Nógrád Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 75-99. szám)

2010-04-24 / 94. szám

2010. ÁPRILIS 24., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Kenderike-sikerek Palotás. Veszprémi összművészeti fesztiválon sze­repelt nemrégiben a helyi Ken­derike Néptánccsoport, vala­mint utánpótlás csapata, a Kis Kenderike. Mindkét együttes harmadik helyezést ért el nép­tánc kategóriában. Málnát telepítettek Berkenye. Három hektáron mál­nát - fertődi zamatost - telepí­tettek az elmúlt időszakban a helyi Faluszövetkezet területén. Ez a fajta jól alkalmazkodik a termesztési adottságokhoz és a térségben viszonylag jó termés­átlaggal állítható elő. A Berke­nye Faluszövetkezetben korsze­rű termesztési technológiával és feldolgozási eljárással a kül­földi piacon is versenyképes terméket állítanak elő. A hűtő­házban főként a saját termelé­sű bogyós gyümölcsöt dolgoz­zák fel. Testvérkapcsolat Kutasó. A székelyföldi Sepsiszentkirály faluval test­vérkapcsolat előkészítését kezdték meg a helyiek. A kép­viselő-testület még a múlt év végén hozta meg ezzel kapcso­latos határozatát, s az idei, nyá­ri falunapra már szeretnék ven­dégeik között fogadni a Kovászna megyei település képviselőit. Vetélkedtek Diósjenő/Budapest. A „Nagy vagy!” című televíziós vetélke­dő középdöntőjének felvételei a közelmúltban zajlottak le. Diósjenő tanulói Tokod, Szek- szárd, Pécs, Kalocsa és Velen­ce általános iskolásaival mér­kőztek meg. Az erős mezőny­ben - nem kis küzdelem után - a negyedik helyet sikerült megszereznie a lelkes kis csa­patnak, amely tagjainak celeb csapatkapitánya Katus Attila volt. A könyv utóélete Balassagyarmat, a Múzeumi Hétfők rendezvénysorozat ke­retén belül április 26-án 16.30 órakor „Az én kortársaim” mot­tóval Kiss ludit Ágnes lesz a Pa­lóc Múzeum vendége. A beszél­getőtárs Mizser Attila, a Palóc- föld főszerkesztője. Légy áldott régi hely! nagyon sok tanuló búcsúzott el tudásban és emberségben gya­rapodva. Közülük sokan, na­gyon sokan tovább öregbítették iskolánk jó hírnevét, s adták to­vább egykori tanáraiktól ka­pott emberséget, becsületet, szeretetet. Kik lettek ó'k, mi lett belőlük? Tanítók, tanárok, mű­vészek, orvosok, mérnökök, hí­res sportolók és még sorolhat­nám. Néhányan itt vannak most közülük, öröm­mel köszön­tőm őket. Születés- napi aján­dékot is hoztak, lelkűk egy kicsiny darab­ját, a művésze­tüket, amelyet egykori alma materüknek 1 vers és kiállítás lommal Varró Jánosné festmé­nyeivel mutatkozott be, s talál­kozhattak az ünneplők Bereczki Brigittával, Bácskái Balázzsal, Diósi Tamással, Persik Miklóssal, megismerhet­ték Császár Boldizsárt és Csá­szár Orsolyát, Fiikor Zoltánt, Kéri Szabolcsot és Tótok Barba­rát is. A Petőfi Emlékérmet Kancsulik Tiborné, az intézmény jelenlegi (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt hónapokban tudato­san vettük elő, gyűjtöttük féltve őrzött kincseinket, kutattunk to­vábbiak után. S ezek a tárgyi emlékek beszédessé válnak: megszólalnak és megszólítanak, beszélnek a múltról, és beszél­tetnek minket a jelenről. Hisz- szük, hogy az iskola a jövőnek gyűjt, a jövőnek őriz, a jövőnek adja tovább amit előde ink felhal­moztak a múltban - fogal­mazott Virágné Nagy Zsuzsanna, majd Kiss Árpádot idézte:- A közösségi munka nem csak az egy időben, hanem az egymás után élők együttes mun­kálkodása is. Ezután megköszönte elődei, s mindazok munkáját, akik az is­kola elmúlt 140 évében segítet­ték, támogatták a zavartalan munka feltételeit. Külön üdvö­zölte az egykori és mai diákokat, akiket összeköt a közös indulás életre szóló ereje.- Kívánom mindenkinek, aki itt velünk ünnepel, hogy együtt mondhassuk: légy áldott régi hely! Légy áldott régi ház!- Minden kerek évforduló, kö­tődjön az kisebb vagy nagyobb közösséghez, eseményhez, meg­különböztetett figyelmet kap és érdemel. Történelmi méretek­hez képest a 140 év nem túl hosszú idő, számunkra mégis je­lentős időszak. Az 1870-ben épí­tett egytantermes iskolaépület a mai iskolával szemben, a patak­parton túli területen helyezke­dett el. A régi iskolát gyorsan ki­nőtte a gyártelep. Az 1929-es tanév kezdetén diákcsoportok iparkodtak a megépült új iskola- épület felé, várakozásteli izgalom­mal. A város legkorszerűbb álta­lános iskoláját birtokba vet­ték azok, akiknek épült: a gyerekek - forgatta vissza az idő ke­rekét Simon Tibor, a központi ál­talános iskola igazgatója.- Az elmúlt 140 év rendkívül eredményes és gazdag öröksé­ge a miénk. Ezt az örökséget kö­telességünk megőriznünk és to­vább gyarapítanunk. Elődeink tapasztalatait, tudását átvéve, az abban rejlő erőt felhasználva kell tovább fejlődnünk. Szere­tettel és megbecsüléssel gondo­lok iskolánk jelenlegi és volt pe­dagógusaira, dolgozóira. Veze­tői a város, sőt, bátran mond­hatjuk a megye megbecsült és elismert iskolájává emelték a Petőfit. Az elmúlt 140 év alatt A mi iskolánk túlélte a történelmet, rendszereket, háborúkat - fogalmazott Virágné Nagy Zsuzsanna igazgató fot&gyurián tibor keretében átadtak. Iskolánk eredményeiből, tanítványaink dicsőségéből merítünk hitet és erőt munkánk folytatásához - zárta köszöntőjét Simon Tibor. Egy iskoláról legtöbbet talán az innen indulók és pályájuk mondhat el. Közülük ez alka­pedagógusa vehette át, azok a mostani és régi kollégái pedig, akik harminc éven át tanítot­tak, tanítanak itt, oklevelet kap­tak. A 4. b osztály „A titkos nap­ló” című emlékműsorral ked­veskedett a rendezvény részt­vevőinek. Merjünk mások lenni! Korunk talán egyik legnagyobb betegsége, hogy a mindennapi ló- tás-futás miatt mondhatni, mókus­kerékben őrlődünk Ha lelkünk mé­lyére tekintünk, könnyen rájövünk egy agyonhajszolt világban élünk, ahol a különböző feladathegyek megmászása vált legfőbb célkitűzé sünké. Mindenféle követelménynek azonnal eleget akarunk tenni, a tel­jesítés és a megfelelni akarás örvé­nye mindannyiunkat magával ra­gad. Bizony különös „kór” ez, s nincs az az ember, ki előbb vagy utóbb ne esne áldozatául Telnek az órák, múlnak a na­pok, s mi arra ébredünk- a munka­hely, az iskola és a napi gondok megoldása felőrli minden energi­ánkat. Alig van időnk egymásra: családunk, szeretteink és baráta­ink sok esetben háttérbe szorul­nak. Mondván: most fontos dol­gom van, majd beszélgetünk, talál­kozunk később... Sajnos ki kell mondanunk a napi feladatok hal­maza megnyomorítja az addig jól működő emberi kapcsolatainkat. Naponta e-mailezünk, telefoná­lunk egymással, személyes találko­zásra azonban már nincs időnk, is­merősünk ugyan sok van, igaz ba­rát viszont alig, házaink nagyok, toleranciánk, empátiánk kevés. Igényeink magasak, igazi, mély ér­tékeink azonban alig akadnak Ál­landóan vásárolunk, költekezünk, de az új termék megszerzése sem okoz valódi boldogságot Ez viszont nincs így jól! Nem sza­bad hagyni, hogy beszürküljön kö­rülöttünk a világ, s hogy a napi gon­doktól lesújtva ne lássuk meg: az élet egy csodálatos ajándék, s min­den pillanatát ki kell élvezni, észre kell venni a legapróbb csodákat is. Hiszen gondoljunk csak bele, mi­lyen jó érzés tavaszi napsütésben zöldellő mező mellett, madánsicser- gést hallgatni, egy nyári eső után ál- mélkodva nézni a sokszínű szivár­ványt vagy csakegyszerűen feltekin­teni az égre egy holdfényes éjszaka, amikor éppen milliónyi csillag ra­gyognánk Ezek az élet igazi örömei, ame­lyekre felfigyelni nem kerül pénzbe, csupán egy kis időbe. S, hogy ki tu- dunke tömi a hétköznapok szürke fogságából, s észre tudjuk-e venni ezen szépségeket, már csak rajtunk múlik Fogyózók félidőben: fizikailag és lelkileg is erősebben Varga Emőke életmód-tanácsadó minden alkalommal hasznos elméleti tudnivalókról beszél G. E. Salgótarján. A Nutrition - Fiatalo­san és Fitten Életmód Klub már­cius elején indította el a tizenkét plusz egy héten át tartó egészség és aktív életmód tanfolyamát azok részére, akik jobb formát és alakot szeretnének elérni. A programban tíz fő vesz részt, az első találkozás alkalmával 899 ldlogrammot mutatott a mérleg, az eltelt hetek során 27,5 kilo­grammtól sikerült megszabadul­ni a fogyózóknak. Ez a szám való­színűleg az utolsó hetekben en­nél jóval több lesz, ugyanis ta­pasztalatok szerint a kezdeti ne­hézségek után gyorsabban „ol­vadnak” a kilogrammok. A kurzusra a Nógrád Megyei Hírlap egyik munkatársa is je­lentkezett, aki pozitív tapasztala­tokról számolt be. Mint mondta, minden csütörtökön tartanak egy foglalkozást, amelyen a fo- gyózók megosztják társaikkal tapasztalataikat, a lejegyzetelt étrendjüket Tamás Réka, a Szent Lázár Megyei Kórház dieteti­kusa értékeli ki. A szakember emellett fontos étkezési tanácso­kat oszt meg a jelenlévőkkel. Varga Emőke életmód-tanácsadó minden alkalommal hasznos el­méleti tudnivalókról beszél: töb­bek között a fehérjék és szénhid­rátok jelentőségéről, a helyes fo­lyadék-fogyasztásról és a külön­böző diéták előnyeiről és hátrá­nyairól. Szabó Kriszta és Félegyházi Éva személyi edző pe­dig próbálják hétről hétre be­csempészni a mozgást a résztve­vők életébe - úgy tűnik, egyre si­keresebben. A programban minden kor­osztály képviselteti magát, a fia­tal, kisgyermekes anyukától, az idős, csípőprotézises, illetve cu­korbetegségben szenvedő höl­gyekig. Mindenki egyéni problé­mákkal, sajátos testalkattal ren­delkezik, a kurzus különleges­sége, hogy a szakemberek sze­mélyre szabott tanácsokkal segítenek az életmódváltásban, így a fogyásban.- Mindenki egy célért küzd: megszabadulni a felesleges ki­lóktól, azonban ebben a harcban összekovácsolódott a csapat, se­gítjük, bíztatjuk, támogatjuk egymást. Nem csak fizikailag, lelkileg is épülünk - fogalmazott munkatársunk. CSUKA ENIKŐ

Next

/
Thumbnails
Contents