Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-24 / 297. szám
3 2009. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK KARÁCSONY A legnagyobb rendezvény volt a falu életében Több mint ötezer vendéget fogadtak Ludányhalásziban az ötödik egyházmegyei találkozón ötödik egyházmegyei találkozóra dr. Beer Miklós váci megyés püspök. Dr. Stella Leontin kanonok, nógrádi főesperes köszöntőjében azt is olvashatták: a palócok általában szegények, de azért jókedvű, elmés emberek. Mindent jól megfontolnak, nehezen döntenek, de amit elhatároznak, ahhoz hűségesen ragaszkodnak. Emberbecsülők és nemesen büszkék. Szeretik a hagyományokat. „Talán sehol sincs olyan gazdag és buzgó búcsújáró hagyomány, mint a palócoknál” - írta Bálint Sándor 1960-ban. Vallásosságukra jellemző, hogy sajátos, misztikus légkör lengi körül. A kétnapos esemény résztvevőihez intézett írásában Molnár Péter plébános Szent András, a ludányi templom és plébánia védőszentjének alakját, példaadását idézte, ajánlotta a vendégek figyelmébe. Kovács Imre, a falu polgármestere a tenni akarás, az összefogás erejének megtapasztalásával kapcsolatos örömének adott hangot reményteli várakozással átitatott soraiban. S a körültekintő szervezők az Ipoly-parti Ludányhalászi két temploma, valamint a szomszédos Nógrádszakál kálváriájának bemutatásával is igyekeztek közelebb kerülni kedves vendégeikhez. Emlékeztettek Ludányhalászi papságára, itt szolgáló plébánosokra, s a kétnapos program ismertetését megelőzően még a főpásztori mise énekeit is csokorba foglalták az alkalomra készült szép kiadványban. Az eseményhez méltó, fontos momentum' ez a kis füzet, ami így az esztendő vége felé egyfajta, dokumentum értékű, emlékkönyvecskévé kezd válni. Mindazzal, amit magában foglal, s mindazzal, amit nem tud megmutatni, a település történetében, hitéletében jelentős állomásnak tart Kovács Imre polgár- mester és Molnár Péter helybeli lelkipásztor. A faluvezető a vele készült beszélgetés során az V. váci egyházmegyei találkozó előzményeiről, személyes élményeiről is szólt. Kérdésünkre elsőként azt fejtette ki, mi ösztönözte, biztatta a főszervezőket arra, hogy e nagy vállalkozás élére álljanak.- Községünkben két templom és két kápolna van, négy éve lehangoló volt mindkettő állapota, ezért eldöntöttük, hogy saját eszközeinkkel nekifogunk a Szent András oltalmába ajánlott épület felújításának. Lenyűgöző volt érzékelni a hitből fakadó összetartás, tenni akarás erejét azokon a szombatokon, amikor a templomért dolgoztunk. Részben ennek talaján jött a találkozó megrendezésének gondolata, ami mellé egyházközségünk teljes mellszélességgel odaállt. Van egy tettrekész, akadályokat szinte nem ismerő plébánosunk, aki teljes mértékig pártfogolta a tervet, s nagy örömünkre a váci megyés püspök is nagyon pozitívan fogadta az ötletünket. Elismertséget és egyben nagy felelősséget is jelentett megkapni a megrendezés lehetőségét - mondta a polgármester, aki jelezte: némelyekben felvetődött a kétely, hogy a faluszerkezetből adódóan (Ludány és Szécsényhalászi korábban külön település volt, a források 1947-től említik Ludányhalászit) össze tudnak-e eléggé fogni az emberek. Kovács Imre - akit sok helybelihez hasonlóan a korábbi, más helységekben tartott találkozók megkapó emléke is ösztönzött - a megélt hit összekovácsoló erejét helyezte e kételyek elé. Mint mondta: lélekben három évig, célirányosan pedig hat hónapig készültek arra a két június végi napra, amikor több mint ötezer Mihalik Júlia „Ezen az egyházmegyei találkozón egymás hitéből, buzgósá- gából szeretnénk tanulni. A vendéglátók éppúgy, mint a találkozó résztvevői ajándékot adnak egymásnak, a megélt hitnek, hűségnek drága gyümölcseit” - egyebek mellett ezekkel a gondolataival adta áldását a júniusi, Ludányhalásziban megtartott vendéget fogadtak, láttak el jó palócokhoz illő szíveslátással. Sok-sok egyéb munkafázis mellett megelőzte ezt a tíz munkacsoport megalakítása. Főzéstől a szálláshely biztosításáig minden kisebb-nagyobb részletre oda kellett figyelni, még a dekorációnak is voltak külön megbízottjai, de a rendfenntartás feltételeiről sem volt szabad megfeledkezni. Havonta minden csoport áttekintette a már elvégzett és a még hátralévő teendőket, s az önkormányzati valamint az egyházközségi képviselő-testület is teljes mértékig támogatta a megvalósítás folyamatát. Molnár Pétertől, Péter atyától megtudtuk, hogy az alapos előkészítés érdekében még azokat is megkeresték, akik az eddigi ilyen rendezvényeket bonyolították le. Levélben kérték meg az egyházmegye minden papját, hogy hirdessék, ajánlják a híveknek és másoknak a nagyszabású összejövetelt. A pontos program összeállításával határozták meg az eseménysor menetét. Eszerint a pénteket lényegében a sportnak szentelték, déli imaórával és meleg ebéddel, a délután azonban másként volt mozgalmas.- Esős hét végén tartottuk meg a találkozót, szakadt az eső pénteken akkor is, amikor esedékes volt, hogy Nógrádsza- kálba, a kálváriadombhoz induljunk. Esernyők alatt futottunk a buszokhoz, de előbb telefonálnom kellett egy szakáli segítőnknek, és az is szóba került, hogy itt Ludányban zuhog. Az ismerősöm a vonal másik végén csodálkozva kérdezte, hogy milyen felhőszakadásról beszélek...? Még ma is csodás arra gondolni, hogy lényegében nem messze tőlünk, a dombtetőn isteni közbenjárás folytán napsütés fogadott, ott nyoma sem volt esőnek - gondolt vissza a történésekre Molnár Péter. A plébános arra is felhívta a figyelmet, hogy a program elkészítésénél az egyik fő szempont az volt: minden generáció találjon az érdeklődésének megfelelő tartalmas időtöltést. Szellemiségében az egyházhoz tartozás hassa át, de ne a konzervativizmus legyen a meghatározó vonása. Mint minden eddigi ilyen megmozdulás, az egyházmegyeiek - tevékenységek és személyek - közelebb kerülését, megismerését, hitbeli megerősödését célozza. A nógrádszakáli keresztút- imádkozást az egyházmegye papnövendékei vezették. A szentmisét itt dr. Stella Leontin főesperes vezette. A résztvevők gyalogosan zarándokoltak visz- sza Ludányhalásziba, ahol a találkozó helyszínén, az Ipoly-parti réten szalonnasütéssel zárták a napot. Szombaton Kovács Imre és Molnár Péter köszöntőjét követően - amint az előző napon is - Kovács Krisztián helytörténész mutatta be a falut előadásában, majd a CSI Hungary (nemzetközi segélyszervezet, amely világszerte támogatja, segíti a hitükért üldözötteket) tevékenységét ismerték meg az érdeklődők. További érdekes előadások sora kínált tartalmas időtöltést, köztük Csáky Pálé, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökéé, aki „Magyar kereszténység, keresztény magyarság” címmel fogalmazta meg mondanivalóját. Az ünnepi szentmisét a székesfehérvári megyés püspök, Spányi Antal mutatta be. Rá azért is büszkék a ludányhalásziak, mert falujukban, káplánként kezdte papi életútját. A két napot a nagy- kátai és az ipolybalogi énekkaroknak köszönhetően kóruséneklés is színesítette. Megvonva a nagy esemény, vállalkozás mérlegét, Kovács Imre jelezte: az eddigi legnagyobb rendezvény volt ez a község életében, ahol az itt élők közössége nagyszerű teljesítményt mutatott fel összefogásból. Molnár Péter egyebek közt arra emlékszik szívesen vissza, milyen gördülékenyen követték egymást akár a váratlan mozzanatok is a két nap során. Ezt igazolták a visz- szajelzések, s a helybeliek efféle megnyilatkozásai: „milyen kár, hogy véget ért a találkozó.”
