Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-11 / 36. szám

2012. FEBRUÁR 11., SZOMBAT

NOGRAD MEGYE

3

Orosz hét a Madáchban

Salgótarján. A Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában hagyomány, hogy évente egy-egy hetet valamelyik nemzet, népcsoport megismertetésére, bemutatására fordítanak. Az idén az orosz kultúra kerül terítékre, ami a teadélutánon akár szó szerint is értendő. Az orosz hét megnyitóünnepségét február 13-án, hétfőn 10.20 órakor tartják. 13.55 órakor élősakk-villám- bajnokságot rendeznek, 15 órakor kezdődik az iskolai komplex vetélkedő. 14-én, kedden 8.40 órakor lesz az első dalnokverseny, amely péntekig ugyanebben az időben hangzik el. Kedden 13.05 órakor tartja meg Az orosz nép kultúrája című előadásának bevezetőjét Szogojan Karina. 13.55 órakor Az oroszországi bábszínházát mutatja be Meny Tatyjana. 15 órakor lesz a városi komplex vetélkedő. 15-én, szerdán 13.05 órakor folytatódik Szogojan Karina előadása, 13.55 órakor pedig Dunajevszkaja Anna beszél az orosz néprajzról. 15 órakor az orosz teadélután keretében rendezik meg Natalija Timonova és a Cantabile kamarakórus koncertjét. 16-án, csütörtökön 13.55 órakor Ami a tananyagból kimarad címmel tanári előadások hangzanak el, 15 órakor pedig sportverseny kezdődik. 17-én, pénteken 17 órakor veszi kezdetét az orosz farsangi bál tanári nyitótánccal és jelmezversennyel. Február 20-án, hétfőn 10.20 órakor eredmény- hirdetésre és díjkiosztóra kerül sor. 15 órakor a József Attila Művelődési és Konferencia-központban fellép a Ladanka folklóregyüttes ás akkor adják át a városi komplex vetélkedő díjait is. Az orosz hét kísérő programjaként látható Tatyjana Savrina fotótárlata az aulában, az iskola egész területén pedig orosz emléktárgyakat állítanak ki. Az iskola menzáján orosz ételek fogyaszthatok.

Emléktábla a honismeret szerelmesének

Kovalcsik András, a Balassagyarmati Honismereti Kör „örökös elnöke”, a város díszpolgára tiszteletére emléktáblát avattak az általa megálmodott helytörténeti gyűjtemény, a Csillagház falán halálának ötödik évfordulóján.

Balassagyarmat, a lokálpatrióta középiskolai tanár emléke előtt sokan tisztelegtek február 9-én, egy rendkívül hideg téli napon. A Balassi Bálint Gimnázium diákjainak műsorát követően Medvácz Lajos polgármester mondott ünnepi beszédet. -„Azon nemzet mely emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti” - idézte a város vezetője az Ipoly jobb partján fekvő Ipolykeszin született Ipolyi Arnold, nagyváradi püspök szavait, külön is kiemelve, hogy az elmúlt évszázadok, évtizedek sok kiváló tudóst, írót, helytörténészt adtak az Ipoly tájhazának és ezzel az országnak is.- Kovalcsik András, a Civltas Fortissima díszpolgára, a honismereti kör örökös elnöke is közéjük tartozott. Öt éve immár, hogy testi valójában nincs közöttünk. Munkássága, szelleme, szellemisége azonban, itt él velünk. A mai napon emléktáblával tisztelgünk előtte - mondta a polgármester, röviden ismertetve a helytörténész életútját.

Kovalcsik András 1931. november 28-án, Makón született. A pályakezdő matematika-fizika szakos tanár a nehéz ötvenes évek elején, szülőhelyén és környékén nem vállalhatott állást, és így kerültek feleségével együtt Nógrád megyébe. Előbb Salgótarjánban, majd nagyon rövid idő múltán Balassagyarmaton telepedtek le. Kezdetben az akkori Bajcsy Zsilinszky Általános Iskolában, majd egy év után a helyi tanítóképzőben gyakorolta hivatását, később a Balas.si Bálint Gimnáziumba került, ahol sok életre szóló barátságot kötött. Közösségi ember volt, minden lehetőséget megragadott, hogy tevőlegesen, személyes példával is részt vegyen az iskolai, a városi és egyéb közösségek fejlesztésében, a szervezet jobbításában."- S mindezt nem öncélúan, nem a siker, a nyilvános elismerés, vagy valamifajta pozíció elérése reményében, hanem az ügyért önmagáért tette. Munkája során mindig akként vált a rábízottak vezéregyéniségévé, amiként a példabeszédekben vezeti a jó pásztor nyáját; gondoskodással, együttmunkálkodás- sal, közös cselekvéssel, aggódással és felelősséggel a nyájért - fogalmazott Medvácz Lajos, nyo- matékosítvá: Kovalcsik András vérbeli pedagógus, színes egyéniség volt, aki számára a sport, a kulturális tevékenység, a fényképezés, a helytörténeti kutatás, a hagyományápolás, a néptánc, az újság- és könyvszerkesztés egyformán szellemi felfrissülést, lelki egyensúlyteremtést eredményezett. Nyugdíjas éveiben, háromkötetnyi írásban gyűjtötte össze azokat az arcokat Balassagyarmat múltjából, akinek emléket szeretett volna állítani az utókor számára.- A legnagyobb elismerés az, amikor az a közösség tüntet ki figyelmével valakit, amelynek tagjaként dolgozik az elismerésben részesülő. így volt ezzel tanár úr is, akit a balassis közösség felterjesztése által jutalmaztak Balassi Bálint pedagógiai díjjal. A város vezetése előbb Pro Űrbe díjjal, majd 1995-ben díszpolgári címmel jutalmazta Bandi bácsi áldozatos munkáját. De tulajdonosává vált Nógrád Megye Madách-díjának, és

2002-ben megkapta a Magyar

Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetését is. Nyugdíjba vonulásakor, pedig átvehette a Szondy emlékplakettet. Városunkban minden 128. polgárra jut egy emléktábla, mely kiválóan mutatja, hogy mennyire fontos nekünk, gyarmatiaknak a múlt és a jelen kiválóságainak tisztelete. Különösen akkor, ha olyan embereket ismerhetünk el nevük márványba, gránitba való felvésésével, mint most Kovalcsik Andrást, akik éppen a múlt és e jelen kiemelkedő krónikásai - szögezte le a polgármester, majd Kovalcsik Andrásné szólt az egybegyűltekhez, aki köszönetét mondott a város önkormányzatának azért, hogy táblát állítottak férje tiszteletére éppen azon az épületen, melynek megszerzésért oly sokat küzdött, s mely a hatalmas várostörténeti gyűjteménynek, előadásoknak és kiállításoknak ad otthont.- A honismereti kör első elnökévé őt választották, s 29 évig, haláláig töretlenül dolgozott. Kérem, őrizzék meg őt jó emlékezetükben - mondta az özvegy, kinek szavait követően a család tagjai és Medvácz Lajos leleplezték az emléktáblát, melyet megkoszorúztak az intézmények, barátok, tisztelők.

RÓLUNK SZÓL

BARÁTHI OTTÓ

Tarjáni emlékképeim, 1970-1980

Sajnálom, Salgótarján 70es években átadott áj „létesítmény-képei” nem fértek be legutóbbi írásomba, íme pótlólag néhány nekem kedves: Fő téri vasútállomás, TIT Székház (1971), Zeneiskola (egy ideig főiskola,1972), Sportcsarnok (1976).

Mennyi szép élményem fűződik mindhez Milyen jó „ütemben” érkeztem én 1971-ben a városba: soha annyi beruházás meg nem valósult, annyi lakás átadásra nem került, mint az 1970es, és az alábbiakban néhány „felvétellel" megidézendő, ’8(kts években. Mintha csak rám várt volna ez a város, csoda-e, ha a szívemhez nőtt? Ha a néhány évre tervezett itt-létből - én már tudom - sírig tartó „lokálpat- riótaság” lett. A „gyüttmentek” közül többen így jártunk, velünk, családtag jainkkal is gyarapodott - talán kicsit más is lett-a város, amelynek lakossága 1970-ről 1980-ra több mint 12 ezer fővel, közel 50 ezer főre nőtt Amit én közgazdászként és jó keresztényként is nagy értéknek tartok A jóllétünket fokozták a sűrűn átadásra kerülő intézmények is. Az új múzeum 1980. októberében kápráztatott el, hiányosságait sem láttam. Azóta is csak értékeit élvezem. Kedvelem még a díf átadásait is, néha „személyes érintettségem” okán. 1982-ben pazar környezetben, pompás oktatási és művelődési intézmény nőtt ki a foldből', a Tő strandon. Látom magam, ahogy kutatok könyvtárában (utódja a mai „TEMI-könyvtár”), kávézom kedvelt büféjében. Képzeletben máraz 1987-ben átadott Madách Imre Gimnáziumban Zsolti fiam - az első iskolaújság szerkesztője volt - szülőértekezletén vagyok, kis csínytevéséért megróják, én csak nevetek, tiszta apja a gyerek. A grandiózusnak tűnő városházát 1987 nyárutóján vették birtokba a „ tanács ” tisztviselői (és sokan mások), emlékszem, gratulábka tanácselnökésavb titkár asszonynak - korábban kedves kollégáim voltak Egy év múlva, 1988 június elején új otthont kap a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, hogy a mai napig is második otthonom legyen.

De a Dolinka -fáj! Varázsa megkopott Az SBTC meg megfakult: utoljára 1980 nyarán láttam az NB-I.ben játszani a fiúkat Azóta sem kerültünk - talán összefogás hiányában - vissza az élvonalba. Ahogy más „játéktéren" sem. De egy 90 éves nem adja fel\ én most is a „B-közép” tagja vagyok!

A betegek világnapjára

Ma van a betegek világnapja. A betegeké, akikről olyan sokszor emlékezünk meg. Nemrég a nagy havazás miatt kértek mindenkit - és tulajdonképpen ez még most is aktuális hogy még jobban figyeljünk oda az egyedülállókra, betegekre. Ma pedig az ő világnapjukat ünnepeljük.

1992-től II. János Pál pápa elrendelése alapján minden évben a lourdesi jelenés ünnepén van a be- tegekvilágnapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg Szűz Mária a 14 éves kis Bernadettnek, rőzsegyűj- tés közben. Bernadett viszontagságos úton, a meg nem értés útján haladt, de a kezdeti ellentmondásokat Lourdes egyre növekvő híré, a gyógyulások elfojtották. Apácaként élt, az Anyaszentegyház 1933-ban szentté avatta, teste teljesen ép állapotban látható ma is.

Mária a betegek gyógyítója. Ezt gyakran halljuk, de láthattuk is. Ha emlékszünk még a fallóskúti kis kápolnára, ott nagyon sokáig láthattuk a letett mankókat, azo- két, akik ott gyógyultak meg a Mátrában, Mária forrásánál, Mária oltalma alatt. Közülük sokan ma is tanúskodnak a gyógyulásról, és tanúskodnak mindazok, akik velük voltak. Mátraverebély-Szentkúton, Nemzeti Kegyhelyünkön hálatáblák sokasága hirdeti: „Köszönöm Mária!”.

Amikor egyik plébános atyaval egy idős, beteg nénit kerestünk fel, aki templomunk rózsafüzér-társu- latának oszlopos tagja volt, kifelé menet azt kérte: imádkozzon értem Atya! Erre a plébános atyánk annyit válaszolt: „Rendben van, de inkább maga imádkozzon értünk! A betegek ugyanis sokkal kedvesebbek a Jóisten előtt! Előbb meghallgatásra talál a kérésük!” Ilonka néni kérései bizonyára meghallgatásra találtak, nemcsak templomunkért, de közösségünkért is buzgón imádkozott. Megszívlelen- dőek a plébános atya szavai: a betegek felajánlhatják szenvedésüket, imáikat a Jóistennek saját szándékukra. Mi pedig felajánlhatjuk jócselekedeteinket, segítésüket saját magunk számára.

Milyen nagy kereszt a betegség, milyen nagy kereszt annak elfogadása. Amelyik családban beteg van, ott jól megtapasztalják: nem olyanok a hétköznapok, nem olyan az ünnep, mint máskor. A beteg által a betegség keresztje min(Ug jelen van. Azonban soha ne feledjük el: minden beteg arcáról a keresztfán szenvedő Jézus arca köszön ránk. Számtalan történet van a Bibliában, amikor Jézus betegeket gyógyít: emlékezhetünk rá, hogy a vaknak visszaadta a látását, a leprást és Szent Péter anyósát is meggyógyította, hogy csak néhányat említsünk, de - és ez jól rámutat Jézus személyiségére - meggyógyította az őt elfogni akaró katona fülét (amit dühében Péter apostol vágott le).

Segített, ott ahol csak tudott - ezzel is példát adva.

A mai vasárnap lehetőség van a betegek szentségének felvételére. Minden 60 év feletti ember, és életkortól függetlenül a tartósan betegek is kérheti. Ez a szentség a Szentlélek segítő ereje. Nem utolsó kenet ez, ahogyan szokták mondani. Többször fel lehet venni (mint ahogyan gyónni is többször mehetünk). A betegek szentsége erőt adhat a betegséget hordozóknak keresztjükhöz, ha hittel kérik.

Ne feledjük: az irgalmasság testi cselekedetei között ott szerepel a betegek látogatása. Sőt, ott szerepel a lelki cselekedetek között is: a szomorúakat megvigasztalni. Mennyi ember van, aki gondokkal küzd. Sőt, van-e olyan ember, aki gondtalan 2012-ben? Nemigen. Mindannyiunknak van gondja. De egy jó szót adni egymásnak, nem kerül pénzbe. Ugyanolyan kifosztottan kezdtük ezt az évet, és ugyanolyan kifosztottak vagyunk most is, úgy lelkileg, mint anyagilag, ahogy Jézus Pilátus előtt. Két dolga maradt akkor ott: a palást a töviskoronával, és a szívében lévő szeretet Ezt a szívből jövő kedvességet nem vehették el tőle. Még ott is tanított, a Kálvárián.

Nagyböjt közeleg. Legyen a szent időszak jó alkalom arra, hogy tudjunk szeretni, adjunk egymásnak jót, mindig csak jót, többet, egyre többet, hogy megkönnyítsük egymás életét, 2012 nehéz, mindannyiunk számára nehéz napjait Veszelovszki Balázs