Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)

2012-05-12 / 109. szám

2012. MÁJUS 12., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE A megyei múzeum is Salgótarjánhoz kerülhet (Folytatás az 1. oldalról.) Ezért is kezdeményeztük Sal­gótarján város tulajdonába kerü­lését. Erre a nemzetközileg is is­mert idegenforgalmi attrakcióra szeretnénk felfűzni az összes töb­bi bányászati és ipartörténeti att­rakciót. Azokat, melyeket előde- ink hoztak létre, s azokat, ame­lyeket most, vagy a közeljövőben valósítunk meg. Ilyen a „Bánya a lábunk alatt” bemutatóhely, a Bá­nyarém Fesztivál,vagy a bányász­túraútvonal létrehozása is. Idén április 27-én írtuk alá azt a meg­állapodást, amelynek értelmében a Nógrád Megyei Önkormányzat fenntartásában lévő Bányamúze­umot - a hozzá tartozó ingatlanok­kal és vagyontárgyakkal - Salgó­tarján Megyei Jogú Város Önkor­mányzata térítésmentesen átve­szi. A Közép-Európában egyedül­álló, kiemelkedő kulturális értéket képviselő bányászati kiál­lítóhelyen 2012. május 15-től már a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. feladata lesz a mű­ködtetés szakmai-, személyi- és tárgyi feltételeinek biztosítása.- Salgótarján akár meg is elé­gedhetne egy ilyen ipartörténeti hagyatéknak a gondozásával. A kormány szándéka azonban új kihívás elé állítja az önkormány­zatokat.- A kulturális kormányzat már 2011 végén is tisztában volt azzal, hogy a konszolidáció több lépcső­ben történik, és hosszú távon a megyéktől átvett intézmények többsége nem marad az államnál. A 1094/2012.(IV.3.) sz. kormány- határozatban foglaltak szerint, többek között, a jelenleg állami tu­lajdonban és fenntartásban lévő megyei könyvtárak és megyei múzeumok a megyeszékhely me­gyei jogú városok fenntartásába kerülnek. A jelenlegi megyei mú­zeumi szervezet tagintézményeit pedig elsődlegesen a területi el­helyezkedésük szerint illetékes települési önkormányzatoknak kell fenntartaniuk. Tehát a kon­szolidáció második ütemében le­hetőség van arra, hogy kiemelve a könyvtári és múzeumi feladato­kat, sajátosságaikat figyelembe véve, a kormány határozza meg az optimális intézményfenntartót. S arra is, hogy az ország teherbí­ró képességét szem előtt tartva döntsön a települési önkormány­zatok kötelező és önként vállalt feladatainak köréről. A kormány álláspontja szerint a következő években az önkormányzat az álla­mi feladatellátásához járó támo­gatáshoz a feladatalapú finanszí­rozással társul, ami Salgótarjánt is segíti abban, hogy a város átve­gye a megyei múzeum és a me­gyei könyvtár feladatait. Ez per­sze részünkről anyagi áldozatvál­lalást jelent, de állami segítséggel fölvállaljuk ezen intézmények működtetését. Önkormányzatunk eddig is jelentős mértékben támo­gatta és támogatja, önként vállalt feladatként, a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtár és Közművelődési Intézet működését és a Nógrádi Történeti Múzeum rendezvénye­it, kultúraközvetítő tevékenysé­gét Úgy vélem, hogy ezzel nem csupán a városunkat tesszük él­hetőbbé, szebbé, barátságosabbá és a jövő számára fontos tudást tartunk meg, hanem segíthetjük stabilizálni helyzetüket is. Ezek az intézmények, szűkén vett szak­mai feladataikon túl, fontos szere­pet játszanak a városi közművelő­dési életben.- A salgótarjáni Nógrádi Törté­neti Múzeum, mint a megyei mú­zeumi szervezet vezető intézménye, kiemelkedő tevékenységet végez.- A Nógrád Megyei Önkor­mányzat Közgyűlése már tavaly áprilisban tárgyalt a megyei mú­zeumi szervezet átszervezéséről. Az előterjesztés kapcsán készült hatástanulmány megállapította, hogy szakmai, pénzügyi okok mi­att a salgótarjáni Nógrádi Törté­neti Múzeum felel meg leginkább a megyei múzeum kritériumai­nak. A múzeumok közül ez az in­tézmény rendelkezik a legna­gyobb, 368.111 darabot számláló műtárgyállománnyal, s az ehhez szükséges raktárkapacitással. Itt található a legtöbb szakág: a tör­téneti muzeológia, régészet, nép­rajz, művészet, numizmatika, ipar- és technikatörténet körébe tartozó műtárgyakkal. Szakal­kalmazotti létszámát tekintve is ez a legnagyobb múzeum, ahol tavaly húsz kiállítást láthattak az érdeklődők, amelyből 12 saját rendezésű volt. A salgótarjáni múzeum immáron második éve rekordszámú fizető látogatót könyvelhetett el. A szakmai elis­merés és bizalom jeleként orszá­gos jelentőségű vándorkiállítás­ok első vidéki állomása volt 2009- ben a Capa-kiálh'tás, 2010-ben pe­dig „A lehetőségek országa” kiál­lítás kapcsán. Az elmúlt évben négy kiad­ványt jelentettek meg, négy kon­ferenciát és számos, sikeres elő­adást, rendezvényt szerveztek, 2009-ben pedig az Év Múzeuma pályázaton szakmai elismerést kapott a Nógrádi Történeti Mú­zeum. Mindezen mutatók meg­haladják a Nógrád Megyei Mú­zeumi Szervezet más tagintéz­ményeiben mérteket, s adott esetben többszörösét mutatják a megyében működő múzeumo­kénak. Néhány hónapja zárult itt egy 38 millió Ft-os TÁMOP pályázat, s most fejeződött be egy 2 milliárd forintos projekt előkészítése a múzeum megújí­tására. Sikeres ÉMOP-pályázat esetén ez az intézmény lesz a térség XXI. századi múzeuma.- A múzeumok az érintett terü­letek helytörténetéhez is hozzájá­rulnak. Érvényes-e ez a nógrádi megyeszékhelyen is?- „Salgótarján 90 éve város” em­lékév során örömmel támogattuk a „A város előtt...” című múzeumi konferenciakötet kiadását, „A vá­ros születése” című helytörténeti kiállítást, a Nógrádi Digitális Mú­zeum immár negyedik DVD-ROM- jának megjelenését, amely a vá­rossá válásunk első lépéseinek kordokumentumait mutatja be. A Nógrádi Történeti Múzeummal összefogva kiadjuk dr. Förster Kál­mánnak, a város első polgármes­terének emlékirataiból készült könyvet is, mint a várostörténet szempontjából hiánypótló művet A nehéz gazdasági időszak ellené­re, úgy vélem, hogy ha egy város valóban város szeretne lenni, ak­kor a kultúrára, mint úgynevezett nem-kötelező önkormányzati fel­adatra is fordítani kell.- Mi indokolja, hogy Salgótar­ján további múzeumfenntartói fel­adatokra is vállalkozik? A kormány szándéka szerint a megyei múzeumok a megye- székhely városok fenntartásába kerülnek, ezáltal a jelenleginél erősebben kötődhetnek műkö­désük székhelyének önkor­mányzatához és a helyi társada­lomhoz. Azt gondolom, hogy az egységes országos szabályozás­tól való eltérés Nógrád megye esetében nem indokolt. Salgó­tarján eddigi, a kultúrát és a kul­turális intézményeket támogató tevékenységével rászolgált arra a bizalomra, amely a továbbiak­ban alkalmassá teszi a megyei minősítésű múzeum működte­tésére. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata felelőssé­get érez a településünkön talál­ható Nógrádi Történeti Múze­um, mint megyei múzeum fenn­maradásáért és fenntartásáért. S mindent megtesz, hogy a kul­turális javakat elérhetővé és megismerhetővé tegye minden­ki számára. Múzeum helyzet Balassagyarmat. A város vezetése a most előkészítendő kultu­rális törvény módosítását tarja szükségesnek Nógrád megye vo­natkozásában. Medvácz Lajos polgármester és Csach Gábor al­polgármester sajtótájékoztatójukon elmondták: miként Pest me­gyében (Szentendre), úgy Nógrád megyében is szükséges a ki­vétel tétel, miszerint e megyében sem a megyeszékhely város ad­ja a megyei múzeumi intézményi feladatot, hanem az Ipoly-parti város. A városvezetők szerint múltja, szakmaisága, központi el­helyezkedése, fejlesztései révén is a Palóc Múzeum érdemes a megyei múzeumi státuszra. Felértékelődött a szénvagyon Nógrád megye. A Börzsöny, Cserhát, Mátra, Pétervására és a szlovák határ által körülhatárolt Nógrádi-szénme- dencében a széntermelés a 18. szá­zad második felében kezdődött. A Sal- gótarján-Pest közötti vasutat építő Szent István Kőszénbánya Társulat 1861-ben, jogutóda, a Salgótarjáni Kő­szénbánya Részvénytársaság 1868- ben alakult. A legjelentősebb bánya­üzemek Baglyasalja, Etes, Homokte- renye, Karancskeszi, Kazár, Kistere- nye, Mátranovák, Mátraszele, Mizser- fa, Nagybátony, Nemti, Salgótarján, Ságújfalu, Vizslás, Zagyvapálfalva, és Zagyvaróna területén működtek, de a szénterület északon a trianoni or­szághatáron túl is folytatódott. A fel­becsülhetetlen szénvagyon vonzotta a befektetőket és felépültek a tűz­hely- és palackgyár, megkezdte mű­ködését a Salgótarján-Rima- murányi Vasmű Rt. A bányavállalatok terjeszkedésével, egyre korszerűbb eszközökkel, a kör­nyéken folyamatosan növekedett a széntermelés és a foglalkoztatottak szá­ma. Az első világháború előtt a Nógrá- di-szénmedence adta az ország szén- termelésének egyharmadát, 1942-ben például a több mint tízezer nógrádi bá­nyász 2,6 millió tonna szenet küldött a felszínre. A nógrádi szénmedence 13965 dolgozója 1965-ben 3,5 millió tonna szenet termelt. Az ágazat hosszú időn keresztül fej­tette ki jótékony hatását a nógrádi tele­pülések fejlődésére. Működött a bánya- társpénztár, tagjainak ingyenes orvosi kezelés, táppénz járt. A bányászoknak lakások, iskolák, orvosi rendelők, üzle­tek, később művelődési otthonok, sportpályák épültek. A bányák államosítását kö­vetően jött létre a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, amely az 1960-as évek elején ' még 36 bányát üzemeltetett, és elkezdte a külfejtéses ter­melést. Részben a megválto­zott gazdasági környezet, részben a jelentős eladósodás miatt, az időközben Nógrádi Szénbányákká alakított vál­lalat - megszűnéshez vezető - felszámolása 1989-ben kez­dődött el. A Nógrádi-szénmedencé- ből, az első bánya megnyitásától a bá­nyák bezárásáig eltelt, hozzávetőleg másfél évszázad alatt, a bányászok kö­rülbelül 165 millió tonna szenet termel­tek, és teljesítményükkel kivívták a tár­sadalom osztatlan elismerését. Magyarország energiaellátásában - egészen az 1960-as évekig - meghatá­rozó szerepet töltött be a szénbányászat. A viszonylag olcsón kitermelhető és be­szerezhető, jobb hatásfokkal hasznosít­ható kőolaj és a földgáz térnyerése azon­ban visszavetette a barnaszén iránti ke­resletet. Az ország energiaszerkezeté­nek megváltoztatására irányuló köz­ponti döntéssel pedig pálcát törtek a bányavállalatok fölött. Gazdaságtalan termelésre hivatkozva, elkezdődött a hazai szénbányászat visszafejlesztése, a mélyművelésű bányák bezárása. Ennek az energiapolitikának a kö­vetkezménye, hogy napjainkban a fosz- szilis energiahordozók 62, a földgáz­szükséglet 82 százalékát Magyaror­szág importból kénytelen fedezni. A kőolaj és a földgáz apadó és véges készletei, az egyre nagyobb igény és drágább kitermelés, a beszerzési ne­hézségek, a növekvő ár felértékeli az al­ternatív és a megújuló energiaforrások (biogáz, biomassza, geotermikus- és napenergia, vízenergia, hulladékok energetikai felhasználása) szerepét. Az Országgyűlés elfogadta a Nemze­ti Energiastratégia 2030 programot, amelynek fontos célja, hogy Magyaror­szág minél jobban csökkentse energia- függőségét. Ennek egyik forrása lehet a hazai szén- és lignitvagyon fenntart­ható, környezetbarát, úgynevezett tisz­ta-szén technológiákkal történő fel- használása. Mellette szól, hogy földgáz- importot vált ki, növeli a foglalkozta­tottságot, és esetleges energiaellátási zavarok esetén gyorsan mozgósítható tartalékot jelent. A világ széntermelése az elmúlt másfél évtizedben több mint 50 százalékkal nőtt, a villamosenergia szé­nalapú előállítása elérte a 40 százalékot, és ez a tendencia folytatódik, emelve a szén iránti keresletet és az ásvány árát. Európában a fosszilis kész­let 80 százalékát a szén és a lignit adja, a becslések sze­rint a készletek 120-150 évre elegendőek. Magyarország kitermelhető szén- és lignit- vagyona körülbelül 8,5 milliárd tonna, amelyből 3,3 milliárd tonna reálisan hozzáférhető. A gazdaságos termelés nagymérték­ben függ a piaci viszonyoktól, a társa­dalmi folyamatoktól, a bányászati tech­nológiáktól, a felhasználási céloktól. A magyar szén- és lignitkészlet egy része a Nógrádi-szénmedencében talál­ható. A megye lakossága annak idején értetlenül fogadta a bányák bezárását. Az állásukat elveszített, átképzésre irá­nyított vagy az idő előtt nyugdíjba he­lyezett bányászok türelmesen viselték a családjukat sújtó terheket. Mindvé­gig bíztak azonban abban, hogy az egyes szakemberek által körülbelül 200 millió tonna ismert minőségű szénvagyonra becsült készlet az itt élők javára hasznosul még. Nógrád Megye Önkormányzata az el­múlt időszakban sokat tett a bányász­hagyományok megőrzése érdekében, és figyelemmel kísérte az energiapoli­tikának a szénbányászat jövőjét érintő változásait. Az önkormányzat elérke­zettnek tartja az időt, hogy konkrét kez­deményezéseket tegyen azért, hogy mi­hamarabb a Nógrádi-szénmedencében újra indulhasson a széntermelés. Pénteken Salgótarjánban, a megyehá­zán Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye vezetői, országgyűlési képvise­lők, bányászati szakemberek folytattak megbeszélést az észak-magyarországi szénmezők lehetséges újrahasznosítá­sával kapcsolatos közös feladatokról. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy szükség van a hazai ásványvagyon újra­értékelésére, a szénelőfordulások felül­vizsgálatára, az ehhez szükséges földta­ni, jogi és technológiai feltételek megte­remtésére. Egyaránt fontosnak tartották az állami szerepvállalást a mélyművelé­sű bányák, a külszíni fejtések megnyi­tásában, a környezeti hatástanulmányok és gazdaságossági számítások készíté­sét, valamint a többszintű bányászati szakemberképzést és a több évszázados bányász-szakma kultúra megőrzését. Egyeztették a „Szénjövő az Eszak-Ma- gyarországi régióban" energetikai kon­cepció elkészítésének teendőit is. Ezt követően Becsó Zsolt, a Nógrád megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlé­si képviselő a nógrádi szénbányászat rehabilitációjában érdekelt szakembe­rekkel folytatott eszmecserét, és konk­rét javaslatokhoz kérte véleményüket. A megyei önkormányzat vállalta, hogy mielőbb megteremti a nógrádi szénbá­nyászat újraindítása előkészületeinek szervezeti kereteit, és a feladatokra in­tézkedési tervet készítenek. Nógrád Megye Önkormányzata

Next

/
Thumbnails
Contents