Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)
2012-04-06 / 81. szám
2 2012. ÁPRILIS 6., PÉNTEK A NAP TÉMÁJA Szenográdi Ferenc Szécsény. - Mi, Ferences Szegénygondozó Nővérek a rendszerváltás után, 1993-ban telepedtünk le Ismét a Nógrád megyei Szécsényben. Itt egyébként pont ebben az épületben, ahol most élünk nővéreink korábban is szolgáltak. De még kicsit korábbról indulok, előbb az egri indulásunkról beszélnék - kezdte nyilatkozatát M. Ágnes nővér.- 1927 őszén indult útjára az az elgondolás, ami az akkori hárommillió koldus országában a szegénység kérdésének orvoslására volt hivatott Eger városában. Szerzetesrendünk alapító atyja, P. Oslay Oswald egri fe- rencrendi házfőnök hosszú évek gondolkodása után hozakodott elő előbb az egri érsekatyának, majd a nagyobb nyilvánosságnak gondolataival. Hetenként tartott konferenciabeszédei keretében választotta beszédtémájának az általa vizsgált szegénység, nyomor témáját. „Rámutatott arra, hogy az emberi részvét egyidős az emberi nyomorral, azonban ez a részvét túl gyakran hamis nyomokon jár, mert válogatás nélkül történik az alamizs- nálkodás; a szegényügy rendezetlenségében az a koldus jár legjobban, aki a legnagyobb rafinériával, kitartással nyújtogatja kezét, és a legmegindítóbban tud könyörögni, mégha vagyona, háza, betétkönyve is van már, vagy ha pálinkára költi az összekoldult pénzt Mellettük a szemérmes koldusok, az odújukban tehetetlenül fetrengő betegek, aggok, kétség- beeséssel viaskodva lesik azt az alázatos lelket, akit nem az utcán hat meg a kiabáló nyomor, hanem az igazi szenvedés gyötrő sebére akarja önteni az evangéliumi irgalmasság gyógyító olaját. ” Ezeket a sorokat dr. Urbán Gusztáv, jogakadémiai tanár jegyzetelte le az Egri Szegénygondozás 1928-as évkönyvében. lói látszik Oswald atya felfedezése, hogy ugyan sokak kapnak segítséget a társadalom jóvoltából, de sajnos azokhoz, akik tényleg bajban vannak, akik a maguk nyomorából már szólni sem tudnak, nem kapnak figyelmet - tudatta az otthon vezetője. Oswald atya elképzelése szerint e bajok gyógyítását csak intézményes úton lehet elérni, mégpedig összefogás révén. A társadalmat kell elsőnek rábírni arra, hogy az adakozásuk célzott és rendszeres legyen. Ne ad hoc módon osztogassanak a ké- regetőknek, hanem előre megfontoltan, lehetőségeit számba véve tegyenek havi felajánlásokat, amiket aztán az erre kijelölt emberek tudatosan, regisztrálva tudnak szétosztani.- Ahogy az előbb említett írás folytatja „legmélyebb hatást a hallgatóság lelkére mégis annak az áldozatos munkának a megrajzolása tette, amellyel P. Oslay bejelentette, hogy az egri Szent Ferenc III. rendjének öt nő tagja önként, Isten iránt való szerétéiből felajánlotta életét a szenvedők könnyeinek letörlésére. Ezek a nők befelé szerzetes életet élve, kifelé a szociális munkát választva élethivatásuknak, fel fogják keresni házról-házra járva a hivatásos koldusokat és az igazi nyomorgókat, a szemérmes szegényeket, meg fogják őket tisztítani szennyüktől, férgeiktől, kitakarítják lakásaikat, gondoskodnak lelki szükségleteikről, környezettanulmányt végeznek, és hiteles nyilvántartást vezetnek gyámoltjaikról - mondta M. Ágnes nővér, majd hozzátette: - Tehát ezek alapján láttak munkának a társadalom segítői, a jómódú gyűjtőhölgyek, akik önkéntesen maguk között a várost utcákra felosztva rendszeresen körbejártak, és összegyűjtötték a felajánlásokat, és a Ferences Világi Rend tagjai, akik fáradságot nem ismerve, idejüket nem sajnálva, két kezükkel végezték munkájukat. Rövid időn belül mindenki megtapasztalhatta a nagy eredményt: Eger utcáiról eltűntek a koldusok.- A fiatal agilis ferences leányok hamar arra az elhatározásra jutottak, hogy ezt a feladatot, hivatásukat egész életen át, osztatlan szívvel, magukat egészen ennek szentelve szeretnék élni, így 1930-ban már, mint engedélyezett szerzetesrendként éltek és tevékenykedtek egyre nagyobb létszámban. Szent Ferenc bűnbánó ruháját magukra öltve, biciklivel és gyalog járták a nővérek a tanyákat és falvakat, városokat és cigány negyedeket. Mivel szolgálatuk felrázta az emberek lelkiismeretét sok segítő csatlakozott hozzájuk. így rendünk gyorsan elterjedt. 20 év alatt 1950-ben már 400 nővér szolgált 42 helységben. Már a '30-as évek elején lehetőség nyűt arra, hogy rendünk központját, a fiatalok képző helyét, noviciátusát Egerből Ludányhalásziba telepítsék. A nógrádi falucskája szeretettel fogadta a közösség letelepedését. Sokakat megindított a nővérek szolgálata, áldozatossága, így az évek során Ludányhalásziból is többen csatlakoztak, léptek be a Ferences Nővérek közé. Az országszerte számos jelentkező hivatás következtében sorra nyílhatnak új házak, állomások, ahol nővéreink letelepedhettek. így Ludányhalászihoz tartozó állomásként két nővér telepedett le Szécsényben, itt a jelenlegi házunkban találtak otthont. Külső gondozást végeztek a városban, járták az utcákat és keresték fel azokat, akik segítségre szorulnak - ismertette a részleteket a nővér.- 1950 és 1990 között a szerzetesi, közösségi életformát betiltották, új tagok felvételére csak titokban volt lehetőség. 1990-ben, amikor ismét megnyílt a lehetőség, a szétszóratás- ban élő nővéreink szellemi frissességükkel meghazudtolták koruk előrehaladottságát. Magukat nem féltve, fáradságot nem sajnálva kezdték meg az ország több pontján ismét a szolgálatot, így Szécsényben is 1993-ban jelenhettek meg újfent a nővérek, és bár házunk felújításra szorult, hősiesen álltak helyt a mindennapi bizonytalanságok közepette. Környezetünk felkarolta az újbóli kezdeményezést, nagyon sok támogatást, segítséget kaptak nővéreink. Akkor a város javaslatára és segítségével szeretetotthon, idősotthon létrehozását tűzték ki a nővérek, azok a szegények részére, akik magukról már gondoskodni nem tudnak, és anyagi lehetőségeik miatt más, drágább megoldást nem engedhettek meg maguknak - tudatta.- Az 1994-ben működési engedélyt kapott intézményben élünk és szolgálunk immár a törvények előírásainak sokasága miatt 8 civil dolgozónkkal, és segítjük a Ferences Betánia Testvéri Közösségében élő rászoruló embereket. Célunk, hogy azok, akik hozzánk kerülnek, Isten segítségével életüket békés körülmények között, megnyugodva élhessék. Ma is fontosnak tartjuk hivatásunkban, ahogy Oswald atya megfogalmazta a Ferences Szegénygondozó Nővérek életének lényegét: „Hivatásuk szerint a szegényeket úgy kell szeretniük, mint édesanya a lerongyolódott, kiéhezett gyermekét! Hivatásuk-és feladatuk között szerepel, hogy a szegények környezetét rendbe hozzák és azután folyamatosan azt rendben tartják. Testi elláttatásukat biztosítják, leikeiket vigasztalják és igyekeznek örömére lenni mindegyiknek. Szent Ferenc vidám lelkülete sugározzon az életükből, szegénységükből, és így munkájuk nyomán kiszínesednek a sápadt arcok, elsimultak a gondok mély barázdái, reménynyel teltek meg a haldoklók utolsó pillantásai, kétségbeesett emberek visszanyerhet hitüket. ” Idősotthonunkban az elmúlt 18 évben 69 gondozottat ápolhattunk meg. Ajándék szá-' munkra, hogy lakóink életének társai lehetünk. Mindenki más természetet, más történetet hordoz magával. Számomra nagy ajándék megismerni, szeretni őket és engedni, hogy minket szeressenek. Nap, mint nap megtapasztalhatom figyelmességüket, segítőkészségüket, örömeiket, szeretetüket, és ez nekem is nagy erőt és lendületet ad a sokszor nagyon nehéz feladatok közepette. Egy nehéz feladat után vagy közben, ha beülök a szobába közéjük, megtapasztalom a felüdülést, pihenést, új életet. Vagy sokszor, ha megjövök valami munkából, a folyosón már lesve figyelnek és várják, hogy integethessenek. Együtt ünnepelhetünk, együtt örülhetünk. Hiszen az öröm felülemel minket minden nehézségen - részletezte M. Ágnes nővér, a Ferences Betánia Idősek Otthonának vezetője, majd elmesélte: - Minap történt, hogy egyik mozgásában korlátozott lakónkat kicsit kivittem az udvarra sétálni. Nem volt nagy idő, talán öt perc, ennél tovább nem bírt volna maradni. Visszaérkezve leültettem a helyére. Ment tovább az élet. Ez a gyakran sárkányka, csúnyán beszélő lakó másnap is köszön- gette, csókolgatta a kezemet, hogy ez milyen nagy ajándék volt számára. Egy másik magát beszéddel kifejezni nem tudó lakó mutogatott, de csak nem értettem, mit szeretne. Mígnem nagy sokára észrevettem, hogy az udvaron egy virágcserép a szélben felborult. Amikor azt helyére igazítottam olyan nagy öröm látszott a tekintetén, hogy ezt látva én is csak mosolyogni tudtam. Milyen sokat tanulhatunk az ő figyelmességeikből, az ő apró örömeiből! lelenleg 2 idős és 3 fiatalabb, aktív ferences szegénygondozó nővér szolgál Szécsényben. Szolgálatunk fő területe a ránkbízottak lelki, mentálhigiénés, foglalkoztatási támogatása. Szeretnénk mindenkit ott megérteni, ott megsegíteni, ahol áll, amiben segítésre szorul. Az imádság, imádsá- gos tér segítségével Istennel kerülhetünk kapcsolatban, aki nekünk legfőbb támaszunk. Ennél nagyobb támaszt nem lehet kínálni, azt gondolom, és azt érzem. Amint minket, nővé; reket is a napi háromszori zsolozsma imádság, szentmise, elmélkedés, szentségimádás tart fent, táplál és éltet, úgy azt láthatjuk, hogy lakóink is buzgón merítenek ezekből a forrásokból. Mert Jézus azt mondta: „férték hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok s akik terheket hordoztok, én megkönnyítlek titeket... s megtaláljátok telketek nyugalmát” (Mt 11,28-29) Már az 1930-as években is jelen voltak a Ferences Szegénygondozó Nővérek Szécsényben, majd a rendszerváltás után újra letelepedtek. Arra kértem M. Ágnes nővért, a Ferences Betánia Idősek Otthonának vezetőjét, hogy az olvasóknak mutassa be rendjük kialakulását, feladataikat és a szécsényi otthonukat. AKIK SZERETETÜKET OSZTJÁK
