Nógrád Megyei Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

2010-03-31 / 74. szám

2 ROMHÁNYI NAPLÓ BÚCSÚ, egy igaz embertől Termán Sándor, a romhányiak Sanyi bácsija, az elmúlt év au­gusztus 6-án, végleg itt hagyott mindenkit. Nem sokat találkoz­tam vele, de tiszteltem szerénysé­gét, felkészültségét, Romhányhoz való ragaszkodását, nyílt őszin­teségét, aktivitását, a művészeté­be vetett hitét. Beszélgetésünk so­rán sokat tanultam tőle. Romhányban született, 1928. jú­lius 28-án. Hosszú évekig, 16 évig a közigazgatásban dolgozott Diósjenőn, majd a Rétsági Járási Tanácson, ezután a romhányi Építési és Kerámiagyár személy­zeti osztályvezetője volt. Mindig érdekelte a filozófia, a művészet és a néprajz. Szívügye volt, a romhányi kő, a szobrászkodás, őseitől örökölte a kőfaragó mes­terséget A rideg, romhányi kőbe ujjai nyomán lélek költözött. Sok kőszobra őrzi emlékét, a faluban, az ország számos településén. Határainkon túl, az erdélyi Székelyudvarhelyen, Ukrajná­ban, ahol művészeti táborok résztvevője, szervezője volt. A romhányi csata évfordulója alkal­mából, 2007. január 22-én, az ün­nepi önkormányzati ülésen meg­kapta a „Romhányért” emlékgyű­rűt. Lelkes tagja volt a helyi Rá­kóczi Szövetségnek. Halála nap­jáig alkotott, túrákat vezetett a kétbodonyi erdei iskolába tábo­rozó gyermekeknek. Végleg itt hagyott mindenkit, de a romhányiak, az alkotásai, szobrai őrzik emlékét Romhány szegényebb lett egy nyíltszívű, őszinte, igaz emberrel, s gazda­gabb egy legendával.-szenográdi­DdUlCZ LdSZlUlItU, dZ óvoda vezetőjét arra kértük, hogy mutassa be intézményét, a közösségükre jellemző Ancsel Éva idézettel kezdte: „Mégis csak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van vala­ki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen.”- Óvodánk 2009. szeptemberé­től, a kétéves korú kisgyermeke­ket is befogadó Aranyalma Óvoda és Bölcsőde Többcélú Intézmény­ként működik. Gyermeklétszámunk jelenleg 73 fő, közöttük öt bölcsődés korú gyermekkel, akik az egységes óvoda-bijlcsődei csoportba járnak. Intézményünk saját Helyi Ne­velési Programmal rendelkezik, amelyet egyedivé tesz a sajátos, helyi szokásokra épülő jeles nap­jaink, hagyományőrzésünk (ha­gyományőrző programunk szel­lemében helytörténeti és népi esz­közök gyűjteményének kiállítását is megrendezte óvodánk, ápolva ezzel a múlt örökségét), valamint az érzelmi-esztétikai élményszer­zésre irányuló tevékenységeink. Nevelési céljaink: A gyermekek^ élmény gazdag környezetben az egyéni fejlődési ütemük tisztelet­ben tartásával önálló személyisé­gekké váljanak. Változatos tevé­kenységek biztosításávafsokolda- lú, kreatív személyiség fejleszté­se. A természet szeretet és óvás iránti igény, a környezet esztétiká­ja iránti fogékonyság megalapo­zása. A művészetek eszközeivel a pozitív érzelmek fejlesztése. A hátrányos helyzetű gyermekek sokoldalú, harmonikus fejleszté­se gyermekközpontú, a különbö­zőséget elfogadó légkörben, külö­nös tekintettel az eltérő fejlődési ütemükre. A nevelő testület ru­galmas alkalmazkodása a gyer­mekek egyéni jellemzőihez. Fontosabb nevelési jeladataink: Az érzelmi biztonságot nyújtó lég­kör megteremtése, amely segíti szocializációjuk fejlődését, az „én tudat” alakulását, a gyermek tár­sas szükségleteit. A hagyomány- ápolás során szerzett élmények­kel és pozitív érzelmekkel a ter­mészeti- és emberi munkával lét­rehozott értékek tiszteletére és megbecsülésére nevelés. Kreatív tevékenységekkel, a mással nem helyettesíthető játék során észrevétlenül sajátítsanak el ismereteket. Pedagógusainkra a gyermek- szeretet, a kreativitás, a művé­szetek és kézművesség iránti ér­deklődés, az új iránti nyitottság jellemző. Ez óvodánk arculatán is tükröződik. A szülőkkel, csa­láddal, partnereinkkel nyitott a kapcsolatunk. Óvodásaink egy­re változóbb szociális háttérrel érkeznek óvodánkba, ezért ránk egyre nagyobb felelősség hárul az egyéni képességfejlesztés te­rületén és a gyermekvédelmi fel­adatok terén. Ezért is működtet­jük 2007 óta az Integrálás Óvo­dai fejlesztő Programot /IPR/. Óvodapedagógusaink tovább­képzéseken folyamatosan bőví­tik ismereteiket a gyermekek ha­tékony fejlesztése érdekében: nevelőtestületünkben 4 szak­vizsgázott és 1 fejlesztő óvodape­dagógus van. Intézményünkben kiemelten fontosnak tartjuk a gyermekek egyéni szükséglétéihez igazodó képességfejlesztést, ennek haté­kony megvalósítására folyamato­san keressük a legjobb módszere­ket, eszközöket. A TAMOP. 3.1.4. projekt nyertes intézményeként a Kompetencia­alapú óvodai programcsomag be­vezetése zajlik jelenleg óvodánk­ban, amelynek keretében az elsa­játított újszerű tanulásszervezési technikákkal és módszerekkel még hatékonyabban hozzájáru­lunk azon képességek fejlesztésé­hez, melyek nélkülözhetetlenek a sikeres tanuláshoz. Valljuk, hogy az élmények meg­nyitják, és ébren tartják a gyerme­kekben a vágyat a környező világ megismerésére, a tanulás örömé­nek átélésére. Aktív pályázati tevékenysé­günkkel pótoljuk mindazokat a forrásokat, melyekből kirándulá­sokat, bábszínházát, stb. szerve­zünk, melyek által a hátrányos helyzetű gyermekek is esélyt kap­nak a környezet hatékonyabb megismerésére. Ezen túl még az esztétikus-gyermekbarát óvodai környezet kialakításához bútoro­kat, berendezéseket, fejlesztő játé­kokat, eszközöket vásároltunk és vásárolunk. A mozgékony és nehezen ke­zelhető gyermekek mozgásigé­nyének kielégítésére jól felszerelt tornatermünk, mozgásfejlesztő eszközeink adnak lehetőséget. Óvodánk kezdeményezésére létrejött a térség harmincnégy óvodájának társulásával a „Romhány és Térsége” Óvodaszö­vetség, melynek bázisintézménye lettünk. Továbbképzéseket, szak­mai napokat szervezünk a kör­nyező települések óvodapedagó­gusainak, így aktív közreműkö­dői vagyunk a térség óvodapeda­gógiai törekvéseinek és a koordi­nálói tevékenységben, a hatékony működés érdekében. Óvodánk 2010 februárjában re­gisztrálta magát a Referenciain­tézmények sorába, mely szolgál­tatás keretében a Kompetencia­alapú óvodai nevelést, az IPR -, és az Egységes óvoda-bölcsőde beve­zetését és működtetését kínáljuk az idelátogató érdeklődő intézmé­nyeknek. Intézményünkben 2003. janu­ártól minőségirányítás folyik. Nevesebb rendezvényeink a kö­zelmúltban: „Víg szüret zajára” őszi projekt; Egészségnap kóstolóval és moz­gással; Adventi készülődés, kará­csonyi pásztorjáték; Ovifesztivál - rajzkiállítás; Szent György-napi mesemondó verseny; Helytörté­neti kiállítás „Legyünk bátor jó vitézekTcí- mű emlékhéttel kapcsolódtunk a Rákóczi szabadságharc és a Romhányi csata 300. évfordulójá­ra rendezett települési rendez­vénysorozathoz. Óvodánkban 2010. január ele­jén az óvodapedagógusok a szü­lők és gyermekek segítségével ké­peket, tárgyakat, könyveket gyűj­töttünk a szabadságharcról, Rá­kóczi fejedelemről, és a Romhányi csatáról, a kuruc korról, tanul­tunk és hallgattunk énekeket, ver­seket. Rajzpályázatot hirdettünk a témával kapcsolatban, ahol nem­csak a gyermekek, de szüleik is részt vehettek. A gyűjtött képek­ből, rajzokból kiállítást rendez­tünk. A Rajzpályázat résztvevői könyvjutalmat kaptak. A nagycsoportos óvodásokkal 2010. január 21-én „Legyünk bá­tor jó vitézek!”címmel dramati- kus játékot adtunk elő a szülők­nek, vendégeknek és a többi gyer­mek csoportnak. Saját készítésű, kora hű jelmezekben, fakardok­kal eljátszották, hogyan toboroz­ták a legényeket Rákóczi zászlaja alá, a labancok fosztogatását, a kurucok és labancok csatáját. Főhajtás a fejedelem előtt Romhány lakossága 2010. ja­nuár 22 - 23-án emlékezett az 1710. január 22-i romhányi csatá­ra. A 300. évforduló alkalmából a községben élők fejet hajtottak, tiszteletüket fejezték ki II. Rákó­czi Ferenc és hős katonái előtt. Mint az köztudott, a Rákóczi- sza­badságharc 1703-tól 1711-ig tar­tott. A község vezetői úgy döntöt­tek, hogy 2003-tól, minden év­ben, nyilvános ünnepi önkor­mányzati ülésen emlékeznek meg a szabadságharcról. Molnár Sándorné, az önkormányzat ok­tatási és művelődési bizottságá­nak elnöke, az ünnepi sorozat egyik szervezője erről a követke­zőket mondta:- Az indulásnál két dolgot tar­tottunk fontosnak Egyfelől, hogy az itt élők érzelmileg közelebb ke­rüljenek a fejedelemhez, jobban megismerjék a szabadságharcot, II. Rákóczi Ferencet. Másrészt, hogy méltó módon felkészüljünk a romhányi csata 300. évforduló­jának a megünneplésére. Az első alkalommal, 2003-ban, az ünne­pi műsort a balassagyarmati Varietas Pódium Színpad adta. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy helyi szereplők, iskolások, énekkarunk, a dalárda működ­jön közre az ünnepi önkormány­zati üléseinken. A balassagyar­matiakat a 300. évforduló alkal­mából megrendezett ünnepsé­günkre ismét meghívtuk. Ahogy haladtak előre az évek, úgy színe­sedett, bővült a megemlékezés köre. A fiatalok részére meghir­dettük a történelmi vetélkedőt. Először Romhány és térsége is­kolásai vettek azon részt. Később a megye más részeiről is bekap­csolódtak a diákok, sőt az ország különböző részéről, főleg onnan, ahol ápolják Rákóczi kultuszát, neveztek az iskolák. Az idei év vetélkedőjéről elmondhatjuk, hogy az már nemzetközi volt. Ki­állításokat szerveztünk. Fontos­nak tartom, hogy községünkben is megalakult a Rákóczi Szövet­ség, amely csatlakozott az orszá­gos szövetséghez. Elnökünk Haj­dú István. A helyi Rákóczi Szövet­ség kezdeményezésére készült el Rákóczi harangja. Az öntéshez szükséges rezet a falu lakossága adta össze. Olyan nagy mennyi­ségű réz összejött, hogy a munka­díj egy részét is abból tudtuk ki­fizetni. Termán Sanyi bácsi - aki sajnos már nincs közöttünk - el­készítette II. Rákóczi Ferenc köz­téri kőszobrát, amelyet 2008-ban a község főterén avattunk fel. Minden évben ismert szakembe­rek voltak az ünnepség előadói. Részt vettek az ünnepi önkor­mányzati üléseinken a lengyelor­szági testvértelepülések küldöt­tei is. Véleményem szerint a 300. évfordulóra egy szép, tartalmas ünnepélyt szerveztünk, amely messze .túlmutatott községünk határain. Az ünnepség keretében a Váci Egyházmegye segédpüs­pöke, az ünnepi szentmise után, megszentelte II. Rákóczi Fe­renc harangját. Megkoszo­rúztuk a Rákóczi-emlékmű- vet. Az ünnepi önkormányza­ti ülésünkön sok hazai és kül­földi - svéd, lengyel - vendég vett részt. Mint már említet­tem, megrendeztük a törté­nelmi vetélkedőt. Másnap, ja nuár 23-án, egész napos történelmi konfe­renciát tartottunk, amelyen ismert Rá­kóczi-kutatók vol­tak az előadóink. A megemlékezés nem zárult le, ami a legfontosabb, hogy az tovább folytatódik az itt élő em­berek lel- kében, szívében. Sz. F. 2010. MÁRCIUS 31., SZERDA A község képviselő-testülete A megválasztást követő első hónapokban, talán még nem volt olyan nagy összhang, egyetértés a testület tagjai között, de rövide­sen kialakult az a munkakapcso­lat, amelyet röviden így jelle­mezhetünk: Tegyünk együtt, kö­zösen, Romhányért! A polgár­mesterrel együtt felismerték, hogy mindenki egyet akar: a község fejlődését. A képviselő-testület tagjai: pol­gármester: Termán István, alpol­gármester: Kis Tibor. A képvise­lő-testület további tagjai: Deáky Csaba Árpád, dr. Dobos Jánosné (ő 2006 végén, Sagyibó Sándor halála után került a testületbe), Molnár Sándorné Paulovits Klá­ra, Balázs István, dr. lakubecz József, Kovács Balázs, Mede Zol­tán, Varga Csabáné. Jegyző: Plebáné Szabó Mari­anna. Tájház A községben 2008-ban, nyílt meg a tájház, amelynek az épü­letében megtalálhatók azok a ré­gi eszközök, amelyeket az elő­dök használtak, lakásberende­zések, amelyek a letűnt korok életét idézik. Az épület melletti fészerben egykori mezőgazdasá­gi eszközök, különböző mester­ségek szerszámai sorakoznak egymás mellett. A tárgyakat a romhányiak adták össze, amik a padlásról, fészerből, pincéből, az udvar szegletéből, a szekré­nyek mélyéről a 24. órában ke­rültek elő. A tájház, azon túl, hogy, a különböző tárgyakon ke­resztül, őrzi megidézi az elmúlt időket, egyfajta tisztelgés is az elődök előtt. Minden nemzedék­nek kötelessége az elődök életé­nek az ismerete. A tájházban lé­vő sok-sok tárgy közelebb hozza a mai fiatalokhoz a nagyszülők, dédszülők életét, s megőrzi azt az utókor számára. . Megelevenedik a romhányi csata Az 1710-es romhányi csata 300. évfordulójára rendezett ün­nepi sorozat lezáró rendezvényé­re május 22-én kerül sor. Az egész napos program kiemelt eseménye lesz a komáromi Lovas Színház által megelevenített, romhányi csata, amelyet Pintér Tibor vezető színész rendez. Kü­lönböző kulturális műsorok, kiál­lítás, népi iparművészek bemuta­tója szerepel az egész napos szí­nes, látványos programban. Hetvenéves az iskola A templom melletti iskola 70 évvel ezelőtt, 1940-ben épült. Ab­ban az időben korszerű volt, meg­felelt a kor követelményeinek. Az évek előrehaladtával azonban egyre szűkösebbnek bizonyult. Szertára, egyéb kiszolgáló helyi­sége nincs. Ma Romhányban a ta­nítást több épületben kénytelenek megoldani, mert a 70 éves iskolá­ban egyszerűen nem tudják a gyermekeket elhelyezni. A község vezetői pályáztak egy új iskola építésére, amely a sport- csarnok mellett épült volna meg. A polgármester, de mondhatjuk, hogy a romhányiak legnagyobb bánatára, a pályázatuk nem sze­repelt a nyertesek között. Minden­esetre az iskolában nem feledkez­nek meg az elmúlt 70 évről, a jö­vő tanév programjában a hét évti­zed is helyet kap. Bemutatkozik az „Aranyalma”

Next

/
Thumbnails
Contents