Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-14 / 163. szám
4 2011. JÚLIUS 15., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Jubileumi Szondi Várünnepség Drégelypalánk. Immár XX. alkalommal rendezik meg a Szondi Várjátékokat. Ez alkalommal július 16-án (szombaton) várják a szórakozni és a kikapcsolódni vágyókat és a kultúra iránt érdeklődőket A rendezvénnyel a várvédelem korszakát idézik fel, változatos, gazdag, történelmi ihletésű programokkal. A program délelőtt 10 órától kezdődik Drégely váránál, ahol fegyver-, viselet- és íjász-, valamint solymászbemutató várja az látogatókat 11 órától zászlófelvonással, ünnepi köszöntőkkel, majd azt követően koszorúzással és várbemutatóval folytatódnak a programok. Dr. Simicskó István, a Honvédelmi minisztérium államtitkára és Balta Mihály, országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság elnöke mondanak ünnepi köszöntőt 13 órától a vár alatti Schaffer-kútí tisztáson interaktív fegyverkiállítás, harci bemutatók és férfias erőpróbák, Magyar Zsolt erőbajnokkal (örökös Toldi győztes) idézik fel a középkori életet Mindezek mellett, egész nap kézműves kirakodóvásár, élőmunka-bemutató (bőröző, fazekas, fafaragó, csuhézó) népi játékok is gazdag elfoglaltságot nyújtanak az idelátogatók számára. A programkínálatot, fotószínház, a PAVANE Zászlóforgatók, valamint a Csepürágók vidám műsora színesíti. Lesz lovaskocsikázás, középkori játszóház, nomád-, életmód- és egészség sátor, de a felsoroltakon kívül számos egyéb produkció is várja a látogatókat, amelyek minden korosztálynak színvonalas és érdekes kikapcsolódást, szórakozást nyújthatnak. Az esemény helyszíne megközelíthető, a 2-es számú főúton, vagy a Vác-Drégelypalánk-Balassagyarmat vasútvonalon, a község külterületén lévő Schaffer- kútig vonattal, gyalog, vagy autóval, majd onnan gyalog körülbelül 40 perces sétával a várig. A szervező Drégelypalánk Község Önkormányzata szeretettel várja az érdeklődőket! Amikor a segítő kéz is segítő kézért nyúl... Sok esetben nincsenek jó hatással társadalmunkra a tengeren túlról - egészen pontosan az Egyesület Államokból - érkező trendek, folyamatok. Vannak, akik egyenesen elzárkóznak ezektől a behatásoktól, de szerencsére nem csak negatív kicsengésű példák állnak előttünk. Ilyen egyértelműen pozitív mintára alapozva rendezték meg a 90-es évek legelején az első „Éjféli sportbajnokságot”, majd alapították meg 1999-ben a Magyarországi Éjféli Sportbajnokság Egyesületét. Céljuk az, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok ne az utcán csellengjenek, éjszakai (sport)programjaikkal család- és gondoskodáspótló, életmódformáló szociális alternatívát kínálnak az ország több pontján. A fiatalok, akiket sikerül az utcáról „beterelni”, az éjszakai órákban így nem a kábítószerrel vagy az alkohollal ismerkednek, hanem közösségbe járva, a sportban mérik össze erejüket - jellemzőezen úton keresztül visszakerüljenek oda.- Ha jól értelmezem, azért ezzel a probléma még nem oldódott meg...- Messze nem. Ez csak a segítő munka előszobája. „Megengedjük”, hogy végre valahonnan, a sötétből, az utcasarkokról, a gettóból bejöjjenek egy „világos térbe” - ahol legalább látszanak. Még nem történik velük semmi, de legalább látszanak. en peremkerületi városrészeken. Az egyesület nagyobb ívű programsorozatának egyik állomását, a Holdsugár Fesztivált minden évben Salgótarjánban rendezik. Az idei programra július utolsó hétvégéjén kerül(ne) sor, lapunknak a főszervező - és a fentebb már említett országos egyesület egyik alapító tagja - Holtai Gábor nyilatkozott.- Milyen programról van szó pontosan, mit jelentenek esetünkben a tengeren túli gyökerek?- Annak idején Szabó András - aki jelenleg is a Kapocs Ifjúságsegítő Szolgálat vezetője - New Yorkban tanított két évig és egy ottani „művelődési házban” látott egy módszert kiskorú drogkereskedők szociális megsegítésére. Mivel ezek a fiatalok semmilyen úton sem tudtak a szociális munkások látókörébe kerülni, megpróbálták köztéri kosárlabda-pályákon elérni őket sportprogrammal, gesztenyesütéssel, stb. Ez lényegében egy „megkereső-program”, melynek célja, hogy azon fiatalkorúak, felügyeletre szorulók, akik valamilyen oknál fogva kiestek a segítőszolgálatok látómezejéből, Ha ide megérkeznek, onnantól a szakma már tudja a dolgát. Ennek van egy országos mozgalma, a Holdsugár mozgalom, az 1999-ben alapított MÉSE égisze alatt. Ezen szervezet a projekt finanszírozását volt hivatott megoldani, az azóta már elhunyt „Pingpong doki”, azaz dr. Faragó Sándor vezetésével. Ő volt az, aki ezt a programot meghonosította hazánkban, neki köszönhetünk a legtöbbet. Itt kell megemlítenünk, hogy az alapító egyesületek közül az országban másodikként - a „doki” békásmegyeri klubja után - itt Salgótarjánban, Emődi Ibolya nevéhez köthetően keltettek életre ilyen közösséget - aki sajnos már szintén nincsen közöttünk. A két klub aztán stabil alapot adott ahhoz, hogy egyre több helyen, szinte „gombamód” alakuljanak ki további közösségek - majd végül annyian lettünk, hogy meg tudtuk alakítani a MÉSE-t. Tavaly december 5-én a salgótarjáni Emődi Emlékkupát - ami az éjszakai pingpongos egyesületek hagyományosnak számító országos bajnoksága - immáron tizenhar- madszor rendeztük meg.- Már akkor elkezdődtek ezen programok?- Lényegében igen. Itt, a mi szervezetünknél kezdődtek az országos rendezvények, mi voltunk azok, akik ezt a folyamatot elindítottuk - akkor még Ibolyával és a „dokival”. Az első két-há- rom országos rendezvényt még a pálfalvai Gerelyesben, egy estés időtartamban bonyolítottuk le, aztán, mivel egyre szaporodott az egyesületek száma az országban, már kevésnek bizonyult pár óra egy országos bajnokság lebonyolítására. Az első kétnapos tábort Szorospatakon rendeztük, aztán pár év kihagyás után, immáron hetedik éve Salgóbányán, a Medves Hotel adja a hátrányos helyzetű gyermekeknek az exkluzív ellátást a Holdsugár Fesztiválunkon. Számukra - akik ekkor az ország minden tájáról érkeznek ide - ezt a két napot ünnepé akarjuk tenni minden évben! Teljes meleg étkezés, versenyek (pingpong, csocsó, darts), emellett pedig tekézhet- nek, szaunázhatnak, úszhatnak a medencében, éjszakai túrán, vártúrán vehetnek részt, különböző bemutatókat láthatnak hastánctól a jógán át a motor-szimulátorig. Emellett persze szigorúan zajlik a sportbajnokság is - de a lényeg, hogy ez egy emlékezetes, jó élmény legyen a gyerekek életében. A program sava-borsa és lényege, hogy ezek a gyerekek járják az országban az ilyen rendezvényeket. Sokukkal sajnos nem történik más - lényegében ez hoz folytonosságot az életükbe, ami mondanom sem kell mennyire fontos, hogy meglegyen.- Milyen tapasztalataik vannak, milyen trendeket látnak?- Sokan aggódnak amiatt, hogy egy gyermekhiányos generációban vagyunk jelenleg. Sajnos arról nem beszélnek, hogy felnőtt azonban 3-4 olyan generáció, amölyekben nem tudjuk, végül mennyi egészséges felnőtt kerül ki. Sajnos mi látjuk az éjszakában, mi várható. Sokszor nem akarják elhinni nekünk, hogy most sokkal rosszabb állapotban vannak a gyerekek, mint például 10 évvel ezelőtt. Pedig rosszabb - ezt látjuk, érezzük, tapasztaljuk.- Milyen visszajelzések érkeznek a gyerekektől egy-egy ilyen esemény után?- Elkövettük azt az aprócska hibát, hogy „túl jóra” sikerültek a rendezvényeink. Most ott tartunk, hogy már-már egyenesen „követelik” a gyerekek a rendezvényt. Pályázati forrás hiányában azonban nagyon nehéz előre tervezni, én azonban - bízva a legjobbakban - minden évben, amikor véget ér az esemény, napokon belül lefoglalom a következő évi időpontot.- A bizalom elég?- Eddig elég volt, idén úgy tűnik nem elég, a szervezetnek jelenleg ugyanis nincsen lehetősége megrendezni a programot. Nincsenek pályázatok sem a programok megvalósítására, sem a működésünkre. Minden pénteken tartjuk a kisebb programunkat a zagyvarónai kultúr- házban, konkrétan a semmiből - fél éve. A zagyvái központ most úgy tűnik, megmarad, amit kimondhatatlanul üdvözlünk, nagyón fontos pont ez az életünkben. Három klub zárt be eddig idén az országban - kevés embernek tűri el a felesége, hogy elhordja otthonról a vajat, a pari- zert. Emellett pedig egyre levesebb az adakozó kedv is a fennálló gazdasági helyzet okán... Most pedig a fentebb már említett Holdsugár Fesztivál, az általunk elindított országos kezdeményezés megrendezése került sajnos veszélybe.- Pedig nem arról vari szó, hogy tanulják a szakmát és nem találták még meg a működés alapjait biztosító forrásokat...- Közel 20 éve működünk. Nonprofit szervezetként civilben végezzük a munkánkat. Csak egy példa: ezen időszak alatt működtetni tudtuk a Gorkijon a Pik Hármas ifjúsági klubot 1999-től több éven keresztül - lényegében akkor Zagyvapálfalván is működtetünk egy SITI-t, a gyerekek iránti elkötelezettségünkből és persze a mellé elnyert pályázati forrásból. Most segítséget kértünk Salgótarján Megyei Jogú Város, és Nógrád Megye Önkormányzatától is - akik egyébként kisebb támogatással minden évben segítették a rendezvényt eddig is. Jeleztem, hogy elérkeztünk arra a pontra - sok év után először -, hogy nem tudjuk megvalósítani a rendezvényt. Nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik. „Kutyaszorító” helyzet, mert a gyerekek várják, akarják, érdeklődnek... Egyelőre én visz- szajelzésekről tudok, hogy megérkezett a kérésünk, befogadták azt az említett helyeken. Lapunk az interjú - és a rendezvény - kapcsán megkereste a két önkormányzatot is. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata arról adott tájékoztatást, hogy Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester kiemelt figyelmet fordított a szervezők megkeresésének, polgármesteri alapjából pedig támogatásban részesítette a rendezőket, melynek rendelkezésre bocsátása - az ügy sürgősségére való tekintettel - már folyamatban is van. Nógrád Megye Önkormányzata részéről szintén azt az információt kaptuk, hogy Becsó Zsolt elnök úr támogatásáról biztosította a rendezvényt. Teszi ezt az előző évekhez hasonlóan, hiszen ennek az eseménynek - esztendőkön át - többször is a fővédnöke volt, sőt a szervező Palló Egyesületnek két éven át otthont is biztosított a Zagyvapálfalvai Közösségi Házban. Az interjú „Hentessel” - Holtai Gábort többen így, becenevén ismerik - egyszerre volt keserű és édes. Keserű, hogy nonprofit jelleggel működő egyesületek az ellehetetlenülés határán táncolnak, küzdenek az életben maradásért és a programjaik megvalósításáért. Édes ugyanakkor abból a szempontból, hogy vannak még, akiknek elég tág a tűrőképességük ahhoz, hogy a körülmények ellenére is dolgozzanak azért, amiben hisznek - jelen esetben azokért a fiatalokért, akiken rajtuk kívül talán senki nem tud segíteni. Nem azért mert nem akarnak, hanem azért mert a megfelelő eszköz és kidolgozott formula a civilek kezében - jelen esetben az ő kezükben van. Jó kezekben. Kéri István
