Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)

2882011-12-10 / 288. szám

2011. DECEMBER 10., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Várakozás koncerttel Dejtár. Karácsonyi koncerttel kezdődik az „Adventi várako­zás” című rendezvény decem­ber 11-én, vasárnap 14.30 óra­kor a római katolikus templom­ban, Dejtáron. Fellép a bernece- baráti K-Ember együttes, a nagyoroszi Szent Miklós Scola és a szécsényi Erkel Ferenc ve­gyes kar, Valentné Pincze Erzsé­bet, Kozák Simon Katalin és Majer Szilvia, Mizsei Márton Ár­pád, Sipos Anna, valamint a dejtári Mikszáth Kálmán tagis­kola csoportja és a Szivárvány kórus. A zenei programot köve­tően, 16 órától adventi gyertya- gyújtás, kiállításmegnyitó és vendégvárás a művelődési ház­ban és a főtéren. Energetikai korszerűsödés Balassagyarmat Az önkormány­zat 207 millió forintos támoga­tásban részesült az Oktatási, Művelődési Központ és Könyv­tár, a Dózsa György Általános Iskola, valamint a Szent Erzsé­bet Idősek Otthona épületeinek energetikai korszerűsítésére. Jelenleg a közbeszerzési eljárás előkészítése zajlik. A fejlesztés - az intézmények átadását érintő kormányzati döntések függvényében - 2012 nyarán valósulhat meg. Este a szeretet jegyében Salgótarján. Németh Judit refor­mátus lelkész, Deme Károly evangélikus lelkész és Varga András katolikus plébános lesz a vendége annak a beszélgetés­nek, amelyet a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közműve­lődési Intézet szervez Adventi este a szeretet jegyében cím­mel. December 13-án kedden 16.30 órakor kezdődik az össze­jövetel a könyvtárban. Emlékeimben él a határőrség!- A határőrségnél ranglétrát megjárva, később négy diplo­mát is megszerez­ve lettem Nógrád megye első tá­bornoka. A ^ nélkül, mindez nem ala­kulhatott volna így. Úgy gondolom, hogy az élet, vagy az én példám is megmutatja, sok minden lehetsé­NÓgrád megye. Ferencsik Pál, a 65 éves, nyugalmazott határőr dandártábornok, nős, két gyer­mek édesapja. Gyermekei kö­zül Tamás, lényegében folytatta a családi hagyományt, hiszen vámos, Andrea pedig humán te­rületen tevékenykedik. Felesé­gével, Ildikóval, immár 43 éve házasok.- Sokat köszönhetek neki, hi­szen ha dolgoztam, ő a nyugodt otthoni légkört biztosította szá­munkra. A felesége 35 évig volt a balassagyarmati kórház re került bevezetésre Balassa­gyarmaton és Bátonyterenyén a rendészeti szakképzés. A dandártábornok 23 évet fut­ballozott Balassagyarmaton.- A sport a világ egyik legna­gyobb kapcsolatteremtője. Mind a sport terén, mind a szakmai munkám elismeréseként több ajánlatot is kaptam, magasabb osztályba történő focizásra, ma­gasabb beosztásba történő át he­lyezésre, de én mindegyik eset­ben visszautasítottam a lehető­ségeket, megmaradtam gyarma­tinak, lokálpatriótának. A határőrségi tapasztalatait így foglalta össze: - Ez egy nagy család, egy közösség volt. És eb­ben a közösségben nagyon jól éreztem magam, jó volt ezzel az állománnyal együtt dolgozni! A labdarúgástól soha nem sza­kadt el, a BSE-nek 7 évig volt a társadalmi elnöke, a mai napig dolgozója, 18 éven keresztül pe­dig a balassagyarmati kórház gazdasági igazgatói teendőket lát­ta el. Ferencsik Pál Tereskén szü­letett. Ahogyan a dandártábor­nok fogalmazott: - Falusi gye­rekként indultam el az életbe, így kerültem 1961-ben a balas­sagyarmati gimnáziumba. Már a gimnázium második osztá­lyától a Balassagyarmati Dó­zsában fociztam, ami igazi ha­tárőrcsapat volt. Itt ismerked­tem meg a határőrséggel. Azt követően, 1964-ben, 18 évesen, fiatalon bevonultam katoná­nak, a határőrséghez, 27 hó­napra. 1967 óta hivatásos katonaként teljesít szolgálatot. Flosszú pá­lyafutását - nyugdíjba vonulá­sakor - a Nógrád Megyei Önkor­mányzat Közgyűlése Szondi György-díjjal, a városi önkor­mányzata pedig Balassagyarma­tért Emlékéremmel ismerték el. nemrég átadott elismerésről pe­dig ekképp nyilatkozott: - Min­denekelőtt köszönetemet kell, hogy kifejezzem a belügymi­niszternek, az országos rendőr- főkapitánynak, és a megyei rendőrfőkapitánynak, hogy megemlékeztek rólam. Emögött egy több mint 42 éves szolgála­ti múlt Van, amelyet már na­gyon sokszor átértékeltem ma­gamban. Azt kell, hogy mond­jam, ez egy sikeres 42 év volt, kevés kudarccal, felsorolhatat- lan számú eseménnyel. Ezek­hez az eseményekhez, nagyon sok sikeres eredmény is páro­sult. Méghozzá, a határőrizet klasszikus fogalmát szigorúan betartva. Sokat köszönhetek a határőrség állományának, a te­rületen működő valamennyi társszervnek, az önkormány­zatoknak, a lakosságnak, a me­gyei közgyűlésnek, a szomszé­dos szlovák társszerveknek, akiknek az együttműködése ges, sok minden elérhető, csak ^Karni kell! Ha az emberek ki­tartóan akarnak valamit, akkor el is érik! De hozzáteszem, én soha nem készültem parancs­noknak, sem tábornoknak, jött magától. Ferencsik Pál parancsnoksá­ga alatt, Magyarországon az egyik legnagyobb embercsem­pész szervezet tevékenységet leplezték le. Munkájuknak kö­szönhetően, egy Pest megyei ál­lami gazdaság területén össze­sen 192 fő külföldi személyt ál­lítottak elő, majd röviddel azu­tán Aszód közelében újabb 110 főt fogtak el. Ez a siker is bizo­nyítja a jó szakmai munkát, és a jó szervezést, a más társszer­vekkel való hatékony együtt­működést és az állomány minő­ségét is. Mindezt pedig közösen érték el, ahogyan Ferencsik Pál fogalmazott: - Jó csapat volt! A dandártábornok büszke ar­ra, hogy az ő kezdeményezésük­rendszeresen kijár a meccsek­re. A nyugdíjas-hétköznapokon, régi bajtársaival ülnek össze be­szélgetni, vagy a barátaival ultiz­ni. De a nagy szenvedély a foci. A dandártábornok hobbijaként a kertészkedést, és az utazást em­lítette meg. És a két és fél éves kis unoka, aki mind az ő, mind a felesége életét teljessé teszi. Arra a kérdésre, hogy aktív emberként mennyire nehéz megélni a határőrség nélküli hétköznapokat így válaszolt:- Ha elmegyek a laktanya épülete előtt, akkor könnyes szemmel gondolok vissza a régi időkre. Nagyon nehéz volt meg­szoknom azt, hogy nem vagyok szolgálatban! Újra kellett érté­kelnem a helyemet és a szerepe­met az életben. Manapság csak az emlékeimben él a határőrség. De ha újrakezdhetném, akkor ugyanezt, ugyanúgy végigcsi­nálnám, és semmiben sem dön­tenék másképp! MIHALIK JÚLIA Fények és lángok Jól emlékszem, hogy az utób­bi pár évben így december de­reka táján már nagy volt mife­lénk a villogás. Erkélyek, abla­kok, sőt kerítések díszelegtek a fényfüzérek színes világításá­ban azt sugallva, hogy a lakók vagy a háziak nagyban készü­lődnek a közelgő karácsonyra, s ennek kifelé is igyekeznek je­lét adni. Bár még van idő az elektronikus égősorok felszere­lésére, magánházaknál mosta­nában jóval kevesebb mester­séges fény gyullad fel. A villo­gok mintha visszavonultak vol­na, pedig pár hét és itt a kará­csony. Kézenfekvő, logikus magyarázat lehet erre, hogy ta­karékoskodni kénytelenekés a gondok miatt még inkább befe­lé fordulnak az emberek. Ta­lán éppen a gondterheltség vonja el sokak figyelmet attól, hogy kihelyezzék, felerősítsék a színes égőket. Ám aligha az égők rengete­gének fénye hiányzik leginkább a télies szürkeségből. Huszon­egyedik századi elszigeteltsé­günkben, magányunkban, bé­kétlenségünkben, betegségünk­ben, elhagyatottságunkban nem ez a baj. Hanem az, hogy nem gyújtjuk meg vagy hagy­juk kialudni a személyes, bel­ső, kis fényeinket. Az a baj, hogy nem fordulunk, nem kö­zelítünk a csepp lángjainkkal egymás felé, s világával nem mutatunk járható ösvényt, bé­kés szigetecskét. Melegét sem használjuk mások, szeretteink épülésére, főleg nem adjuk ösz- sze a fényeinket, hogy legyen belőle nagy, világító tűz, a der­medtséget feloldó, erőt sugár­zó máglya. Nincs persze még késve semmi: ha odakint sötétedik, csupán meg kelt gyújtani ott­hon az adventi koszorú két gyertyáját, (de a koszorú el is hagyható), s bőkezűen kell bánni a szeretteink iránti fi­gyelmességgel, odaadó gon­doskodással. Ez szítja fel, s tartja égve azt a belső, pisláko­ló parazsat. Verseny és vizsga, de nem babra megy... Salgótarján-Budapest Nagy megmérette­tések előtt állnak a Zoltán Erika Táncis­kola Hip-Hop Break Team táncosai. Hor­váth „Törnek” Tamás a csapat vezetője, koreográfusa elmondta, hogy ezen a hét­végén, szombaton és vasárnap két he­lyen is helyt kell majd állniuk. Szomba­ton rangos verseny miatt kel útra a csa­pat, hogy részt vegyenek az idei orszá­gos bajnokságon, amit Budapesten, Zug­lóban rendeznek meg. A versenyre ed­dig ezernél is több csapat jelentkezett, így idén, egy nagyon erős mezőny gyűlt össze.- Különleges koreográfiákkal készül­tünk, s idén nagy hangsúlyt helyezünk a megjelenésre és a dizájnra is. Ugyan­is ezek - az akrobatikus elemek és a kö­telező gyakorlatok mellett - évről évre hangsúlyosabbá váltak, ami a zsűri ál­tal adott pontszámokban is megmutat­kozik. A csapat rengeteg új elemekkel bővítette eddigi koreográfiáit és a lá­nyok is külön „műsorral” készültek er­re a versenyre. - Tavaly az országos baj­nokságon, a két koreográfiával négy ér­met hoztunk el. Azért dolgoztunk, hogy a négy koreográfiánk mindegyike az el­ső három helyen végezzen. A csapat leg­főbb célja pedig, hogy jól szerepeljünk, s megvédjük a tavaly megszerzett első helyünket - mondta „Törnek”. Vasárnap 16 órától, este 20 óráig pedig a tánciskola több mint 40 nebu­lója mutatja be tánctudását a Café Frei különtermében megrendezett salgótarjáni gálán, amelyen részt vesz Zoltán Erika és Robi D is. A ko­reográfus elmondta, rengeteg munká­val teli hónapon és gyakorláson van­nak túl, ugyanis ez lesz a 2011. tanév záróvizsgája. A gálán több korcso­portban adják elő a koreográfiákat. Majd az elmúlt hónapok eseményei­nek összefoglalójaként, egy kis film­vetítés lesz az iskola mindennapjai­ról, végül Zoltán Erika mini koncert­jével zárul a salgótarjáni gála.

Next

/
Thumbnails
Contents