Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2942011-12-17 / 294. szám
4 2011. DECEMBER 17., SZOMBAT KULTÚRA Csemniczky Zoltán: Érzed a kép szagát Amióta - 2008-tól - színes külsővel jelenik meg a Palócföld, mindig figyelemre érdemesnek bizonyult a címlapra szerkesztett festmény, grafika. A legtetszetősebbnek, legvonzóbbnak azonban a legutóbbi - azaz a 2011/5-6-os összevont - szám borítója tűnik, s e felhívó jelleg egyáltalán nem mellékes, különös tekintettel arra, hogy egy ideje - az idei 2. számtól kezdve - a Magyar Lapterjesztő Zrt. terjesztése révén szerte az országban az újságospavilonokban is kapható, megvásárolható Nógrád megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Egyébiránt a cím- és hátlap Molnár Gergely- 2006-ban Szombathelyen diplomázott - dunántúli festőművész a Part című festményének felhasználásával készült. A fiatal alkotó Tóth Kinga - lektor, korrektor - közvetítésével került kapcsolatba a Palócfólddel. S, hogy többet is tudjon az olvasó a „címlapfestőről”, a „Kép-tér” rovat egy beszélgetés keretében be is mutatja őt. Nem véletlen, hogy a „Mintha csak egy ablak lenne” című, a művészet nyitottságát, megújítását valló interjút Tóth Kinga jegyzi. A rovat másik írása ugyancsak egy beszélgetést rögzít, de már a szőkébb hazából, Nógrádból. A kérdezett - Csemninczky Zoltán balassagyarmati szobrászművész, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója - igencsak közismert, a kérdező - Kanyó Emma - ifjú irodalmár szintén az Ipoly- parti város szülötte. Az „Érzed a kép szagát” című diskurzus témáját, a 2011- ben százéves szerb templom története, s az 1988-tól ott működő galéria tevékenysége adja. Eleinte a Horváth Endréről elnevezett kiállítóhelyként funkcionált, jó ideje a művelődési központ egyik galériája, ahol eleddig többnyire a Balassagyarmatra érkezett külföldi művészek mutatkoztak be. Csemniczky Zoltán - aki dönt a kiállítók személyéről - számára lényeges szempont, hogy magas színvonalú műhetőséget teremthetnénk a párbeszédre. Adott esetben a kultúra is lehet egy ilyen nyelv, talán éppen a problémák megoldásának anyelve. ”A harminc éve Magyar- országon élő, szlovák anyanyelvű interjúalany gondolatait bővebben is szívesen olvastuk volna. Sulyok László „Sorsbirkózások” címmel egy volt tanítványt, egy különleges embert mutat be. A navek kerüljenek a nézők elé. S mivel a rendezésben is nagy szerepet vállal, joggal mondja: „...az arculat, a profil, rólam is képet ad. Gondolom: miközben objektivitásra törekszel, nem árt, ha érzed a kép szagát A műét Nem a festékét, vászonét.. ” A recenzens - akinek egy adott terjedelemben csak néhány írást kiemelni és érdeklődésre, olvasásra buzdítani van módja - jó szívvel lapozgat visszafelé, hiszen a „Találkozási pontok” című rovatban újabb helyi - e térségben különösen fontos - témákra, ismerős szerzőkre talál. Mizser Attila főszerkesztő és Nagy Csilla szerkesztő „Fesztivál, tánc, kommunikáció” címmel elsősorban a Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztiválról kérdezi dr. Egyedné Baránek Ruzsenkát, a közművelődési intézet munkatársát, a fesztivál főszervezőjét, „lelkét”. Az 1996-tól megtartott rendezvény a saját hagyományok továbbélteté- se, az értékek bemutatása mellett 2000 óta túlmutat a megye és országhatáron s bekapcsol külföldi - főként szlovákiai - településeket, együtteseket is. Egyik alkalommal a szlovák nagykövet megjegyezte: „...ha mindenhol úgy működne a kommunikáció a két nemzet között, ahogy a mi fesztiválunkon, akkor nem lenne valójában nemzetiségi kérdés” - emlékezett vissza dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, aki szerint „több le A nógrádi folyóirat 2011/5-6. számának címlapja Molnár Gergely A part című festményével cionáléból és a négy konfesszióból (a főhős, a feleség, az édesanya és az osztályfőnök szerző vallomásából) kiderül, hogy a Zagyvapálfalván élő, 1977-ben romának született Berki Szilveszter állandóan éjszakás egy karancslapujtői magánpékségben. Intézetben nevelkedett, s majdnem 19 éves koráig süket néma volt. Hallókészüléke van. Levelező szakközépiskolába járt Nagybátony- ban, szociális gondozó tanfolyamot is végzett. Kisfia ötéves, sínen van az élete... „Szilveszter magatartásáról és viselkedéséről csak felsőfokon tudok beszélni, kicsit ódzkodom is tőle, nehogy visszatetsző legyen... Sok tanítványomra emlékszem szívesen, Berki Szilveszterre pedig különösen. Soha nem volt olyan tanulóm, mint ő... És már nem is lesz, mivel nyugdíjas vagyok” - írta Sulyok László. Szomorú, sőt tragikus aktualitása van a Mizser Attila által írt nekrológnak, amelyben Pál Józseftől, a Palócföld főmunkatársától, egykori fő- szerkesztőjétől búcsúzik mottóként Jorge Louis Borges sorával: „Dolgokra gondolok, amik lehettek volna és sose voltak. ” Az összevontan 160 oldalasra „duzzadt” szám vers- és prózarovatában a salgótarjáni KupcsulikÁgnes, illetve a rétsági Szávai Attila képviseli szűkebben a nógrádi szépírókat, tágabb értelemben azonban a Mizser Attila füleki illetősége révén „idecsábított”, „ideszoktatott” felvidékiek (mások mellett a főmunkatárs Tőzsér Árpád, továbbá Ardamica Zorán, Szászi Zoltán) is közéjük számítanak. Kuriózumnak számít a nemrégiben Salgótarjánban járt csángó költő, Duma István András „Ősi nyelv” című verse. Az „Ami marad” című recenziórovatban a már Pesten élő salgótarjáni Debreceni Boglárka elemzi Kollár Árpád Nem Szarajevóban című könyvét, a szintén tarjáni gyökerű Halmi Nikolett k. kábái lóránt Klór című, miskolci-budapesti kiadású verseskötetéről ír, a rétsági kistérség értékeit bemutató Végh József-köny- vet pedig jelen sorok írója ajánlja hely- történeti, honismereti, idegenforgalmi forrásmunkaként. Az idei utolsó lapszámban is bőven vannak megyén kívüli, Nógrádhoz csak áttételesen - vagy úgy sem - kapcsolódó szerzők is. Egy részük úgymond „kortárs klasszikus” - ilyen az „Utópont - előpont versek”-kel (1961-2011) jelentkező Tandori Dezső s ilyen a Szabó Lőrinc-kutató szaktekintély Kadbedó Lóránt is - akinek ezúttal egy recenzió, Palkó Tibor - L. Simon László „Háromlábú lovat etető lány” cím kötetéről, fűződik a nevéhez - de ide sorolandó a 82 éves költő, az ugyancsak rangos irodalomtörténész Szili József is, aki 1956-os versciklusát küldte el a Palócfóldnek. A másik véglet az 1989-es születésű költő, Lázár Bence András, de többen vannak, akik szintén a nyolcvanas években látták meg a napvilágot, ennélfogva az egészen új nemzedéket képviselik mind a szépírók, mind a kritikusok között. Természetesen - lásd fentebb - az ember szeme óhatatlanul a nógrádi szerzőket, témákat keresi, ezeket olvassa legelőbb és legnagyobb élvezettel, de tolerálandók a szerkesztés során érvényesülő más szempontok (például pályázati, támogatási feltételek, országos hatókörű terjesztés) is. A szerkesztők joga és egyszersmind felelőssége a lapszámok összeállítása, a megye nyújtotta anyagi és erkölcsi háttérrel való sáfárkodás. Döntéseikben irodalomszemléletük, művészi ízlésük mellett mindenekelőtt az írás minősége kell, hogy domináljon. Remélhetően így lesz ez 2012-ben, az 58. évfolyam esetében is... Csongrády Béta „Trinidadi karnevál” Sokféle kiállítás volt már - és bizonyára lesz is - a 2007 tavaszán megnyílt Cafe Frei galériájában. De olyan még nem, mint a jelenlegi, s nemcsak azért mert mindegyik tárlat - mint minden mű is - egyedi és megismételhetetlen. A különlegességét egyrészt az adja, hogy a megnyitóünnepségén egész biztos rekordlétszámú közönség jelent meg. Sokan voltak olyanok, akik kifejezetten a két kiállító - Ducsai István festő és Abuczki Attila fotós - kedvéért és tiszteletére vettek részt a rendezvényen. Nyilván Cene gál István festőművész - aki a megnyitóbeszédet mondta - neve is vonzott jó néhány érdeklődőt a baráti körből. A kiállítás másik sajátosságát a falakra aggasztott festmények és a paravánokon látható fotók egzotikus témája és még inkább megszületésük körülménye adja. Történt ugyanis, hogy a két salgótarjáni alkotó 2010-ben illetve 2011- ben több hetet töltött a karibi szigetvilág déli csücskében, a Venezuelához közeli Trinidadon és Tobagón. A szigeteket - amelyeknek őslakói indiánok voltak 1498-as utazásán Kolumbusz fedezte fel. Az egykori gyarmati ország 1962-ben nyerte el Nagy-Bri- tanniától való függetlenségét 1976 óta elnöki köztársaság. Ducsai István és Abuczki Attila utazása azért jött létre, hogy - akár szó szerint is értve - képet alkossanak a calypso zene és limbo tánc hazájáról, az ott élők mindennapjairól és ünnepeiről, szokásairól, hagyományairól s megörökítsék a nagy böjt előtti, február végi híres trinidadi karnevált, amely nagyságrendjében, látványában a riói után következik. „Az alapötlet az volt, hogy a képek - az esztétikai és filozófiai értékek mellett - a népeket is megismertessék egymással, azokat az embereket, akik eddig mindössze hallomásból tudhattak egymás létezéséről” - írta Abuczki Attila vállalkozásuk céljáról. E törekvésük - mint a kiállítás igazolja - megvalósult, hiszen mind a festmények, mind a fotók révén betekinthetünk egy távoli ország életébe és megismerhetjük az ott élő emberek jó néhány jellemző vonását, a szabadságtudatot, a meditativ hajlandósággal párosuló határtalan életkedvet. A nagy méretű, erősen kolorisztikus táblaképeken „A zene ünnepe” éppúgy megjelenik mint „A bohóc” vagy a „Vénusz újjászületése” érzékeltetvén a karneváli hangulat sodró erejét, titokzatosságát. A fotók a festményekhez képest realisztikusabbak, értelemszerűen kevesebb bennük a fikció, a fantázia, de ugyanúgy tükrözik az emberi arc szépségeit, a természet kínálta látványosságokat, a tánc sodró lendületét, az életmód követendő nyugalmát mint a képzőművészet nyelvén megfogalmazott alkotások. Cene gál István is utalt ezekre a sajátossáFOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ gokra és művelődéstörténeti eseményként emelte ki, hogy a salgótarjáni bemutató után a kiállítás „csomagol” és „elutazik” Trinidad és Tobago fővárosába, Port of Spain-be, hogy azok is láthassák e műveket, aki ihlették az európai alkotókat S ez egyszersmind azt is jelenti, hogy elsőként mutatkoznak ott be a magyar képző- és fotóművészet követei. Gs: a Ducsai István festményei Ideidézik a távoli karibi szigetvilág hangulatát Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Meghoztam a gyertyát, ami kértél, Lajos!” Szerencsés nyertesünk: Dénes Sándor, Endrefalva, Besztercebánya u. 99. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. december 22- ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
