Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-05 / 281. szám
4 2009. DECEMBER 5., SZOMBAT KULTÚRA Nem azért ír, hogy megbotránkoztasson Háy János író, költő, drámaíró (balra) Kőrössi P. József kérdéseire válaszolva beszélt munkásságáról fotó: p. túth László Candide, ahogy tetszik Nyomós oka volt Háy Jánosnak ezt hangsúlyozni, miután Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban tartott estjének nyitányaként részletek hangzottak el a „Herner Ferike faterja” című drámájából a losonci Kármán József Színház két színészének, Csák Istvánnak és Erdélyi Gábornak, valamint „vendégként” a helyi Sándor Zsombornak az előadásában. E szövegben is akadtak jócskán trágár szavak, kifejezések, azonban a szerző szerint ezeknek valóságerejük, ennélfogva helyük, funkciójuk van. Azzal persze Háy János is tisztában van, hogy a közönség egy részét zavarja az esetenként obsz- cénnek ható durvaság, olyannyira, hogy édesanyja például nem nézi meg az ilyen darabokat - De e nyelvi elemek csak a külső burkát képezik az emberi kiszolgáltatottságnak, a mögötte meghúzódó létet jellemezik, segítik a reális talajról való dobbantást Persze a valóságban senki sem beszél úgy mint a rivaldában, de hát a színpadi az teremtett világ, így a nyelv is az - mondta a beszélgetőpartner, a Magyar Szépírók Társaságát képviselő Kőrössi P. József költő, szerkesztő e témakört firtató kérdéseire. - Kelle ismernie az olvasónak az író pályaképét, körülményeit ahhoz, hogy közelebb kerüljön a műhöz? - kíváncsiskodott tovább a moderátor „A gyerek” című új regény kapcsán. A szerző élete Háy János szerint releváns annak ellenére, hogy modem irodalomtörténet közömbösnek tartja. Pedig Jókai Mór „Az arany ember” című regényének mélyebb megértéséhez, alaposabb élvezetéhez sem árt tudni, hogy az író negyvenöt évesen szeretett bele egy honvédezredes tizennyolc éves árvájába, Ottiliába. - Háy János drámáiban, novelláiban, regényeiben előszeretettel ábrázolja a családok sokszor megbomló belső viszonyait, a szülők egymáshoz és a gyerekekhez fűződő nem ritkán kiégett, reménytelen kapcsolatait is - mutatott rá Kőrössi P. József. - Ha ezekről nem írnék, akkor megkerülném a lényeget - válaszolta Háy János és Freudra hivatkozva szólt az életet meghatározó három - én és a kül- vüág, én és a testem, én és a közvetlen személyes kapcsolataim - viszonyrendszerről. Az utóbbira tudunk igazán hatni, ezt kell elevenné, életképessé formálni. A kamaszkorra jellemző bátorság - Háy véleménye szerint - asszimilálható a későbbiekben is, de új helyzetben újra kell fogalmazni az életünket, a felnőttséggel járó felelősséget ugyancsak vállalni kell. Egy nő a szülés révén evidens viszonyt alakít ki a külvilággal, a férfi ezt kompenzálandó igyekszik fontosnak, jelentőségteljesnek, „bezzeg”-nek láttatnia magát és azt, amit csinál. Ez az attitűd, magatartás aztán sűrűn vezet konfliktusokhoz, fárasztó, megroppanni küzdelmekhez , amelyekből gyakran egy új szerelem, egy új család vagy az alkohol jelenti a reális vagy irreális kiutat A nők sokszor apjuk korosztályában keresik a menedéket, a válások viszont jól jönnek az öregedő férfiak számára. A két nem, végkifejletben meglehetősen lehangoló viszonyát jól jellemzik a „Házasságon innen és túl” című novelláskötet fülszövegén olvasható sorok: „Fiz még szerető, az már feleség, /ez még feleség, az már szerető / Ez még elvált, az már házas, /ez még házas, az már elvált /Ez még szeret, az már nem emlékszik/, ez még nem emlékszik, az már szeret /Ezmégvadászik, az már megfőzte, /ez már megfőzte, az mégvadászik... /Ez már, azmégés ezmég az már, /de végül mindegyiket megette a halát ”Háy János írói módszereit igyekszik úgy alakítani, hogy a tárgyát meg tudja ragadni, a maga bonyolultságában tudja „nyakon csípni” a világot Nála sorsvariációk szerepelnek, bármiből bármi kialakulhat, nem tudni, hogy hová tart a vüág, minek mi lesz a következménye. A beszélgetés során szó esett a Háy-könyvek borítóiról is, tekintve, hogy nem egyszer az író festményei, grafikái kerülnek a címilletve a hátlapokra. A fentebb említett novelláskötet borítója az „Elfogyott a kék festékem” című képének felhasználásával készült. A salgótarjáni esten Háy János néhány verse is elhangzott, bizonyítván, hogy a vendég több műfajban, így a költészetben is magasrendű irodalmat művel. Csongrády Béla Sokféle olvasata és ennek megfelelően különböző előadásmódja is létezhet Voltaire 1759- ben írt „Candide”-jének. Az optimista szemléletet - amely a meglévőt a világ legjobbikának állítja be - megcsipkedő szatíra, gyakorlatilag egy - elképzelhető és fantasztikus elemekkel egyaránt teletűzdelt - egzotikus világutazást örökít meg Németországtól, Portugálián, Észak- és Dél-Amerikán, „Eldorádón" át Velencéig. Az út során a vesztfáliai báró kastélyában élő fiatalember Candide és nevelője, a filozófus Pangloss valamint szerelme, Kunigunda megannyi országba jut el, sok-sok viszontagságon megy át, amit színpadon bizony elég nehéz illúziót keltőén megjeleníteni, nyomon követni. A Mikszáth Kálmán ifjúsági bérletsorozatban a minap Salgótarjánban fellépett Forrás Színháznak sikerült: alig néhány székkel, asztallal és tengernyi papírral. Hihetetlen, hogy hány célra és milyen frappánsan használták e hétköznapi bútordarabokat s mennyi eszközt formáltak, imitáltak az összehajtott, -gyűrt és széttépett újságlapokból. A jobbnál jobb ötleteknek köszönhetően hitelt érdemlően elevenedtek meg egzotikus kalandok, emberi viszonylatok, pozitív és negatív előjelű érzések, természeti katasztrófák, háborús borzalmak, társadalmi berendezkedések. Azonban csak a „díszlet” - bármilyen ügyes is - kevés lenne az összetett, bonyolult gondolatok közvetítéséhez, a kedvező összhatáshoz a dinamikus mozgásra, a nézőteret és a közönséget is aktivizáló intenzív játékstílusra is szükség volt. Ez az előadás már az üvegcsarnokban elkezdődött és a bejárati ajtóknál, az öt fiatal színész - Ács Tamás, Jakab Ádám, Molnár Anikó, Papp Attila és Szláka Brigitta - el- köszönésével ért véget. Egyikük - Ács Tamás - rendezőként is fel van tüntetve a színlapon, de bizonyára a többiek is „asszisztenseknek” tekinthetők. A friss szemléletű Voltaire-interpre- táció remélhetően elérte célközönségét, a bérletsorozatot látogató tanulóifjúságot. Cs. B. Jelenet a Forrás Színház Voltaire-előadásából „Nem azé, ki megírja...” „...hanem ki, megérti a költeményt”: Szabó Magda „Születésnapi vers”-ének sorai is elhangzottak a minap Salgótarjánban, a 131 (!) éves múltú Kohász Művelődési Központban 39. (!) alkalommal megrendezett Váci Mihály vers- és prózamondóversenyen. Az elsősorban íróként ismert szerző gondolatának igazságát a pódiumra lépett fiatalok maguk igazolták, amikor igyekeztek először saját személyiségükön átszűrni majd másokkal is megosztani a versek, mesék és más prózai művek által bennük kiváltott gondolatokat, érzelmeket. A rendezvény közreműködőit, vendégeit Gálné Horváth Mária igazgató köszöntötte, kiemelvén, hogy az egykor szebb napokat megélt intézmény az egyre mostohább külsőségek, a szűkülő anyagi feltételek között is mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa e négy évtizedes hagyomány továbbéltetését. A versünnep egyik leghatékonyabb támogatója Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, amelynek képviseletében dr. Juhász Tibor alpolgármester személyesen is megjelent a megnyitóünnepségen és szólt az ösz- szegyűltekhez: „Örömmel tettem eleget a meghívásnak, mert tiszteletre méltónak tartom, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is vannak, akik szívükön viselik a kultúra művelését, a fiatalok irodalom iránti fogékonyságát, -szeretetét” - mondta a tisztségviselő. Véleménye szerint e program erősíti a nemzettudatot is, amelyre szintén nagy szükség van manapság. Szavainak Juhász Tibor Arany Jánossal adott nyomatékot „Legnagyobb cél pedig, /itta földi létben: / ember lenni mindég/ minden körülményben. ” Az általános iskolások bemutatkozása előtt az Akkord fúvósai léptek fel, a közép- iskolások versenyét viszont a Bányász-kohász dalkör műsora vezette be. Mindkét kategória résztvevői egyperces néma felállással adóztak az aznap elhunyt T. Pataki László rendező emléke előtt, aki hosszú éveken át volt tagja e verseny zsűrijének. Az ifjabbak - akik közül sokan mesékkel szerepeltek - mezőnyében külön minősültek az ötödik-hatodik és a hetediknyolcadik osztályos tanulók. Az előbbiek között Veres Mirella (Gagarin) lett a győztes, Pataki Zénó (Petőfi) és Liptai Zsolt (Beszterce) előtt, az utóbbiak sorában Zsély Virág (Bolyai) végzett az első, Simon Bálint (Gagarin) a második, Császár Boldizsár (Bolyai) a harmadik helyen. A csapatverseny vándorserlegét egy esztendeig a gagarinosok őrizhetik. Külön- díjban részesült Orsós Gábor (Illyés Gyuláné). A középiskolások kategóriája sokszínű, magas színvonalú vetélkedést hozott. A repertoárban a magyar költészet számos klasszikusa (Dsida Jenő, József Attila, Juhász Gyula, Márai Sándor, Pilinszky János, Radnóti Miklós, Reményik Sándor és a névadó Váci Mihály) mellett napjaink különböző költőgenerációja (például Kányádi Sándor vagy Kemény István) is megjelent. A szoros versenyben Kadlót Zsófia (Bolyai) szerezte meg az első helyet, második lett Horváth Lili (Bolyai), a harmadik pedig Nagy Tibor (Borbély). Miután a bolyaisok három egymás utáni évben is győztek, végleg elnyerték a trófeát. De nemcsak ők készülnek majd lelkesen a jövő évi, negyvenedik jubileumra... A salgótarjáni Váci Mihály vers- és prózamondóverseny pódiumán a hetedik osztályos Dancsok Petra (Kodály) fotó: gtoriántibor ÍJ Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem akarok pletykálni, de jó, ha tudod, hogy viszonya van a feleségeddel. ” Szerencsés nyertesünk: Barna Kinga Magyarnándor, Iskola út 19./B. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését december 10-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. FÉNYES .. FESTŐ VOLT U JAPÁN MAGNÓMÁRKA ÓCSA HATARAI A KÉN ÉS A FLUOR VEGYJELE RÖNTGEN. RÖV. LATIN „É” BETŰ FELSŐ VÉGTAG RÉSZE HAZAI POPÉNEKES KÖZELRE MUTATÓ SZÓ VALÓBAN, TÉNYLEG KÉRDEZ, ANGOLUL KÉT ÖSSZETAR TOZÓ DOLOG TYÚKANYÓ „MONDJA" AKTÁK GYŰJTŐHELYE £. JAPÁN RIZSBOR A HÁBORÚ ÉS BÉKE HŐSNŐJE- csébé -
