Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)
2011-06-17 / 140. szám
2011. JÚNIUS 18., SZOMBAT 5 KULTÚRA Egy „részvétgrimasz" „Ki nem furcsa a mai világban? Már az furcsa, ha valaki nem furcsa...Te is furcsán nézel ki, ha be vagy rúgva...He-he, berúgva, mint a lopott pannónia....” Ekként „társalog” órákon át a falusi kocsmaasztalt támasztva Pali és Tibi, egy kőműves és egy segédmunkás a „Hevimetál, bányaló, tehervonat” című furcsa darabjának két furcsa alakja. De különös a többi szereplő is, s ugyancsak nem szokványos a cselekmény, úgymond a sztori sem, minthogy a szerző, Szávai Attila első színművében is azt az abszurd, az irónia és a humor elegyét jelentő viccesen komoly stílust vitte tovább, ami a prózában is jellemző rá. Témák hevernek az utcán, ahogy mondani szokták, további témák mennek az utcán, témákfeküsznek az ágyakban..., témák vannak az emberekjellemében, témákvannak a világűrben és az összes szférákban. Már csak meg kell látni és meg kellene írni ezeket Illetve az embereknek kellene ezeket meglátniuk. Hogy aztán többek lehessenek valamivel. Mármint odabent De akkor viszont nem kellenénk mi magunk, írók... ” - fogalmazta Szávai Attila egy helyütt és következetesen igyekszik is bizonyítani, hogy szükség van azokra, akik képesek észrevenni és papírra vetni is mindazon élményeket, amelyek a mindennapokban érik a hétköznapi halandókat, az életüket így-úgy tengető úgynevezett kisembereket írásai - a hősök sorsának megértése, a velük való együttérzés okán - éppúgy nevezhetők a „részvét grimaszai”-nak, ahogyan Balassa Péter jellemezte Örkény István opusait A „Hevimetál, bányaló, tehervonat” főszereplői a társadalom két, egymástól meglehetősen távoli szegmensét - a kétkezi munkások és az értelmiségiek világát képviselik, azonban részben falujuk - amelyben élnek illetve amelyből a városba menekülnek - másrészt a reménytelenség összeköti őket A kocsmázó Pali és Tibi sok mindent hallott, tapasztalt már nemcsak felszínesek, de az örökös alkoholmámor miatt torzak, gyakorta vulgárisak is. Rendszeresen velük iszik a fejfájós Lacika is, akinek az apja öngyilkos lett, anyja kerekes székes s akit Tibi bá’ így jellemez: „...néha rájönnek a rohamok a gyerekre, miptha valamiben önmagával versenyezne ilyenkor, belső dulakodás, öntusa, magánolimpia, érted Palikám, feszülnek benne a privátszférák, mint a gerely. "Lacika nemcsak élettanácsokat vár példaképeitől, - „a sokszor, az hányszor Palibá?” kérdezi - de nekik vallja be nagy álmát is: minden nap imádkozik, hogy övé lehessen a falu határain már túllépett Rétschághy Vera. Összetartozni, egybenőni szeretne vele..., „egybesülni minta tepsis krumpli ..mint a hurkafőzelék". Pedig az enyhén szólva naiv, „lelküeg bicegős” fiú által idealizált Veráról is kiderül: neki sem rózsás az élete. Új helyzetébe nem tud beilleszkedni, anyját elvesztette, apjával - aki hiába tanár, elkártyázta, elgépezte a csahogy a műszaki egyetemre kényszerített, de írói ambíciókat dédelgető leányából jól kereső menedzser legyen - kibékíthetetlen vitákban áll. Nem lehet közös jövője Verával Lacikának sem. Meglátogatja ugyan a lányt a városban, de a részéről mindennél jobban élete során, ismereteik azonban ládi vagyont s most azt akarja, Az együgyű Lacika (Kojnok Dávid) ivócimboráitól, Tibi (Oláh Lajos) és Pali bácsitól (Sándor Zsombor) igyekszik kiokosodni a világ dolgaiban Szávai-Vertich módra áhított találkozás a visszájára fordul: egyértelműsödik, hogy milyen távol vannak egymástól, az egyikük fehér, a másik meg fekete... Erreföl Lacika a vasúti átjáróban a síneken a szerelvény elé áll, a falubeli mozdonyvezető azonban felveszi a vonatra, amelynek első vagonjáról - ahogy a felajzott Pali az unott képpel iddogáló Tibinek meséli - a tévéhíradóban a kamerába ordítja: úgy szereti Verát, mint egy tehervonati Szávai Attila színművét a 2004- ben alakult, P. Kemer Edit vezette salgótarjáni, Vertich Színpadstúdió tűzte műsorára. Az ősbemutató áprilisban Rétságon volt, a minap a Tarjáni Tavasz keretében a József Attila Művelődési és Konferenciaközpont színpadán is láthatta a közönség. Ez szó szerint értendő, hiszen a nézők is a világot jelentő deszkákon ültek karnyújtásnyira a játszóktól s ezáltal érzékelték minden rezdülésüket. Az előadás rendezői - Molnár Ernőé s társrendezőként Susán Ferenc - és közreműködői kiválóan ráéreztek az egyórás kamaradarab hangulatára. Úgy látszik - Arthur Lee Kopit Jaj apu...” és az „Önnek ficereg?” sikeres bemutatója is ezt igazolta- a csoporthoz közel áll a Szávai Attila által is művelt fanyar, groteszkbe hajló látásmód, hangnem. A jól kiválasztott szereplők - Sándor Zsombor mint Pali, OláhLajos mint Tibi, Kojnok Dávid mint Lacika, Kovács Gábor mint Rétschági Tivadar- mindegyike a helyén van, jól jellemezi a figura életérzését, beszéd- stílusát Viszont primus inter pares alapon kiemelhető a Verát megszemélyesítő Mikecz Estilla, aki abszolút profinak mutatkozik mind az apjával való párharcban, mind a Lacikához fűződő ambivalens viszonyban. Bár szinte csak tesz- vesz a pultnál, megérdemli, hogy megemlítessék a neve büfésnőként Kovács Annának, annál is inkább, mert már máskor is játszott nógrádi kisvárosban éi Sok mindennel foglalkozott, közben mintegy belső késztetésként rátalált a versírásra, majd a kisprózára. Gyakran publikált a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság „Röpke ívek” illetve a rétsági Spangár kör „ ÜzeA Lacika által várva várt találkozáson kiderül, hogy Verával (Mikecz Estilla) nem egymáshoz valók szótlan szerepben. Ugyancsak dicséret illeti a színpadképért fíádufy Csabát. A rendezők mellett neki is betudhatok a kocsmai miliő és a lakótelepi nappali közti ügyes váltások. A háttérzene is remekül segíti az atmoszférateremtést Az egységes jó előadás egy újabb figyelemre méltó állomás az önálló színház felé egyre ígéretesebben haladó Vertich Színpadstúdió hatéves történetében. A produkció értékét növeli, hogy az író személyében megyei, konkrétan rétsági toliforgatóból avatott színpadi szerzőt. * Szávai Attila 1978-ban Vácott született, de hároméves kora óta a netek, vallomások, strófák” című antológiájában. Egy ideje a Palóc- föld „Szávairatok” címmel ad helyet írásainak. Két évig dolgozott lapunk munkatársaként is. 2008- ban „Fészercsend”, 2009-ben „Optikai tuning” címmel jelent meg kötete. Természetes, hogy nemcsak a rétsági premieren, de a salgótarjáni bemutatón is ott volt személye sen. Boldogan, jó érzéssel szólt mindkét alkalomról, az utóbbira - véleménye szerint - még érett is az előadás, amely hatásosabbnak bizonyulta budapesti Merlin színházifelolvasóestnél is. A szerzőnek az is nagy örömére szolgált, hogyakö zönség értően reagált a darab poénjaira, csendjeire... CsongrádyBéla Személyiség- és sorsképek- Schild Tamás képeit nézve, azt gondolom, ő is a szembenézés kedvéért indult útnak s érkezett haza, Baranyába és Somogyba, haza - sváb ember létére, cigányai közé... Az egyik legfontosabb művész, akivel valaha találkoztam. Hogy miért? Azért mert megváltoztatta látásomat, mert egyetlen gesztusával feloldotta évtizedes félelmeimet, gyanakvásaimat. Mert megmutatta, milyen szép cigánynak lenni, milyen szép embernek lenni. Mert gyógyítanak képei - többek között e gondolatokat mondta el megnyitóbeszédében Katkó Tamás Balogh Rudolf-díjas fotóművész, amf kor Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tagsága illetve az érdeklődők figyelmébe ajánlotta a budapesti fotóművész kiállítását. A tolmácsként dolgozó Schild Tamás néhány évvel ezelőtt - viszonylag későn, meglett férfikorban - autodidakta módon kezdett el foglalkozni a fényképezéssel. Ehhez képest gyors és egyre jelentékenyebb sikereket ért el. A sajtófotó pályázaton a 2008-ban a művészeti kategóriában kapott első díjat, majd 2010-ben ezzel portrésorozattal nyert helyezést. Ez évben a Magyar Fotóművészek Szövetsége is tagjai közé fogadta. Idén volt önálló kiállítása a Hotel Hiltonban illetve az Európa Parlamentben és az Európai Bizottságban. Csoportos keretek között bemutatkozott a fővárosi Kossuth téri „Együtt-lét” kiállításon valamint az Utazás 2011 és a National Geographie fotópályázatán is. A Salgótarjánban is látható „Szép cigányaim” című sorozatát ez év tavaszán a budapesti Kolta Galéria mutatta be Katkó Tamás kurátorságával. Schild Tamás a felvételeket az elmúlt három évben Dunántúlon készítette. A legtöbb képről ragyogó szemű gyermekek, a kicsinyeiket szerető, féltőn óvó anyák, barázdált markáns férfiarcok néznek szembe a tárlatlá- togatókkal. Több fotón egyedül van a főszereplő, de gyakran vannak ketten, hárman összebújva s előfordul, hogy négyen is. Schild Tamás őszintén megjeleníti hőseinek szegényes lakáskörülményeit, puritán környezetét is, amelyben egy-egy állat - nyúl, ló - és általában a természeti háttér is felbukkan. Valamennyi fotón érződik az empátia, a megidézettek iránti vonzalom, a sorsukkal való együttérzés. „A cigányportákról úgy hozott el mindent, hogy közben az ott élőktől nem vett el semmit-, sőt munkájával őket segítette. Modelljei egész lényüket neki ajándékozták, hogy hírt küldjenek az így-úgy, de mégiscsak élő csendes többségről. A fotókon pedig a szemeken, arcokon, mozdulatokon túl felsejlenek a vá- | gyak, örömök, bánatok, méltat- = lan sorsok. Nemcsak a cigányo- | ke, mindnyájunké” - fogalmaid zott Katkó Tamás és tárlat látványa, élménye azt sugallja, hogy teljes mértékben igaza van. A fotóklub imponáló sorozatában Schild Tamásé a 415. kiállítás. A fentiek miatt érdemes a figyelemre, a megtekintésre. Cs.B. Schild Tamás budapesti fotóművész „Szép cigányaim” című kiállítását a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület rendezte meg Salgótarjánban Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Egyszer az egész Földet megkerülte, mire sikerült beütnie a labdát a lyukba "Szerencsés nyertesünk: KoroncziKornélia, Salgótarján, Ybl Miklós út 4L IV/17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. június 23-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
