Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-09 / 59. szám

2012. MÁRCIUS 9., PÉNTEK NOGRAD MEGYE 3 Rendőrök várták... Balassagyarmat, a körzeti ! megbízottak segítségét kérte ! egy fiatal hölgy a minap, az ; éjszakai órákban egy balas- ; sagyarmati szórakozóhely | előtt. Elmondta, hogy az éj- ! szaka során a diszkóban egy I székre akasztotta a táskáját, ; amelyből ismeretlen személy j ellopta a mobiltelefonját, a | pénztárcáját és a személyes ! iratait. Aznap este ugyanitt I egy másik fiatal lány is így ; járt. A sértettek ugyan a kö- ;« zelben, egy eldugott helyen \ megtalálták az értékeiket, de ! a pénzük már nem volt meg. I A körzeti megbízottak a rej- 1 tekhely közelében várták az ; elkövető visszatértét. Az ott \ hagyott tárgyakért egy 22 ! éves férfi ment, akit a rend- ! őrök elfogtak, majd előállítót- | tak a Balassagyarmati Rend- ; őrkapitányságra. Lopás miatt ! gyanúsítottként hallgatták ki ! a fiatalembert, aki a bűncse- ! lekmény elkövetését részben ; elismerte - közölte Dankóné j Nagy Éva rendőrségi szóvivő. ! I Védte a portáját, megölte az őzet Nemti. Az egyik családi ház kertjének végében kirakott hurokban egy elpusztult őz ta­lálható - erről érkezett beje­lentés pár napja, az esti órák­ban a Bátonyterenyei Rendőr- kapitányságra. A helyszínre érkező járőrök megállapítot­ták, hogy a mintegy százezer forint értékű állat vesztét oko­zó csapda mellett valaki má­sik kettőt is kihelyezett. A rendőrök felkutatták és előállították az állatkínzás bűncselekmény elkövetésé­vel megalapozottan gyanú­sítható 76 éves telektulajdo­nost, akit kihallgattak és több hurkot is lefoglaltak tő­le. A nyomozás adatai szerint az idős férfi ezeket azért he­lyezte ki a kertet határoló ke­rítésoszlopokhoz, mert így akarta megvédeni a baromfikat és a gyümölcsfá­kat a közeli erdőrészről átjá­ró és már korábban kárt oko­zó rókáktól és vaddisznóktól - közölte Lászlók Nóra, a Nógrád Megyei Rendőr-főka­pitányság sajtóügyeletese. Lélek által szemlélve Esztétikum és öltöztetett szakrális ábrázolások a Palócföldön Március 10-én szombaton 15 órakor nyílik a füleki Vármúzeumban a palócföldi öltöztetős Mária-ábrá- zolásokat és szakrális textileket sajátosan bemutató kiállítás, dr. Lengyel Ágnes, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója és dr. Limbacher Gábor, Veszprém megyei múzeumigazgató rendezésében. Fülek. Sajátos színt kap Füle­ken ez a már hat másik múze­umban is bemutatott öltöztetős szakrális kiállítási anyag, mert középpontba e jellemzően pa­raszti alkotások esztétikumátál­lítja. Polgári szemmel e szobrok látszódhatnak kezdetlegesnek, nem eléggé művészinek, vagy ahogyan Gyurkovics Tibor írta a szandai Mária-szoborról: ormót­lan arcúnak. A paraszti érzéke­lésben azonban ezek mind gyö­nyörűek, égi szépségűek, „... hisz az maga a Szűz Mária”. E képek és szobrok azt a tra­dicionális emberi mentalitást képviselik, amelyben az ábrázo­lás nem idegenedett el az ábrá­zolttól, amelyben a kimondott szó egykori erejéhez hasonlóan a „tárgy”-alkotás teremtő erejű cselekedetnek számított, amely­ben nem a szobor fizikális jel­lemzői, nem a materiális érzéke­lés az elsődleges, hanem éppen fordítva, az érzékelés „tárgya” vagy célja határozza meg a per­cepciót - lélek által szemlélve. Polgári szemmel lehet akár csú­nya is némelyik alkotás, parasz­ti látásmóddal azonban csak gyönyörű lehet, hisz az a „Mári- ácska”, a Szűz Mária, a szépség forrása. Ezért éneklik számos te­lepülésen ma is, hogy a Szűz­anya „a szép Szűz Mária”. Követendő példa ő a bűntelen jóságban, tiszta életvitelben, az Égre való ráhagyatkozásban, másokért való szeretetben, sze­rénységben, a megpróbáltatá­sok, szenvedés elviselésében. Szerető, személyes égi társ is ő, közbenjárónk, reménységünk és vezérlő hajnalcsillagunk. A tárlaton a népi kultúra jel­legzetes régi alkotásai lesznek láthatóak, melyek megtalálható­ak kegyhelyeken, templomok­ban, kápolnákban, sőt magánhá­zakban is. Az egyház 19. száza­di szemléletváltozásával, a pa­rasztság polgárosodásával és a franciaországi lourdes-i jelené­sek hatására e régi, zömmel pa­raszti mesterek faragta alkotá­sok helyét a széria jellegű Mária- szobrok foglalták el. A „ruhás Máriácskák” a bejárat mellé, a „koldusok oltárára” vagy a ha­tárbeli káponkákba kerültek. A 20. századi szemléletváltás azu­tán e szobrok többségét végképp pusztulásra ítélte. E sajátos arculatú kiállításban olyan sokrétű szellemi-lelki- kulturális koncentrátum megje­lenéseit láthatjuk, melyek eseté­ben Ég és föld, ember és termé­szet, egyén és közösség, inspi- ráltság és alkotás, emberi szük­ség és kultusz válik érzékelhetővé. Végső soron nem is ábrázolásokról beszélhetünk, hanem paraszti elődeinknek lét­forrás jelentőségű meghatározó­iról, alanyairól. E „tárgyak” elvá­laszthatatlanok az „ábrázolt” szenttől, a szent megjelenéseit képezték, és csodás interaktív szerepet töltöttek be a közösség életében. Tárgy és lélek olyan szétválaszthatatlan együttesét alkották, melynek következté­ben az ábrázolásban magát a szentet érzékelték. Életvezető ta­nácsokat nyújtottak: kezdjen a gazda házépítésbe, mert áldás lesz rajta, politikai üldöztetés el­lenére se emigráljon, mert gond­viselésben részesül, bízzon és gyermekáldást kap, kigyógyul szerelmi bánatából és jó férje lesz, ne tekintsék vidékies, avult kultusztárgynak, mert lesújt a villámcsapás. Gondozásuk az imádság sajá­tos formájává vált. Volt, aki egész hajkoronáját is Móriócskó- nak ajánlotta, és a Boldogasz- szony iránti tisztelet-szeretet, bensőséges bizalom sokféle for­mában tárgyiasult. Főként ru­hákban, de rózsafüzérben, ék­szerben, gyertyában, szobrocs­kában, köszöntésben, fohász­ban, érintésben, csókban. így jött létre szakrális kontaktus menny és föld között, hogy az élet élhető és határtalan legyen, egyensúlyban teljen, oltalom alatt álljon, és átöröklődjön nem­zedékről nemzedékre. De e kul­tusz nemcsak múlt, hanem ne­mesítő jelen is, amint több he­lyen ma is készülnek ruhák a Szent Szűz számára, és az írás­beliség mindennapossá válásá­val a korábbi fohászok cédulá- kon rögzült kérésekké és hálaje­lekké válnak. Az Ég szülte földet., mentalitás fizikaivá vált létezőivel találkoz­hatunk a kiállításban. Egyes áb­rázolások, mint Boldogasszony inkarnációi jöttek létre, amin/akin emberi ízlés szerinti változtatás nem eszközölhető. Szűz Mária látomásos irányítása szabta meg nemcsak a szobor alakját, formáját, de ruházatát is. Az ilyen Máríácskák ugyanakkor leképezték magát az alkotó, kör­nyező települési közösséget is. Olyanok ezek a szobrok, mint amilyennek Máriát, a legszemé­lyesebb égi se­gítőt fa­lusi elődeink látták. Ezek az alko­tások nem művészetet tükröznek - noha népművészeti értékük kétségtelen -, hanem az Ég áttö­rését, megjelenését a hitben élő közösség számára. Nem relatív, társadalmi rétegjelenséget, ha­nem a mai ember számára is megszólító, inspiráló valóságot. Föléleszthetik érzékelő képessé­günknek, érzékenységünk­nek azt a minősé­gé t , amely a Boldogasszonyt e szobra­iban szépségesnek, szentséges­nek, nagyhatalmúnak láttatja. Ezek a szobrok ég és föld folya­matos interakciójának, szakrá­lis kommunikációjának helyi dokumentumai. Az év ritmusá­nak megfelelően a liturgikus szí­neknek megfelelő ruhákba öl­töztették; azokba a ruhákba, amelyek valamely drámai szük­séghelyzet megoldásáért vagy megoldódása utáni hálajelként készültek. Egy-egy ilyen ábrázo­lás az évi ünnepek szerint ka­pott hangsúlyt, mint az öltözte­tős betlehem, szeplőtelenül fo- gantatott Mária vagy fájdalmas Anya szobra. Az ábrázolásokban az emberi élet fordulóinak mennyeivé ma- gasztosulása is megfigyelhető. Többfelé megalkották az új­szülött pólyás Mária ábrázo­lását, a Boldogasszony me­nyegzőjének öltöztetős szob­rait, és Mária koporsóbeli alak­ját is a paraszti áhítatnak meg­felelő díszítéssel, virágozással. E megtestesült imádságként is szemlélhető archaikus népi áb­rázolások jelentősége-értéke a néhány évtizede európai vissz­hangot keltett archaikus népi imádságokéhoz mérhető. Ezek az alkotások a katolikus palóc- ság számára a szent szépség megjelenéseit képezték, ábrázolás és kultusz sajá­tos, példaértékű össze­függését mutatják. Születésnap ovisokkal Bátonyterenye. a Magyar if júsági Vöröskereszt 91. év­fordulója alkalmából a Váci Mihály Gimnázium önkénte­sei: Németh Dominika, Vanya Sára, és Róza Judit a Nógrád megyei szervezet alelnöké- vel, Tóth Ádámmal nemrégi­ben a bátonyterenyei Őzike óvodába látogattak el, bemu­tatót tartani. Róza Judit számolt be erről. Mint jelezte, a gyerekeknek először a vöröskereszt alapel­veiből adtak ízelítőt, majd ezt követte egy kis játék és az el­sősegélynyújtás legfontosabb tudnivalóinak ismertetése. Eközben az egyik önkéntes hirtelen rosszul lett, de két el­sősegélynyújtó máris a segít­ségére sietett és megkezdte az ellátását. A gyerekek is na­gyon segítő készek voltak, a helyzet, a rosszullét persze mesterséges volt, az első se­gély lényegére igyekezett rávi­lágítani. Az elsődleges sebellátással kapcsolatos teendők, vala­mint az újraélesztés is része volt a bemutatónak. Zárás­ként az ovisok egy-egy rajzzal lepték meg a vácis diákokat, színes programjukat a tagóvo­da-vezető is megköszönte. Ami a közmeghallgatásból kimaradt Bátonyterenye. Közmeghallgatást tartottak még februárban Bátonyterenyén. Az elhangzott felvetések mellé néhány kiegészítő gon­dolat: a helyi ügyeket nem lehet elvonatkoztatni az országos ügyektől, mert azok hatással vannak minden állampolgárra, de legfőképpen a hal­mozottan hátrányos helyzetű térségekre, ahová a város is tartozik. A meghozott törvények és önkormányzati rendeletek a gazdagokat még gazdagabbá, a szegényeket pedig még szegényebbé teszi. A megyei országgyűlési képviselők vagyonbevallásai mutatják, hogy az érintettek vagyona gyarapodott, ezzel ellentétben a választó- polgárok nagy része egyre nehezebben tud megélni. A téli hónapok­ban kevesebb a munkalehetőség, minden évben csak márciusban in­dul a közmunka program, a 22800 forintos szociális segélyből és a családi pótlékból még meleg étel sem jut a családok asztalára. Bátonyterenye lakói, akik figyelemmel kísérik a kormány és az ön- kormányzat munkáját szeretnék megérteni a sebtében hozott törvé­nyeket és azok hatását, joggal várják el, hogy országgyűlési képvise­lőjüktől hallják azokat a kötelezettségeket és lehetőségeket, amik őket érintik. Ilyen nagyságrendű, lakosságot érintő gyűlés jó lehetőség lenne a személyes találkozásra. Számot adhatna választópolgárainak hogyan szavazott, amikor orszá­gos és önkormányzati törvényekben a szegényeket sújtó intézkedések megszülettek (egykulcsos személyi jövedelem adó, adójóváírás korlá­tozása, ÁFA-emelés, rokkantsági nyugdíjak felülvizsgálata, segélyek csökkentése, helyi kommunális adó kivetése). A lakosság tájékoztatása érdekében szükség lenne a rendszeres fo­gadóórák megtartására a helyi önkormányzati képviselők részéről Is. Bátonyterenyét érintő nagyobb horderejű kérdéseknél az önkormány­zat a képviselőkön keresztül kérje ki a lakosság véleményét (ilyen pél­dául a vízmű sorsa, emlékhelyek kialakítása, egyházi óvoda indítása). Azért akarják megszüntetni a kisterenyei városrészen az önkor­mányzati óvodát, hogy átadják az egyház részére. A rendszerváltás óta a maconkai óvoda épülete üresen áll egyházi kezelésben telje­sen kihasználatlanul. A nehéz gazdasági helyzetben joggal várja el a lakosság, hogy megfontolt, jól előkészített döntések szülessenek, amelyek a lehető legjobban szolgálják a lakosság érdekeit. Magyarországi Munkáspárt 2006 Nógrád Megyei Szervezete

Next

/
Thumbnails
Contents