Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)

2012-05-12 / 109. szám

4 2012. MÁJUS 12., SZOMBAT KULTÚRA Verdi „Nabucco”-ja hídszerepben Egyik első operájának - az 1842-ben Milánóban bemutatott „Nabucco”-nak - a sikeréből aligha következtethetett világ­hírnévre Giuseppe Verdi, az olasz és az egyetemes zeneiro­dalom időközben óriásnak minősült komponistája, arra meg végképp nem gondolhatott, hogy százhetven évvel ké­sőbb a bibliai történet színpadi változata két közép-kelet eu­rópai szomszédos nép, két testvérváros közötti kulturális együttműködés szimbólumaként funkcionál. Pedig a Besz­tercebányai Állami Opera minapi, május 5-i salgótarjáni vendégszereplése Uyen küldetést szolgált Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. igazgatója vi­rágkosárral is megköszönte a társulat színvonalas vendégjátékát Erre utaltak az előadás előtti be­szédek is. Simon Lajos, a Salgótar­jáni Közművelődési Nonprofit Kft igazgatója - miközben külön is kö­szöntötte a megjelent személyisé­geket - azt emelte ki, hogy e külön­leges színházi élmény az egyik csúcspontja a Tarjáni Tavasz összművészeü fesztiválnak. Székynédr. Sztrémi Melinda, Salgó­tarján Megyei Jogú Város polgár- mestere, országgyűlési képviselő örömét fejezte ki, hogy Peter Weiss, Szlovákia magyarországi nagykö­vete elfogadta a meghívást s más rangos vendég is érkezett Beszter­cebányáról, Salgótarján testvérvá­rosából. Közép-Szlovákia közjjontja és a nógrádi megyeszékhely kap­csolata több évtizedes hagyomány­ra épül, ez azonban az utóbbi évek­ben jobbára a polgármesteri hivata­lok vezetőinek, dolgozóinak találko­zásaiban realizálódott. Mintegy két esztendővel ezelőtt új alapokra he­lyezték az együttműködést, nagy hangsúlyt helyezve az oktatás és a kultúra, a művészet területére. E megállapodásnak az első jelentős eseménye ez az operaelőadás, amelynek létrejöttében a polgár- mester asszony szerint különösen fontos szerepet vállalt a dr. Egyed Ferdinand vezette Salgótarjáni Szlo­vák Nemzetiségi Önkormányzat va­lamint a Salgótarjáni Közművelő­dési Nonprofit Kft stábja. A vendég­társulat nevében dr Rudolf Hromada, az opera igazgatója szólt a József Attila Művelődési és Konfe­rencia-központ színháztermét meg­töltő érdeklődőkhöz. Elmondta: szá­mukra megtiszteltetés, hogy hosz- szabb időszak után újra Salgótar­jánban léphetnek fel. Köszönetét mondott mindazoknak, akik hoz­zájárultak az előadás létrejöttéhez. Dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormány­zat elnöke kivételes alkalomnak, mérföldkőnek nevezte e vendégjá­tékot a két város kulturális életé­ben, együttműködésében. Sokan dolgoztak azért - mondta - hogy ez a határ menti magyar-szlovák kaj> csőlátókat, a szomszédsági, emberi viszonyokat erősítő kezdeménye­zés, régebben dédelgetett terv meg­valósulhatott és Verdi operája egy csodálatos produkció keretében ke­rülhetett a nógrádi - minthogy a né­zőtéren nemcsak salgótarjániak foglaltak helyet - közönség elé... * S amint felhangzott a nyitány és felment a függöny máris igazolód­tak a fentiekben elmondott gondo­latok. A színpad előtt, az erre az al­kalomra speciálisan kiképzett he­lyen mintegy ötven fős zenekar he­lyezkedett el: már a muzsikusok bevonulását is nagy taps fogadta. Ezt a megelőlegezett bizalmat a Marian Vach vezényelte zenekar sokszorosan meghálálta az elő­adás során. Ugyancsak tetszetős­nek bizonyult a színpadkép amely - néhány alapelemet, díszíthető emelvényeket, lépcsőket, csillámló üveg- és fémtáblákat variálva - fő­ként az ötletes - szó szerint sokszí­nű - vüágftástechnikai megoldá- 3 sokkal érzékeltette a cselekmény 1 változó - Salamon temploma Jeru- | zsálemben, babilóniai paloták, füg- | gőkertek, Eufrátesz partja - hely- I színeit Különösen akkor volt im­ponáló volt a látvány, amikor tele volt a színpad s a nyolc főszereplőn kívül a több szólamban is szépen éneklő, karakteresen öltöztetett kó­rus és a jól mozgatott, különböző funkciókat betöltő statisztéria egy­szerre volt jelen. Az időszámítás előtti 580-as években játszódó történet lényegé­ben arról szól, hogy Babilónia kirá­lya, az isteni tekintélyt remélő Nabucco - miután leigázza, rab­szolgasorba veti a zsidókat - mi­lyen emberi drámákat kénytelen átélni leánya - az áldozatokra is ké­pes, zsidóbarát - Fenéna és a szin­tén lányának vélt bosszúvágyó, ki­rályságra ácsingózó rabszolganő, a végül is öngyilkosságba menekülő Abigél - merőben eltérő jelleme, konfliktusa miatt. A végig feszült légkörű opera remek, de nem kis feladatot jelentő szerepeket kínál a mindenkori közreműködőknek. A besztercebányai operatársulat min­den tagja megfelel a követelmé­nyeknek s főként az összhatást te­kintve nyújt emlékezetes produkci­ót Ez nagymértékben a rendező, Michal Babjak érdeme. Egyénüeg - s ez merőben szubjektív megítélés kérdése - leginkább a Nabuccot megszemélyesítő baritonhangú po­zsonyi vendég, Zoltán Vongrey, a Za­kariás zsidó főpapot éneklő basz- szus, Ivan Zvarík és az Abigélt ala- kítószoprán Iveta Mátyásává emel­hető ki az átlagosan magas színvo­nalon teljesítő főszereplők közül. Áriáik annál is inkább dicsérete­sek, mert az énekhangok érvénye­sülését alkalmasint - a karnagy minden törekvése ellenére - nehe­zítette, gyengítette a kényszerűség­ből velük egy szinten, hozzáj uk kö­zel elhelyezett zenekar. Ennek tud­ható be az is, hogy az egyébként népszerű kórusmű, a zsidó rabszol­gák dala a szokottnál talán kevés­bé volt átütő erejű. Mindenesetre a közönség állva tapsolt, amikor a jól megérdemelt virágot és ajándékot átvették a társulat tagjai. * Az előadást követő baráti találko­zón - mások mellett - Peter Weiss nagykövet is mondott pohárkö­szöntőt. Úgy vélte, hogy az előadás mint kulturális érték, művészeti produktum képes volt a híd szere­pét betölteni a két nemzet, a ma­gyar és szlovák nép jó kapcsolatai­nak további erősítésében. A művé­szek kifejtették, hogy igyekeztek maximálisan mozgósítani szakmai tudásukat, azaz minden bennük megfogalmazódott gondolatot, ér­zelmet átadni a közönségnek, an­nál is inkább mert - véleményük szerint - a nézők rendkívül érzé­kenynek, műértőnek bizonyultak. A mind a vendégek mind a ven­déglátók részéről precízen előké­szített és több évtizedes kihagyás után zökkenőmentesen - a Szlo­vák Kulturális Minisztérium, a he­lyi szlovák nemzetiségi önkor­mányzat és a Salgótarjáni Közmű­velődési Nonprofit Kft. támogatá­sával - megrendezett - operaelő­adás jó, folytatásra érdemes példáját adta a kulturális együtt­működésnek. CsongrádyBéla Látványos előadással mutatkozott be a Besztercebányai Állami Opera Salgótarjánban „Ballag már a Ha (szén)bányászat jószerivel már nincs is - vagy csak alig van - Magyarországon, a bányászhagyományok to­vábbélnek. Egész pontosan továbbéltetik - lelkes, ügy­szerető emberek, művészeti csoportok, kulturális intéz­mények - ezeket a tradíciókat. Jó példája ennek a bá­nyászkórusok és hagyományőrző dalkörök országos ta­lálkozója, amelyre április 28-án immár ötödik alkalom­mal került sor Tatabányán a Kertvárosi Általános Műve­lődési Központ bányász művelődési otthonában. A rendezvény céljai között ezút­tal is a bányászlét kulturális érté­keinek megóvása, a bányászathoz mint szakmához kötődő dalos és színpadi hagyományok ápolása, a közös közművelődési törekvések erősítése, az emberi kapcsolatok, a korábbi és új barátságok elmélyí­tése szerepelt. Ezeket a célokat ez alkalommal tizenkét kórus illetve népdalkor (Ajkáról, Edelényből, Kisterenyéről, Mucsony-Alberte- lepről, Oroszlányból, Salgótarján­ból, Sárisápról, Tokodról, Váraljá­ról és természetesen a vendéglátó Tatabányáról) tette magáévá. A résztvevőket, a művelődési otthon nézőterét zsúfolásig megtöltő kö­zönséget Hámori István Péter, a „Bányamunkás” című lap főszer­kesztője köszöntötte megszívlelen­dő gondolatokkal. A fellépett nóg­rádi együttesek már törzsvendég­nek számítanak az országos talál­kozón. A Kisterenyei Bányász Dal­kör műsorában Nagy Zoltán salgótarjáni zenepedagógus, et­nográfus és a dalkörvezető, Mol­nár Sándomé gyűjteményéből va­ló, a bányászok nehéz és veszé­lyes munkájával, a kikapcsolódás­sal, a szerelemmel kapcsolatos művek szerepeltek. A megyeszék­helyi Bányász-Kohász Dalkör - amely az idén ünnepli jogelődje, az Acélgyári Dalárda megalakulá­A Diósi János vezette salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör műsora tet­szést aratott az országos találkozón 11 sának százhuszadik évfordulóját - a bányászképzés bölcsőjéből, Selmecbányáról származó - ezek­ben a hetekben napokban igen­EMLÉKLAP Bányász-Kohász Dalkör Salgótarján . a Bányászkórusok és Hagyományőrző Dalkörök V. Országos Találkozóján nyújtott emlékez«!! cs közreműködésért Dokumentum Is Igazolja a tarjáni da­losok tatabányai vendégszereplését csak aktuális - diákballagás - a várostól, az iskolától, a tanároktól, egymástól való keserédes búcsú­zás - hagyományaiból adott ízelí­tőt a „Gaudeamus igitur”, a „Ballag már a vén diák”, a „Halld a torony harangja búg”, a „Nem mulatok máma nagyot...” és a „Szép élet volt Selmecbányán” kezdetű da­lokkal illetve az alakalomhoz illő hangulatos koreográfiával. A ha­rang szerepét betöltő csodarab a zárószámban tamburmajor-bot- ként funkcionált és a publikum vastapsa kísérte a levonuló tarjáni dalosokat, akiknek módjuk ada­tott megismerni a szépen berende­zett bányászudvart és megkóstol­ni a finom harapnivalót is. A kórus egy régi szép bányászdallal kö­szönte meg a vendéglátást Sikerü­kön felbuzdulva mások is bekap­csolódtak a vidám nótázásba... Cs.B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Létrára is szüksége lesz, ha be akar törni ide. ” Szerencsés nyertesünk: Jusztin Ferencné, Szécsény, Csépe Sándor út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. május 17-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents