Nógrád Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 75-99. szám)

2010-04-24 / 94. szám

4 2010. ÁPRILIS 24., SZOMBAT KULTÚRA Őszülő „Napsugár fiúk"... Egyszer volt, hol nem volt egy komikus páros, amelyik hajdanán Napsugár fiúk néven érte el sikereit. Bár a két ember - a szangvinikus, zsémbes Willy Clark és a fapo­fa A1 Lewis - a színpadon amolyan amerikai Hacsek és Sajó módra látszólag jól kiegészítette, ellenpontozta egy­mást, egyéniségük különbségei a fénykorukban is árkot húztak közéjük. Elmérgesedő konfliktusuk szakításhoz vezetett s a darab kezdetén már nyolc éve nem találkoz­tak, nem is beszéltek egymással... Színházbarát vállalkozás Innen szövődik tovább a mese. A CBS tévétársaság azt találja ki, hogy egy karácsonyi műsorban álljon össze ismét a duó egymás­tól elidegenedett két tagja, hisz’ a közönség bizonyára jó néven veszi majd az egykori kedven­cek újbóli megjelenését a képer­nyőn, különösen, hogy a még biztosabb hatás kedvéért egy ti­zenkét éves gyereket is bevon­nak a játékba. A nehéz termé­szetű, végletekig érzékeny, önér­zetes komédiások eleinte hallani sem akarnak az ötletről, a közve­títés révén - amelyet Willy uno­kaöccse, Ben menedzserként vállal magára - és főként a ma­gas gázsi reményében azonban végül is ráállnák az együttmű­ködésre, közös szereplésre és megkezdődhet a stúdiófelvétel. Csakhogy hiába sorjáznak a múltból felidézett, bevált poé­nok, A1 Lewis - ugyanúgy mint régen - továbbra sem szereti Willy Clark forgatókönyvön kí­vüli egyénített végszavait, k- betűs vicceit, mint ahogyan Willy sem szívleli, hogy A1 állan­dóan bökdösi őt és direkt olyan szavakat használ, hogy leköpje partnerét. A korábbi sérelmek oly mértékben éleződnek ki kö­zöttük, hogy tévéfelvétel abba­marad, a páros egyik tagja ott­hagy csapot-papot, a másik meg rosszul lesz és visszaáll a „ha­ragszom rád" helyzet. S, innen­től érződik igazán, hogy mennyi­re kimódolt, életidegen ez a New Yorkban napjainkban játszódó sztori. Az a valóságban is gya­korta előfordul, hogy két sikeres ember összevész és eltávolodik egymástól, még az is megtörtén­het, hogy ilyen-olyan megfonto­lások alapján legalább a felszí­nen rendezik viszonyukat, de az a szituáció már nem tűnik hi­telesnek, hogy önérdekeik elle­nére sem tanulnak az előzmé­nyekből és gyerekes módon új­ból elölről kezdik a perpatvart. S ugyancsak nehezen hihető a vé­letlenszerű befejezés, amely sze­rint az egyedül élő, őszülő, öre­gedő két művész - mint elszóla- lásaikból kiderül - ugyanabban a vidéki színészotthonban ké­szül eltölteni élete hátralévő idő­szakát. Ráadásul e szentimentá­lis, melodramatikus hangulat nem is illik az egyébként kiváló színműíró, Neil Simon jobbára szellemes szófordulatokra, dia­lógusokra épülő, Ungvári Tamás által remekül magyarított bohó­zatához. Bár a darab nem kétszemélyes - hiszen a már említett unokaöccsön (Harmath Imre) és kisfiún (Sülé Tibor) kívül szere­pel benne A1 lánya (Vanya Tí­mea), Willy ápolónője (Balázs Andrea) és megjelennek reklám- szakemberek és tévések (Borbély Sándor, Bácskai János, Kisfalusi Lehel) is - a két címszereplőnek meghatározó súlya van. Ennél­fogva nem mindegy, hogy az adott produkció kiket kér fel Willy és A1 megformálására. A Karinthy Színház előadásában Koltai Róbert és Galla Miklós a két „Napsugár fiú”. Mindketten közönségkedvenc, jó komiku­sok. Koltai Róbert már számta­lanszor bizonyította, hogy szinte minden helyzetből képes egyéni karakterű komédiát csiholni. Ez­úttal is ezt teszi, ezért alkalma­sint túlnő Willy karakterén. Ezért Szőke Istvánnal egyetem­ben társrendezőként is „felelős”. Galla Miklós nem színész, a fa­nyar angol humor kiváló hazai tolmácsolójaként lett ismert és elismert. Egykedvű blazírtsága nincs távol A1 alaptermészetétől sem, alakítása azonban túlzot­tan is egysíkúnak teszik, nem él a mélyebb jellemrajzhoz szük­séges eszközökkel. A stáblistá­ról feltétlenül kiemelendő Kerényi József díszlettervező ne­ve is, a praktikus - a nyüt színen zökkenőmentesen forgatható - egyszerű, de a plakátok variálá­sával (az egyiken áthúzva látha­tó A1 fényképe, a másikon pedig letakarva Willyé) mégis rendkí­vül kifejező helyszíni miliő meg­teremtéséért. Csongrády Béla Azok a figyelmes nézők, akik alaposan megnézték már a József Attila Művelődési és Konferencia- központ színháztermében az arany-, ezüst és bronzfokozatú tá­mogatók listáját, az utóbbiak kö­zött találhatták a Márkus és Társai Kft-t is. - Vajon mi késztetett arra egy családi vállalkozást, hogy nem­csak erkölcsileg de anyagilag is tá­mogassa a művelődési központ szín­házi programját s egyáltalán az in­tézménykínálatát7 - erre a kérdés­re kértünk választ a kft névadójá­tól, Márkus Pál építőmérnöktől. A beszélgetés során kiderült, hogy már korán kezdett ismerked­ni a színházművészettel: Somos­kőújfaluból az általános iskolások együtt jártak be Salgótarjánba elő­adásokra. Ugyanez a gyakorlat folytatódott középiskolás korában is, amikor viszont Kazincbarciká­ról a magyartanár szervezésében látogatták a diákok a Miskolci Nemzeti Színházat. Márkus Pál 1981-ben - azaz csaknem har­minc éve - Baján szerzett diplo­mát és azóta dolgozik Salgótarján­ban. Gyakorlatilag ekkortól datál­ható itteni rendszeres színházba járása is. Amikor Nagyné Hajdú Györgyi, a József Attila Művelődé­si és Konferencia-központ igazga­tója megkereste, hogy cége is irat­kozzon fel a támogatók sorába, gondolkodás nélkül igent mon­dott. Úgy érzi, hogy nála célba ta­lált a felkérés, mert szereti az élő színházat és bizonyos fokig köte­lességének is tartja, hogy hozzájá­ruljon a színvonalas program megvalósulásához. Nem is igazán érti, hogy mások, az övéknél lé­nyegesen nagyobb, tehetősebb vál­lalkozások gazdái miért nem véle­kednek hasonlóképpen. Annál is inkább, mert minden forinttal, amit a kultúrára áldozunk saját magunknak tesszük tartalmasab­bá életterünket A búcsúzó évad egyik látványos előadása a „Chicago” című musi­cal volt Salgótarjánban az egri Gár­donyi Géza Színház előadásában FOTÓ: P. TÓTH Márkus Pál jelenleg is bérlettu­lajdonos, a Zenthe-bérlet előadá­sait látogatja. Meg van elégedve a programmal s néhány kifejezetten szép élménnyel lett gazdagabb a befejezés előtt álló 2009/2010-es évad során is. Szívesen venné vi­szont azt, ha a jövőben az eddigi­nél több lehetőség adódna az elő­adások után az alkotókkal, a színé­szekkel való találkozásra, diskur­zusra, közös gondolkodásra is. C&R Willy Clark (Koltai Róbert) és AI Lewis (Galla Miklós) már legfeljebb a szí­nészotthonban viseli majd el egymást fotó: p.tőth lászi.ó Hagyományőrző bányászkórusok Egészségünkre! Tatabányán nagy sikert aratott a Salgótarjánból érkezett Bányász-kohász dalkör műsora, amely egy szakestély keresztmetszetét jelenítette meg. A minap rendezték meg Tata­bányán, a Kertvárosi Általános Művelődési Központ Bányász Mű­velődési Házában a bányászkóru­sok negyedik találkozóját. Komá- rom-Esztergom megye székhe­lyén az ország különböző bányavi­dékeiről tíz kórus több mint két­száz dalosa adott randevút egymásnak. A helyiek mellett részt vettek a találkozón ajkai, oroszlányi, sárisápi, tokodaltárói, várpalotai énekkarok is. Nógrád megyét Salgótarjánból a Bányász­kohász dalkör, Kisterenyéről pe­dig a bányásznépdalkör képvisel­te az immár hagyományosnak te­kinthető rendezvényen. A csoportok repertoárja igen széles skálán mozgott: a népdalok­tól a bányászdalokig, a többszóla­mú, művészien előadott kórusmű­vektől a selmeci hagyományokat ápoló tréfás diáknótákig terjedt. Mindenki találhatott kedvére való műsort illetve műsorszámot ezen a színes palettán. A kisterenyei együttes egy szépen megformált népdalcsokorral kedveskedett a hálás közönségnek. A Bányász-Ko­hász dalkör programja egy hagyo­mányápoló szakestély rövidített változata volt a szokásos diáknó­tákkal színesítve. Különösen nagy sikert aratott a brennbergbányai tűzoltók gyakorlatozását iremutató játék a hozzá tartozó humoros dal­lal. A salgótarjáni kórus - amelyet Diósi János vezényelt - a találkozó végén tartott szakmai értékelés so­rán külön dicséretben részesült A fellépéseket követően meleg étel várta a dalosokat, s egy-két po­hár borral is regenerálhatták hang­szálaikat A résztvevők ajándék­ként emléklafjot és -serleget ka]> EMLÉKLAP I Kolias Dalkör { én I Bányái« /.köm sok : IV ürsroágfos («»Iáik»»/.óján j; |T Ismét gazdagodott a dalkör gyűjteménye tak. A dunántúli utazás maradan­dó élményének bizonyult a tatabá­nyai Turul emlékműhöz tett kirán­dulás is. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Szivecském, lassan át kellene térned az elméletről a gyakor­latra. ” Szerencsés nyertesünk: Tóth Norbertné Bátonyterenye, Arany J. út 53. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. április 22-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents