Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)

2012-06-23 / 144. szám

5 MAGAZIN // // ÉRTÉKŐRZŐ 2012. JÚNIUS 23., SZOMBAT Ismét a gagarinos „LADIK" (Folytatás az 1. oldalról.) Az Axel Springer-Magyaror- szág Kft. 2005 óta - immár a töb­bi lapkiadóval együttműködve - rendezi meg általános iskolai, he­tedik-nyolcadik osztályos tanu­lók számára a „Ladik” című mé­diaismereti vetélkedőt. A cél az volt - és az ma is - hogy a diákok életkoruknak megfelelő szinten és módon ismerkedjenek meg a sajtó világával, s minél többen szeressék meg az újságolvasást, -írást. Ahhoz, hogy az ötfős csa­patok valamelyike eljusson az or­szágos döntőbe, több - írásbeli és szóbeli - fordulót kell sikerrel teljesíteni és a legjobbnak kell lenni az adott megyében. Ez egy­szersmind azt is jelenti, hogy az idei nógrádi és országos győztes gagarinos csapat többezres me­zőnyben - és a döntőben tizenhat vetélytársat megelőzve - végzett az első helyen. A FenesBerill (8. oszt.), Kaibás Anna (7. o.) LangárLuca (7. o.) Si­mon Kinga Loretta (8. o.) és Turányi Luca (7.o.) összetételű csapat munkáját, folyamatos fel­készülését Kadlótné Hulitka Juli­Kaibás Anna anna tanárnő irányította, koordi­nálta. Elmondta, hogy az ősz fo­lyamán tudatosan, a legügyeseb­bek és a legkitartóbbak közül vá­lasztódott ki az az öt tanuló, aki­ket az első fordulóra benevezett az iskola. A csapatkapitány Fenes Berill lett, aki már az el­múlt évben is ott volt az országos döntőben és akkor bizony csaló­dott az egy pontos hátrány miatt. Benne különösen sok volt a bizo­nyítási vágy, bár ez sem nála sem a többiek esetében nem Fenes Berill okozott túlzott versenylázat, ne­tán görcsöt. Egyébként Berill ta­lálta ki a csapat „HAJÓ, ha nem" szellemes nevét is, amelyet a ta­valyiaktól „megörökölve” az idén is használtak. Az országos döntőre ezúttal is a Baranya megyei Bikaion, az ot­tani Puchner Kastélyszálló és Reneszánsz Élménybirtok terü­letén és épületeiben került sor. Nem véletlen, hogy valamennyi tarjáni csapattagnak nagyon tet­szett a gyönyörű természeti kör­Langár Luca nyezet és a minden igényt kielé­gítő szálláshely. Barátságosak voltak a versenytársak és a szer­vezők is. Különösen a Komárom és a Zala megyéből érkezett csa­patok tagjaival kötöttek jó barát­ságot. A versenyről is egybe­hangzóan vélekedtek a győzte­sek. Úgy érzik, hogy sikeres volt a zenés, táncos bemutatkozá­suk, amelyet reneszánsz stílus­ban kellett megtenniük. Ők kü­lönböző színű lepedőkbe burko­lóztak jelmezként és nem költöt­Balról az első Kadlótné Hulitka Julianna felkészítő tanár, jobbról az első Tolnainé Nagy Márta a Gagarin tagiskola igazgatója a győztesekkel lett a befutó Turányi Luca tek drága ruhákra. Voltak me­móriafeladatok, kellett hibákat keresniük megadott cikkekben, voltak szövegértési és csoporto- sítási feladatok, tudósítást kellet írni az ott töltött két napról - a Mátyás király, a túrós rétes és a 3-as metró szavak felhasználá­sával - s az sem volt mindegy, hogy Simon Kinga Loretta - aki nem mellesleg az Impro Színpad tagja - nagyon szépen, kifejező­en olvasta fel a közösen készí­tett szöveget. A műfajelméleti kérdéseknél érezték úgy, hogy nem hiába foglalkoztak olyan so­kat a felkészülés során ezekkel a témákkal. Egyébként a ver­seny közben fogalmuk sem volt, hogy hányadik helyen állnak, azt azonban végig érezték, hogy szigorú az elbírálás. Mondani sem kell, hogy hatalmas megle­petésként és örömként érte vala- mennytejg^hirdfr- tés. Langár Lucaakkor már nem volt ott, utazás közben telefonon érdeklődött a többiektől és visz- szakérdezett: jól hallottam, tény­leg elsők lettünk? Turányi Luca édesapja először azt hitte, hogy viccel a leánya, mikor közölte ve­le az örömhírt. Azóta nem győ­zik fogadni a gratulációkat az ut­cán, a neten, az iskolában csa­ládtagjaiktól, ismerőseiktől és nem utolsósorban tanáraiktól. Simon Kinga Loretta Arra a kérdésre, hogy mit kap­tak, tanultak e vetélkedő során Kaibás Anna a fogalmazás- és a véleménynyilvánítási készségé­nek fejlődését hangsúlyozta, Turányi Luca azt mondta, hogy az új ismeretek birtokában más­ként nyit ki egy újságot, Langár Luca pedig jóval több lapot olvas, mint korábban. Mind az öten azt hangsúlyozták, hogy szép élmé­nyekben volt részük, sokat gyara­podott a tudásuk, amelyet a ké­sőbbiekben akár a továbbtanulá­suk során, akár majd az életben jól tudnak hasznosítani. Kadlótné Hulitka Julianna ta­nárnő megemlítette, hogy az eredményhirdetéskor Körtvélyesi Csaba, az Axel Springer-Magyar- ország Kft. nyugalmazott tanács­adója, a vetélkedősorozat örökös menedzsere, a zsűri egyik tagja kiemelte: a nyertes csapat az or- Iflág egyik legi^ih^mugyéjé- nerértíezetL.^^^SSieSbsak tehetségüket, felkészültségüket, hanem szerénységüket is bizo­nyították... A győzelemmel egyébként együttjárt egy kétszázötven ezer forintos utalvány, s min­denkinek jutott egy-egy lapcso­mag is. Mégis talán leginkább a tanárnőjüktől a hazautazás so­rán kapott tábla csokoládénak örültek a lányok. A Geopark értékei A barlang Salgótarján belterü­letén a Baglyaskő, vagy másik nevén Kővár erősen lepusztult kis bazaltkúpjában van. A vá­rosközponttól északnyugatra, a Karancsalja község felé vezető úton, mintegy másfél kilométer megtétele után érjük el. A Baglyas-kő egy kicsiny, mindössze 70-90 m átmérőjű impozáns szikla­tömb, amely kezdetben kúposán, majd meredek falakkal emelkedik 301 méter magasságig a 270-275 méteres környe­zetből. Az erupció törmelékszórással kezdődött, majd a már megszilárdult bazalttufa tömegébe hengerszerű kür­tőn tört fel a láva kisebb kúpot alkotva. Mára annyira lepusztult a kúp, hogy szinte csak a kráterkitöltés tömzse ma­radt meg. Baglyas-kő alatt elhúzódó „Károly-akna” feltárta a szénrétegeken áttörő bazaltkocsányt, az egykori kürtő kitöltődését, mely az érintkezési része­ken elkokszosította a szenet (JUGOVICS 1942). A meredek sziklatömb déli olda­lában 285 méteres tengerszint feletti magasságban található a barlang. Maga a Baglyas-kői-bazaltüregnek nevezett barlang napjainkban nem egyeüen üreg, hanem egymás közvet­len közelében (nyilván genetikai egy­ségben) lévő három üreg alkotta rend­szer. Legszembetűnőbb az alsó vízszin­tes folyosó. Ez 3,5 méter magas, 2,5 mé­ter széles szádával indul, de a 2 méter után már 1 - 1,2 méter magasságú, 1,5 méter szélességű, guggolva járható fo­lyosóvá szűkül. A folyosó egyre szűkü­lő szélességgel és alacsonyodó magas­sággal 7,3 méter hosszan tart 355° irányba. Oldalai, mennyezete a bejárat közelében sötétszürke tömött bazaltból, beljebb salakos bazaltból van, alját vé­kony rétegű törmelék borítja. A folyosó belső, nagyobbik része mesterségesnek tűnik, bár valószínű, hogy csak az egy­kor szűk természetes üreg tágításáról van szó. A száda előteréből lefelé tartó akna al­kotja a rendszer második tagját. Ez az akna megnyúlt ovális keresztmetszetű, nagyobbik tengelye 2,30 méter, a kiseb­bik 80 cenüméter. A nagyobbik tengely­nek iránya megegyezik a folyosó irá­nyával. Az akna mélysége jelenleg 2 méter, de alján vastagnak tetsző törme­lék van, így eredeti mélysége valószínű­leg lényegesen nagyobb. Falait sötét­szürke tömött bazalt alkotja. A rendszer harmadik tagja a száda aljától 4 méter­rel magasabban, 2 méterre keletebbre (jobbra) van. Ez egy 40 x 40 centiméte­res félköríves metszetű 2,40 méter hosz- szú, észak felé tartó csak kúszva járha­tó „cső”. Falai salakos bazaltból alja tör­melékből áll. A fentebb leírt három tag­ból összetevődő üreg együttes hossza 12,70 méter. Bejárásához felszerelés nem szükséges. Keletkezéséről szintén megoszlik a korábbi kutatók véleménye. Ozoray (1960) gőz-vagy gázkifúvás csatornájá­nak írja le, Szentes (1971) tekto­nikus üregnek, Bertalan (1958) tektonikus erede- tű, de posztvulkáni ha- tásokra módosult üreg­nek tartja. Bár a folyosó és az akna iránya nem csak egymással egye­zik, hanem megegyezik a csúcson levő lávaáttörés és hasadék irányával is, de a jelenséget nem tarthatjuk igazi tektonizmus eredményének. Ezt a 175° - 355°-os irányt egy kompakt sötétszür­ke bazaltból álló telér jelöli ki, mely utó­lag feszítette szét a korábban salakosán megszilárdult vöröses bazaltot és e ha­tárfelületén jelentkezik a tektonikus tö­réshez hasonló jelenség. Ennek a telér­nek a mentén jelentkező gőz- vagy gáz­kifúvás alakította ki elsősorban a ba­zaltüreg aknáját, de a vízszintes folyo­sókat is, melyek közül az alsót mesterségesen is tágították. A barlangban igazi képződmények nincsenek, csak a befoglaló bazalt ás­ványkristályai és az alapkőzetből felra­gadott zárványok láthatók a barlang, il­letve az előtér falában. Fél centiméter nagyságú olivin- és augitcsomók és jóko­ra oligoklász-földpátdarabok, valamint kvarc- és homokkőzárványok találhatók a bazaltban. A barlang száraz, poros - déli tájolása miatt meleg és meglehető­sen világos. Élőlényeket nem sikerült benne észrevenni. A barlang előtt és a barlangban tapasztalt taposásból . arra következtetünk, hogy rfa. sokan, főleg gyerekek, su- hancok látogatták. Az akna törmelékének el- távolítása nem csak a Ö barlang méretét növel­né, hanem genetikájá­hoz is további adalékkal szolgálna. Napjainkban a barlang a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Baglyas-kő Vár Termé­DDNY EEK £3 x x X 13 des második ütemében^ Bazalttufa ía működés első atmébenj Homokos agyag, marga Isiin Hl. barnaköszintelep felső* tarkaagyag AaA I Alsó-riolittufa szetvédelmi Látogatóközpontjának terü­letén található, a geológiai értéket nyit­vatartási időben lehet látogatni.

Next

/
Thumbnails
Contents