Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-09 / 159. szám

2011. JÚLIUS 11., HÉTFŐ 5 NÓGRÁD MEGYE Mindszentiek Mindszenten Mindszent-Mátramind- Szent. Horváth János, a nógrádi település pol­gármestere arról tájé­koztatta lapunkat, hogy községük delegációja is részt vett a közelmúlt­ban - az immáron ha­gyományos - Kárpát­medencei Mindszent elő és utónevű települé­sek találkozóján. Idén a rendezvény házigazdája a Csongrád megyei Mindszent volt, ahol Mátramindszentet har­minckilencen képvisel­ték. Sajnos az időjárás nem fogadta kegyeibe a résztvevőket. A záporos, zivataros időben csak időnként bukkant elő a nap. A találkozón hét hazai és egy erdélyi te­lepülés vett részt. A megérkezés és a szállás (amelyet helyi családok biztosítottak) elfoglalá­sa után a nyitóünnepség következett. Ez után he­lyi népművészeti cso­portok adtak műsort, este utcabál zárta a programot. Szombat délelőtt a polgármeste­rek ejtették meg hagyo­mányos találkozójukat, ahol tájékozódtak a tele­pülések mindennapjai­ról. Abban is megálla­podtak, hogy a XIII. Mindszenti Napokat két év múlva, Pér-Mind- szentpusztán rendezik meg. Ezután a határon túli magyarok tették le állampolgársági esküjü­ket. Délután a vendégte­lepülésekről érkezők mutatták be a műsorai­kat. Mátramindszentről a Rozmaring Asszony­kórus és Forgách Judit- Kunjudit-duó nyerte el a közönség tetszését. A közös vacsora után haj­nalig tartó zenés-táncos mulatság szerepelt a programban. Másnap a települések delegációjá­nak tagjai a vasárnapi istentiszteleten vettek részt, majd a misét kö­vetően emlékfát ültetet­tek. A mátramindszen- tiek a falujukról készí­tett kiállítással készül­tek, amivel nagy tet­szést arattak. Sokan vettek részt a mohorai Tolnay-emlékházban tartott ünnepségen (Folytatás az 1. oldalról.) Bállá Mihály, a térség ország- gyűlési képviselője ünnepi be­szédében úgy fogalmazott: Tolnay Klári generációk szívét dobogtatta meg, olyan filmek kötődnek a nevéhez, amelyek ma reneszánszukat élik, példá­ul a „Meseautó”. Tolnay Klári csodálatos életpályát mondhat magáénak. Kicsi korától kezdve Mohorán élt, itt járta az elemi iskoláit, majd elkerült Nyíregy­házára) áz ah'gólkisasszonyok- hoz. Ebben a Városi miliőben ta­lán már kezdte megízlelni, mi­lyen is lehet színésznőnek len­ni, irodalmi műveket előadni, a kamerák elé kilépni. Mindez ab­ban az időben történt, amikor a magyar filmgyártás az első vi­rágkorát élte. A honatya a Tolnay Klári-emlékház, illetve az ő nevét viselő egyesület kap­csán elmondta: a mai, rohanó vi­lágban nagyon fontos, hogy van­nak olyan civil szervezetek és emberek, akik tudják, érzik, mi a dolguk, és saját közösségük­ben tesznek azért, hogy meg­őrizzék az emlékeket, a hagyo­mányainkat és a művészetet. Végváriné Pongrácz Éva, egyesületi képviselő - az 1914. július 17-én született kétszeres Kossuth díjas, kiváló- és érde­mes művész színésznőre, Bu­dapest és Nógrád megye dísz­polgárára, Tolnay Klárira - em­lékező beszédében kiemelte: életünk nem a halálunkkal ér véget, egészen addig tovább élünk, amíg gondolnak ránk, nem felejtenek el minket. Mi­nél többet tud adni valaki ön­magából a családjának, az őt körülvevő embereknek, s egy- egy kisebb vagy nagyobb kö­zösségnek, az emléke annál to­vább marad fenn. - Vannak olyanok, akiket méltatlanul mellőznek, elfelejtenek. Mi, emberek már csak ilyenek va­gyunk. Hajlamosak arra, hogy ne lássuk meg, amit nem mu­tatnak meg nekünk - hangsú­lyozta Végváriné Pongrácz Éva, aki arra hívta fel a figyelmet, miért is fontos az a küldetés, amelyet az emlékház, illetve a Tolnay Klári Kulturális és Mű­vészeti Egyesület magára vál­lalt. Mint mondta, szeretnék megőrizni az embereknek az emberségével, a közösségnek a művészi alakításaival, a szülő­földjének a szülőföldhöz való ragaszkodással egész élete so­rán valóban sokat adó színmű­vésznő emlékét. Ez egyrészt az emlékházban őrzött tárgyak ál­tal - a hangfelvételekkel, a mű­vészi életútról készült fényké­pekkel, a családi ereklyék és a színpadi fellépő-ruhák, kellé­kek bemutatásával - másrészt a művészi hagyaték ápolásával valósulhat meg. Koncertekkel, kiállításokkal, színi előadások­kal ... - vagyis mondhatni: ép­pen úgy, ahogy az elmúlt hétvé­gén is történt Mohorán. Hiszen a csesztvei hagyományőrző csoport dalos köszöntője fogad­ta a vendégeket - köztük a por­tugáliai Mira Sintra és a szlová­kiai Szklabonya delegációit - a Tolnay Klári-emlékházban, ahol az ünnepség végén a ba­lassagyarmati Rózsavölgyi Márk zeneiskola is műsort adott. Később Tátrai Zsolt, fo- tográfus-borászmester „Tokaj reneszánsza” című kiállítását nyitották meg itt. A Vanmocselló-duó a római katolikus templomban tartott ünnepi csellókoncertet, ahon­nan népviseletbe öltözött asszo­nyok vezették dalolva az érdek­lődő közönséget a Tolnay Klári- emlékparkba. Ez utóbbi hely­színen gasztronómiai bemuta­tót is felvonultató falunapi forgatag kezdődött. Ennek ke­retében többek között a sztár­vendég, Karda Bea show-műso- rát tekinthette meg a közönség, majd hajnalig tartó szabadtéri bál zárta a napot. RÓLUNK SZÓL BARÁTHI OTTÓ Jó lapot; Palócföld! Nógrád megye egyetlen, „fennma­radt” folyóiratának 2011/3. száma a huszadik volt, amit a 2008-ban kine­vezett fiatal főszerkesztő jegyzett, s amelyet kollégám (Cs. B.) e lap leg­utóbbi szombati számában mutatott be, a maga értő módján, kifinomult kritikájával. Recenziójának felvezetőjében „...a 2008-ban megújult Palócföld... ” mon­datrésszel megerősít abban, hogy az utóbbi három és fél évet a lap új kor­szakának tekintsem. Ahogy az „50 év a Palóc föld életéből” c. monográfiám­ban is főszerkesztők szerint „korsza­koltam ” és értékeltem a lapfolyamot. Amennyiben valaki az új korszak ér­tékelését is fölvállalja majd, forrás­ként bizton támaszkodhat a fenti Pa- lócföld-recenzióra és összes remek elődjére. Utóbbiak és saját olvasatom alapján az új korszak jellemzőjének magam is a megújulást és az érték­váltást tekintem. Ami mára 2008/1. szám főszerkesztői „Bekösz”-éből is felsejlett, majd a húsz - immár színes és „impozáns" - lap tartalmi gazda­godásában, többek között e tájhazá­ban még kevésbé ismert irányzatok - abszurd, antropológiai, avantgárd, intertextuális, posztmodern stb. - me­rész megjelenítésében mutatkozott meg, a szerzői gárda megfiatalodá­sával egyetemben. A reflexiók - elis­merések, kritikák, javaslatok - keze­lése a szerkesztőség feladata. Ám a zsinórmérték a fenntartó álláspontja lehet. Ami egy helyütt így szól: „...A lapban túlnyomórészt irodalmi és művészeti témák, írások kerülnek elő­térbe, háttérbe szorítva a közéleti írá­sokat... ” Érthető értékelés. Aligha­nem akceptálása jegyében jelenhetett meg - többek között - a Nógrád me­gye főjegyzőjével készített interjú is. Amely így zárul: „... a kultúra akkor tölti be funkcióját, ha az nemcsak a szakma számára elérhető. Hanem: „közérdekű” és ez maga a „közélet”. Amit a recenzor figyelemre érdemes gondolatnak tart, szerintem meg iránytű is lehet. Az idézetteket érdemes megszívlel­ni, a húsz lap bázisán lehet tovább építkezni. Magam - a további együtt­működés reményében - a megújult Palócföldben a „régi” Palócföld - mint tájegység és folyóirat - időtálló értékeit sem feledném, a szélesebb „köz”-t is célba venném. Jó lapot, Pa­lócföld! - a következő „húszas” kor­szakaidhoz is. Egy emlékezetes gyermeknap ­családoknak Mátraverebély-Kányás. Gyerek­zsivajtól volt hangos szombaton a közösségi ház. A helybéli szü­lők összefogással „kései” gyer­meknapot szerveztek a kányási és a verebélyi gyerkőcök szá­mára, de voltak olyanok is, akik a nagyszüleiknél nyaraltak. Ká- nyáson, a csaknem háromszáz fős településrészen arányaiban magas a kiskorúak száma. Akadnak visszaköltözöttek is, de sokan már oda születtek, így a régen csendes kis telepen má­ra igen csak felpezsdült a kö­zösségi élet. Nem véletlenül merült fel, hogy különböző rendezvényeket is szervezzenek s amennyiben a hétvégihez hasonló érdeklődés lesz a programok iránt, a szülők közössége a jövőben egyesület­ként is működhetne, sőt a jövő­beni alkalmakat pályázatok út­ján még színvonalasabbá is le­hetne tenni. Az első rendezvény 2006-ban volt, akkor a Mikulás látogatott el Kányásra, de volt már farsang is. Ezeknek a közös­ségi ház adott otthont, amelyet tavaly fel is újítottak. A progra­mok költségeit a szülők párszáz forint családonkénti összeadásá­val biztosítják, nem beszélve a kreativitásról, A hivatalos gyereknap kap­csán merült fel, hogy jó lenne a gyerekeknek egy játékos dél­utánt szervezni, de a szűk határ­idő miatt ezt már nem lehetett akkor kivitelezni. Kerestek egy olyan lehetséges időpontot, amely mindenkinek jó lesz, így esett a választás július 9-ére. A szervezés nagyjából két hetet vett igénybe, a közösségi házban esténként mindenki elmondta mit szeretne s megbeszélték ja­vaslataikat, ötleteiket. A szülők családonként ötszáz forint hoz­zájárulással tették lehetővé, hogy a versenyeken legyen juta­lom és egy kis enni-, innivaló il­letve aprócska ajándékokat hoz­tak a zsákbamacskához. A mátraverebélyi önkormányzat örült a kezdeményezésnek és öt­ezer forinttal járult hozzá a gyer­meknaphoz. A támogatást a szervezők hálásan fogadták. Má­sok másként vették ki részüket a munkálatokból, az apukák rendbe tették a közösségi ház udvarát, lenyírták a füvet. A gye­rekek nagy része a bátonyte- renyei Csupafül Óvodába jár, így annak Kányáson született dajká­ja, Kati néni - „mindenki óvó nénije” - is részt vállalt a fel­adatokból. A kicsiket és nagyo­kat számtalan versenyfeladat és játék kötötte le. Az alapkon­cepció szerint a 3-tól 14 éves korú gyerekek mindegyike ta­láltak magának elfoglaltságot. Nagyon sok ötletet merítettek a régi óvodai játékokból, de volt, hogy az interneten kerestek nagyobbaknak szóló sorverse­nyeket. A játékok között volt zsákban ugrálás, lovacskázás, székfoglaló, versenyfutás, víz­ivó verseny szívószállal, de vit­tek kanálban pingpong labdát és volt táncverseny is, melyben a szülők is részt vettek. Akik nem akartak versenyezni, asz­talitenisszel, csocsóval és do­bójátékkal, tapadó labdákkal játszhattak. A tervek között szerepel ki­rándulás is. Egy szabadon vá­lasztott napon az önkormányzat ingyenesen rendelkezésükre bo­csát egy 19 férőhelyes kistérsé­gi kisbuszt, többek között ezzel a felajánlással is támogatni kí­vánják a szülők munkáját. A ki­rándulás konkrét úti célja még nem ismert, de a felmerült ja­vaslatok között szerepel stran­dolás és egy látogatás a Parla­mentbe is. (K. K.) A szülőket alaposan megdolgoztatták csemetéik a versenyek során

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents