Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)

2882011-12-10 / 288. szám

4 2011. DECEMBER 10., SZOMBAT KULTÚRA Márta a színházbérletben Minden olyan volt mint máskor: a Fő téren mindenki a művelődési központ felé igyekezett, az üvegcsarnokot, majd később a színháztermet az előadások előtti kelle­mes zsongás töltötte be. Ezúttal azonban új elem is keve­redett a várakozás hangulatába: érződött, hogy nem ven­dégjáték, helyi produkció következik, a leendő saját szín­ház társulata lép színre. A nyilasok razziázása mindennapos esemény volt a vészkorszakban A salgótarjáni Vertich Színpad­stúdió az elmúlt évben már bemu­tatta Müller Péter Márta című drá­máját Az előadásról lapunk 2010. május 15-i számában jelent meg írásunk, amely a következő mon­datokkal fejeződött be: „A Márta premierje megvolt, de kérdéses, hogy mikor és hol lesz a következő előadás. Pedig mind mondandóját, mind színvonalát tekintve megérde­melné, hogy többen lássák e szük­ségszerűen nagy szellemi energiá­kat mozgósító és tetemes anyagi rá­fordítást igénylő produkciót ” Nos, azóta már néhányszor bemutatták ifjúsági közönség előtt s éppen szakmai értékei, kedvező fogadta­tása következtében került az elő­adás a 2011/12-es színházi bérlet- sorozatba. A másfél évvel ezelőtti bemuta­tó kapcsán kifejtett véleményünk alapvetően most is érvényes. Csakhogy a darab változott vala­melyest dramaturgiaüag s az elő­adás „folyójába” sem lehet még egyszer ugyanúgy belépni, ennél­fogva a két élmény összehasonlí­tásra ad módot. Mindenekelőtt üd­vözlendő, hogy rövidebb, fesze­sebb, mondhatni „ütősebb” lett a produkció anélkül, hogy bármit is vesztett volna mondandója érvé­nyességéből, aktualitásából. Ez al­kalommal is nagy hatást gyako­rolt a közönségre a megrázó törté­net, amely a második világháború s szörnyűséges hozadékát, a 3 holokauszt, az irracionális ember- I vadászat korszakát - amelyben j „az ember úgy elaljasult” - idézi s meg egy tragikus családtörténet apropóján. Golda József hentes hi­ába volt tisztességes, hiába szol­gálta becsülettel a vevőket, hiába szerette családját, menekülnie kell a nácik, a nyilasok elöl, mert zsi­dónak született. Sőt származásá­val veszélybe sorolja feleségét - aki nem zsidó - és az asszony elő­ző kapcsolatából született fiát is, aki szintén árja. A bujkálás, a sufnüakás azonban elmélyíti szív- betegségét, amelybe bele is hal. Golda (Csank Péter) és Márta (Fa­lati Hedvig) hiába szerették egy­mást, a történelem közbeszólt Mártára vár, hogy a másik fiúval, Golda édesgyermekével - akit a későbbiekben ellenállóként végez­nek ki - eltemesse szerette férjét így csak egy fia marad, aki viszont olyannyira megnyomorítottként tér haza, hogy saját anyja sem is­mer rá. Megölik mennyjelöltjét is, szíve alatt az unokájával. Nem cso­da, hogy Márta meghasonul ön­magával, szembe kerül a világgal s szinte eszement állapotban áll ki a golyózápor elé... Müller Péter - aki nagymamá­ja sorsát írta meg a darabban - célja egyértelmű volt már 1965- ben is: tandrámájával arra akarta felhívni a figyelmet, hogy soha töb­bé ne ismétlődhessenek meg e tör­ténelmi sötét napok. Akkor még nem tudhatta, hogy kiáltása egy fél évszázaddal később egy újra fel-felbukkanó árny veszélyeire is figyelmeztet. A Vertich Színpad­stúdió - Susán Ferenc rendezte - előadása jól közvetíti ezt az üzene­tet, úgy idézi fel a múltat, hogy a tanulságok a jelennek is szólnak. A sokszereplős darab két közpon­ti karaktere Márta és Golda sze­mélyéhez fűződik. Utóbbi alakját CsankPétermár a premieren is át­ütő erővel formálta meg. A legne­hezebb feladata kétségtelenül a szinte végig színen lévő Mártá­nak, azaz Falati Hedvignek jut, aki­ben a bemutató óta sokat érett a szerep, elmélyültebben, szélesebb érzelmi skálán jeleníti meg a sú­lyos kereszteket viselni kénytelen asszony kálváriáját. Esetenként azonban ő is - és a többi szereplő is - lehetne hangosabb, a nézőtér minden pontján jobban érthető. A rendező - természetesen a stábta­gokkal együtt - profi módon al­kalmazza a hatáskeltés erősítését szolgáló színpadtechnikai eszkö­zöket, a zenét, a világítást, a piro­technikát és főként - az általa „kigründolt” - forgószínpad dísz- letlehetőségeit. Az előadás végi vastaps is olyan volt mint máskor, ha tetszett a pub­likumnak, amit látott. De mégis másként hangzott, mert ízig-vérig hazai produkciónak, a formálódó helyi társulatnak szólt Csongrády Béla Versünnep negyvenegyedszer A Váci Mihályról elnevezett sal­gótarjáni városi vers- és próza­mondóversenyt az idén is „ven­dégségben” - a József Attila Műve­lődési Központ konferencia-termé­ben - sikerült csak megrendeznie a meghirdető intézménynek, a meglehetősen rossz állagú, fűtet- len Kohász Művelődési Központ­nak. Ez azonban mit sem von le a szándék ne­mességéből, az általános és kö­zépiskolás fiata­lokat pódiumra szólító esemény értékeiből. A nagy tradí- ciójú - immár negyvenegye­dik - versün­nep az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes műsorával kez­dődött (délután a Bolyai gimná­zium kórusa lé­pett fel), majd Gálné Horváth Mária igazgatónő köszöntötte a megjelent versmondókat, pedagó­gusokat, szülőket, érdeklődőket. Utalt rá, hogy a rendezvény név­adója, az 1970-ben elhunyt Váci Mihály ez évben lenne 85 éves s úgy tűnik, hogy mostanában kez­di visszakapni azt a rangját, ame­lyet őszinte hevületű, magas eszté­tikai színvonalú igenis modern költészete megérdemel. Ehhez kí­vántak hozzájárulni azzal is, hogy a kiírás szerint a versenyzők által elmondandó két vers egyikének Váci-műnek kellett lenni. A harmincöt diák mindegyikét elismerés illeti, hogy igennel ref­Szalontai Bence (Madách gimn.) az élmezőnyben végzett lektált a felkérésre és aktivitásával továbbélteti a versmondás hagyo­mányait. Döntő többségük nem­csak Váci Mihály lírájából válasz­tottjói, hanem a különlegesen gaz­dag, sokszínű magyar irodalom­ból, a népmesék világából is. A me­zőny általában biztos szövegtu­dásról, elfogadható előadókészség­ről tett bizonyságot, néhányan pe­dig - mint lenni szo­kott - kifejezetten te­hetségesnek bizo­nyultak és az után­pótlását képezhetik a városban működő művészeti csopor­toknak. Az ötödik-hatodik osztályosok között BibókRéka (SKÁID - Gagarin iskola) győ­zött, a második Taka­ró Péter (Mocsáry - ^Karancslapujtő), a !| harmadik helyezett “pedig Bencze Ágnes (Gagarin) lett. Külön- díjat kapott Bakos Kende (Kodály). A hetedik-nyolcadikos osztályos kor­osztályban Telek Veronika (Mocsáry) végzett az első helyen Nagy Zsófia (Bolyai gimn.) és Si­mon Kinga Loretta (Gagarin) előtt. Különdíjas lett Veres Mirella (Gagarin). A csapatversenyt és a vándorserleget a gagarinosok nyerték. A középiskolások mező­nyében az első Tóth Márton (Bo­lyai) lett, megelőzve Császár Boldi­zsárt (Bolyai) és Kónya Mercédeszt (Madách). Dankó Attila (Illyés Gyuláné spec, szakiskola) külön- díjban részesült. A vándorserleg egy évre a Bolyai gimnáziumba került. - csébé ­Adventi „Kincsesláda” Miklós nap estéjén „Kincsesláda” címmel rendezett ki­állítás-megnyitó ünnepséget a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, a Nógrád Megyei Szlovák Kisebbségi Önkormányzat és a megyei fotó­klub egyesület. Ez alkalommal mutatták be a bánki nemzetiségi találkozó és a nógrádi nemzetközi folklór­fesztivál témakörében meghirdetett fotópályázat leg­színvonalasabb képeit és hirdették ki a díjazottak név­sorát. A ládafiába három Szlovákiából érkezett és egy mihálygergei betlehem is bekerült. A megjelenteket Ludasi Tün­de, a házigazda könyvtár igazga­tóhelyettese köszöntötte, hang­súlyozván, hogy miért advent­kor, a szeretet jegyében kerül a nyilvánosság elé e kettős bemu­tató. A kiállítást dr. Egyedné BaránekRuzsenka, a közművelő­dési intézet munkatársa, a folk­lórfesztivál művészeti igazgató­több ezer embert mozgósító kö­zönségről. Az elmúlt másfél évti­zed során megannyi lelkes, ügy­szerető támogatót sikerült sze­rezni a fesztiválnak mind a hiva­talos szervek, szervezetek, mind a különböző cégek képviseleté­ben, de akár magánemberként is. Mindenki örömmel emlékez­het vissza a közösen elért sike­A folklórfesztiválról készült fotópályázat kiállítását betlehemes bemutató is gazdagította FOTÓ: P. TÓTH ja nyitotta meg. Megemlítette e nagyszabású - 1996 óta évente megrendezett - fesztivál Nógrád községi és hollókői előzményeit és szólt arról, hogy mit jelent ez a megyében élő nemzetiségiek, a magyarországi szlovákok részé­re, nem is beszélve a sok száz, rekre, s legfeljebb az árnyékol­hatja be jó érzésüket, hogy egy­előre bizonytalan a fesztivál sor­sa, jövője. A fotópályázat arra volt hivatott, hogy művészi szinten dokumentálja a jelen és az utó­kor számára a fesztivál élményt adó pillanatait. A fotókiállítás díjait Ludasi Tün­de és a megyei szlovák kisebbsé­gi önkormányzat nevében dr. Egyed Ferdinánd adta át. A zsűri döntése értelmében különdíjat kapott Kerényi Tamás és Bodrogi Lászlóné. A nemzetközi kategória győztese Homoga Józsefiéit, a má­sodik helyen Medve Jánosáé, a harmadikon Homogáné Tóth Ilo­na végzett A nemzetiségi kategó­riában az első díjat ugyancsak Homoga Józsefnek ítélték, máso­dik díj Homogáné Tóth Ilonát, har­madik pedig Medve lánosnét illet­te meg. Molnár Éva intézmény­igazgató gratulált a nyerteseknek és köszönetét fejezte ki mindenki­nek, aki részt vett a fotópályázat megszervezésében és képeivel hozzájárult a kezdeményezés si­keréhez. Az igazgatónő külön is köszöntötte dr. Egyed Ferdinán- dot abból az alkalomból, hogy az általa vezetett Ipoly táncegyüttes a közelmúltban ünnepelte meg­alakításának harmincötödik év­fordulóját. A Barátok között című sorozat­ban helyet kapott adventi rendez­vény hangulatát nagymértékben emelte a közreműködők - a Tü­csök, a Dűvő és a Folt együttes tag­jaiból alakult alkalmi zenekar és a két vanyarci énekes, Komjáthy Zsó­fia és Vera testvérpár- gyertyafé­nyes szép műsora. Az est különle­ges színfoltját jelentette a szlová­kiai gyetvai járásból, Hrino- vából (Herencsvölgyből) érkezett gyermekcsoport betlehemi játéka. S nem kevésbé volt meglepetés a záróprogram, amely keretében szlovák káposztalevessel, mákos és túrós süteménnyel és forralt borral kínálták a közönséget. Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nagyi egyszer nekünk kéne elutazni, apu meg vigyázhatna itthon anyum. ” Szerencsés nyertesünk: Bartha Mátyásné Salgótarján, Rákóczi út 6. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését 2011. december 15-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents