Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-30 / 228. szám
4 2011. SZEPTEMBER 30., PENTEK INTERJÚ // „ Őseink több száz éve érkeztek erre a földre, Nógrád megyébe. Kitartó, szorgalmas munkával megőrizték kultúrájukat, vallásukat, nyelvüket. Iskolákat, templomokat, falvakat, városokat építettek. Szlovákságuk máig él. Munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy szőkébb hazánk a fejlődés útján járhasson. Az elmúlt években azonban felgyorsult az asszimiláció, csökken a hazai szlovákság lélekszáma, az iskolákban megszűnőben van a szlovák nyelv oktatása. A népszámlálással elérkezett egy olyan alkalom, amikor a megyében élő szlovákok kifejezhetik nemzetiségi hovatartozásukat.” Büszkén tehetik ezt az érintettek, mondják a nógrádi szlovák kisebbségi vezetők, s az alábbiakban bővebben is kifejtik álláspontjukat. Merjük magunkat szlováknak vallani! „Mostani, pozitív döntésünk meghatározó szlovákságunk további léte, fennmaradása szempontjából . Mutassuk meg - elsősorban magunknak - hogy büszkék vagyunk őseinkre, hagyományainkra, nyelvünkre, szülőföldünkre.” Ahogyan itt letelepedett őseink, merjünk mi is bátrak lenni!- Nemzetisége kinyilvánítására, egyfajta megmutatkozásra, összefogásra biztatja a nógrádi településeken élő szlovákokat a megyei szlovák kisebbségi önkormányzat Ezt adja tudtul a fent idézett, lelkesítőfelhívásuk, amelynek kapcsán elsőként a megyei elnöki tisztséget ellátó Komjáthy Gábomét kerestük meg azzal: melyek az elsődleges törekvéseik, s mit hangsúlyozna leg inkább a most megszámlálandók- nak.- Továbbra is nagyon szeretnénk kiemelten kezelni a szlovák nyelv oktatásának ügyét, továbbá a kollégák továbbképzését támogatni Szlovákiában és itthon. Erősíteni kívánjuk a hovatartozás érzését például olyan módon, hogy fiatalokat is próbálunk bevonni a közéleti tevékenységbe. Településünkön és máshol van már erre jó példa: az ifjabb generáció tagként vesz részt a helyi kisebbségi ön- kormányzat munkájában. A hovatartozás kérdéskörét most hangsúlyossá teszi a népszámlálás. Egyáltalán nem mindegy, az itt élők - nemcsak a kisebbségiek - számára, hogy ez milyen választ ad majd arra: mely nemzetiségűek, s hülyén számban élnek Magyarországon. S ami ennél is lényegesebb: miféle értékeket közvetítenek, mivel gazdagítják ezt az országot, ami nekik ugyanúgy a hazájuk, mint a magyar többségnek. Szeretik, ragaszkodnak hozzá amellett, hogy egy másik kultúrához, másik nyelvhez is kötődnek és tartoznak. Sokan közülük - főleg az idősebbek - nem is tudtak magyarul, csak az iskolában tanultak meg később. Ennek érdekében próbáltunk egy-két lépést is tenni: azon túl, hogy természetesen az országos szerveink - mint a Magyarországi Szlovákok Szövetsége vagy az Országos Szlovák Önkormányzat - szórólapokon tette közzé (fent idézett) felhívását. A megyei önkormányzatunk szervezett egy fórumot a népszámlálásról Vanyarcon a ha- luskafesztivál ideje alatt. Ez alkalommal a jelenlévő kisebbségiek hangot adtak annak: a személyes elbeszélgetés nagyon célravezető ebben a témában, természetesen nem az erőltetett meggyőzés a célunk, hanem a felvilágosítás. Annak tudatosítása: a népszámlálás olyan lehetőség, amelynek során ismét meg lehet mutatni, hogy - főleg a falvakban - élénk közösségi életet élünk. Hogy minden községnek megvan a nemzetiségi rendezvénye, hagyományőrző csoportokat működtetnek, tartanak fenn, s úgy véljük, ezek megőrzésre érdemes értékek. Ezért nem mindegy, hogy a számlálási kérdőíveken nem kötelezően megválaszolandó, kitöltendő kérdésekre - ide tartozik a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó is - válaszolnak- e a magukat szlovák kisebbséghez tartozónak érzők. Ezáltal ugyanis reális képet kaphat az ország a magyarországi szlovákok önkormányzati munkájáról is. Az állam támogatja ez utóbbit, és joggal várja el, hogy azok, akikért és akikkel ezek a helyi képviseletek dolgoznak, vállalják is hovatartozásukat. Felvetésünkre jelezte Komjáthy Gáborné, hogy a vanyarci találkozó résztvevői nyitottan, egyetértéssel fogadták a kisebbségi vezetők által megfogalmazott, szóban forgó törekvéseket, az ezekre vonatkozó érveket. A megyei önkormányzatunk felhívását igyekszünk az érintettek minél szélesebb köréhez eljuttatni. Mindezen túl biztatták a szlovák kisebbségieket, hogy számlálóbiztosnak is jelentkezzenek olyan emberek, akik tudnak szlovákul, és ezen a nyelven szólítsák meg a lakosokat.- Több helyen ennek mégis lett a várt eredménye, de olyat is hallottunk, hogy nem mindenhol sikerült ezt elérni. Bízunk azért abban, hogy egy-egy település közösségének összetételét ismerik az ott élők, köztük a népszámlással megbízottak.- Ezek most a népszámlálással összefüggő, leglényegesebb feladataik, amelyek valójában szorosan összeßggenek a kisebbségi vezető sek jelen helyzetben alapvető tennivalóival. Hogy melyek ezek? Komjáthy Gáborné, aki a Vanyarci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöki és a Nógrád-Heve- si Szlovákok Egyesületének helyettes elnöki munkáját is végzi, céljaik közül a következőket emelte ki.- Valójában küzdünk az idővel... Az idősebb generáció fogy és ezért egyre nehezebb a családokban a szlovák nyelv átadása, és hát igazán nincs is hol használni ezt, kivéve, ha valaki olyan, sajátos helyen dolgozik, hogy gyakorolhatja a nyelvtudását. A viselet, a dalok, a hagyományok élénkebben élnek, de a nyelvhasználat problémásabb, ezért ezt kell előtérbe helyeznünk oktatási vonalon is. A kérdés, kihívás tehát, hogy tu- dunk-e ezen pozitívan változtatni. Biztató, hogy vannak fiatalok, akik átérzik, átlátják ennek a lényegét, jól beszélik a nyelvet és kötődnek is hozzá, továbbá átérzik ennek jelentőségét. Tudatosabban oda kell figyelnünk, hogy mindenki tisztában legyen azzal: egyfajta pluszt tud hozzátenni ezáltal a faluja életéhez, és a legszerencsésebb az, ha ezt áz adott teljes lakó- közösség is méltányolja.- Mit mutattak a tíz évvel ezelőtti népszámlálási mutatók, hogyan alakult a nógrádi szlovákok lélekszáma akkor és mire számít most a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke? Dr. Egyedné Baránek Ruzsenka: - Ez rettenetesen nehéz kérdés, bár én mindig optimista vagyok. Az embereknek érezniük kell: ennek a népszámlálásnak a korábbiaktól sokkal nagyobb a súlya. Tudniillik eddig egyetlen kormány sem határozott úgy, hogy a létszámtól függ a kisebbségiek további támogatása. Tulajdonképpen igaza van, mert ha az érintettek igényt tartanak arra, hogy a nyelvük, a kultúrájuk megőrzéséhez anyagi segítséget kapjanak, akkor vállalniuk kell a hovatartozásukat. Azzal azonban nem értek egyet, hogy nem kötelező az ide vonatkozó kérdésre válaszolni. Ezért nagyon sok múlik a számlálóbiztosokon, a korábbi tapasztalatok ugyanis azt is jelezték, hogy a feladattal megbízottak meg sem kérdezték nemzetiségükről az embereket. Hogy a kevésbé tájékozottak körében ez most ne történjen meg, arra igyekeztem és igyekszem irányítani a figyelmet: ha mi azt akarjuk, hogy becsüljenek bennünket, elsősorban magunkat kell becsülnünk. Ki kell állnunk a szlovákságunk mellett olyan mó-, dón, ahogyan erre a népszámlálás lehetőséget kínál. S ha ezt tesz- szük, biztos vagyok abban, hogy mások ezt elfogadják, tisztelni és támogatni fogják. Most nem a tétovázás ideje van, feketén-fehéren ki kell mondani, ki a szlovák. Mi kértük is a nemzetiségi települések jegyzőit, hogy a biztosoknak legalább egy része szlovák nemzetiségű legyen, aki jobban átérzi a kérdésfeltevés fontosságát S ha szükséges megmagyarázza a következőket: egy szlovák ajkú nem, fogja azért elveszíteni a magyar állampolgárságát, ha kinyilvánítja szlovák nemzetiségét Alapkérdés, hogy ezzel tisztában legyenek az emberek, s főleg az idősebbeknek kellene ezt a figyelmébe ajánlani. Dr. Egyedné Baránek Ruzsenka hozzátette: több helyen nem vették figyelembe a számlálóbiztosok személyével kapcsolatos törekvésüket. Majd kitért arra is: a szlovákság körében igaz, nagyon kis százalékban még mindig él a lakosságcsere keserű emléke, és bujkál bennük kicsit a félelem, amire viszont nincs okuk.- Magyarországon háromszáz éve Nógrádban telepedtek le az első szlovák családok. Idegen földre, ahol a törökvész nyomait, lakhatatlanná tett épületeket találtak. S ahol a két kezük munkájával kezdte^ új életet, nemcsak a saját javukra... Annak ellenére, hogy érték őket negatív hatások, van bizonyos beolvadási folyamat, a háromszáz éves múltjuk egyértelműen azt jelzi, akárhogy is van mégis, erős ez a nemzetiség... Napjainkban sokat elmond a jelenlétükről, hogy Nógrádban huszonhárom szlovák kisebbségi önkormányzat működik, az Országos Szlovák Önkormányzat tevékenységében három nógrádi képviselő vesz részt. Az önkormányzatisággal azonban általában az a gondunk, hogy nincs ennek kellő súlya - tudatta dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, aki szintén kulcsfontosságúnak tart- ! ja a szlovák nyelv oktatását, hi- | szén „nyelvében él a nemzet, a | nemzetiség.” 1 -A magyar többség szerepét ho1 gyan látja a népszámlálással ösz- szefüggésben a szlovák szövetség elnöke?- Nagyon nagy feladatuk lenne most, hogy arra biztassák a szomszédot, a rokont, ismerőst, figyelj a nemzetiségeddel kapcsolatos kérdésekre! Hiszen fontos nekünk, mindaz, ami ezen a vonalon színesíti a mindennapjainkat, a bánki találkozók a vanyarci haluskafesztivál hagyományának éltetése, a folklórünnepek megtartása, a viselet megőrzése. Ezek nélkül sokkal szegényebb lenne a megye. Vagyis: a többségnek is biztatni kellene a kisebbséget.- Az anyaország figyelemmel kíséri-e ma a magyarországi szlovákok életét, gondjait?- Igen, s örömmel mondhatom, hogy a nagykövetek igen sokat segítenek nekünk ügyeinkben. Juraj Migas és Peter Weiss készsége, hozzáállása, ténykedése több esetben szinte személyes élményt is jelent az embereknek. Kopka Miklós Mihalik Júlia A szlovák nemzetiségi népesség száma településenként - 2001 szlovák nemzetiséghez tartozó 1. Felsőpetény (274) 2. Erdőkürt (185) 3. Luciáivá (163) szlovák kulturális értékekhez, 1. Alsópetény (340) hagyományokhoz kötődik 2. Vanyarc (312) 3. Galgaguta (295) szlovák anyanyelvűek 1. galgaguta (95) 2. Erdőkürt (88) 3. Ősagárd (79) A
