Nógrád Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 278-303. szám)
2010-12-31 / 303. szám
4 2010. DECEMBER 31., PÉNTEK KULTÚRA „Hitt-« Mikszáth a halhatatlanságban?” „Ha hitt, ha nem, azért volt benne egy kis bizonytalanság, hiszen írja is valahol: a halhatatlanságnak, mint a kőszénnek és a gyémántnak a mélyben kell megérnie és megkeményednie. Azt is írta, hogy a házasságot hét tél, hét nyár próbálja ki, a nagyságot száz tél, száz nyár. Valamint azt is mondta, hogy ne állítsunk a halál után száz esztendeig szobrot az írónak, mert hátha meghal ez alatt. Értsem én ezt úgy, hogy Mikszáth bizonytalan volt az írói lét örökkévalóságát illetően, de érthetem úgyis, hogy a saját halhatatlansága felől bizonyos”. Önfeledt szórakoz(tat)ás Praznovszky Mihály beszédéből valók ezek a gondolatok, amelyek ez év május 28-án Budapesten, a Nemzeti Sírkertben Mikszáth nyughelyénél hangzottak A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötet címlapja Gyenes Gábor munkáját dicséri el halálának századik évfordulója tiszteletére rendezett koszorú- zási ünnepségen. S a minap újra felidéződtek Salgótarjánban, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényén, amelynek a Mikszáth Kálmán Társaság örökös, tiszteletbeli elnöke volt az egyik vendége. Mielőtt azonban Praznovszky Mihály szót kapott volna, Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője és KőmssiP. József író, költő beszélgetett a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent „Ezek a kedves kis portékák...” - Rezonanciák Mikszáthra című kötetről. A könyv a Palócföld idei számaiban napvilágot látott kilenc írásból állt össze egy megyei ötletbörzén kitalált elképzelés nyomán. A címet Mikszáth Kálmán „Tímár Zsófi özvegysége” című novellájának első mondatáról kapta. Azért, mert a szerkesztőség kíváncsi volt rá, hogy a kortárs szerzőknek mi jut eszükbe Mikszáthról, a szövegeiről s egyáltalán miként tartják „portéká- juk”-nak „A jó palócok...” íróját. A felkérésre Ficsku Pál, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Jenei László, Kiss Judit Ágnes, Kőmssi P. József, Parti Nagy Lajos, N. Tóth Anikó, Tóth Kriszta küldött különböző (esszé, tárca, novella) műfajú s egytől egyig színvonalas, az indirekt, de méltó megemlékezésre alkalmas opust A kötet eredeti rajzolatú ötletes borítóját pozsonyi grafikus, illusztrátor, Gyenes Gábor tervezte. Tóth Krisztina „Tímár Zsófi muskátlija” című írását a Szerda társaság Irodalmi Kávéház közönsége is megismerhette Patakiné Kemer Edit előadóművész tolmácsolásában. Az est keretében Sándor Zoltán előadóművész elmondott néhány tanulságos jeles Mikszáth- mondatot s Andrássy Ferenc (cimbalom, tekerőlant) és Bácskái Balázs (tangóharmonika) közreműködése is hozzájárult az élményekhez. Praznovszky Mihály meghívását ugyancsak Mikszáthtal kapcsolatos könyvek tették időszerűvé. Ő volt ugyanis a szerkesztője az őszi Kálmán napon bemutatott két kis kötetnek - a Mikszáth Praznovszky Mihály nemcsak az új Mikszáth-kötetekről beszélt, értékelte az egész éves megemlékezés-sorozatot iS FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Kálmán Társaság Könyvestéka sorozatában megjelentetett „Tizenkét Mikszáth-interjú” és a Nógrád a varázslatos világ sorozatban kiadott „Utazás Mikszáthtal Palócországban” címűnek. Ugyancsak ő állította össze a Nórán Libro új, Kőrössi P. József szerkesztette Mikszáth Kálmán „A székelyek között” című könyvét, amelyben először jelent meg nyomtatásban Mikszáth utolsó erdélyi -1910. május 23-án Rahón elhangzott - beszéde. Praznovszky Mihály mindháromhoz fűzött kommentárt és fő vonalakban összegezte az idei - hivatalosan sajnos nem, de Nóg- rádban igenis Mikszáth-évnek tekintett - esztendő hozadékát. Nagyszerű, hogy reagálnak szellemi hagyatékára napjaink prózaírói s az is örvendetes, hogy jócskán - szlovák nyelven is - jelentek meg új Mikszáth-köny- vek, róla szóló tanulmánykötetek, szerveztek - többek között Besztercebányán - a munkásságával foglalkozó tanácskozásokat, a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítást rendeztek „A fekete város” című regényével összefüggésben. Volt színházi bemutató, pályázat, a Magyar Rádió és néhány televízió is megemlékezett az évfordulóról, a könyvesboltokban kaphatók művei, ösz- szességében azonban olyan volt e centenárium, amilyenné Nógrád megye, a szülőföld - Szklabonya és Horpács - a Mikszáth Kálmán Társaság tette. Az azonban figyelmeztető, hogy regényei nincsenek az első tíz legolvasottabb könyv között, pedig mint Mikszáth mondta: „Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal úgy mint azzal, ha őt műveiben megismerik: ez a legnagyobb jutalma. ” Csongrády Béla Az előadás és a közönség egymásra találásának biztos jele, ha a szereplők - akik megjelenítik a darabot - és a nézők - akikért születik a produkció - egyaránt élvezik, ami a színpadon történik. Nos, a losonci Kármán Színház minapi salgótarjáni vendégjátéka alkalmával ezt lehetett tapasztalni. A társulat - kiegészülve nem kevesebb mint öt Vertich Színpadstúdió-taggal - ezúttal mintegy karácsonyi ajándékként egy bohózattal igyekezett jókedvre deríteni a nógrádi megyeszékhely színházszerető időskorúit E törekvés maradéktalan sikerrel járt, hiszen egyrészt Katojev-Dalmat- Sauvajon „Bolond vasárnap” című vígjátéka alkalmas a derűkeltésre, másrészt valamennyi közreműködő - a Losoncról érkezett Csák István, Csák Lídia, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Erdélyi Gabriella és Setény Öcsi valamint a helyi Bolla Dániel, Kemer Edit, Müller Zsófia, Pünkösdi Mónika és Sándor Zsombor - jól hangolódik rá a sorozatos félreértésekre, váratlan szituációkra épülő sztoriban és a harsány komédiázásban testet öltő ironikus játékstílusra. Az egységes szemléletű, adekvát előadásmód persze nagymértékben a magyarországi rendező, Krizsik Alfonz érdeme. Ő megmaradt az eredeti változatnál - nem úgy mint Cseke Péter, aki a Karinthy Színház 2002-es Salgótarjánban is látott előadásán „magyarította” és aktualizálta a szövegkönyvet - s következetesen Szovjet- Oroszországban, a Napraforgó nevű szakszervezeti üdülőben, pihenni, gyógyulni vágyó illetve véletlenül oda sodródott elvtársak és elvtársnők közegében játszatja a cselekményt, amely szerint ilyen-olyan céllal mindenki a nagy tekintélyű Leo Bujkalovot, a központi anyagellátó igazgatóját keresi, vele akar beszélni, ezért nevezett - nőmén est omen - bujkálni kénytelen „üldözői” elől. A másik vonulatot két házaspár - a hosszú expedícióból hazaérkezett tengerész, Iván Sóvárgov és ismert élsportoló felesége, Klára Lurkó illetve a felettébb szórakozott profesz- szor, Tódor Tudorkin és a Bujkalovba szerelemes neje, Helén Tudorkina - zűrjei, egymás és a szanatórium személyzete közti (mű)balhék, (ál)viták képezik. De mint lenni szokott, a végére minden jóra fordul s a publikum is elégedett a kétórás kellemes kikapcsolódással.-csébéA vertiches Balia Dániel (középen) hatásosan mímelte Irina Sokkova orvosnőt „...felhők közt is szórni fényt...” E szép, kifejező sor is szerepelt azon a meghívón, amellyel a nagyhagyományú Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület salgótarjáni tagcsoportja invitálta a vendégeket az évzáró ünnepi összejövetelre a minden igényt kielégítő, az alkalomhoz illően dekorált karancslapujtői rendezvényházba. Kettős céllal gyűlt össze a helyiségbe befért 208 ember: számvetést készítettek a leköszönő 2010-es esztendőről s - mint mindig - ezúttal is igyekeztek jól érezni magukat egymás társaságában. A megjelenteket ßrau/iJózsefe\- nök üdvözölte s vállalkozott a műsorvezetésre is. Az egyesületi tagok közül ez alkalommal hárman léptek fel: Csabáné Marosvári Márta egy ismeretlen szerző adventi gondolatait tolmácsolta, Kőfalvi Zoltánná Antoine de Saint- Exupéry „Kis hercegiből adott elő részleteket, Tomka Lászlóm pedig Babits Mihály „Karácsonyi ének” című versét mondta el. A gedült és szintetizátoron kísérte Lengyel Judit és Tóth Dávid énekszámait A közgyűlési beszámolót Nándori Ferencné szervezőtitkár tartotta. Utalt arra, hogy a tekintélyes létszámú, mintegy négyszáz főt számláló civil egyesület tevékenységét - elnevezésüknek megfelelően - a történelmi múlt szellemi örökségének, a szűkebb és tágabb haza természeti és épített értékeiA Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület salgótarjáni tagcsoportja Karancslapujtőn, a rendezvényházban tartotta évzáró összejövetelét kellemes, jó hangulat megalapozásához nagy mértékben járult hozzá a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény majorette-csoportja, a Nógrád táncegyüttes néhány képviselője is. A kulturális, művészeti blokkot a Tóth család zárta: Tóth Tibor henek megismerése határozza meg. Ennek megfelelően állították ösz- sze az idén is nagyon gazdag egy- és többnapos kirándulásaik valamint a havi klubnapjaik programját. Jártak - többek között - a Kis- Alföldön, a Szigetközben, a Balatonfelvidéken, országjáró utazásaikat tematikus rendszer szerint végezték. Kegyeleti túra keretében újra meglátogatták dr. Förster Kálmán Salgótarján első polgármestere és dr. DomyayBéla tudós tanár sírját Örömmel vállalták és lelkesen vettek részt a nógrádi bejáró túrával összekötött országos tanácskozást megszervezésében. Nemzetközi kapcsolataikat fémjelzi például a fiileki ön- kormányzattal és a losonci magyar iskolával kialakított együttműködés. Változatlanul népszerűek voltak színházlátogatásaik s ez évben is megtekintettek számos kiállítást s meghallgattak megany- nyi zenei és irodalmi műsort. A városi rendezvényeken a legnagyobb létszámot képviselik. Komoly érdeklődés kísérte a klubnapok előadásait és az újdonságként megszervezett gulyáspartival összekötött vetélkedőt is. - Ösz- szességben nagyon eredményes volt a 201őes év, bizonyította, hogy továbbra is sokra vagyunk képesek - mondta Nándori Ferencné, majd gyertyát gyújtottak az elhunyt elnökök és minden eltávozott emlékére. A vendégek soraiból dr. Diósiné Taracsák Judit a Civil Kerekasztal, Nagyné Hajdú Györgyi a József Attila Művelődési és Konferencia-központ, Zámolajenő a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület országos elnöksége, Estefán László pedig a füleki Koháry Polgári Társulás nevében köszöntötte az elegánsan terített, kedves ajándékokkal díszített asztaloknál ünneplőket. A hangulatos (háttér)zenét Fodor Sándor (hegedű) és Horváth István (harmonika) zeneiskolai tanárkettős szolgáltatta. Cs. B. TÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Velem nem fog kitolni a Jézuska szerződtettem egy szaloncukor behajtót "Szerencsés nyertesünk: Kiss GábornéTar, Május 1. út 15. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. január ó-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
