Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)

2009-12-05 / 281. szám

2009. DECEMBER 5., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Nem háríthatják el maguktól a felelősséget a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyekben az önkormányzatok, amelyek többsége a nehézségek ellenére is tud élni az európai uniós környezetvédelmi fejlesztési források megnyitásával kínálkozó lehetőségekkel - fejtette ki Markó Antal, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) környezetvédelmi tanácsnoka, Szügy község polgármestere. Zöld úton az önkormányzatok Németh I. Gergely- Az EU-csatlakozás óta jelentős össze­gek érkeztek Magyarországra közösségi tá­mogatás formájában környezetvédelmi be­ruházások céljára. Hogyan élik meg ezt a magyar önkormányzatok?- Az európai uniós fejlesztési források megjelenése óriási lehetőség az önkor­mányzatok számára is, amelyek felelős felhasználása egyben fontos kötelessé­gük. Véleményem szerint az önkormányzat­ok többsége összességében ki tudta hasz­nálni a kínálkozó lehetőségeket, aminek eredményeként a legnagyobb fejlődés a szennyvízkezelés és a települési szüárd hulladékok kezelése területén ment vég­be az elmúlt években. Ha csak a szűkebb régiómat nézem: többéves küzdelmes erő­feszítéseket követően beérni látszik az Északkelet-Pest megyét és Nógrád megye egy részét lefedő regionális hulladékkeze­lési rendszer, amelynek munkálatai vég­re felgyorsultak. A lakossági szelektív hul­ladékgyűjtés mindenhol kiépült, s éppen most van folyamatban a kibővített nógrádmarcali regionális hulladéklerakó üzembe helyezése is.- A környezetvédelmi fejlesztési pénzek elosztására mennyire igaz az a közkeletű vélekedés, hogy a pénz főként a gazdagabb településekre áramlik, miközben a szegé­nyebbek nagy része kimarad a beruházá­sokból?- Ez a felvetés csak részben jogos, ugyanis 2004 óta rengeteg pénzt különí­tettek el az elmaradott térségek felzárkóz­tatására EU-s és hazai forrásokból egy­aránt, s számos pályázati kiírásra eleve csak a halmozottan hátrányos helyzetű települések önkormányzatai jelentkezhet­nek. Az is igaz persze, hogy az utóbbiak egy sor pályázaton el sem tudnak indul­ni, mert számukra lehetetlen a legmini­málisabb önrész előteremtése. Egyfajta furcsa kettősség jellemzi tehát legjobban a kialakult helyzetet A környezetvédelem területe annyiban más, hogy itt az önkor­mányzatoknak szóló pályázatok többsé­génél nagyon alacsony - 0 és 20 százalék közötti - a szükséges önrész mértéke, ami a szegényebb régiók községei és városai számára is jobb lehetőséget kínál a fej­lesztési források elnyerésére.- Csakhogy sok pályázatnál emelkedett az elvárt önrész mértéke. Mindez mennyi­re veti vissza a jelenlegi helyzetben az ön- kormányzatok pályázati kedvét?- Tény, hogy az elvárt önrész mértéké­nek emelése minden esetben negatívan befolyásolja a pályázati kedvet Például a csatornázással egybekötött szennyvíztisz­títási beruházásoknál már a 10-20 száza­lékos önrész előteremtése is nagy terhet ró az önkormányzatokra és a lakosságra, ami könnyen a fejlesztések ellen hangol­hatja a helyben élőket. Igaz, a kistérségi együttműködések létrehozása révén ezek a problémák sokszor hatékonyan enyhít- hetők.- Mi a véleménye magáról a pályáztatá­si rendszerről?- A legnagyobb problémát a pályázta­tás lassúságában látom, ami különösen jellemző a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) kiírásainál. Teljesen ál­talános, hogy fél, esetleg egy év is eltelik, mire egy pályázatról megszületik a dön­tés, hogy érdemes-e a támogatásra, s ez sokszor nagyon nehéz helyzetbe hozza a jelentkezőket. Gondolja csak el, például egy több fejlesztésből összeálló iskolafelújítás során miként lehet kezelni, ha az egyik fejlesztési rész kapcsán be­adott pályázatról csak a többi után egy évvel születik döntés. Ez a része a pályá­zati rendszernek teljesen életidegen, ame­lyen sürgősen változtatni kellene. Ebben pedig a legnagyobb felelősség a közremű­ködő szervezetekre hárul, amelyeknek a mostaninál nagyobb figyelmet kellene for­dítaniuk a pályáztatás felgyorsítására.- Egy problematikus ügy:július lóára az összes, megfelelő műszaki védelemmel nem ellátott települési szilárdhulladék-lerakót be kellett zárni az országban. Hogyan élték meg ezt az önkormányzatok?- Hatalmas feladatot jelentett az intéz­kedés végrehajtása az önkormányzatok­nak, de azt is látni kell, hogy az egész or­szág érdeke az volt, hogy végre minőségi előrelépés történjen a települési szilárd hulladékok kezelése területén.- Hogyan ítéli meg azokat a kritikákat, amelyek szerint csak olyan önkormányzat­Markó Antal polgármester ok kerültek emiatt nehéz helyzetbe, ame­lyek az elmúlt években nem gondolkodtak előre, és nem jelentkeztek időben a hulla­dékgazdálkodás infrastruktúrájánakmeg újítását szolgáló ISPA-, majd Kohéziós Alap- és KEOP-páfyázatokra?- A kritika részben jogos. Miközben az önkormányzatok nagyobbik fele évek óta szisztematikusan készült régi, korszerűt­len hulladéklerakóinak bezárására, addig sokan nem vették komolyan a többször módosított határidőt, abban bízva, hogy is­mét kapnak néhány év türelmi időt Csak­hogy a jogalkalmazó szervek ezúttal ko­molyan vették a feladatukat, s július 16. óta elkezdték bírságolni azokat az önkor­mányzatokat, amelyek nem tettek eleget jogszabályi kötelezettségeiknek. Más kér­dés, hogy a beruházásokat jobban össze kellett volna hangolni az ország EU-nak tett vállalásaival. Magyarán: végül sok olyan térségben is komoly nehézségeket okozott a július 16-ai határidő betartása, ahol valóban évek óta lelküsmeretesen készültek az új regionális rendszerek üzembe helyezésére, mégsem sikerült a beruházást időben befejezni.- Számos település még a helyi hulla­dékgazdálkodási tervét sem készítette el, amit már2003-ra meg kellett volna tennie. Mi ennek az oka?- Ennek igen prózai okai vannak. A te­lepülések s ezen belül is a kisebb lélekszá­mú falvak többségében az önkormány­zatoknak a szükséges kapacitásuk és szakértelmük sincs meg a hosszú távú stratégiai tervezési feladatok elvégzésére. Sajnos ma a kisebb településeken az ön- kormányzatoknak többnyire minden energiáját felemészti az éppen aktuális gyakorlati problémák kezelése.- Véleménye szerint a nagyobb szállítási útvonal miatt megemelkedő hulladékkeze­lési díjak következtében megnőhet az érin­tett térségekben az illegális hulladékelha­gyások száma?- Ennek sajnos fennáll a kockázata. Na­gyon sok család került nehéz anyagi hely­zetbe az országban, és közülük sokan el­sőként éppen közüzemi számláik befize­tésének elmulasztásával próbálnak meg spórolni, a díjemelések pedig csak tovább rontják a fizetési morált Emellett van egy réteg, amely gyakorlatilag „sportot űz” ab­ból, hogy hulladékkal szórja tele az egész országot Azokra gondolok, akik autóval vagy utánfutóval felszerelkezve a lakott területektől távol hagyják el illegálisan hulladékukat, sok­szor annyi időt és energiát fektetve ebbe, hogy igazából jobban járnának, ha szabá­lyosan szabadulnának meg a hulladékuk­tól. Éppen ezért gondolom azt, hogy Ma­gyarországon a jelenleginél sokkal na­gyobb súlyt kellene fektetni a környezet- védelmi szemléletformálásra annak érde­kében, hogy a lakosok átérezzék: az o fe­lelősségük is a hulladékok szakszerű ke­zelése.- Ha egy önkormányzat olyan problémá­val szembesül, hogy egy vállalat nagy érté­kű beruházást kíván végrehajtani a telepü­lésen, ám a lakosság egy része vélt vagy va­lós környezetvédelmi okokból ezt ellenzi, ön mit szokott tanácsolni?- Az ilyen esetekben azt szoktam mondani, hogy Magyarországon a ható­ságok engedélyeztetési rendszere - minden problémája és lassúsága ellené­re - korrekten működik. Tehát ha az il­letékes hatóságok nem látják akadályát a beruházáshoz szükséges engedélyek kiadásának, akkor vélhetőleg nem kell a környezet tönkretételétől tartani. Per­sze minden eset más és más, így mindig nagyon nagy körültekintéssel és óvatos­sággal kell az ilyen helyzeteket kezelni már csak azért is, mert egy-egy beruhá­zás kapcsán könnyen elszabadulnak az indulatok helyben, és akkor már nem sok tere marad a racionális, tényeken alapuló érvelésnek. Ezen a téren egyéb­ként döbbenetes kettősség jellemzi Ma­gyarországot. Általános a panasz, hogy nincs elegen­dő munkahely az országban, ugyanak­kor, ha egy tervezett beruházással össze­függésben akár csak kérdések szintjén is felmerül a környezetvédelem, szinte min­dig mindenki mérlegelés nélkül azonnal a fejlesztés ellen fordul a környezetszeny- nyezés veszélyére hivatkozva. Tipikus példa erre az erőművek, cementgyárak vagy éppen hulladékkezelő üzemek léte­sítése.- Más téma: a hulladékgazdálkodási, valamint a víz és szennyvízkezelési közszol­gáltatások esetében melyik megoldást tart­ja szerencsésebbnek a cégek 100 százaié kos önkormányzati tulajdonban tartását vagy inkább a magántőke bevonását?- A magam részéről inkább a többségi önkormányzati tulajdont preferálom. Ön­magában persze nem elvetendő a magán­tőke bevonása a közszolgáltatások ellátá­sába, amire számos példát látunk a ná­lunk magasabb életszínvonalon élő nyu­gat-európai országokban is. Csakhogy ott a lakosságnak nem jelent elviselhetetlen terhet, hogy a közszolgáltatási díjakban a tulajdonosok elvárt nyeresé­gét is meg kell fizetni. Sajnos Magyaror­szágon ennél sokkal rosszabb a helyzet, ezért úgy gondolom, hogy a szűkös díjbe­vételeket teljes egészében a működésre, az amortizációra és a fejlesztésekre kelle­ne visszaforgatni. Valójában az egész te­vékenységet indokolt lenne nonprofit ala­pon megszervezni, a befektetői érdekek helyett kizárólag a közszolgáltatásból fa­kadó feladatok ellátására koncentrálva. Hulladéksors szakmai folyóirat 2009. X. évfolyam 11. szám „Szeretnénk többet tenni a megyéért!” A Bányamúzeum adott otthont a Nógrád Megyei Mérnöki Kamara elnökségi ülésének a közelmúlt­ban, ahol Bózvári József elnök és Kövesi Tibor alelnök éves beszámolóját, helyzetértékelését követően rövid beszélgetésre hívtuk az elnököt, aki felvázolta az aktuális problémákat, rámutatott a hogyan továbbra és kifejtette a mérnöktársadalom kitörési pontjait is.- Két évtizede a bányászat, az építőipar, a szilikátipar és gépi­pari vállalatok, a termelőszövet­kezetek ipari üzemágai közel öt­száz mérnököt foglalkoztattak. Hány fővel számolhat a kamara napjainkban?- A mérnöklétszám megyénk­ben mintegy 220 fő, kamaránk 224 fővel működik - ezzel az or­szág legkisebb létszámú mérnö­ki kamarája vagyunk. Ennek el­lenére természetesen elvégez­zük azokat a feladatokat, ame­lyekre a törvényi előírások köte­leznek. Tagságunk fele öt szakcsoportban - Vízgazdálko­dási és Vízépítési, Épületgépé­szeti, Közlekedési, Geodéziai és Geoinformatikai, valamint Szi­lárdásvány-bányászati - vállal munkát.- A kamara működéséhez ho­gyan biztosítják a szükséges félté teleket?- Ebben az évben 10-11 millió forintból tudtunk gazdálkodni, s emellett ki kell emelnem azt is: takarékoskodnunk kellett, ami esetünkben azt jelentette, hogy sem tiszteletdíjat, sem pedig költségtérítést nem vettünk fel.- A szűkös költségvetés mellett nyilván pályázni kell, igénybe kell venni a még kiaknázatlan forrá­sokat. Hogyan állnak e téren?- Azt kell, hogy mondjam: megismertük a pályázatok kiíró­it és azok működésének logiká­ját. Ehhez nyilván az kell, hogy a csapat alkalmas legyen a pá­lyázásra, megfeleljen az irányá­ba támasztott követelmények­nek. Ezt teljesítve sikerült meg­fogalmazni olyan célokat, ame­lyeket egyébként - forráshiány miatt - nem tehetnénk meg. Pá­lyáztunk kamarai konferenciák, továbbképzések anyagi támoga­tására, tervezett beruházások és az épített örökségünk bemutatá­sára és népszerűsítésére, mér­nöki infóportál kialakítására és többek között kamarai működé­si támogatásra. Utóbbi pályázat­tal másfél millió forintot nyer­tünk.- A nehézségek mellett szép számmal vannak saját rendezvé nyék, amelyeken alkalom nyűik arra is, hogy megmutassa arcát a mérnöki kamara...- Igyekszünk olyan rendezvé­nyeket szervezni és létrehozni, amelyek jó hangulatúak és nem utolsósorban hasznosak. Ilyen például a mérnökbál, amely leg­közelebb 2010. január 8-án vár­ja a nagyközönséget. Itt osztjuk ki azokat a díjakat, amelyekkel a szakma legjobbjait ismerjük el. De megemlíthetjük az őszi és nyári mérnöknapot, valamint a szakmai utakat is, amelyek a kö­zösségformálás mellett jelentősen hozzájárul­nak a résztvevők szak­mai tudásának gyarapí­tásához.- „Mérnöknek lenni kell!” - ezzel a mondattal kívánják hangsúlyozni az utánpótlás szükséges­ségét. Mit tesznek azért, hogy a fiatalok figyelmét erre a területre irányítsák?- Az elnökségben már meg­kezdődött az előkészítő munka annak érdekében, hogy a jövő mérnökei már a pályaválasztás előtt megismerkedjenek ezzel a foglalkozással. A Nógrád Megyei Mérnöki Kamara a már említett szlogennel szeretne tanácsadó napot szervezni az általános is­kolák végzős diákjainak, illetve a középiskolák utolsó évfolya­mos tanulói számára. Ennek a lózsef Attila Művelődési és Kon­ferencia Központ nagyterme biz­tosít helyet, ahol a szakmai elő­adást követően kötetlen beszél­getésre nyílik lehetőség az egyes szakterületek mérnökeivel. A rendezvény célja kettős: egyrészt szeretnénk megismertetni a fiatal közönséggel a mérnöki pálya szépségét, össze­tettségét; másrészt sze­retnénk elhitetni velük, hogy itt, a szülőföldjü­kön is lehet boldogulni.- Sokszor hangsúlyoz­zák az együttműködés fontosságát. Kinek ajánlanak se­gítséget?- Mindenkinek, aki Magyar- ország fejlődését szakszerűen, korszerűen és felelősséggel kí­vánja szolgálni. Ebben partner­séget ajánlunk a kamara és ka­marai tagjaink részéről. Felelős műszaki szakértést kínálunk; pályázatok készítésében közre­működünk a műszaki létesítmé­nyek megvalósításának kezdeti fázisától; a közbeszerzések elő­készítő munkáinál segítünk megfogalmazni a reális elvárási rendszert. Keressük tehát a kap­csolatot a közbeszerzési bizott­ságokkal is.- A jövőt tekintve milyen terve­ket, célokat fogalmazna meg?- Elsősorban a Salgótarján fő- útján lévő irodaház 3. emeleti „szobájából” szeretnénk kitörni. Egyrészt kinőttük magunkat, hi­szen szűkebb hazánk 220 mér­nökét képviseljük a kamarában, másrészről szeretnénk jobban szem előtt lenni, ami egyértel­műen azt is jelenti: szeretnénk többet tenni a megyéért. Értem ezalatt például a közvetlenül a főútra nyíló, kirakatfelüléttel rendelkező irodahelyiség szük­ségességét. Ezzel kapcsolatban egyébként már megkerestük Salgótarján városát, amely kész támogatni az elképzelésünket. Mindezek mellett persze igyek­szünk teljes mértékben helytáll­ni a jelenlegi beruházások kivi­telezésében - most például a maconkai horgásztó körüli fej­lesztések kapcsán jutottunk je­lentős szerephez. Pádár Zsófia Bózvári József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents