az „útra” hívott el minket az Úr, hogy mindenkor az ő nevét dicsőítsük a Krisztusért. Nagy és drága kincsünk ez az evangélium. Ennek a kincsnek, örömüzenetnek a meglátására, meghallására, befogadására hívunk mindenkit a szabadtéri evangélizációra. Ne hagyjuk elveszni az alkalmat, ahol megtapasztalhatjuk Isten mérhetetlen hatalmát az életünkön! Imádkozzunk azért, hogy Isten Szentlelke világosítsa meg értelmünket Isten megismerésének Jjölcs£ssé- gére! Észlényl Ákos lelkész, Ősagárd Zenetábor, tizenkettedszer Vanyarc. Idén tizenkettedik alkalommal nyitotta meg kapuit a vanyarci gyülekezet a zenére éhes fiatalok előtt. Több mint 30 táborozóval együtt kezdtük a hetet, akik elszántak voltak arra, hogy hét napra hálózsákokkal felszerelve eljöjjenek, és zenét tanuljanak. Érkeztek gyerekek Szolnokról, Paksról, Ősagárdról és a Vanyarcot környező településekről is. Sokan már korábban is jártak zeneiskolába, vagy tanultak otthon zenét, így itt tovább fejleszthették tudásukat. Egy része a közönségnek viszont még sosem látott közelről hangszert. Számukra újdonság volt, hogy maguk is képesek hangokat, dallamokat játszani. Minden nap más és más programok színesítik az életünket. így már az első nap a Keresztmetszet koncertjét élvezhettük a gyerekekkel együtt, ahol rögtön ízelítőt kaphattunk az együtt zenélés öröméből. Közösen énekelhettünk a zenekarral, akik saját dalokkal léptek fel, m égis bevonták a közönséget is. Nem véletlen, hogy éppen ők látogattak el hozzánk, ugyanis a zenekar egyik tagja korábban ebben a táborban kapott kedvet a gitározáshoz. A zenélés mellett nem csupán azért jöttünk el, mert sok barátunkkal találkozhatunk, hanem azért is, mert ilyenkor Isten szeretetével töltődhetünk. Reggel és este áhítatokon veszünk részt, ahol Jézus vezetéséről hallhatunk, valamint arról, hogy miként tudjuk átadni Neki egész életünket. A zenén keresztül láthatjuk Isten tökéletességét és azt a hatalmát, hogy mennyire különböző emberek között képes összhangot teremteni. A mindennapi teendőkben elfáradunk, mégis képesek vagyunk szeretettel fordulni egymáshoz. Sokszor tévedünk és konfliktusba keveredünk, mégis megbocsátást kapunk társainktól, amire valójában emberileg képtelenek lennénk. A táborozok egy héten keresztül minden délelőtt hangszeres órákon vesznek részt. A gyülekezet tagjai rengeteg munkát fektetnek abba, hogy a gyerekeket és a tanárokat sok jóval ellássák. Bőséges ebédekkel szolgálnak nekünk, így küzdünk azzal, hogy a délutáni programokat is lelkesen vezessük. Természetesen csak a délután kezdete nehéz, később folytatódik a lendület Ebéd után tehát énekkar következik, majd esténkénti. S. Bach Máté Passiójával ismerkedünk. A zeneszerző életét és műveit számba véve láthatjuk, hogyan szolgálhatunk a zenével mások felé. Habár egy hét alatt csupán annyira van lehetőségünk, hogy részleteket halljunk a passióból, mégis már ez is hatással lehet életünkre. Szükséges minden percet kihasználni a tanulásra, gyakorlásra, hiszen előttünk áll a szombati hangverseny. Az énekkar is szolgál majd, valamint egyéni produkciókat is hallhatunk. Reméljünk a gyerekek szülei az előző évekhez hasonlóan idén is meghallgatnak minket. Természetesen mindenkit szeretettel várunk erre az alkalomra, ami 2012. augusztus 4-én, szombaton 18 órakor lesz a vanyarci evangélikus templomban. Másnap, augusztus 5-én - a tábor zárónapján - evangelizációs napra megyünk a gyerekekkel. Ebben az évben az ősagárdi evangélikus gyülekezet szervezi az alkalmat, amire - előzetes tapasztalatok alapján zenével, bibliai üzenettel és süteményekkel várják az oda érkezőket. Nagy Emese és Klenk Blanka zenetanárok
