Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-24 / 70. szám
4 2012. MÁRCIUS 24., SZOMBAT KULTÚRA Shah Timor második hazára talált „Talán magyar is vagyok” címmel a közelmúltban készült el Drexler Szilárd filmje, amelyben Shah Timor mondja magáról ezt a bizonytalan hangzású mondatot. Pedig - mint a film tartalma igazolja - a „talán”-t nyugodtan elhagyhatja a film főhőse, aki - Afganisztánból származva hazánkba - minden kétséget kizáróan egyértelműen magyarnak is tekinthető. Nemcsak azért, mert minimális akcentussal, de sok honfitársunknál bővebb, jóval választékosabb szókinccsel beszéli nyelvünket, nemcsak azért, mert magyar a felesége, hanem mindenekelőtt azért, mert példaszerűen szereti Magyarországot s ritkán tapasztalható határtalan szeretetet, már-már rajongást érez szűkebb környezete , lakóhelye Salgótarján s azon belül Baglyasalja, illetve az itteni emberek iránt. Jó hallani, hogy soha, senki nem bántotta származása, vallása miatt s még az a túlzása is megbocsátható, hogy a világ legszebb helyének nevezi ezt a környéket. Minden salgótarjáninak - főként a felnövekvő nemzedékeknek - kötelező lenne megnéznie ezt a filmet, hogy rádöbbenjenek a sokszor jogtalanul kritizált város szépségeire, ismerjék fel és becsüljék értékeit. A messziről érkezett Shah Timornak ez sikerült, pedig - mint a filmben is megfogalmazza - igencsak nagy különbség van Afganisztán és Magyarország között. Itt rendkívül segítőkészek az emberek, ugyanakkor nyíltan káromkodnak, nem imádkoznak naponta ötször s keveset járnak templomba - főleg a fiatalok... A közelmúltban Baglyasalja Ba- rátainak Köre és a Gaál István Egyesület házigazdaságával rendezett filmbemutatón Drexler Szilárd elmondta, hogy egyrészt mint ugyancsak filmkészítő kolléga keltette fel érdeklődését Shah Timor személye, másrészt pedig mint „idecsöppent” idegen sorsa látszott számára érdekes, feldolgozandó témának. Nem véletlen, hogy a film a gyökerek bemutatásával kezdődik, hiszen végül is Shah Timor Afganisztánban egy történelmi múltú hétgyermekes család sarjaként született s a fővá- • ros, Kabul külterületén, zöldövezetében élt tizennégy éves koráig. Édesapja köztiszteletben álló, nemzetközi tekintélyű - nemcsak az iszlám világban - tudósember, író, költő, kaligráfus, az úgynevezett „hét írás mestere” volt, huszonkét könyvet írt, gyakran jártak nála újságírók. A gyerek Timor a jegyzetelő toliforgatókat nem szerette, ezeket az alkalmakat unalmasaknak találta, viszont szívesen tüsténkedett a felnőttek között, ha tévések, filmesek érkeztek a családfőhöz. Shah Timor hétéves volt, amikor a máig tartó háborús események elkezdődtek. Eleinte, amolyan kamasz fiúként még élvezte is, hogy jöttek a vadászgépek, a tankok, a drámával akkor szembesült, amikor őt magát is lövés érte, egy kis barátja pedig életét is vesztette. Még évtizedek távlatából is csak meghatódva, könnyeivel küszködve tud erre a tragédiára emlékezni. Amikor az egyik külföldi küldöttség azt kérdezte tőle az iskolában, hogy mi a három kívánsága - mintegy a mérhetetlen békevágyat illusztrálva - a vizet, az édességet és három napi alvást említette. Miután a magyar delegátus ezt megígérte, a család döntése alapján idekerült. Egy cseperedő gyereknek nagyon nehéz volt szülők nélkül egy teljesen új környezetben, más kultúrában létezni, de minthogy gond nélküli befogadásra talált s gyorsan asszimilálódott, egyáltalán nem bánta meg ezt a döntést. Sokáig a postán dolgozott éjszakai műszakban, de ezt a munkát is élvezte, szinte családi körben érezte magát munkatársai között. Amikor a baglyasaljai templomról film készült, Brunczel Tibor mellett Shah Timor is bekapcsolódott a forgatásija. Innentől datálódik filmes pályafutása. Ehhez mélyebb inspirációt Gaál István Kos- suth-díjas filmrendezőtől kapott, akiről először - nagy meglepetésére - Indiában hallott. Miután megismerkedtek, rendszeresen találkoztak, a nagy tudású, mélyen gondolkodó művész „házi feladatokat” is kiosztott ifjú követőjének, aki érzelmileg is rendkívül közel került mentorához. Fűmet is készített élétútjáról „Egy képíró a Varázsvölgyből” címmel s - csakúgy mint az édesapjáét - az ő váratlan halálát is pótolhatatlan veszteségként érte meg. Mindkettőjükért rendszeresen szokott imádkozni. Nemcsak a Gaál István kapcsán, hanem felesége, Shah Gabriella - aki éveken át a Pásztói Múzeum művészettörténésze volt - révén is szoros kötelékek fűzik Pásztóhoz: számos - többek között a Csohány Kálmán grafikusművészről készült - filmjének a Mátra al- ji város adta a témáját. Shah Gabriella úgy emlékszik vissza, hogy annak idején az imponált neki későbbi férjében, hogy határozott elvei vannak, amelyekhez tartja is magát. A házastársi együvé- tartozást a közös érdeklődés, a köztük kialakult munkakapcsolat is erősíti: a filmek, könyvek elő- és elkészítése során jól kiegészítik egymás személyiségjegyeit. Shah Timor Nógrád megyéről forgatott filmjét a Duna TV jóvoltából édesanyja is láthatta Afganisztánban. Neki is nagyon tetszett ez a vidék s azt mondta, hogy ha van paradicsom, akkor ez az, ahol a fia él. A „Talán magyar is vagyok” című film nemcsak a főszereplő személyisége, az általa kifejtett gondolatok miatt figyelemre méltó alkotás, de fontos állomás Drexler Szilárd pályaképében, munkásságában is. A rendező - aki egyszersmind „saját operatőre” is volt - szakszerűen építette fel a film szerkezetét, szép természeti képeket komponált, ügyesen használta fel a Shah Timor által adott fotókat, filmrészleteket s „beszéltette, mozgatta” kollégáját. A néző még azt is élvezheti, hogy mennyire szófogadóként viselkedett Shah Timor, aki az elmúlt evek során inkább azt szokta meg, hogy a kamera másik oldalán áll... Ebben a látványként is jól komponált filmben annyi emberi érték, erkölcsi tanulság rejtőzik, hogy minél több vetítésen, tévéműsorban kellene megismertetni a lehető legszélesebb közvéleménnyel. Csongrády Béla Shah Timor 1984-ben, alig több mint tizennégy évesen Afganisztánból került hazánkba Bár a „Talán magyar is vagyok” című film róla készült, az utóbbi években ő is gyakran állt a felvevőgép mögött Dalköri nótárius könyv A „nótárius” szó az idegen szavak szótára szerint régi latin eredetre utal s jegyzőt, íródeákot jelent. A hagyományok ápolását eleve céljaik között tudó, énekelni, n ó t á z n i szerető salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör a minap rendezett nőnapi ünnepségén nótárius könyvet indított útjára, amelynek első bejegyzését valamennyi jelenlévő aláírásával szentesítette. A mellékletek tára is megnyittatott. Ide a címlap, a Diósi János dalkörvezető által írott beköszöntő mellé „A Salgótarjáni Olvasó-egylet története” című Wabrosch BélaTrás dalárdáról szóló részletei is bekerültek Liptay Péter dalköri tag kivonatolásával. A négyes számú melléklet sajnos egy szomorú eseményt volt kénytelen gyászjelentés formájában rögzíteni: a dalkör kilencéves fennállása során első alkalommal veszítette el egyik aktív tagját, a hatvanhárom éves korában a közelmúltban elhunyt Sipos Ákost A nótárius könyv - az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportjától kölcsönvett - ötletének megvalósítását két születésnap is ösztönözte. Mint köztudott Salgótarján az idén ünnepli várossá nyilvánításának kilencvenedik évfordulóját Történeti érdekesség, hogy az 1922-es képviselő-testület éppen annak az olvasóegyletnek az épületében mondott igen a városi rangra, amelyik működtette az 1892. július 16-án - tehát éppen százhúsz évvel ezelőtt - alakult dalárdát Az első karnagy - mint Wabrosch Béla egyesületi elnök fentebb jelzett írásában rögzítette - Szomor Károly tanító volt, akit Uherkovics Ágoston, majd Ursutz József követett. Ő szerezte a dalárdának a „Dalra, dalra, ünnepeljünk hát!” című dalt, ameűyel - afféle jeligeként - minden szereplésüket kezdték. A dalárda mozgalmas életet élt a megalapítását követő évtizedekben éppúgy, mint még évekig a II. világháború után, az amatőr művészeti mozgalom virágzása idején is. Gyakran szerepelt különböző ünnepségeken, jól együttműködve a zenekarral s fellépett a városon kívüli dalversenyeken is. Repertoárjuknak különösen népszerű számai voltak az úgynevezett négerdalok. Feladatuknak tartották az elhunyt egyleti tagok temetésén való éneklést is. A 2003-ban alakult Bányász- Kohász Dalkör annál is inkább elődjének tekinti az olvasóegyleti dalárdát, mert az egyik tagnak - Szabó Antalnak - az édesapja, a dalköri vezető Diósi Jánosnak pedig a nagybátyja énekelt annak idején az „acélgyári ősök" soraiban. A jelenlegi dalkör - amely annyiban is hasonlít elődjére, hogy az önálló szereplések mellett sok rendezvényen lép fel, számos meghívásnak tesz eleget - pü- lanatnyilag Tatabányára, a bányász, kohász kórusok és hagyományőrző dalkörök április 21-i, ötödik országos találkozójára készül, de már gondol arra is, hogy jövőre méltóképpen ünnepelje meg alapítása tizedik évfordulóját is. S immár mindez - az egyéb jelentős mozzanatokkal együtt - bekerül majd a 2012 márciusában megnyitott nótárius könyv lapjaira is... Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem értem mit szeretnek ebben az internetes rejtvényújságban. ” Szerencsés nyertesünk: Kiss Jenő Somoskőújfalu, Somosi út 22. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. március 29-éig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. RENDEZŐ VOLT (KÁLMÁN) KENŐCSSZERŰ ANYAG SVÉD VÁROS DEZOXIRIBONUKLEINSAV, RÖV. A„DÓRA JELENTI" ÍRÓJA (SÁNDOR) t u ORVOSEG YETEMI SPORTKÖR IDŐMÉRŐ TARTOZÉKA ÖDÖN, BECÉZVE CT LEVEGŐ, GÖRÖGÜL KÜLFÖLDI ÉNEKES NÁTRIUM VEGYJELE c HOSE J Öl ESNI KEZD AZ ESŐ NÉPSZERŰ SZÍNMŰVÉSZ (ANDRÁS) TÖRÖ- CSIK ... Cl MÓKA ZT~ C1 SZÍNÉSZNŐ JMARGIT^ OLASZ FŐTT TÉSZTA ELŐKELŐ FÉRFI CT" r L HAJNALI KÖDPÁRA, NEDVESSÉG A Bányász-Kohász Dalkör ezután írásban is rögzíti a csoport életének fontosabb történéseit...
