Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)
2012-06-23 / 144. szám
NOGRAD 2012. JÚNIUS 23., SZOMBAT MÉLYINTERJÚK Takács Nikolas: „Kárpótolt az élet" „Kicsi korom óta beszélek valakihez. Mindegy, minek nevezzük: Istennek, szellemnek, esetleg univerzumnak. Neki elmondom a problémáimat, és kérek is tőle. Volt időszak, amikor kicsit gyengébb lett a hitem. Előfordult, hogy a szekrény mögött Cserhátit hallgattam. Sírtam. Borzasztóan szenvedtem. Fogalmam sem volt, mitévő legyek. Újra hozzá fordultam... Aztán az X-Faktor idején újra megtaláltam az utamat...” Sándor András- Nem ismerjük egymást, most találkozunk először... Utánad néztem az interneten, pontosan tudom, milyen interjúkat csinálsz. És irigyellek, hogy még volt alkalmad életében találkozni Cserháti Zsuzsával. Olvastam a vele készült beszélgetésedet. Még levest is adott neked a konyhájában.- így volt.- Ha már Cserhátival indítottunk: amikor Budapestre kerültem 2005-ben, volt szerencsém megismerni elismert jazz zenészeket, akik többek közt Cserhátival is muzsikáltak. Hatalmas élményt jelentett, hogy azokkal zenélhetek, akiket Zsuzsa kongresszusi Közponíbeli koncertjén láttam 1998-ben. Például Halál: Jánossal, aki ott ült Cserháti mellett, és később a tanárom lett.- Lesz ma fellépésed?- Lesz bizony. Amint befejeztük az interjút, indulok Szegedre.- Már megint Szegedre?- Idén már harmadszor. Szeretnek arrafelé. De a legutóbbi koncert a Zsinagógában volt. Az egy különleges, anyák napi előadás volt, ami össze sem hasonlítható a félórás fellépésekkel.- Ha három évvel korábban kérek tőled interjút...- ...Három évvel korábban te biztosan nem kértél volna tőlem interjút. A kutya sem ismert.- És ez zavart?- Igen, zavart. Mert ugyanazt tudtam, mint ma. Talán ezért is érzem ennyire közel Cserháti zenéjét és életét, mert hasonlóan alakult eddig az életünk.- Téged kárpótolt az élet?- Teljes mértékben. Nagyon jót tett a lelkemnek az utóbbi másfél-két év. Ez egy remek visz- szaigazolás mindenről. Azt hiszem, minden szempontból a helyemre kerültem. Nagyon tudatosan építem a karrieremet. Nem szeretném elaprózni magam, arra is gondosan ügyelek, hogy ne szerepeljek hetente a bulvárban valami baromsággal.- Bánt, hogy nem te nyerted végül az X-Faktort?- Nem. Egyáltalán nem. Vagy elhiszik, vagy nem, de nem akartam megnyerni a versenyt.- Miért?- Nagyon sok támadás ért volna. Eleve már az is egy támadási felület volt, hogy jóval az X-Faktor előtt készült egy videoklip, amelyet néhányszor lejátszott az egyik zenecsatorna. Ennek ellenére mégis a szekrény mögött éltem. Ugyanúgy a piacra jártam, és számolgattam a pénzt, hogy vehetek-e paradicsomot, vagy nem. Nem jártam én régen ilyen éttermekbe. Örültem, ha egyáltalán ki tudtam jönni a kis pénzemből. Odahaza Szlovákiában mindig a Mátyás Pincéről beszéltek az emberek, hogy az milyen elismert, exkluzív étterem Budapesten. Mindig arra vágytam, hogy egyszer én is ott ehessek. Aztán, amióta megengedhetném magamnak, már időm nincs rá.- Régebben miből volt egyáltalán bevételed?- Énekelni tanítottam embereket. És a családom támogatott, amennyire tudott. Nehezen tudtak. Amikor Pozsonyba jártam konziba, azt is ők fizették. Minden nap vonatoztam. Lehet, hogy olcsóbb volt a vonat, mint a kollégium, de az is költséggel járt. Aztán, amikor 2005-ben Budapestre jöttem, itt már kollégiumban laktam. De bevételem csak akkor volt, ha fellépni hívtak kis klubokba. Az pedig nem volt rendszeres. Mint a kutya vacsorája: vagy volt, vagy nem.- Aki egyszer megtapasztalta azt, milyen, amikor nincs pénze, jobban értékeli, amikor van?- Egy idő után igen. Az elején még meggondolatlan. Élvezi, hogy van bevétel, és végre azt vásárolhat, amit csak akar. Korábban álmodni sem mertem 160 ezer forintos mellényről, az első nagyobb gázsimból pedig azonnal megvettem.- Volt a mellénynél nagyobb kiadásod is?- Igen. Ékszert vettem, mert mindig szerettem a csilli-villi dolgokat. És amikor ^Megtehettem, megvásároltam a drágábbakat is. Aztán, amikor az ember kiéli magát, kompenzálta a régi időszakát, akkor elkezd tartalékolni, és odafigyelni.- Az éttermekben megnézed, mennyibe kerül a kaja?- Nem, és ez az óriási szabadság! Még másfél évvel ezelőtt is, ha bementem egy közértbe, számolgatnom kellett a párszáz forintokat. És nagyon sok esetben nem tudtam megvenni a kenyér mellé a csokit. Most már bármit betehetek a kosárba.- Az otthoniakat segíted?- Támogatom őket. Nyilvánvalóan nem gyémántokkal, mert azért Magyarországon sztárnak lenni nem egyenlő a gazdagsággal. Mindig másra is dolgozol, nem csak saját magadra, de sokkal jobban élek, mint egy alkalmazott. Sokat is dolgozom érte. Meg tudom mutatni a határidő- naplómat. Nagyon precízen írom a kiadásokat, hogy mire mennyit költők. És alaposan átgondolok mindent. A mellény sem volt hirtelen döntés. Szeretek mindent táblázatban látni. Hó végén ösz- szeszámolom, mennyi volt a bevételem, mennyi a kiadásom, és utánavagy csúnyán nézek magamra, vagy azt mondom, hogy ügyes voltam, ez most jól alakult.- Mikor jártál utoljára otthon, Galántán?- Nagyon régen. Talán karácsonykor.- Amikor otthon vagy, tudsz magaddal mit kezdeni?- Maximum fél napot. Azalatt elmesélem, mi történt velem az elmúlt hónapokban, és ennyi. A szeretteimmel egyébként gyakrabban találkozom. Pár napja jöttek a testvéremék, hozták a kisfiúkat is, akinek én vagyok a keresztapukája. Anyukámmal pedig két hete találkoztam. Nekem komplikáltabb hazautazni, mint nekik engem meglátogatni. Ha anyukám jön, akkor viszem magammal fellépni, s olyankor órákig tudunk beszélgetni.-Jól megvagytok együtt, nincsenek viták?- Egyáltalán nincsenek. Nagyon szoros lett a kapcsolatunk, amióta 19 évesen eljöttem otthonról. Persze, ugyanúgy a kicsi fia maradtam, de nem szól bele az életembe, hagyja, hogy meghozzam a saját döntéseimet. dalok, mert sok az ihlet, minden nap történik valami. Kardos Norbi megcsinálja az alapot, én kitalálok egy harmóniát, egy dallamot, mert rengeteg van az agyamban, szöveget viszont nem tudok írni. Vannak helyettem sokkal jobb képességű emberek, akik ezt megcsinálják.- Akik tudták is, azok is bezártak. Azt mondták, Nikolas nagyon érzékeny erre.- A legtöbbször „repülő módban” van a telefonom. Tehát az internetes kapcsolat él, de hívni nem tudnak. És olyankor hagyományos sms-t sem kapok.- Ez önvédelem? talán meg tudtad élni a nagy pillanatokat?- Sajnos nem sokszor. Évekig vágysz arra, hogy ismert legyél, hogy stúdióban lemezt csinálhass, aztán az albumot meg is vegyék, majd keresett legyél a fellépések tekintetében is. Aztán megkapsz mindent egyszerre, és hirtelen azt-Kia legfőbb bizalmasod?Kinek mondod el a titkaidat?- Nem feltétlenül a családtagoknak. Talán három ember van az életemben, aki igazán ismer. Anyukámat nagyon szeretem, de őt nem terhelném ezekkel a dolgokkal. Más egy anya-fiú viszony. De hál’ Istennek vannak barátaim.- Nem csalódtál még?- Dehogynem! Nagyon sokszor.- Nem is olyan nagyon rég elkészült az új zenéd. Úgy érzed, hogy sláger lesz?- Nagyon remélem. Csak játsszák a rádiók, s akkor valóban az lesz belőle. Megmutatnám szívesen, de még nincs nálam a kevert változat.- Eddig bejöttek a megérzéseid a slágerekkel kapcsolatban?- Nem mindig. Például „A zene kísér” című dalomnál nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog az embereknek. És mégis bejött. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a tavalyi esztendő igazi káosz volt. Fellépésről fellépésre mentem, egyik interjúból estem a másikba, ilyen forgatás, olyan forgatás, sokszor azt sem tudtam, hol vagyok. És éjszaka készült a lemez. Ezt most nem akartam, ezért tudatosan szakítok időt az alkotásra.- Hogy állsz az eddig megjelent lemezeiddel? Szereted őket?- Maradjunk abban, hogy épp most születik meg az első igazi albumom.- Beleszólsz a szövegekbe és a zenékbe? Ha úgy adódik, visszaadsz dalokat?- Nem is egyet! Nem csinálok ebből lelkiismereti kérdést. Azért ne felejtsük el, hogy én papíron is zenész vagyok, engem nem lehet akármivel megetetni. Én adom hozzá a nevemet, nem jelenhet meg úgy egy Takács Nikolas lemez, hogy rám erőltetnek dalokat. Engem fognak minősíteni az emberek, nem a zeneszerzőt, vagy a szövegírót. Egyébként most nagyon gyorsan születnek a .. Ölömet okoz mpg a fellépés?- rllf őszinte akarok lenmjim mondom, a haknik fele igen, a többi pedig nem. A nagy, élő koncerteket imádom, ott teljesedhetek ki igazán. Ilyeneket szeretnék csinálni a jövőben is.- Hiú ember vagy?- Nagyon. Talán jobban is az átlagnál.- Az úgynevezett „szekrény mögötti” korszakodban is az voltál?- Természetesen. Mindig tudtam viselkedni, és akkor is meg elegáns voltam, amikor nem volt pénzem. Jó iskolákba jártam, és ez nagyon sokat számít.- Aki egyszer kövér volt, annak akkor is rettegés az élete, ha jó néhány kilót ledobott?- Szó sincs rettegésről. Döntést kell hozni. Minden nap csülköt akarsz enni, vagy jó neked a csirkemell is köret nélkül.- Ezek szerint nincs csülök?- Ebben a periódusban nincs, de néhány hónappal ezelőtt volt. Híztam is 13 kilót. Tavaly novemberben kezdődött az élő turném, és minden koncert után a helyi csárdába kötöttünk ki. Na, ott nem cézár salátát ettem... Megesett, hogy a csülökpörkölt mellé bécsi szeletet ettem köretnek. Aztán az egyik fellépésen nem tudtam begombolni a nadrágomat. A szaxofonosomtól kellett kölcsönkérnem egy övét, hogy el tudjam takarni. Aztán a sálat is hosszabbra engedtem, hogy valamit takarjon... Aztán elkezdtem odafigyelni.- Csak ennyi?- Na jó, van egy kis rásegítés is. Elmentem egy kezelésre, amikor akupunktúrás tűket szúrnak a hasadba és áramot vezetnek beléd. Magadnak kell adagolni, hogy mi az a mennyiség, amit elbírsz.- Szeretsz otthon lenni?- Igen. Ha nagy ritkán nem kell sehová mennem, akkor fekszem egész nap, és filmeket nézek.- Próbáltam megszerezni a telejbn- számodat, de nem jártam sikerrel- Ezek szerint csak jól csinálok valamit.- Igen. Sok energiát elvisz az egész tfS^féreroríSlgSras. Akik fontosak, tudják, hogy e-mailben bármikor elérnek. Inkább így kommunikálok. Tavaly nagyon sok mindenre nem figyeltem, egyebek közt erre sem. Ész nélkül kapkodtam a telefont. Bele is betegedtem. Mostanra eljutottam oda, hogy nem akarok embereket közel engedni magamhoz. Sokat csalódtam már olyanokban, akiket barátnak hittem.- Hogyan dolgoztad fel ezeket a kiábrándulásokat?- Nehezen, mert roppant lelki- zős alkat vagyok. De sokat erősödtem az elmúlt hónapokban szellemileg és spirituálisán is.- Mesélj a spirituális utadról!- Kicsi korom óta beszélek valakihez. Mindegy, minek nevezzük, Istennek, vagy szellemnek, esetleg univerzumnak. Neki elmondom a problémáimat, és kérek is tőle.- És kaptál is?- Kaptam. Volt időszak, amikor kicsit gyengébb lett a hitem, ne kérdezd hogy miért. Sok volt a racionális dolog körülöttem, és valahogy elmaradt. Előfordult, hogy a szekrény mögött Cserhátit hallgattam. Sírtam. Borzasztóan szenvedtem. Fogalmam sem volt, mitévő legyek. Menjek ki Amerikába? Azt terveztem, hogy eladok mindent, abból veszek egy repülőjegyet, és szerencsét próbálok a tengerentúlon. De ott volt a következő dilemma: hagyjam itt a családomat? Aztán láttam az X- Faktor felhívását a tévében. Tudtam, hogy az újdonságnak mindig van ereje, és ha az sem jön össze, nyugodt szívvel vághatok neki az útnak. Aztán csak összejött az itthoni karrier, és még New Yorkba is eljutottam. Utóbbi is óriási ajándék volt az élettől.- Amikor a verseny elindult, intenzívebben beszélgettél a „valakiddel”?- Igen. Arra kértem, hogy vezessen az úton.- A tavalyi rohanásban egyálsem tudod, hova kapj. Ezek nagy lelki harcok, mert rendezned kell magadban a dolgokat. Aztán rájöttem, hogy ez egy küldetés.- Rosszul emlékszem azokra a címlapokra, amelyek a „titkos családodról” szóltak?- Ez a bulvár. De pont neked meséljem ezt? Az a bizonyos „titkos család” a barátaimat takarja. Nagyon szeretjük egymást, ők a mai napig mellettem állnak.- Szoktatok arról beszélgetni, hogyan látnak téged manapság?- Gyakran szóba kerül ez. Kontrollnak is jók nekem. Szerintük pontosan ugyanolyan vagyok, mint korábban. Akár három, vagy négy évvel ezelőtt. Amikor bejelentettem, hogy éjfél után már nem vállalok fellépést, sokan rám fogták, hogy sztárallűrjeim vannak. Nem, ez nem az. Velük is megbeszéltük, hogy ha a hangomat és magamat is óvom a kiégés ellen, az egyáltalán nem sztárallűr.- Mióta élsz egyedül?- Két éve.- Megszoktad?- Meg, és nagyon szeretem. Szükségem is van rá, hogy letisztuljak. Nincs most arra energiám, hogy egy társsal foglalkozzak. Nem hiányzik most senki.- Gyakran vannak rossz hangulataid?- Viszonylag igen. Ezért sincs társam, mert nehéz velem együtt élni.- Olyankor nagyon nyűgös vagy?- Ne akard megtapasztalni. Nem vagyok könnyű eset Konkrét elképzelésem van dolgokról, és senkinek sem engedek beleszólást- Van egy standard kérdésem minden beszélgetés végén.- Tudom, a mit kívánj nekem. Ugye?- Pontosan.- Azt kívánd, hogy ha tíz év múlva találkozunk, akkor is tudjak újat mondani, és akkor már üljünk a saját éttermemben. Egy amerikai turnét követően...-így legyen!