Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-16 / 216. szám
4 2011. SZEPTEMBER 16., PENTEK NÓGRÁD MEGYE Nagyon is életszerű volt a gyakorlat A NATO-gyakorlat olyannyira életszerű volt, hogy egyes parancsnokok joggal aggódtak beosztottjaik életéért, testi épségéért - moldovai élménybeszámoló a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság veszélyhelyzeti felderítő csoportjától. S. K. Nógrád megye. Pár hete, hogy Ártándnál átlépte a magyar határt a Kisinyovból hazatérő tizenkilenc fős csapat, amely hazánkat képviselte a harmincnégy ország közreműködésével, Moldovában megtartott, „NATO CODÍdl 2011” elnevezésű gyakorlaton. Ennek célja a nemzetközi együttműködés elősegítése, a határon átnyúló segítségnyújtás összehangolása, az éles bevetésre való felkészülés és a moldáv erők tesztelése volt. A törzsvezetési, illetve a szimulációs terepgyakorlaton a hazai katasztrófavédelmet az Országos Katasztrófavédelmi Fő- igazgatóság polgári védelmi főfelügyelősége, a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság, a Fővárosi Központi Rendeltetésű Mentőszervezet, Szentes Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság kijelölt állománya, valamint a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság veszélyhelyzeti felderítő csoport tagjai képviselték. A mentőcsapatot Jackovics Péter polgári védelmi őrnagy irányította. A vezénylési parancsok átadása után dr. Hoffmann Imre tűzoltó vezérőrnagy, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőhelyettese indította útnak Szolnokról a magyar egység hat járműből álló konvoját. Ennek útját a sor végén haladva a nógrádi veszélyhelyzeti felderítők Faragó Sándor polgári védelmi alezredes, parancsnok, Juhász László polgári védelmi őrnagy, technikus és Csombor István tűzoltó főtörzsőrmester, gépkocsi- vezető - biztosították. (Utóbbiak a minap tartott ösz- szevont vezetői értekezleten számoltak be tapasztalataikról, élményeikről. Ezen Faragó Sándor, akinek már az elutazás előtt is egészségügyi problémája adódott, nem volt jelen). „Tíízközelben” Már Romániában jártak, a moldovai határtól kétszázhúsz kilométerre, amikor azt a jelzést kapták, hogy nem messze tőlük, Cornu Lunccii településen lángokban áll hat lakóház. A magyar mentőcsapat segítségét kérték, s tíz percen belül megérkezett a román katasztrófavédelmi főigazgató beleegyezése is. Bár ez eredetileg „csak” az ő tűzoltóautóik vízzel történő táplálására vonatkozott, mivel a helyi egységek nem bírtak a lángokkal, a magyaroknak ennél jóval többet kellett tenni. A tűz már jó ideje égett mire utóbbiak megérkeztek, s a rendkívül erős szélben gyorsan terjedt. Éppen ezért a Nógrád megyei veszélyhelyzeti felderítő csoport telepítette a meteorológiai állomást, s folyamatos méréseket végzett a beavatkozók támogatása érdekében. A magyar lánglovagok két épületet oltottak el - az egyikből két túlhevült gázpalackot is kihoztak - a műszaki mentők pedig, miután a magukkal vitt négyezer liter hamar elfogyott, vizet biztosítottak számukra. Tették ezt búvárszivattyúval, az ásott kutakból - a romániai faluban ugyanis nem volt tűzcsap.- A mentőcsoport legtöbb tagjával Szolnokon találkoztunk először, ez az eset azonban végleg „összerázta” a társaságot - hangsúlyozta Juhász Fászló. A magyarok tehát a két és fél órás beavatkozást követően kétnapos, több mint ezer kilométeres út megtételével, a szó szoros értelmében egységben érkeztek meg augusztus 27-én a moldovai fővárosba, Kisinyovba. A többiekhez hasonlóan ők is az egyik futballpályán kialakított „sátorerdőben” verték fel szállásukat, ahol mobil illemhelyek és szabadtéri zuhanyzók álltak rendelkezésükre. Ám jó idő volt, így nem fáztak. Nem az számít, mire képeztek ki... A feltételezés szerint hatalmas erejű földrengés érte Moldovát. Tudni kell, hogy az Európa legszegényebbjének tartott országban a szerencsésebb vidékekről érkezők számára természeti katasztrófa nélkül is meglehetősen „káoszosnak” tűnik az infrastruktúra. A gyakorlat során a magyar veszélyhelyzeti felderítő csoportnak napi két feladatot kellett megoldania, ezzel ők voltak az egyik legfoglalkoztatottabb ilyen egység. Talán nem véletlenül...- Nehézséget jelentetett a felderítők eltérő felszereltsége, tudása. Tapasztalataink szerint a helyiek rutintalanok és technikailag is gyengébbek voltak, szemben az ukránokkal. Igaz, utóbbiak számára mindennapos a radioaktivitás kérdése - fejtette ki Csombor István. A magyarok rendre más nemzetek szakembereivel együttműködve munkálkodtak, így e téren is szereztek tapasztalatokat. Beszámolójuk szerint félreértésre adott okot hogy kevésbé ismerték egymás kultúráját, így fordulhatott elő például, hogy az egyik ka- zah szakember sértésnek vett egy baráti vállveregetést.- A legfontosabb tanulság mégis az: egy-egy ilyen helyzetben nem az számít, mire képezték ki az embert, hanem az, milyen kihívásnak kell éppen eleget tenni - hangsúlyozta Juhász László. A munkakörükből adódó hagyományos feladatok - így a meteorológiai és légköri adatok szolgáltatása, valamint a vegyi anyagok összetételének, illetve koncentrációjának meghatározása - mellett a nógrádi veszélyhelyzeti felderítők is kaptak mindenből, ami adódott, ha kellett „sebesülteket” cipeltek vagy szállítottak. Féltették az életüket A NATO-gyakorlat olyannyira életszerű volt, hogy egyes parancsnokok joggal aggódtak beosztottjaik életéért, testi épségéért. A tűzoltók dolgának megnehezítésére például pincehelyiségekben gumiabroncsokat gyújtottak meg, s mindezt rejtett gödrökkel is megspékelték. Az egyik lánglovag könnyebben meg is sérült, miután belezuhant egy ilyenbe. Ennél nagyobb baj azonban - nem utolsósorban a beavatkozók felkészültségének köszönhetően - nem történt. Az egyes kárhelyszíneken egyébként hús-vér emberek játszották a „sérültek” szerepét, s előfordult, hogy már nem csak az alakítás kedvéért jajveszékel- tek, miközben megmentőikre vártak. Persze, humoros helyzetek is adódtak. Ilyen volt például, amikor az egyik orvos azt az utasítást kapta, próbálja meg újraéleszteni a „halottat" szimbolizáló bábut, amelyet egy „összeomlott” épületből hoztak ki a tűzoltók. Mire ő: szívesen megteszi, csak keressék meg a szerencsétlenül járt ember fejét is... Az ugyanis leszakadt. A magyar mentőcsapat szeptember 2-án indult haza Moldovából, de még ez előtt, a záróünnepség keretében a román katasztrófavédelem vezetője egyenként megszorította a kezüket, s megköszönte nekik a helytállást, amit Romániában tanúsítottak. Hazaérkezésük után Berecz György tűzoltó alezredes, a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője elismerését és köszönetét fejezte ki a veszélyhelyzeti felderítő csoport mindhárom tagjának, hogy szőkébb hazánkat, illetve Magyar- országot képviselték. Mint mondta, már önmagában a NA- TO-gyakorlaton való részvétel is jelzi, hogy országosan elismerik az egységet, amely bebizonyította, hogy képes bármilyen feladattal megbirkózni. Látványos tűzijáték, palóc ízek A dorogházai Móra Ferenc Általános Iskola diákjai műsorral kedveskedtek Sz. A. __________________ Sz uha. Mintegy háromezer ember szórakozott önfeledten a múlt hét végén tartott falunapon. A főzőversenyen tíz csapat mérte össze tudását. A palóc ízek versenyén a mátramindszenti Kerekbérc vadásztársaság szakácsai vitték el a pálmát kemencében sült káposztás vadjukkal. Egész nap Totyogtak a kondé- rok a palóc portán, de az óvoda udvara is rendkívül sok szórakozást kínált a gyermekeknek. Volt ott rodeóbika, kézműves foglalkozás, óriás légvár. Eközben a felnőttek kulturális programot tekinthettek meg a portán, ahol elsőként Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, országgyűlési képviselő köszöntötte a résztvevőket. A helyi Kikerics óvoda kicsinyei, a dorogházai Móra Ferenc Általános Iskola néptáncosai, a mátramindszenti asszonykórus, a Gyöngyvirág citeraze- nekar, a mátraalmási asszonyok, a salgótarjáni hastáncosok, a Heves megyei vár- aszóiak hagyományőrzői, valamint Tóth Boglárka és Huszár Csaba duettjei egyaránt nagy élményt jelentettek a nézőknek. 16 perces tűzijáték gyűlt az égen, amikor már leszállt az est, majd hajnali fél négyig tartó utcabál vette kezdetét. Másnap ünnepi szentmisén emlékeztek meg a szuhaiak a jeles alkalomról. Színpadon a váraszói Gyöngyvirág citerazenekar
