Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)
2012-05-12 / 109. szám
4 2012. MÁJUS 12., SZOMBAT KULTÚRA Verdi „Nabucco”-ja hídszerepben Egyik első operájának - az 1842-ben Milánóban bemutatott „Nabucco”-nak - a sikeréből aligha következtethetett világhírnévre Giuseppe Verdi, az olasz és az egyetemes zeneirodalom időközben óriásnak minősült komponistája, arra meg végképp nem gondolhatott, hogy százhetven évvel később a bibliai történet színpadi változata két közép-kelet európai szomszédos nép, két testvérváros közötti kulturális együttműködés szimbólumaként funkcionál. Pedig a Besztercebányai Állami Opera minapi, május 5-i salgótarjáni vendégszereplése Uyen küldetést szolgált Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. igazgatója virágkosárral is megköszönte a társulat színvonalas vendégjátékát Erre utaltak az előadás előtti beszédek is. Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft igazgatója - miközben külön is köszöntötte a megjelent személyiségeket - azt emelte ki, hogy e különleges színházi élmény az egyik csúcspontja a Tarjáni Tavasz összművészeü fesztiválnak. Székynédr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgár- mestere, országgyűlési képviselő örömét fejezte ki, hogy Peter Weiss, Szlovákia magyarországi nagykövete elfogadta a meghívást s más rangos vendég is érkezett Besztercebányáról, Salgótarján testvérvárosából. Közép-Szlovákia közjjontja és a nógrádi megyeszékhely kapcsolata több évtizedes hagyományra épül, ez azonban az utóbbi években jobbára a polgármesteri hivatalok vezetőinek, dolgozóinak találkozásaiban realizálódott. Mintegy két esztendővel ezelőtt új alapokra helyezték az együttműködést, nagy hangsúlyt helyezve az oktatás és a kultúra, a művészet területére. E megállapodásnak az első jelentős eseménye ez az operaelőadás, amelynek létrejöttében a polgár- mester asszony szerint különösen fontos szerepet vállalt a dr. Egyed Ferdinand vezette Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat valamint a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft stábja. A vendégtársulat nevében dr Rudolf Hromada, az opera igazgatója szólt a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színháztermét megtöltő érdeklődőkhöz. Elmondta: számukra megtiszteltetés, hogy hosz- szabb időszak után újra Salgótarjánban léphetnek fel. Köszönetét mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az előadás létrejöttéhez. Dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke kivételes alkalomnak, mérföldkőnek nevezte e vendégjátékot a két város kulturális életében, együttműködésében. Sokan dolgoztak azért - mondta - hogy ez a határ menti magyar-szlovák kaj> csőlátókat, a szomszédsági, emberi viszonyokat erősítő kezdeményezés, régebben dédelgetett terv megvalósulhatott és Verdi operája egy csodálatos produkció keretében kerülhetett a nógrádi - minthogy a nézőtéren nemcsak salgótarjániak foglaltak helyet - közönség elé... * S amint felhangzott a nyitány és felment a függöny máris igazolódtak a fentiekben elmondott gondolatok. A színpad előtt, az erre az alkalomra speciálisan kiképzett helyen mintegy ötven fős zenekar helyezkedett el: már a muzsikusok bevonulását is nagy taps fogadta. Ezt a megelőlegezett bizalmat a Marian Vach vezényelte zenekar sokszorosan meghálálta az előadás során. Ugyancsak tetszetősnek bizonyult a színpadkép amely - néhány alapelemet, díszíthető emelvényeket, lépcsőket, csillámló üveg- és fémtáblákat variálva - főként az ötletes - szó szerint sokszínű - vüágftástechnikai megoldá- 3 sokkal érzékeltette a cselekmény 1 változó - Salamon temploma Jeru- | zsálemben, babilóniai paloták, füg- | gőkertek, Eufrátesz partja - hely- I színeit Különösen akkor volt imponáló volt a látvány, amikor tele volt a színpad s a nyolc főszereplőn kívül a több szólamban is szépen éneklő, karakteresen öltöztetett kórus és a jól mozgatott, különböző funkciókat betöltő statisztéria egyszerre volt jelen. Az időszámítás előtti 580-as években játszódó történet lényegében arról szól, hogy Babilónia királya, az isteni tekintélyt remélő Nabucco - miután leigázza, rabszolgasorba veti a zsidókat - milyen emberi drámákat kénytelen átélni leánya - az áldozatokra is képes, zsidóbarát - Fenéna és a szintén lányának vélt bosszúvágyó, királyságra ácsingózó rabszolganő, a végül is öngyilkosságba menekülő Abigél - merőben eltérő jelleme, konfliktusa miatt. A végig feszült légkörű opera remek, de nem kis feladatot jelentő szerepeket kínál a mindenkori közreműködőknek. A besztercebányai operatársulat minden tagja megfelel a követelményeknek s főként az összhatást tekintve nyújt emlékezetes produkciót Ez nagymértékben a rendező, Michal Babjak érdeme. Egyénüeg - s ez merőben szubjektív megítélés kérdése - leginkább a Nabuccot megszemélyesítő baritonhangú pozsonyi vendég, Zoltán Vongrey, a Zakariás zsidó főpapot éneklő basz- szus, Ivan Zvarík és az Abigélt ala- kítószoprán Iveta Mátyásává emelhető ki az átlagosan magas színvonalon teljesítő főszereplők közül. Áriáik annál is inkább dicséretesek, mert az énekhangok érvényesülését alkalmasint - a karnagy minden törekvése ellenére - nehezítette, gyengítette a kényszerűségből velük egy szinten, hozzáj uk közel elhelyezett zenekar. Ennek tudható be az is, hogy az egyébként népszerű kórusmű, a zsidó rabszolgák dala a szokottnál talán kevésbé volt átütő erejű. Mindenesetre a közönség állva tapsolt, amikor a jól megérdemelt virágot és ajándékot átvették a társulat tagjai. * Az előadást követő baráti találkozón - mások mellett - Peter Weiss nagykövet is mondott pohárköszöntőt. Úgy vélte, hogy az előadás mint kulturális érték, művészeti produktum képes volt a híd szerepét betölteni a két nemzet, a magyar és szlovák nép jó kapcsolatainak további erősítésében. A művészek kifejtették, hogy igyekeztek maximálisan mozgósítani szakmai tudásukat, azaz minden bennük megfogalmazódott gondolatot, érzelmet átadni a közönségnek, annál is inkább mert - véleményük szerint - a nézők rendkívül érzékenynek, műértőnek bizonyultak. A mind a vendégek mind a vendéglátók részéről precízen előkészített és több évtizedes kihagyás után zökkenőmentesen - a Szlovák Kulturális Minisztérium, a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat és a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. támogatásával - megrendezett - operaelőadás jó, folytatásra érdemes példáját adta a kulturális együttműködésnek. CsongrádyBéla Látványos előadással mutatkozott be a Besztercebányai Állami Opera Salgótarjánban „Ballag már a Ha (szén)bányászat jószerivel már nincs is - vagy csak alig van - Magyarországon, a bányászhagyományok továbbélnek. Egész pontosan továbbéltetik - lelkes, ügyszerető emberek, művészeti csoportok, kulturális intézmények - ezeket a tradíciókat. Jó példája ennek a bányászkórusok és hagyományőrző dalkörök országos találkozója, amelyre április 28-án immár ötödik alkalommal került sor Tatabányán a Kertvárosi Általános Művelődési Központ bányász művelődési otthonában. A rendezvény céljai között ezúttal is a bányászlét kulturális értékeinek megóvása, a bányászathoz mint szakmához kötődő dalos és színpadi hagyományok ápolása, a közös közművelődési törekvések erősítése, az emberi kapcsolatok, a korábbi és új barátságok elmélyítése szerepelt. Ezeket a célokat ez alkalommal tizenkét kórus illetve népdalkor (Ajkáról, Edelényből, Kisterenyéről, Mucsony-Alberte- lepről, Oroszlányból, Salgótarjánból, Sárisápról, Tokodról, Váraljáról és természetesen a vendéglátó Tatabányáról) tette magáévá. A résztvevőket, a művelődési otthon nézőterét zsúfolásig megtöltő közönséget Hámori István Péter, a „Bányamunkás” című lap főszerkesztője köszöntötte megszívlelendő gondolatokkal. A fellépett nógrádi együttesek már törzsvendégnek számítanak az országos találkozón. A Kisterenyei Bányász Dalkör műsorában Nagy Zoltán salgótarjáni zenepedagógus, etnográfus és a dalkörvezető, Molnár Sándomé gyűjteményéből való, a bányászok nehéz és veszélyes munkájával, a kikapcsolódással, a szerelemmel kapcsolatos művek szerepeltek. A megyeszékhelyi Bányász-Kohász Dalkör - amely az idén ünnepli jogelődje, az Acélgyári Dalárda megalakuláA Diósi János vezette salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör műsora tetszést aratott az országos találkozón 11 sának százhuszadik évfordulóját - a bányászképzés bölcsőjéből, Selmecbányáról származó - ezekben a hetekben napokban igenEMLÉKLAP Bányász-Kohász Dalkör Salgótarján . a Bányászkórusok és Hagyományőrző Dalkörök V. Országos Találkozóján nyújtott emlékez«!! cs közreműködésért Dokumentum Is Igazolja a tarjáni dalosok tatabányai vendégszereplését csak aktuális - diákballagás - a várostól, az iskolától, a tanároktól, egymástól való keserédes búcsúzás - hagyományaiból adott ízelítőt a „Gaudeamus igitur”, a „Ballag már a vén diák”, a „Halld a torony harangja búg”, a „Nem mulatok máma nagyot...” és a „Szép élet volt Selmecbányán” kezdetű dalokkal illetve az alakalomhoz illő hangulatos koreográfiával. A harang szerepét betöltő csodarab a zárószámban tamburmajor-bot- ként funkcionált és a publikum vastapsa kísérte a levonuló tarjáni dalosokat, akiknek módjuk adatott megismerni a szépen berendezett bányászudvart és megkóstolni a finom harapnivalót is. A kórus egy régi szép bányászdallal köszönte meg a vendéglátást Sikerükön felbuzdulva mások is bekapcsolódtak a vidám nótázásba... Cs.B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Létrára is szüksége lesz, ha be akar törni ide. ” Szerencsés nyertesünk: Jusztin Ferencné, Szécsény, Csépe Sándor út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. május 17-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
