Nógrád Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 278-303. szám)

2010-12-31 / 303. szám

4 2010. DECEMBER 31., PÉNTEK KULTÚRA „Hitt-« Mikszáth a halhatatlanságban?” „Ha hitt, ha nem, azért volt benne egy kis bizonytalan­ság, hiszen írja is valahol: a halhatatlanságnak, mint a kőszénnek és a gyémántnak a mélyben kell megérnie és megkeményednie. Azt is írta, hogy a házasságot hét tél, hét nyár próbálja ki, a nagyságot száz tél, száz nyár. Valamint azt is mondta, hogy ne állítsunk a halál után száz esztendeig szobrot az írónak, mert hátha meghal ez alatt. Értsem én ezt úgy, hogy Mikszáth bizonytalan volt az írói lét örökkévalóságát illetően, de érthetem úgyis, hogy a saját halhatatlansága felől bizonyos”. Önfeledt szórakoz(tat)ás Praznovszky Mihály beszédé­ből valók ezek a gondolatok, ame­lyek ez év május 28-án Budapes­ten, a Nemzeti Sírkertben Mik­száth nyughelyénél hangzottak A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötet címlapja Gyenes Gábor munkáját dicséri el halálának századik évforduló­ja tiszteletére rendezett koszorú- zási ünnepségen. S a minap újra felidéződtek Salgótarjánban, a Szerdatársaság Irodalmi Kávé­ház rendezvényén, amelynek a Mikszáth Kálmán Társaság örö­kös, tiszteletbeli elnöke volt az egyik vendége. Mielőtt azonban Praznovszky Mihály szót kapott volna, Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője és KőmssiP. József író, költő beszélgetett a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent „Ezek a kedves kis portékák...” - Rezonanciák Mikszáthra című kötetről. A könyv a Palócföld idei számaiban napvilágot látott ki­lenc írásból állt össze egy megyei ötletbörzén kitalált elképzelés nyomán. A címet Mikszáth Kál­mán „Tímár Zsófi özvegysége” cí­mű novellájának első mondatá­ról kapta. Azért, mert a szerkesz­tőség kíváncsi volt rá, hogy a kor­társ szerzőknek mi jut eszükbe Mikszáthról, a szövegeiről s egy­általán miként tartják „portéká- juk”-nak „A jó palócok...” íróját. A felkérésre Ficsku Pál, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Jenei László, Kiss Judit Ágnes, Kőmssi P. József, Parti Nagy Lajos, N. Tóth Anikó, Tóth Kriszta küldött külön­böző (esszé, tárca, novella) műfa­jú s egytől egyig színvonalas, az indirekt, de méltó megemléke­zésre alkalmas opust A kötet ere­deti rajzolatú ötletes borítóját po­zsonyi grafikus, illusztrátor, Gyenes Gábor tervezte. Tóth Krisztina „Tímár Zsófi muskátli­ja” című írását a Szerda társaság Irodalmi Kávéház közönsége is megismerhette Patakiné Kemer Edit előadóművész tolmácsolásá­ban. Az est keretében Sándor Zol­tán előadóművész elmondott né­hány tanulságos jeles Mikszáth- mondatot s Andrássy Ferenc (cim­balom, tekerőlant) és Bácskái Ba­lázs (tangóharmonika) közreműködése is hozzájárult az élményekhez. Praznovszky Mihály meghívá­sát ugyancsak Mikszáthtal kap­csolatos könyvek tették időszerű­vé. Ő volt ugyanis a szerkesztője az őszi Kálmán napon bemuta­tott két kis kötetnek - a Mikszáth Praznovszky Mihály nemcsak az új Mikszáth-kötetekről beszélt, ér­tékelte az egész éves megemléke­zés-sorozatot iS FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Kálmán Társaság Könyvestéka sorozatában megjelentetett „Ti­zenkét Mikszáth-interjú” és a Nógrád a varázslatos világ soro­zatban kiadott „Utazás Mikszáth­tal Palócországban” címűnek. Ugyancsak ő állította össze a Nórán Libro új, Kőrössi P. József szerkesztette Mikszáth Kálmán „A székelyek között” című köny­vét, amelyben először jelent meg nyomtatásban Mikszáth utolsó erdélyi -1910. május 23-án Rahón elhangzott - beszéde. Praznovszky Mihály mindhá­romhoz fűzött kommentárt és fő vonalakban összegezte az idei - hivatalosan sajnos nem, de Nóg- rádban igenis Mikszáth-évnek tekintett - esztendő hozadékát. Nagyszerű, hogy reagálnak szel­lemi hagyatékára napjaink pró­zaírói s az is örvendetes, hogy jócskán - szlovák nyelven is - je­lentek meg új Mikszáth-köny- vek, róla szóló tanulmányköte­tek, szerveztek - többek között Besztercebányán - a munkássá­gával foglalkozó tanácskozáso­kat, a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban kiállítást rendeztek „A feke­te város” című regényével össze­függésben. Volt színházi bemuta­tó, pályázat, a Magyar Rádió és néhány televízió is megemléke­zett az évfordulóról, a könyves­boltokban kaphatók művei, ösz- szességében azonban olyan volt e centenárium, amilyenné Nóg­rád megye, a szülőföld - Szklabonya és Horpács - a Mik­száth Kálmán Társaság tette. Az azonban figyelmeztető, hogy re­gényei nincsenek az első tíz leg­olvasottabb könyv között, pedig mint Mikszáth mondta: „Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadal­kapuval, sem koszorúkkal úgy mint azzal, ha őt műveiben meg­ismerik: ez a legnagyobb jutalma. ” Csongrády Béla Az előadás és a közönség egymás­ra találásának biztos jele, ha a sze­replők - akik megjelenítik a darabot - és a nézők - akikért születik a pro­dukció - egyaránt élvezik, ami a színpadon történik. Nos, a losonci Kármán Színház minapi salgótarjá­ni vendégjátéka alkalmával ezt le­hetett tapasztalni. A társulat - kiegé­szülve nem kevesebb mint öt Vertich Színpadstúdió-taggal - ezúttal mint­egy karácsonyi ajándékként egy bo­hózattal igyekezett jókedvre deríte­ni a nógrádi megyeszékhely szín­házszerető időskorúit E törekvés maradéktalan sikerrel járt, hiszen egyrészt Katojev-Dalmat- Sauvajon „Bolond vasárnap” című vígjátéka alkalmas a derűkeltésre, másrészt valamennyi közreműködő - a Losoncról érkezett Csák István, Csák Lídia, Erdélyi Attila, Erdélyi Gá­bor, Erdélyi Gabriella és Setény Öcsi valamint a helyi Bolla Dániel, Kemer Edit, Müller Zsófia, Pünkösdi Mónika és Sándor Zsombor - jól hangolódik rá a sorozatos félreértésekre, várat­lan szituációkra épülő sztoriban és a harsány komédiázásban testet öl­tő ironikus játékstílusra. Az egysé­ges szemléletű, adekvát előadásmód persze nagymértékben a magyaror­szági rendező, Krizsik Alfonz érde­me. Ő megmaradt az eredeti válto­zatnál - nem úgy mint Cseke Péter, aki a Karinthy Színház 2002-es Sal­gótarjánban is látott előadásán „ma­gyarította” és aktualizálta a szöveg­könyvet - s következetesen Szovjet- Oroszországban, a Napraforgó nevű szakszervezeti üdülőben, pihenni, gyógyulni vágyó illetve véletlenül oda sodródott elvtársak és elvtárs­nők közegében játszatja a cselek­ményt, amely szerint ilyen-olyan cél­lal mindenki a nagy tekintélyű Leo Bujkalovot, a központi anyagellátó igazgatóját keresi, vele akar beszél­ni, ezért nevezett - nőmén est omen - bujkálni kénytelen „üldözői” elől. A másik vonulatot két házaspár - a hosszú expedícióból hazaérkezett tengerész, Iván Sóvárgov és ismert élsportoló felesége, Klára Lurkó il­letve a felettébb szórakozott profesz- szor, Tódor Tudorkin és a Bujkalovba szerelemes neje, Helén Tudorkina - zűrjei, egymás és a szanatórium sze­mélyzete közti (mű)balhék, (ál)viták képezik. De mint lenni szokott, a vé­gére minden jóra fordul s a publi­kum is elégedett a kétórás kellemes kikapcsolódással.-csébé­A vertiches Balia Dániel (középen) hatásosan mímelte Irina Sokkova orvosnőt „...felhők közt is szórni fényt...” E szép, kifejező sor is szerepelt azon a meghívón, amel­lyel a nagyhagyományú Tájak, Korok, Múzeumok Egye­sület salgótarjáni tagcsoportja invitálta a vendégeket az évzáró ünnepi összejövetelre a minden igényt kielégítő, az alkalomhoz illően dekorált karancslapujtői rendez­vényházba. Kettős céllal gyűlt össze a helyiségbe befért 208 ember: számvetést készítettek a leköszönő 2010-es esztendőről s - mint mindig - ezúttal is igyekeztek jól érezni magukat egymás társaságában. A megjelenteket ßrau/iJózsefe\- nök üdvözölte s vállalkozott a mű­sorvezetésre is. Az egyesületi ta­gok közül ez alkalommal hárman léptek fel: Csabáné Marosvári Már­ta egy ismeretlen szerző adventi gondolatait tolmácsolta, Kőfalvi Zoltánná Antoine de Saint- Exupéry „Kis hercegiből adott elő részleteket, Tomka Lászlóm pe­dig Babits Mihály „Karácsonyi ének” című versét mondta el. A gedült és szintetizátoron kísérte Lengyel Judit és Tóth Dávid ének­számait A közgyűlési beszámolót Nán­dori Ferencné szervezőtitkár tar­totta. Utalt arra, hogy a tekintélyes létszámú, mintegy négyszáz főt számláló civil egyesület tevékeny­ségét - elnevezésüknek megfele­lően - a történelmi múlt szellemi örökségének, a szűkebb és tágabb haza természeti és épített értékei­A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület salgótarjáni tagcsoportja Karancslapujtőn, a rendezvényházban tartotta évzáró összejövetelét kellemes, jó hangulat megalapo­zásához nagy mértékben járult hozzá a Váczi Gyula Alapfokú Mű­vészetoktatási Intézmény majorette-csoportja, a Nógrád táncegyüttes néhány képviselője is. A kulturális, művészeti blokkot a Tóth család zárta: Tóth Tibor he­nek megismerése határozza meg. Ennek megfelelően állították ösz- sze az idén is nagyon gazdag egy- és többnapos kirándulásaik vala­mint a havi klubnapjaik program­ját. Jártak - többek között - a Kis- Alföldön, a Szigetközben, a Balatonfelvidéken, országjáró uta­zásaikat tematikus rendszer sze­rint végezték. Kegyeleti túra kere­tében újra meglátogatták dr. Förster Kálmán Salgótarján első polgármestere és dr. DomyayBéla tudós tanár sírját Örömmel vál­lalták és lelkesen vettek részt a nógrádi bejáró túrával összekötött országos tanácskozást megszerve­zésében. Nemzetközi kapcsolatai­kat fémjelzi például a fiileki ön- kormányzattal és a losonci ma­gyar iskolával kialakított együtt­működés. Változatlanul népszerű­ek voltak színházlátogatásaik s ez évben is megtekintettek számos kiállítást s meghallgattak megany- nyi zenei és irodalmi műsort. A városi rendezvényeken a legna­gyobb létszámot képviselik. Ko­moly érdeklődés kísérte a klub­napok előadásait és az újdonság­ként megszervezett gulyásparti­val összekötött vetélkedőt is. - Ösz- szességben nagyon eredményes volt a 201őes év, bizonyította, hogy to­vábbra is sokra vagyunk képesek - mondta Nándori Ferencné, majd gyertyát gyújtottak az elhunyt el­nökök és minden eltávozott emlé­kére. A vendégek soraiból dr. Diósiné Taracsák Judit a Civil Kerekasztal, Nagyné Hajdú Györ­gyi a József Attila Művelődési és Konferencia-központ, Zámolajenő a Tájak, Korok, Múzeumok Egye­sület országos elnöksége, Estefán László pedig a füleki Koháry Pol­gári Társulás nevében köszöntötte az elegánsan terített, kedves aján­dékokkal díszített asztaloknál ün­neplőket. A hangulatos (háttér)zenét Fodor Sándor (hege­dű) és Horváth István (harmoni­ka) zeneiskolai tanárkettős szol­gáltatta. Cs. B. TÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Velem nem fog kitolni a Jézuska szerződtettem egy szaloncukor behajtót "Szerencsés nyertesünk: Kiss GábornéTar, Május 1. út 15. Kérjük, mai rejtvényünk megfejté­sét 2011. január ó-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents